A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









A kábítószer-használat szempontjából a családnak nagy a felelőssége

Ha egy családban hiány keletkezik, a benne felnövő személyiség alapjai nem lesznek stabilak

Állandó drogprevenciós kiállítás és közösségi tér, KONKÁV néven nyílt meg a Ferencvárosban, a Balázs Béla utca 32. szám alatt. A tárlatról, a megelőzés fontosságáról Varga Dánielt, a Köztes átmenetek Nonprofit Kft programigazgatóját, szakmai vezetőjét faggattuk.

Mit tudhatunk a Köztes Átmenetek – a drog interaktív tárlatról?
 

–2001-ben jött létre az akkori Ifjúsági és Sport Minisztérium támogatásával a Köztes Átmenetek – a drog interaktív kiállítás melynek szerzője és az első másfél évtizedben működtetője Hay Éva volt. A nemcsak az érzékszervekre és az érzelmekre ható, de a látogatót el is gondolkodató kiállítás immár 17. éve folyamatosan működik, és mint vándorkiállítás, járja az országot. 135 helyen építettük már föl, nagyobb városokban, sőt határon kívüli településeken is – így Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szabadkán. A kiállítás nem egy vitrin-jellegű tárlat, hanem tereket építünk fel. Magas, épített falak által határolt öt szobából álló, több mint 130 négyzetméteres területet járnak végig a csoportok, és szakképzett csoportvezetők. Közben közösen megbeszélik a szerhasználat és a függőség különböző aspektusait. Így épül föl a kiállítás szakmai programja.
 
Tehát nem múzeumról, hanem klubról, prevenciós műhelyről beszélünk?
 

– Igen, műhely abban az értelemben, hogy a téma bár adott, de hogy valójában miről is esik szó a tárlaton, azt a csoport és a csoportvezető együtt határozza meg, közös munkájuk által alakul ki. Hiszen a függőség nagyon sokrétű kérdéskör, és másképpen közelíti meg ezt egy felnőtt, egy szakembercsoport, vagy egy felső tagozatos iskolás. Aszerint finomítjuk a témát, változtatunk annak mélységén, hogy mennyit is tudnak a függőségről.
 
Hány éves fiatalokat várnak?
 

–A kiállítást 14 évnél idősebb fiataloknak javasoljuk, de mivel a szerek használata korábbi életkorra tolódik, ezért hetedikesekkel, nyolcadikosokkal is foglalkozunk. Vannak olyan jelenségek, melyek az ő életüket is érintik, ezért érdemes róluk beszélni.
 
Több függőséget ismerünk: alkohol, cigaretta, játék és még sorolhatnám. Ezek a függőségek elvezetnek a kábítószer használatához?
 

–Nincs ilyen egyértelmű összefüggés. Nagyon jó példa erre, hogy Magyarországon körülbelül 1 millió alkoholista él, és az intravénás szerhasználók száma hozzávetőlegesen tízezres.
 
Ezt egy felmérés alapján állítja?
 

–Nagyon kevés fölmérés áll rendelkezésünkre a teljes társadalomra vonatkozóan, illetve olyan kis számról beszélünk az intravénás szerhasználók tekintetében, hogy azt nem lehet megmérni a szociológia eszközeivel. Inkább a különböző szervezetek vizsgálatai, tapasztalatai alapján levont becslésekről van szó.
 
 
Beszéljünk a megelőzésről. Rámutatnak a család fontosságára is? Hogy az egészséges család preventív tényező?
 

–Oly’annyira rámutatunk, hogy a kiállítás első szobája a családról szól. Arról, hogy a család, mint életünk védő tényezője, vagy adott esetben kockázati faktorként hogyan működik. Átvesszük ebben a szobában a család értékeit, s azt, mit adnak át a szülők a fiataloknak, gyermekeknek, s hogyan gazdálkodunk ezzel az értékrendszerrel. Tudjuk, hogy mindenki arra törekszik, hogy harmonikus, szeretetteljes családban éljen, de ez nem mindenkinek adatik meg. A kábítószer-használat szempontjából ugyanis a család óriási jelentőséggel bír. Ha egy családban hiány keletkezik, a benne felnövő személyiség alapjai nem lesznek stabilak. Sokszor találkozunk gyermekotthonos csoportokkal, vagy egyszülős családokban élőkkel. Azt tapasztaljuk, több esetben már a családban lévő szerhasználat vetődik fel témaként.
 
Pedagógusokat is megszólítanak?
 

–Amikor vándorkiállítás szervezése kapcsán elmentünk egy nagyvárosba, ahol párezer középiskolás diák él, akkor arra kértük az iskolákat, hozzák el az összes gyereket, de jöjjön el a pedagóguskar is a tárlatra. Mindenki megnézi ugyanazt a kiállítást, beszélget a csoportvezetővel az adott témakörben. Ezután a megélt élmények, és a beszélgetések során felvetődött kérdések kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a prevenció ne csak egy másfél órás benyomás maradjon, hanem kiindulópontjává váljon a további, megelőzésekkel foglalkozó iskolai órákon. Tehát, hogy a prevenció áthassa az egész oktatást. Ezt példázza; ha a függőségről, vagy a szerhasználatról beszélünk, akkor a kémiától kezdve a biológián keresztül, az irodalmon, a művészeteken át a matematika történetéig megtalálhatjuk ehhez a témakörhöz a kapcsolódási pontokat. Hiszen a szerhasználat nem új jelenség, hanem mindig is végig kísérte történelmünket, és ennek árnyaltságát, sokrétűségét be lehet mutatni az élet más területéről származó példákon.
 
Lelki tanácsadással is foglalkoznak?
 

–Azért hoztuk létre a KONKÁV közösségi teret, mert azt tapasztaltuk, hogy a másfél órás beszélgetés után azok, akiket nagyon megérintett ez a kérdés személyes, vagy családjuk érintettsége okán, tovább szeretnének beszélgetni ezekről a témákról. Önmagában, a kiállítás kerete erre nem ad lehetőséget. A Ferencvárosban úgy működünk, hogy a pincehelyiségben van a kiállítás, felette a közösségi tér, ahová bármikor visszatérhetnek a gyerekek. Két hónapja próbaüzemben működünk, és látjuk; folyamatosan térnek vissza hozzánk azok a gyerekek, akiket érint a téma, s akiket a környékbeli iskolákból már megszólítottunk.
 
Mennyire érik el azokat a fiatalokat, akik már súlyosabb állapotban vannak, vagyis kényszeres használók?
 

–Nagyon kevesen vannak kényszeres szerhasználók az iskolások között. Amennyiben az iskola elhozza őket a kiállításra, akkor elérjük őket, bevonjuk őket közösségi programjainkba. A közösségi térhez kapcsolódó utcai szociális munkában jelentős feladatunk, hogy a ferencvárosi, vagy a környéken élő szerhasználó, függő gyerekeket megtaláljuk, és felvegyük velük a kapcsolatot. Szervezetünk nem kezelő, ellátó intézmény – bár van nálunk tanácsadás, ezért, ha azt tapasztaljuk, akkor továbbirányítjuk a szerhasználót a megfelelő szakemberhez.
 
Medveczky Attila