A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




30 éve volt az erdélyi falurombolás elleni tüntetés

Csurka István beszéde

Magyarok!

A megújhodó demokratikus Magyarország független mozgalmai szeretettel köszöntenek Benneteket.

Barátaink! Magyarok! Tisztelt Egybegyűltek! Honfitársaink!

Súlyos gond hozott ide össze bennünket. Nagy történelmi szerencsétlenségek következtében határainkon kívülre szakadt magyar testvéreink élete minden eddiginél súlyosabb veszélybe került. Románia minden emberi mértéket elveszített konduktora meghirdette és már folyamatba is helyezte a területrendezés fedőnév alatt futó népgyilkos programját, amelynek egyetlenegy célja van: felszámolni az Erdélyben s Romániában élő nemzetiségek, s elsősorban a magyarság utolsó mentsvárait, azokat a csöppnyi kis falvakat, ahol még a maga nyelvén szólhatott egymáshoz a magyar, a szász, a sváb, az ukrán és a román. 44 évvel a szörnyű háború pusztításai és tudatos népirtásai után újra van egy őrült személy és egy gonosz rezsim Európában, amelyik népeket, népcsoportokat, egyszerű emberek százezreit akarja elüldözni otthonaikból. S mindezt miért? Hogy kivetkőztesse őket nemzeti mivoltukból. Lánctalpas földgyalukkal lerombolja ősi házaikat, feldúlja évszázados temetőiket, ledönti templomaikat pusztán azért, mert magyarok. Negyvenöt évvel a szörnyű világégés után újra a népirtás rémével fenyegeti a művelt világot, újra üldözés, meghurcolás vár százezrekre és milliókra pusztán azért, mert annak születtek, amik: magyarnak, szásznak, svábnak, zsidónak, ukránnak.

Immár nem lehet kétségünk és nem habozhatunk kimondani: újra felütötte a fejét a fajüldözés, - és minő szégyene ez földrészünknek, újra itt ebben az oly sokat gyötört Európában! Magyarok, magyar testvéreink! A fájdalmunk óriási, a megrendülésünk egész valónkat megrázza, elragadtatnunk mégsem szabad magunkat. Mi most azért gyűltünk itt össze, hogy hitet tegyünk. Hitet tegyünk a demokrácia, a szabadság és az emberi méltóság mellett, hitet tegyünk elsősorban magyar testvéreinknek az élethez való joga mellett, magyar összetartozásunk és közös sorsvállalásunk mellett. Emelt fővel állunk a világ színe előtt. Nincsenek sanda számításaink, nincsenek burkolt céljaink. Mi nem öltöztetjük álruhába szavainkat és céljainkat, mint Ceauşescu, aki a területrendezés és a gazdaságfejlesztés leple alatt népirtásra tör, mi azt mondjuk és azt követeljük, amit gondolunk. Emberi élet lehetőségét az erdélyi magyarságnak! Minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy a saját kultúrájában és a saját nemzeti azonosságában élje le az életét a maga, vagy az ősei által épített otthonokban!

Testvéreink! A magyar élet különös fordulóhoz érkezett ezen a mozgalmas nyárelőn. Ennek a fordulónak az egyik partján ott tátong a szörnyű, halálos tragédia, két és fél millió magyar testvérünknek a végső nemzeti megsemmisítés szakadéka előtti rémült segélykiáltása, másfelől itt vagyunk mi anyaországi magyarok, akikre most mintha valami napsugárféle is mosolyogna ezen a tavaszon. Évtizedek óta először történik meg, hogy magyar ügyért, önként és szabadon állunk ki, jószántunkból és tiszta szívvel évtizedek óta először történik meg, hogy egy valóban alulról induló kezdeményezés gyűjt egybe ennyi magyart. Hány meg hány elnyomott kisebbségért, üldözött fajtáért, kiirtásra ítélt népért emeltük fel szavunk ezekben az évtizedekben, hány meg hány távoli helyre küldtünk adományt, segélyt és baráti szót és közben megfeledkezni látszottunk azokról, akikről soha nem szabad megfeledkeznünk, magyar testvéreinkről! Jól tettük, hogy áldoztunk távoli földrészek üldözöttjeiért! Jól tettük, hogy szolidárisak voltunk az elnyomottakkal, de nem tettük jól, hogy hagytuk magunkat lebeszélni magyar testvéreink iránti kötelességeinkről. Barátaink! Az, hogy mi most ennyien itt vagyunk honfoglaló őseink szobrai előtt, az a magyar élniakarás diadala, az, hogy ilyen szomorú ügyben kellett összesereglenünk, az a magyar élet szomorú tragédiája. A perc mégis felemelő! A perc mégis nagyszerű és reményteljes. Azt jelenti, hogy újra van tiszta magyar akarat és tiszta magyar szándék! Azt jelenti, hogy jobban itthon vagyunk ebben a hazában, mint amennyire tegnap itthon voltunk, azt jelenti, hogy elmúlóban van a lelkünkből a sötétség korszaka, a tespedtség és a magunkkal sem törődés fásult korszaka. Azt jelenti, hogy közös akarattal meg tudjuk állítani azt a tragédiát, le tudjuk fogni azt a gyilkos kezet, amelyik a testvéreinkre akar lesújtani.

Olvassa végig Csurka István 30 évvel ezelőtti beszédét a legújabb Magyar Fórumban!