A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 29.
száma.





Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnök a Kremlben

CSURKA ISTVÁN VITAINDÍTÓ ELŐADÁSA MONORERDŐN 1985-BEN

MEDVECZKY ÁDÁM ’77 – A Kossuth-díjas karmester szerint a keresztény művész nem lehet közömbös. Jézus urunk is ostorral űzte ki a kufárokat a templomból. Tehát a hitnek harcosnak kell lennie.

POLGÁRŐRÖK EZREI VÉDIK A HATÁRT – Dr. Barnucz Szilvia, az Országos Polgárőr Szövetség főigazgatója: Szent László a mi védőszentünk, több mint hatvanezer polgárőrnek, akik fogadalmat tettek arra, hogy megvédjék településeink közrendjét.”




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Váltott az MLSZ

Marco Rossi lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya

Június 19-én szinte eltörpült a világbajnokság zaja mellett a reggeli zuhanyhíradós információ, miszerint a Kispest korábbi vezetőedzőjével, Marco Rossival tárgyal az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) vezetősége a szövetségi kapitány poszt betöltése végett. Estére a dolog hivatalossá vált: az MLSZ menesztette a válogatott éléről a belga Georges Leekens-t, és helyére kinevezte az olasz szakembert.

Sportrovatunkban a nyolchónapos Leekens-időszakot értékeljük, valamint megpróbáljuk bemutatni a frissen kinevezett, új szövetségi kapitány, Marco Rossi szakmai és emberi arcélét is.
A Marseilletől a Balaton-parton át egészen Budapestig össznépi futballőrületet hozó 2016-os Európa-bajnokságot követően a legtöbb szurkolóban élt a remény, hogy „az éjjel soha nem érhet véget”, és a magyar válogatott újra egy sikeres időszak előtt áll. Sajnos nagyon hamar kiderült, hogy az Eb-kvalifikáció, valamint a kontinensviadalon való remek teljesítmény nem folytatódik. Már a selejtezők első szakaszában elszálltak a világbajnoki reményeink, s hamar világossá vált, egyértelmű lett, hogy az Eb-pótselejtező sikere, valamint a kiemelkedő Eb-szereplés még elsősorban annak a Dárdai Pálnak a tevékenységének volt köszönhető, aki – túlzás nélkül – új pályára állította a válogatottat rövid kapitányi időszakában. A lendület azonban egyértelműen megtört, amelynek egyik oka az lehetett, hogy Bernd Storck nem rendelkezett olyan kisugárzással, mint amivel Dárdai Pál igen. A kaput azonban egyértelműen az tette be, amikor Andorra ellen történelmi vereséget szenvedett válogatottunk. Bár magát az andorrai kudarcot Strock még „túlélte”, egyértelmű volt, hogy meg vannak számlálva a napjai, hiszen a vb-selejtezőkön sem sikerült jól teljesíteni. Ősszel az utolsó selejtezők után meg is történt Storckkal a szerződésbontás, és kezdetét vette a kapitány-keresés.
 
A tapasztalat győzött a realitással szemben
Amikor hivatalos lett, hogy Bernd Storcktól elköszön az MLSZ, annak rendje és módja szerint rögvest megindult a találgatás, hogy vajon ki lesz majd az utódja. Bár a holland Fred Ruttentől az olasz Giovanni Trappattonin át egészen Herczeg Andrásig sok név felmerült a sajtóban, csakhamar kiszivárgott, hogy igazából két jelölt van a szövetség látókörében: a belga Georges Leekens és az olasz Marco Rossi. A belga tréner mellett szólt nagy nemzetközi tapasztalata, széles látóköre, amellyel felvérteződött három évtizedes edzői pályája során, az olasz szakembert pedig a magyar futballban végzett munkája, a Honvéddal megnyert bajnoki címe sorolta a lehetséges utódok közé. A realitások – éppen a honi viszonyok ismerése miatt – inkább Marco Rossi mellett szóltak volna, ám a szövetség vezetése a tapasztalatot választotta. Mivel Marco Rossi még sosem irányított válogatottat, Georges Leekens viszont igen, így annak ellenére is kézenfekvőnek látszott ez a döntés, hogy az akkor 68 éves Leekens edzői pályáját az utolsó években már elkerülték a látványos sikerek…
 
Leekens belépője
Georges Leekens kinevezése után nem ugrott rögtön fejest a mély vízbe. Az ősz végi két barátságos meccsen (Luxemburg és Costa Rica ellen) a már évek óta a válogatott pályaedzőjeként dolgozó Szélesi Zoltán irányította a nemzeti csapatot, miközben Georges Leekens afféle külső szemlélőként követte és értékelte a látottakat. Jelen volt a telki edzőtáborban, ismerkedett a játékosokkal, és ott volt a mérkőzéseken is, igaz, nem a kispadon, a meccselést ugyanis teljes egészében meghagyta Szélesi Zoltánnak. Az itthoni holtidényben aztán igazán belevetette magát a munkába. Hosszas tárgyalások után kialakította a stábját, és igyekezett minél több lehetséges kerettaggal személyesen is találkozni, de legalábbis beszélni.
 
Gyenge szereplés, hamu alatt izzó parázs
A tavaszi mérkőzéseket mindenki fokozott érdeklődéssel várta. Kíváncsian vártuk már az első Leekens-keret névsorát is, mert minden kapitány személyiségére, futball iránti filozófiájára következtetni lehet az általa összeállított névsorból. Ennél is jobban vártuk persze a mérkőzéseket, amelyeken szerettük volna a pályán felfedezni a kapitány elképzeléseit, az általa meghonosítani kívánt stílusjegyeket, amelyek persze sikeressé is teszik nemzeti együttesünket.
Igazán ideálisnak tűnt ehhez az ellenfél-választás is, hiszen idehaza az ellen a Kazahsztán ellen kezdtünk, amely finoman fogalmazva nem számít kiemelkedő tényezőnek a világ futballjában… Sajnos azonban a meccsen ebből semmi nem látszott: közép-ázsiai rokonaink a játék minden elemében felülmúltak bennünket, és győzni tudtak a Fradi-pályán. Négy nappal később Skócia is győzni tudott Budapesten, s bizony ebben a két meccsben nem is a vereség volt a legfájóbb, hanem a válogatott játékának kilátástalansága.
Mivel azonban a csapat az ősszel induló Nemzetek Ligájára készül, végső soron mindenki napirendre tért a két gyenge meccs fölött. Ám a júniusi két újabb barátságos meccsen – előbb Bresztben Fehéroroszország ellen, majd itthon Ausztráliával szemben – ismételten kétségbeejtő volt a csapatunk játéka. Valószínűleg ez volt az utolsó csepp a pohárban szakmai értelemben, és hozathatta meg a szövetség vezetésével a némileg azért még így is gyors és meglepő döntést: Georges Leekens-szel szerződést bont az MLSZ. Ezzel a belga szakember az egyik legrövidebb ideig regnáló szövetségi kapitányunk is lett, hiszen alig nyolc hónapot töltött el a kapitányi székben, s mindössze négy meccsen irányította legjobbjainkat.
 
A bukás okai
Ha mérlegre tesszük Georges Leekens ténykedését, egyértelmű, hogy bukásról beszélhetünk, hiszen sajnos nem találni olyan megközelítést, ahonnan eredményesnek, vagy előre mutatónak ítélhetnénk meg a belga tréner munkáját. Válogatottunk nem lett eredményesebb – sőt, eredménytelenebb volt – mint annak előtte, nem tűntek fel olyan játékosok a nemzeti együttesben, akiket Leekens felfedezettjeiként tarthatnánk számon, elkezdett csökkenni a nézőszám is, hiszen amíg korábban a Groupama Aréna rendre megtelt a válogatott fellépésein, addig június 9-én Ausztrália ellen mindössze 11 ezren váltottak csak jegyet. De a leginkább szembetűnő mégis csak az volt, hogy a csapatban 2015-2016 táján meglévő összhang, egységesség is megbomlani látszott. Az persze korántsem egyértelmű, hogy ez egyedül Leekens hibája volt-e, hiszen a háttérben a kezdetektől fogva érdekes események zajlottak. Az első kerethirdetés alkalmával például kimaradt a névsorból Sallai Roland, aki még az előző kapitánytól kért pihenőt, Leekens mégis felhánytorgatta ezt a fiatal szélsőnek. A második keretben aztán már ott volt Sallai is. Aztán rebesgetik, hogy a belga kapitány összekülönbözött az egyik legismertebb honi játékos-menedzserrel, akinek több pártfogoltja is régóta válogatott játékos. Az pedig egyértelmű, hogy a menedzserek mindenütt a futball szürke eminenciásai, akik legtöbbször láthatatlanok, ám munkájuk révén mégis hatalmas hatással lehetnek egy-egy csapat életére. Az utolsó összetartás során Leekensnek volt egy szópárbaja Elek Ákossal, Nikolics Nemanja pedig végképp lemondta a válogatottságot.
Hogy mindezeknek mennyi köze van hozzá, nem tudni, mindenesetre tény, hogy néhány játékos sajtóban, nyilatkozatokban is elejtett (vagy nagyon is tudatos?) megjegyzéseiből bizony leszűrhető volt: nincs egymásra hangolódva a kapitány és a csapat. Ennek okáról nem szívesen beszélt senki az általunk megkérdezettek közül, ám értesüléseink kategorikus cáfolata sem hangzott el senki részéről sem. A sikertelenség mellett ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy Georges Leekens körül elfogyott a levegő, s végül az MLSZ meglépte a váltást a kapitányi poszton.
 
Kicsoda Marco Rossi?
Az szövetségi döntés értelmében Georges Leekens utóda a Bp. Honvéd korábbi, magyar bajnok trénere, az olasz Marco Rossi lett. Marco Rossi szeptemberben lesz 54 éves. Játékosként a jó és megbízható iparosok közé tartozott, akikre minden csapatnak szüksége volt. Annak ellenére, hogy nem volt klasszis labdarúgó, masszív Serie A-s múltja van, játszott többek között Bresciában és a Sampdoriaban is.
Edzőként az Olasz Edzőképző Akadémia tanár lett, s emellett alacsonyabb osztályú olasz együtteseknél dolgozott, amíg 2012 nyarán fel nem kérték a Budapest Honvéd edzőjévé. Egy év megszakítással 5 esztendőn át irányította a kispestieket. Ennek eredményeként elmondható, hogy klubedzőként szerzett tapasztalatai jóvoltából jól ismeri a magyar futballközeget, az egész honi mezőnyt, a válogatottnál szóba jöhető játékosainkat. Szakmai felkészültségét jól példázza, hogy évről-évre erőn felül teljesített klubcsapatával, a Bp. Honvéddal, amellyel 2017-ben magyar bajnoki aranyérmet is nyert, megelőzve a lényegesen jobb háttérrel rendelkező Videotont és Ferencvárost. Tavaly nyáron a dunaszerdahelyi DAC vezetőedzője lett, amellyel bronzérmet nyert a szlovák bajnokságban.
Emberi oldaláról szólva ki kell emelni, hogy rendkívül rokonszenves személyiség, aki minden megnyilvánulásában kiemelte hazánk és a magyar nép iránt érzett szimpátiáját. Jellemző, hogy kapitányi kinevezésének napját élete egyik legszebb napjának nevezte.  Szakmai munkáját és emberi arcélét talán az a tény jellemzi legjobban, hogy bár a Kispest trénere volt, ténykedését egyaránt megsüvegelték a nagy rivális Ferencváros és az Újpest hívei is. Füttyszót, szidalmazást egyetlen tábortól sem kapott soha, az általa felénk nyújtott tiszteletet a szurkolók klubhovatartozástól függetlenül viszonozták az irányába. Ez remek és szükséges kiindulási alap lesz munkájához, amely nem igazán kecsegtet gyors és azonnali sikerrel.
Marco Rossi pályafutása bizonyítja, hogy megfelelő munkával, s ha türelmet is kap, képes jó csapatot összehozni, olyat, amely az övénél erősebb csapatok ellen is versenyképes. Ezt igazolja a Honvéd bajnoki címe, valamint a Dunaszerdahely szlovák bajnoki bronzérme is. Ám eddigi szép eredményeit klubszinten érte el, ahol módja volt nap, mint nap gyakoroltatni az elképzeléseit. A válogatottnál erre nincs mód, csupán néhány nap áll rendelkezésre egy-egy összecsapás előtt.
 
Dárdai és Rossi párhuzama
A jelenlegi MLSZ-vezetés egyszer már húzott egy viszonylag váratlant, amikor a kapitányi posztról leváltott Pintér Attila utódjául az akkor még jelentős edzői eredményekkel nem rendelkező korábbi válogatott játékost, Dárdai Pált nevezte ki kapitánnyá. A döntés kitűnőnek bizonyult, Dárdai új alapokra helyezte a válogatottat, hosszú idő után ismét roppant népszerűvé váltak a címeres mezben szereplők. Most is hasonló a helyzet: a Georges Leekens munkáját követő szinte folyamatos kudarc lépéskényszerbe helyezte az MLSZ-t, amely némileg váratlant lépett, s előhúzta a kalapból Marco Rossit.
Ha ez a döntés ugyanolyan jól sül el, mint Dárdai Pálnál, akkor újra sikeresebb időszak köszönthet válogatottunkra. Hajrá Magyarok!

Kovács Attila