A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Köszönjük!

Gera Zoli befejezte

Június 28-án bejelentette visszavonulását a Ferencváros 97-szeres válogatott labdarúgója, Gera Zoltán. Az elmúlt bő másfél évtized talán legkitűnőbb magyar futballistája elsőként saját közösségi oldalán tette közzé döntését, amelyet aztán a televízió egyenes adásában személyesen is megerősített. Sportrovatunkban nagyszerű pályafutása felidézésével köszönjük meg mindazt, amit a futballpályán sokunk örömére tett.

Gera Zoltán saját közösségi oldalán az alábbi bejegyzést tette közzé múlt hét csütörtökön:
„Kedves szurkolók, barátok!
Jó ideje foglalkoztat a gondolat, de a napokban véglegesen elhatározásra jutottam: befejezem aktív labdarúgó pályafutásomat. Ezzel lezárul egy olyan szakasza az életemnek, amely annyi jót adott nekem, amit el sem tudtam volna képzelni, amikor belevágtam. A búcsú mindig fájó, és bár a szívem, mint mindig most is vinne még - ezért is húztam ilyen sokáig a döntést -, de a testem már többször jelzett ez elmúlt időkben: elég! Karrierem során, sok mindent elértem, amire büszke vagyok, de a leginkább annak örülnék, ha életem eddigi filmje példaként szolgálna a jövő labdarúgóinak, és az ő szüleiknek: ahogy a pályán nincs elveszett labda, úgy nincs elveszett élet a fociban sem. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik hozzájárultak a sikereimhez: edzőim, volt játékostársaim, orvosok, masszőrök, stábtagok: köszönet mindenért!
Különös hálával tartozom Jézus Krisztusnak, hogy megmentette az életemet, mert nélküle nemhogy futballista, de normális ember sem lehetnék. Köszönöm kedves barátaimnak, Ángyán Norbinak és Mink Olivérnek, hogy már akkor felkaroltak, amikor még senki nem látta, hogy képes leszek újra futballozni. Köszönöm Németh Sándor pásztornak és a Hit Gyülekezetének a sok bölcs tanácsot és támogatást. És végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok Drága feleségemnek, hogy biztos hátteret teremtett a családunk számára, és szüleimnek, akik mindig mellettem álltak.
Végül pedig főként, köszönöm nektek kedves szurkolók, akik nélkül a foci mit sem ér! Rengeteget kaptam tőletek, bízom benne, hogy ebből valamit vissza is tudtam adni! Most pedig egy új időszak kezdődik, de a focitól biztosan nem szakadok el. Hiszem, hogy valamiben segítségére tudok lenni labdarúgásunknak, a pályán kívül is.
Tiszta szívvel (mint mindig): Gera Zoltán”

 
***
 
Az internet korában már bárki által fellelhető, száraz karrieradatok felsorolása helyett érdemesebb néhány különlegességet, egyedi sajátosságot kiemelni Gera Zoltán pályafutásából, mert ezek által ismerhetjük meg kicsit közelebbről is a ragyogó tehetségű labdarúgó emberi oldalát. Amint arra a fentebb idézett bejegyzés is utal, a teljesen átlagos körülmények között élő pécsi családban nevelkedő Gera Zoltánt kevés választotta el az elzülléstől. Az alig 12 éves ifjú srác ugyanis belekeveredett a sűrűjébe. Akkori társaságának tagjai iskola helyett játéktermekbe jártak, s a cigaretta után előbb az alkohol, majd a drogok következtek, és emellett a szipuzás is mindennapossá vált. A futballal is évekre felhagyott. Az Istennel való találkozása terelte vissza a jó útra, s ekkor kezdett el újra focizni is. „Ha nem fordulok Istenhez, lehet, hogy már nem is élek, de valószínűleg egy kábítószeres, semmittevő ember lennék” – vallotta sok évvel később erről az időszakáról. Szerencsére az Isten nemcsak a társadalom, de a magyar labdarúgás számára is megmentette Gerát.
Futballtalentumára jellemző, hogy csakhamar a megye első számú csapatában, az akkor NB II-es Pécsi MFC-ben találta magát, ahol már 18 évesen a felnőtt csapatban kapott szerepet. Amikor a Pécs feljutott, az élvonalban is alapember lett, így hamarosan felfigyeltek rá a nagy csapatok is. 21 évesen a Ferencváros játékosa lett, ahol új fejezet kezdődött életében. Két bajnoki címet ünnepelhetett, s rövidesen a válogatottba is bekerült, Gellei Imre kapitányi időszakában debütált. Játéka külföldön is nagy tetszést aratott, egyre több külföldi kérő kopogtatott az Üllői úton. Gera kitűnően választott közülük: Angliába, a birminghami West Bromwich Albion csapatához igazolt.
A szigetországban csodálatos karriert futott be. Egyrészt alapember lett csapatában, amit sajnos a magyar játékosok Angliában csak kivételes esetben tudnak felmutatni, másrészt az angol labdarúgás legnagyobb személyiségei is tisztelettel adóztak játéka és emberi kvalitásai előtt. Birminghami edzője, a korábbi világhírű labdarúgó, Bryan Robson így jellemezte Gerát: „Csúcskategóriás játékos, szeretnék minél több Gera Zoltánt a csapatomban tudni. Zoltán nem iszik, nem dohányzik és fejlődni akar minden téren. Az edzés végeztével például nem húz a lehető legrövidebb időn belül haza, előbb gyúrat még egyszer. Mert tisztában van vele: ez a helyes, erre van szüksége.”
Nem véletlen, hogy a West Bromnál erősebb Fulham vezetősége eldöntötte: leigazolja a magyar támadót. Gera Zoltán 2008 és 2011 között szerepelt a dél-londoni csapatban, amellyel – számos emlékezetes mérkőzés és győzelem mellett – bejutott az Európa Liga fináléjába. Az Atletico Madrid elleni döntőben is kezdett, egyben máig ő az utolsó magyar labdarúgó, aki nemzetközi kupadöntőn pályára léphetett. 2011-ben visszatért a West Bromhoz, majd 2014-ben hazatért, s ismét a Ferencváros játékosa lett. Bár olykor sérülések hátráltatták, melyek közül a legutóbbi immáron végleg leparancsolta a pályáról, azért 2016-ban begyűjtötte a zöld-fehérekkel harmadik bajnoki címét is.
A címeres mez, a válogatott mindig szent volt Gera Zoltán számára. Amikor hívták, mindig jött a válogatotthoz, s bármilyen szinten számítottak rá, akár, ha csak csereként, akkor is tiszteletben tartotta a mindenkori szövetségi kapitány döntését. Három fellépés híján elérte a 100 válogatottságot, amelynél többször eddig csak Király Gábor és Bozsik József szerepelt címeres mezben, megelőzi ugyanakkor labdarúgásunk legnagyobbjait, így Puskást, Kocsist, Fazekast és Albertet is. Ennek ellenére szerénysége egyetlen pillanatra sem hagyta magára. Amikor angliai légióskodása alatt egyszer az év csapatába is bekerült, olyan világklasszisok közé, mint Jamie Carragher, John Terry, Frank Lampard, Arjen Robben, Wayne Rooney vagy épp Thierry Henry, s tudását Puskás Ferencéhez(!) hasonlították, a következőt válaszolta: „Ez az összehasonlítás szerintem nem állja meg a helyét, közel sem vagyok olyan focista, mint amilyen Puskás volt. Nem láttam játszani, de tudom, hogy míg én az angol élvonal egyik kiscsapatában játszom, addig ő a Real Madrid történetének egyik legnagyobbja. Nagyon távol vagyok tőle…”
Lehet, hogy Puskástól tényleg távol volt, ám napjaink generációi számára ő jelentette az eszményi magyar futballistát. Olyan játékos volt, akiért külföldi csapataiban is lehetett szorítani, akinek pengés, zseniális megmozdulásai élményszámba mentek, akinek alázatos hozzáállása az ellenfél szurkolói körében is tiszteletet vívott ki, s aki éppen ezek okán rendre a legnagyobb ovációt kapta a meccsek előtti játékos-bemutatás során. Gera Zoli – mert Zoltánnak senki nem hívta szurkolói berkekben – az élő példa arra, hogy teremnek még ösztönös zsenik Magyarországon is, s hogy akár a harmincon túl is jelentősen fejlődhet egy futballista játéka – persze csak akkor, ha azt a játékos is áhítja.
A 2016-os Európa-bajnokság selejtezőinek, majd aztán magának a kontinenstornának az egyik legnagyobb felfedezése éppen az volt, hogy a korábban alapvetően támadónak, és ebből következően a gólszerzésben, valamint az előkészítésben jeleskedni képes futballistának elkönyvelt Gera Zoltán – miközben fontos és emlékezetes gólokat ezután is szerzett, például idehaza a finnek elleni selejtezőn, vagy az EB-n Portugália ellen – emberfeletti védőmunkájával is kitűnik. Rutinja egy rendkívül hasznos, sallangmentes, az ellenfél játékát kitűnően olvasó védőjátékossá érlelte Gerát, aki ezáltal duplán is nélkülözhetetlen tagja lett csapatának – úgy a válogatottnál, mint a Fradiban.
Amikor az EB után Juhász Roland és Király Gábor bejelentette a válogatottól történő visszavonulását, általános volt az öröm, hogy Gera Zoli meg azt jelentette be: folytatja, s amennyiben hívják, továbbra is örömmel áll a válogatott rendelkezésére. Sajnos, többször kiújuló sérülései miatt az EB után már csupán négy ízben láthattuk címeres mezben, legutóbb 2017 márciusában Lisszabonban, ami – mint ahogyan mostanra kiderült – az utolsó válogatott fellépése volt.
Gera Zoli személyiségével legalább annyira kitűnt és kitűnik napjaink futballtársadalmából, mint amennyire a játéktudásával kitűnt. A magyar labdarúgás elemi érdeke, hogy mielőbb testhez álló feladat kerüljön neki, amelynek jóvoltából átadhatja a következő nemzedékek számára mindazon tapasztalatait, amelyeket sikerekben gazdag és sokszínű pályafutása alatt összegyűjtött.
Most, játékos-pályafutása végén olvasóink és a magunk nevében is köszönjük Gera Zolinak a játékával nekünk nyújtott élményt, örömet, és kívánunk további hasonló sikereket akár edzőként, akár vezetőként folytatja.
 
Kovács Attila