A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









​Légy pótolhatatlan

„Kiszabadulva a tömbmagyarság biztonságából”

Ferkó Zoltán vállalkozásával, innovatív és professzionális módon, nagyfokú hatékonysággal és őszinte személyességgel szolgálja a Kárpát-medence határainkon kívül eső területein. Vele, a Virrantó mobil iskola és mozgó játszóház ötletgazdájával, megalkotójával és vezetőjével beszélgettünk, akinek még jóval 2010 előtt erős küldetéstudata volt arra, hogy a szórványmagyarság megmaradását szolgálja.

Két kerék, négy kerék, fogaskerék

Ferkó Zoltán neve sokaknak azon akciója kapcsán lehet ismerős, amikor 2007-ben biciklis zarándoklat formájában tekert el a Szentatya városáig, hogy ezzel hívja fel a figyelmet a megmaradásért küzdő csángókra, egyben kérve a pápát, hogy az ott élők “anyanyelvükön hallgathassák, Isten igéjét”. Hisz ahogy Zoltán mondja, ez minden közösségnek „elidegeníthetetlen joga”. Öt magyarországi püspökkel találkozott útja során, hosszabb-rövidebb szakaszokra körülbelül ezren csatlakoztak hozzá. Rómában a püspöki kongregáció elnöke és a Szentszék külügyminiszter-helyettese is fogadata őt. Összesen körülbelül 4000 km-es újta (Budapest – Róma – Csíksomlyói búcsú) Jászvárásron, a csángók püspökével való tárgyalással zárult.
Ferkó Zoltán 2 gyermekes családapa, 12 éves fia és 10 éves lánya mindketten a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba járnak. Tanulmányai során, a 90-es években kezdte el járni a határon túli területeket. Valódi megdöbbenés és fájdalmas tapasztalás volt számára, hogy milyen nehéz küzdelem itt a megmaradás és mennyire nincs segítő kéz, amibe kapaszkodhatnak az itteniek. Az együtt érző fájdalom érzése mellett, talán élethosszig tartó ragaszkodás és küldetéstudat alakult ki benne ezekben az években. Feleségét 2005-ben, Csángóföldön ismerte meg, ahol mindketten magyart tanítottak, végzettségüknek megfelelően. Pályaelhagyóként multinacionális cégeknél dolgozott a legutóbbi évekig (elsősorban a turisztika területén), hogy családját el tudja tartani.
2012-ben jutott eszébe az ötlet, hogy létrehozzon egy mozgó iskolát, Németországban látott minta alapján. Tőlünk nyugatra többnyire tanórán kívüli foglalkozásként működik a mobil iskola, és a készségfejlesztés áll a fókuszban. Ezt Zoltán úgy szerette volna a Kárpát-medencében meghonosítani, hogy segítsen az a felnövekvő generációnak a képességfejlesztés mellett, identitásuk megőrzésében is, hogy terebélyes gyökereket ereszthessenek saját kultúrájuk gazdag termőföldjébe. A fogaskerekek összeálltak, a Virrantó ötlete egy átalakított lakókocsi formájában életre kelt 2015-ben.
 
„A Virrantó jó válasz a szórvány problémáira”
 

Zoltán kérdésünkre elmondta, az elnevezés a virradat szóból jön. Úgy véli, ez a kezdeményezés is része egy „új nap kezdetének” a magyarság történelmében, aminek a hajnalánál vagyunk. A non-profit kft. 2015-ben kezdte meg munkáját egy kisebb méretű lakókocsival. Zoltán teljes állású munkája mellett járta szabadságok alatt a Kárpát-medence különböző részeit, és a sok leküzdendő akadály mellet rengeteg megerősítést kapott. Ahhoz, hogy a Virrantó szinte egész évben úton lehessen, szükség volt arra a profizmusra, amit a multiknál elsajátíthatott, valamiképpen a nagy cégekből hozta a „know how”-t . A kezdeti sikerek után fejlődés következett, előbb egy nagyobb lakókocsi, végül egy 50 fős busz, melynek belső terét tették alkalmassá a játékra, így jó idő esetén már egy egész osztállyal tudnak egyszerre foglalkozni.
Zoltán stratégia partnere Villányi Andrea mérnök-közgazdász, segíti az ügyet professzionális menedzseléssel, szakmájában szerezett bőséges tapasztalataival, gazdasági ismereteket ad át a gyerekeknek, pénzügyi tudatosságra nevel. Ezen kívül közösségfejlesztő csapatépítő játékokat és kézműves foglalkozásokat vezet.
A Virrantóban, magyar nyelvi - és készségfejlesztő játékok mellett, Farkas Márton népdalénekesnek köszönhetően (és ahogy magáról szokta mondani: utcazenész) a foglalkozások elmaradhatatlan részévé vált az népdalok éneklése, és a gazdag magyar néptánchagyomány megélése. Hiszen, ahogy Sebő Ferenc is megfogalmazta: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”. Fővárosi olvasóink Farkas Mártont hallhatták is budapesti aluljárókban. Saját bevallása szerint nyolc órán keresztül tud ismétlés nélkül népdalokat énekelni és természetesen ez is még csak egy kis része a kimeríthetetlen közös kincsesládánknak.
Felmerül a kérdés, hogy egy-egy ilyen alkalom és foglalkozással milyen hatást lehet elérni. Zoltán úgy fogalmazott, a Virrantó egy impulzus, nem pótolhatja az állandó helyi anyanyelvi oktatást, de lendületet adhat ennek megszervezéséhez, és képes lehet megállítani az iskolabezárások elkeserítő folyamatát. Ezen felül pedig életreszóló élményt adhat a gyereknek, amihez újra és újra visszatérhetnek.
 
Petőfi és Kőrösi, ahonnan és ahová
 
A Petőfi Sándor Ösztöndíj Program közvetve segítette Zoltán munkáját, hiszen az első években többnyire az ösztöndíjasok segítettek megszervezni helyben a busz fogadását, a gyermekek összehívását. Nyitrától Aknaszlatinán keresztül Gyulafehérvárig ők szervezték a helyszíneket.
2017-ben Zoltán maga is jelentkezett az ösztöndíj programba, így a 2017/18-es tanévben a Kőhalom melletti Kóboron (Segesvár és Brassó között) szolgált, ahol eddigi munkájához képest új kihívásokkal találta szembe magát. A 200 fős településen, melynek 40%-a magyar, főleg idősek, saját otthonukban, elszigetelve éldegélnek. Zoltán erről az embert próbáló feladatról is küldetéstudattal számolt be, elmesélte, hogyan igyekezett „fényt lopni” a mindennapjaikba. „Én abban hiszek, hogy ezeknek a településeknek az egyetlen lehetőségük a kitörésre, hogy felkerülnek a magyarság mentális térképére.” Munkája része volt, hogy interjúkat készített az idős emberekkel. Az ebből készített videók közül, némelyiket több százan, több ezren tekintették meg. „Visszajelzések alapján sokat tanulhattak erről a régi világról, ami elmúlt és talán soha sem jön vissza többé.” A kint töltött hónapok alatt leginkább azt tanulta meg, hogyan lehet megmaradni és ahogy fogalmazott: „azt a természetközeli életet, itt Budapesten visszasírom”. A következő idényben Zürichben fog szolgálatot teljesíteni a Kőrösi ösztöndíj keretében. „Tavaly megnéztem, honnan menekülnek, és most megnézem hová menekülnek a magyarok a jobb élet reményében.”
 
Pótolhatatlannak lenni
 

Beszélgetésünk végén arról kérdeztük, honnan ez az erős küldetéstudat, munkabírás, az eltökéltség, honnan az a belső tűz, ami hajtja. „A szórványban lévő magyarság tanítása, a magyar nyelv erősítése, az identitás megőrzése, megtalált engem, mint feladat és én ezt örömmel végzem, küldetésként végzem, és ezt nem is szeretném abbahagyni.” A szórványban élők száma egyre csökken sajnos, de bizakodóan tekint a jövőbe. Látja maga előtt, hogy hamarosan több busz is róhatja majd az utakat, egy egész flotta, és tematikus buszokkal lehet bejárni ezt a Kárpátokkal ölelt területet.
Megfontolandó gondolat, és egyfajta belső iránytű is lehet, amit Zoltán megfogalmazott. Azt mondja, a posztmodern ember problémája sok esetben az, hogy azt éli meg, pótolható, csereszabatos. A friss diplomás embert a multinál pár hónap alatt átképzik „bármire”. Ezzel szemben, amikor olyan helyen vagy, olyan szerepben, ahol szolgálsz, ahol adsz, pótolhatatlanná válsz. Nagy áldozatokkal jár, de megéri. Ha olyan helyre mész szórványban, ahol nem is igen járnak anyaországiak, te vagy az, aki játszik, foglalkozik a gyerekekkel, akkor, ha elmész onnan, hiányozni fogsz. Újra és újra visszatérsz majd, hisz tudod, hogy pótolhatatlan vagy. Erről dönthetünk, hogy pótolhatóak vagy pótolhatatlanok akarunk lenni.
 
Széplaky Bálint