A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




SZENVEDÉLYÜNK TUSVÁNYOS

czyla

Az eltelt éppen negyedszázadnak sok történését volt szerencsém Csurka István mellett megélni. A fontosakat feljegyezgettem. Az egyik bejegyzés 2014-ből való: Cantata profana. „A szájuk többé / Nem iszik pohárból, / Csak tiszta forrásból.” A 25. Tusványfürdőn elmondott Orbán-beszédről írom, hogy ezek a szavak talán örökre hivatkozási pontként maradnak meg a gyötrődések, kétségek és persze örömök között a határon innen és túl élő magyarok emlékezetében.

Nézem az arcát, hová tekint ez a fiatalember? Múltjának, kötődésének terepén, sokat szenvedett szülőhazánk egy elszakított darabján a jövőt hangszereli? Mintha a szelíd szavú Bartók Béla aktuális üzenete ihletné gondolatmenetét. Orbán az új politikusi generáció legjelentősebb képviselője. Ahogy Bartók nagyszerű életművének a tiszta, friss és egészséges zenei forrás az alapja, olyan módon hangzik Orbánnak ez a jelenkori bátor, nagyon mai üzenete arról, hogyan élje a nemzet az oly sokszor politikailag át nem látható mindennapjait. Amikor kétségeink visszaindítanak bennünket múltbéli tájakra, akár politikailag és földrajzilag is, akár önmagunkba is, akkor is látnunk kell az igazit, a csak egyedül lehetségest, a tiszta szándékot. Mert magyarok vagyunk, és mert szívünkbe vannak vésve Vörösmarty Szózatának szavai „A nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely”.
Mi azon dolgozzunk tovább, hogy mindig jobb és jobb legyen a magyar élet. Ennek jegyében idézzük a 29. Tusványos előtt az emlékezetes 25. beszéd néhány részletét.




„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miután az állam nem más, mint a közösség megszervezésének módja, ami a mi esetünkben hol egybeesik az országhatárokkal, hol nem – erre majd vissza fogok térni –, talán a meghatározó mozzanat a mai világban úgy fogalmazható meg, hogy megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, bátran ki kellett mondanunk egy olyan mondatot, amely a szentségtörés kategóriájába tartozott a liberális világrendben. Ki kellett mondanunk azt, hogy egy demokrácia nem szükségképpen liberális.

Ez azt jelenti, hogy a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell. Mert azt látjuk, hogy az elmúlt húsz évben a fölépült magyar liberális demokrácia jó néhány dolgot nem tudott végrehajtani.

A liberális demokrácia nem volt képes arra, hogy nyíltan kimondja és kötelezze – akár alkotmányos erővel – a mindenkori kormányokat arra, hogy munkájukkal a nemzeti érdekeket szolgálják. Egyáltalán: vitatta a nemzeti érdek létezésének gondolatát. Nem kötelezte a mindenkori kormányokat arra, hogy ismerjék el a világban élő magyarok nemzetünkhöz,
a magyar nemzethez való tartozását, és próbálják munkája révén erősíteni ezt az összetartozást. A liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont. A liberális demokrácia a többi európai államhoz képest is, velük összehasonlítva is képtelennek bizonyult arra, hogy megvédje a nemzet önfenntartásához szükséges közösségi vagyont. Aztán a liberális magyar állam nem védte meg az országot az eladósodástól. És végül nem védte meg a családokat.

Az államot nyilvánvalóan valakiknek, az erre fölhatalmazott és megválasztott vezetőknek kell megszervezni és irányítani. Ha újjá akarjuk szervezni a nemzeti államunkat, akkor világossá kell tenni, hogy nem jöhetnek velünk szembe civileknek nevezett politikai aktivisták, akik külföldi érdekeket próbálnak Magyarországon érvényesíteni.

Említek egy másik példát, ami az állam újjászervezésének másik akadálya. Amikor az Európai Uniót szóba hozom, nem azért teszem meg, mert azt gondolnám, hogy az Európai Unión belül ne lehetne egy illiberális, nemzeti alapokon álló új államot fölépíteni. Szerintem ez lehetséges. Az európai uniós tagságunk ezt nem zárja ki.

Most azért alakult ki egy vita az unió és Magyarország között, mert ezt a rendszert megváltoztattuk, és a kormány döntést hozott, miszerint aki az európai uniós pénzek fölött rendelkezik ebben az új államkoncepcióban, az illiberális állam koncepciójában, magyar állami alkalmazásban kell állnia. A konfliktusok alapvetően egy állam újraépítésének, öndefiníciójának folyamatával szükségszerűen együtt járó viták.

Hogyha a jövőt tapogatjuk, akkor azt a mondatot kell mondanom Önöknek, ami talán kevésnek tűnik majd egy magas hivatalt betöltő embertől, hogy a jövő lényege: bármi megtörténhet. Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy az események pontos vagy megközelítőleg pontos előrejelzése szinte lehetetlen.

Féljünk, vagy inkább ez bizakodással kell, hogy eltöltsön bennünket? Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, észszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek.

Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.”