A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









AZ ÉLET JOGÁN

czyla

„A magyar sport és a labdarúgás már tíz évvel a berni döntő után behódolt a nyugatnémet világmárkának: az 1964-es olimpia óta egy rövid megszakítástól eltekintve (amikor a kilencvenes évek elején a brit Umbróval kötöttek szerződést) futballválogatottunk Adidasban szerepel. Hogy lehetséges-e a 2Rule számára hosszú távon megnyerni a sportolók és a vásárlók bizalmát, az olyan kérdés, amire meglehetősen korai lenne választ adni, mégis sokan sietnek eleve „gagyinak” bélyegezni az új terméket. Ismerve az előkészületeket, az azokban részt vevő szakembereket és Dárdai Pál hangsúlyos szerepvállalását, minimum igazságtalannak tetszik ez az ítélkezés. Azonban a politikai alapon fröcsögőknek az ország által egyöntetűen tisztelt és szeretett Dárdai sem veendő emberszámba, őt is befröcskölik, és földbe tapossák, ha merészelt valami nekik nem tetszőt cselekedni, ahogyan ugyanezt tették a nemzet korábbi első számú kedvencével, Egerszegi Krisztinával is. Jellemzi a helyzetet, hogy a cég és a vívószövetség közötti korrekt és átlátható megállapodás körül is vihar támadt, amelynek az olimpiai bajnok kardozó, Szilágyi Áron esett áldozatul. Nos, ehhez engedjenek meg két megjegyzést. Az egyik, hogy a magyar márka relatív olcsósága éppen a piaci versenyben jelenthet olyan előnyt, amelynek révén úgy lesz több az itthon maradó és hasznosuló profit, illetve adóbevétel, hogy a sportolók olcsóbban jutnak hozzá a felszerelésekhez. Létszámuk 2010 óta megduplázódott, és elérte a félmilliót, vagyis – igen, részben a TAO-programnak köszönhetően – nagy és bővülő piacról, nagy keresletről beszélhetünk, amelynek profitját a multik rakják zsebre és – jórészt – viszik ki az országból. Egy magyar márka megjelenése viszont – divatos kifejezéssel – win-win helyzetet teremthet, vagyis a magyar sport szereplői és a magyar gazdaság egésze is jól jár, miközben egy hazai magáncég is felépülhet, megerősödhet ebben a konstrukcióban.”

(Szöllősi György – Nemzeti Sport)

Nem tudom, hogy Szöllősi György a Nemzeti Sportnál sejti-e, de akik ellen fölszólalt a penetránsan bűzlő cikkeik miatt, amelyek az új magyar sportszermárka megjelenése kapcsán íródtak, azok úgy veszik, hogy ezzel el van fogadva a stílusuk legitimnek. Pedig ennek, az egész nemzetet pusztító destruktív stílusnak a könyörtelen letörésére nagyobb szükség van, mint a rákos betegnek kemoterápiára. Mert vagy a betegséget küszöböljük ki gyökeresen, vagy az zabál fel bennünket. „Egészen vérfagyasztó, hogy milyen indulattal és kíméletlenséggel esett neki a mindenre és mindenkire zsigeri gyűlölettel tüzelő ellenzéki média az új magyar sportmárkának – a Turulnak –, és amikor kézzelfogható – és látható – közelségbe került a nagyközönséghez a Turul, amikor három NB I-es csapat egymás után mutatta be hivatalosan az új kollekciót, elszabadult a pokol. Szélsőséges, időnként megejtően ostoba s persze politikai indíttatású gyalázkodás kezdődött és tart azóta is.” Ömlik a felháborodás a szerzőből – teljes joggal. Csak azt ne higgye, hogy a mocskolódók ne tudnák: Nem az az abszurd, hogy létrejön végre egy saját, magyar, nemzeti sportmárka, hanem az, hogy mindeddig ilyen nem létezett. Mert azt akarják, hogy ne is létezzen, ugyanis tudják, milyen szervezőerőt jelent a nemzeti elkötelezettség. A hagyományunk és annak tisztelete. Ezért nem érdekli őket, hogy turulábrázolást találunk a Noin Ula-i szkíta szőnyegtől az issziki halomsír egyik halottjának övén és egy Kr. előtti 1200-ból származó mezopotámiai kődoboz tetején is. De turul van akár egy Kr. utáni II. századi pártus király szobrán, vagy egy VII. századi szászánida ezüsttálon, de ott találjuk a hunok címerein, az avarok szíjvégein (keceli lelet), a honfoglalás kori rakamazi tarsolylemezen, hajkorongokon, gyűrűkön, és ami nagyon fontos, hogy a magyar királyok első címerszerűen ábrázolt szimbóluma is a turul volt. Bárkinek lehet-e oka nem büszkének lenni arra, hogy a turul jel ékesíti a mezét?

Nyilvánvaló, hogy nincs és nem is létezik olyan sportszervezet, amely azért utasítaná vissza a turul jelet magyar márkaként felépíteni kívánó nemzeti sportszergyártó cég által készített ruházat viselését, mert azon aggódna, hogy sérül a piaci verseny, ha turulszerelést „kell” rendeljen. Ez csak ennek a beteges liberális sajtónak az agyszüleménye. Átérzem azok problémáját, akik óvatosak, mert tudom, ezek csak azt várják, hogy a sajtószabadság mártírjává váljanak. Ne legyen ezzel az ellenzéki sajtóval kapcsolatban illúziónk. Éppen az élet jogán. A Tusványoson felrajzolt nagyívű, heroikus feladat szolgálata kívánja meg, hogy ne tűrjük el azokat a véleményeket, amelyeket a falkába verődöttek hangoztatnak: például most azt, hogy a turul – fantázianevén 2Rule – „valami falusi, a garázsban előállított márka, amelynek szakmai és erkölcsi létjogosultsága a magyar sportban a nullával egyenlő, miközben a csodálatos külföldi vetélytársak végtelenül profik, termékeik lenyűgözően minőségiek, és tényleg, mit is akarnak megálmodói ezzel a 2Rule-lal.”

A turul szó – név – hosszú időre feledésbe merült, illetve el kellett felejtenünk, csak a XIX. században került ismét elő őstörténetünk e fontos jelképe, amit most úgy merészelt elővenni a cég – amibe Mészáros Lőrinc is befektetett –, hogy elképzelte, milyen módon lehetne a magyar nyelv egyedi kiejtésének nehézségeit megkönnyíteni egy külföldi számára. Mészárosnak számos bűnét – ami mind szálka az ellenzéki sajtó szemében – egy szóval úgy foglalhatnám össze, hogy ő nem filozófus, hanem gázszerelő. Tehát neki nem szabad, neki nem lehet. Annak ellenére, hogy amíg polgármester volt, addig a polgármesteri tiszteletdíját 12 különböző helyi szervezetnek utalta, adott a polgárőrségnek, a védőnői és a családsegítő szolgálatnak is. És különben is egy vidéki, földszagú, alcsúti magyar maradjon a kaptafánál, pontosabban a gázcsonknál, ahol a 90-es évek elején volt, amikor gépészettel foglalkozó társával elkezdték bekötni a faluban élőknek a gázt. Legyen neki annyi elég! Ő nem sikerre született. Hiába, hogy saját kisvállalkozása fejlődött, hiába, hogy közvetlen stílusú, társasági ember, ugyanakkor kemény tárgyaló volt. Hiába, hogy valóban a két keze munkájából, szorgalmából, tehetségéből tudott érvényesülni. Semmit sem számít ennek a szemét sajtó fenntartóinak szemében, hogy felújította a faluja orvosi rendelőjét, épített egy szakközépiskolát, meg egy új faluházat is, miután a régit a saját költségén bontotta le. Kit érdekel, hogy Mészáros csak helyiekkel dolgoztat, környékbeli vállalkozókat próbál helyzetbe hozni, az építkezésein rengeteg falubélinek ad munkát, hogyha nem filozófus?