A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Határtalan jókedv

Märle Tamás

Párkánytól Szenttamásig

Klapka György, Aulich Lajos, Görgei Artúr és Damjanich János vezetésével a magyar honvédek 1849. április 4-én dicsőséges győzelmet arattak a császári seregek felett Tápióbicskénél. Majd’ 170 évvel később a legifjabb „utódok” találkoztak ugyanitt, csakhogy ezúttal az ausztriaiak a jó oldalra álltak.
Hogy is kell ezt érteni? A tápióbicskei erdei iskolában közel száz, általános iskolás korú gyermeket táboroztattunk egy héten keresztül, a tábor főtámogatója pedig az ausztriai magyarok által működtetett VisFontis Alapítvány volt. Amíg Klapka, Aulich és Görgei a Felvidékhez, Damjanich pedig a Délvidékhez köthető, úgy a nyaraló gyermekek is. Egy részük a párkányi gyerekotthonból, a többiek Utcai Róbert csantavéri plébánossal a délvidéki Lurkó Házakból és számos környékbeli település – úgy mint Szabadka, Szenttamás, Óbecse, Magyarkanizsa stb. – többségében szegény családjaiból érkeztek.
Az egyik kislány elmesélte, hogy hajnalban szokott kelni, felpattan a biciklijére, teker néhány kilométert, megreggelizik a Lurkó Házban, utána újból biciklire száll és elmegy az iskolába. A tanítás után visszamegy a Lurkó Házba, ahol ebédet kap, tanulnak vele, programjaik vannak, miután megvacsorázik, meg is fürdik – mivel otthon nincs fürdőszobájuk – és csak ezután hajt haza. Mindezt napi szinten egyedül teszi. A délvidéki Lurkó Házak ugyanis napközi otthonok, ahol a mélyszegénységben élő családok gyermekeit gondozzák hétköznapokon.
Az egyhetes táborozásnak szándékosan ilyen és ehhez hasonló sorsú gyerekei alkották a többségét, célunk kettős volt a szervezéssel. Egyrészt nyaralást biztosítani olyan gyerekeknek, akiknek erre egyébként nincs lehetőségük, egy vidám hetet szerezni nekik, amiből töltekezhetnek. Mindezt keresztény szellemben, Robi atya szentmiséi, a napokat indító és záró imádságok adtak keretet a napoknak és a hétnek. Másrészt megerősíteni a határon túli gyerekeket magyarságukban, felvidékiek, délvidékiek és anyaországiak együtt élhettük meg az összetartozást.
A gyerekeket tíz csoportba osztottuk az első nap, és minden csapatot két egyetemista vagy fiatal felnőtt vezetett (összeszokott délvidékiek és budapestiek) játszottak velük, és velük vettek részt a közös programokon. A gyerekek étkeztetését pedig konyhai segítőink, valamint tápióbicskei vendéglátóink szervezték meg.
A Tápióbicskén töltött egy hét alatt kegyes volt hozzánk az időjárás, a gyerekeknek minden nap lehetőségük nyílt a szabad mozgásra az erre kiválóan alkalmas nagy füves területen.  A rengeteg foci, méta, számháború és a különféle sorversenyek mellett két alkalommal voltunk strandolni, egyszer Tóalmáson, egyszer pedig Nagykátán.
Táborozásunk alatt lépett fel a közeli Jászfényszarun a híres Szentegyházi Gyermekfilharmónia, az erdélyi fiatalok előadását mi is megtekintettük. A táborhelyen többen is segítették munkánkat. Egy testneveléstanár sportnapot rendezett a gyerekeknek, a Last Minute Gospel Kórus tagjai előbb drámafoglalkozást tartottak, majd este koncerteztek nekünk és meg is énekeltették a gyerekeket. Bemutatót láthattunk az Országos Baranta Szövetség tagjainak előadásában, majd a gyerekek kipróbálhatták magukat, így például íjászkodhattak, vagy a karikás ostor használatát tanulmányozhatták. Vendégünk volt egy kaposvári bábelőadóművész, aki Vitéz László c. darabjával megnevettette a gyerekeket, majd Szente János néptáncos és három fős zenekara tartott táncházat, valamint hangszerbemutatót. A lelkesedés ekkor sem hagyott alább, a néptáncot éppúgy élvezték, mint a strandot vagy az ostorcsattogtatást.
A tábor témája az 1848-as forradalom és szabadságharc volt, egyrészt a 170. évforduló miatt, másrészt azért, mert Tápióbicske a dicsőséges tavaszi hadjárat egyik fontos helyszíne volt, ahogy bevezetőnkben is említettük. Ehhez kapcsolódott több kézműves foglalkozásunk is, minden gyerek készített gyöngyből kokárdát, a fiúk huszárcsákót, a lányok pedig pártát, valamint nemzetiszín karkötőt fontak. Szintén a tábor témájára volt felfűzve akadályversenyünk, ahol egy erdei kirándulás közben „tettük próbára” a gyerekeket.
A táborozókkal részt vettünk a pándi meggyfesztiválon, ahol többen megmérették magukat a főzőversenyen, a csantavériek bemutatták a Pletykás asszonyok című előadásukat, egyik táborozónk, egy mozgássérült délvidéki kislány meg vidám mesét mondott Ádámról és Éváról. A tábor utolsó napján, zárásként részt vettünk a Magyarok Kenyere jótékonysági program tápióbicskei állomásán, ahol a héten tanult huszárnótákból összeállított dalcsokrot és a Nemzeti dalt énekeltük el, ezzel megköszönve a falu vendégszeretetét.
És emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Vér János és barátai, a Tápióbicskei Tüzérek, valamint számos környékbeli jószándékú ember segített bennünket az ott töltött hét során. Az önkormányzat ingyen biztosította szállásunkat, az erdei iskolát, minden nap vállalta valaki, hogy megfőzi ránk az ebédet, ezen kívül nem telt el olyan nap, hogy valaki előzetes bejelentkezés nélkül ne autózott volna ki az erdő közepén található táborhelyre, hogy hozzon akár 400 palacsintát, akár több tálca süteményt, több rekesz gyümölcsöt vagy mindenkinek egy jégkrémet.
A vidám hangulatú hetet az összetartozás érzése járta át, utolsó nap a frissen kiosztott tábori pólókat aláíratták egymással a gyerekek. Így vitte haza magával egy párkányi kisfiú óbecsei barátjának, budapesti vezetőjének és az egyik tápióbicskei szakácsnak a kézjegyét.
Hiába határon túliak, hiába nehéz sorsúak vagy árvák ezek a gyerekek, ez a hét arról szólt, hogy tudatosuljon bennük: ők is fontosak!

Fotó: Kecsenovics Kitti, Csantavér