A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Felhagyni a magzatgyilkossággal: Megbecsülni az istenadta életet

P. Reisz Pál OFM

A választás, a keresztény oldalnak nagyszerű és várakozáson felüli szép győzelmét hozta. Ennek estéjén frissiben nyilatkozott Orbán Viktor miniszterelnök úr. Ő és más fontos személyek is az új országgyűlés és a kormány legfontosabb feladatának az ország demográfiai helyzetének megoldását jelölték meg. A világra szóló, immár harmadszori abszolút győzelem mámorát a mértéktartás korlátai közé szorította a nem túl távoli jövő így felidézett félelmetes képe. A választási győzelem a jövő szempontjából nem megoldás, hanem csupán lehetőség a magyarság számára.
A választási győzelem kulcsa az illegális bevándorlás problémájának kezelése volt. Sikerült meggyőzni a választáson résztvevők nagy többségét arról, hogy a nemzethalál lehetősége egészen közel került hozzánk azzal, hogy muszlim tömegek foglalhatják el az országot. Megértették a legegyszerűbben gondolkodó emberek is, hogy Magyarország számára a migráció ügye nem politikai kérdés, hanem létkérdés.
Ugyanakkor nem tárult fel teljes tudatossággal az a tény, hogy az egész, úgynevezett migrációs problémának oka az abortusz, pontosabban az úgynevezett művi vetélés, amelynek a törvény általi engedélyezése következtében legalább hat millió magyar személy hiányzik az országból. Vagyis a demográfia apálynak, a nemzethalál közeli lehetőségének legfontosabb okozója a magzatok megölése, amely ma is átlagosan napi száz magzat elpusztítását jelenti hazánkban. (Ráadásul ez az adat nem tartalmazza az illegális vagy statisztikailag nem ellenőrzött abortuszok számát. Ezt a számot megbecsülni sem lehet. Egyrészt megjelentek a magánklinikák. Másrészt lehetséges kórházi keretek között - akár ambulánsan is -, a be nem jelentett, eltitkolt, illegális abortusz. Ez csupán pénz kérdése. Attól az orvostól, aki magzatölésre vállalkozik, nem várható el ezen a területen sem a becsületes, korrekt eljárás.)
Érdemes felidézni, hogy mit tett és milyen hatékonysággal a művi vetélések kezelésében a kormányzat, és mit tett a katolikus egyház.
Az abortusz hivatalos engedélyezése 1956-ban történt, még a forradalom kitörése előtt. A rendszerváltozás után általában arra számítottak a liberálbolsevikok, hogy a jobb oldal, különösen a Kereszténydemokrata Néppárt, fel fogja vetni az abortusz betiltását. Erre nem került sor. Helyette a mostani, az akkor megszületett liberális szabályozás érvényes. Az okokat külön érdemes lenne feltárni. Mindenesetre beszédes a tény, hogy a későbbi, liberális kormányzatok nem találták szükségesnek, hogy változtassanak rajta. (Még Bokros idején sem. A későbbiekben, az úgynevezett megszorítások idején sem nyúltak a törvényhez, csupán az abortusz végrehajtását magasabb összeggel támogatták megszorítások helyett. Hivatkozással az áremelkedésekre. Mintha a többi orvosi beavatkozást az áremelkedések nem érintették volna. Egyébként minden területen megszorítást alkalmaztak.)
Az Orbán-kormányzat, amit a családpolitika címén tudott tenni, azt megtette, óriási eredményei vannak. Felsorolni sem lehet azokat a kedvezményeket, amelyekkel támogatta és támogatja jelenleg is a gyermekvállalást.  De az abortuszhoz lényegében nem nyúlt hozzá. Az alkotmány ugyan biztosítja a magzatnak az élethez való jogát. Önmagában ez is világra szóló eredmény, - amely a KDNP kezdeményezéséhez köthető -, hiszen szembe ment az európai trendekkel. Ez az eredmény azonban elsikkadni látszik, mert törvényi következménye, a művi abortusz betiltása elmaradt. E hiánynak oka az a vélekedés, hogy az abortusz betiltásával nem lehet választást nyerni.
A lengyel keresztény kormányzat megpróbálta a szigorítást, de bizonyára rosszul kezdett hozzá, mert hatalmas ellenpropaganda alakult ki, amely megijesztette őket, meghátráltak. Azóta változás van. Az egyház is jobban felkészült, és most egyre több, már ötven felett van azoknak a nagyvárosoknak a száma, ahol rendszeres tűntetések vannak az abortusz betiltása mellett. Azonban választási programba belevenni az abortusz eltörlését kockázatosnak látszott Magyarországon is.

Nézzük az egyház oldaláról
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003-ban egy 147 oldalas bioetikai körlevelet adott ki Az élet kultúrájáért címmel. Szépen vannak egyéni kezdeményezések. Emlékezetes Veres András püspöknek, a Konferencia jelenlegi elnökének Szent István napi ünnepi beszéde, amelyben a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos aggodalmait tette közzé, meglehetősen előkészítés nélkül, mert még katolikus oldalról is érték támadások. Ott van Bíró László tábori püspök úr, Székely János püspök úr, akik Aprószentek ünnepén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, vagy egyéb alkalmakkor tömegtűntetést, csendes felvonulást szerveznek Budapesten a magzati élet védelmében, mintegy húsz, ötven résztvevővel. Böjte Csaba atyának volt kezdeményezése, a Fehér Út engesztelő körmenet a Sziklakápolnától a belvárosi ferences templomba, illetve most szeptemberre ígérte a felvonulását Budapesten ötszáz gyermekével. Ezeknek a szép próbálkozásoknak nincs jövőjük, a kezdeményezők magukra maradtak, illetve maradnak. Annyira nincs publicitásuk, hogy elhalnak, nincs társadalmi érdeklődés irántuk. A résztvevők nagy többsége már koránál fogva sem érdekelt. Pedig komoly személyek, komoly szellemi értékek vannak e kezdeményezések mögött. Világi próbálkozásoknak se szeri, se száma. Például Zaymus Eszter és társai egyszer-egyszer betévednek valamely jobboldali televízióba, ahol szólnak az abortusz ellen, és aláírásokat gyűjtenek. Téglásy Imre az Alfa Szövetségben jó írásokat ad ki, szép kezdeményezései vannak. Nyilatkozatai értékesek, alapítványuk van. Évtizedek óta harcol az abortusz ellen, de panaszkodik, hogy semmiféle megértést vagy segítséget nem kapott a keresztény vezetéstől. Bizonyára ennek is megvan az oka, de előttem ismeretlen. Csávás Imre tudomásom szerint baptista, aki könyveket, írásokat ad ki, és fáradhatatlanul járja az országot abortusz ellen agitálva. Külön megemlíthető a lelki adoptálás mozgalma. Azoké, akik kilenc hónapon át fogadalommal elkötelezetten imádkoznak egy veszélyben levő magzatért, akit lélekben örökbe fogadnak, hogy a magzat életét megmenthessék.  Ezek a szétszórt, központilag nem szervezett kezdeményezések általában erejüket vesztik, elhalásra vannak kárhoztatva.
Pedig történelmi pillanat lehetne a mai, hiszen az egyház és a kormányzat egyesíthetné erejét. Mitől történelmi a pillanat?
Az egyház oldaláról világos a tanítás, az élet, a megfogant élet mellett van. Bármiféleféle manipulációs beavatkozást az emberi életbe csak a gyógyítás céljával tart elfogadhatónak, és semmiképpen sem irányulhat az élet kioltására. Az abortuszt, a művi terhesség megszakítást nem tudja elfogadni az egyház.
Az egyház részéről, ami új és a pillanat egyediségét jelenti: Itt van előttünk egy óriási feladat: az Eucharisztikus Nemzetközi Kongresszus megszervezése. A MKPK ezzel kapcsolatos körlevele megfogalmazza ennek célját. Többek között írja: „Az Eucharisztia ugyanis Krisztus megváltó művének jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot.” 
Mi az, amit a magyar egyház tehetne a felkészülés jegyében? Lépések az abortusz gyakorlata ellen. Kellene, hogy ez legyen a felkészülés középponti témája. A lakosság 85 %-a közvetve vagy közvetlenül érintett az abortusz ügyében. Gyakorlatilag tehát az egész népesség. Ha valahol, akkor ezen a területen van szükségünk az átalakulásra, az igazi megújulásra: felhagyni a magzatgyilkossággal, megbecsülni az istenadta életet. Legyen ez a MKPK által sürgetett megújulás konkrét, megfogható témája! Nagyon szép, ahogy Fábry Kornél atya szervezi a kongresszust, számolja, hogy hány helyen, hány személlyel végeztek újabban szentségimádást. Erre szükség van. Az imádságos háttér hihetetlen nagy erő. De óriási a lehetőség, hogy az egyház a maga embereivel a felkészülés jegyében összefog, a püspökök körlevelekben elő merik venni az abortusz-témát bátran, félretéve az aggodalmakat, vállalva a visszahúzó, világi erők megvetését. A papság magáévá teszi az ügyet, az egyházi sajtó előveszi legjobb tollú embereit, a Mária Rádió és a többi egyházi adó, Bonum TV és a lehetséges vidéki és központi sajtó, rádiók és televíziós eszközök felsorakoznak az egyházi igények szerint. Nagyon sok jó szándékú ember alig várja, hogy jót tegyenek. Legyen megfogalmazva, kiadva az egyházi fórumoknak, hogy ez legyen a felajánlás, a megújulás konkrét formája, amely az egész országot érinti: az abortusz leküzdése. Ez legyen az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés központi témája. Nem kell finomkodni, nincs szükség a politikailag korrekt hazugságokra ezen a téren sem, nevén kell nevezni a szörnyűségeket.

Mitől történelmi a pillanat a kormányzat részéről?
A felsorolt egyházi erőfeszítések, ha létre is jönnének, önmagukban erőtlenek, kevésnek bizonyulnának. Eljutnának az emberek 5-10 %-ához.
Ezért fontos, hogy a kormányzat a maga eszközeivel felsorakozzék ezen szándék mellé. Ebben a politikai pártok közül a KDNP-nek nagy szerepe lehetne. Feltehetőleg a frakció minden tagja az abortusz ellen van. Mégis szükséges az egységes álláspont ellenőrzése, és a kialakítása e fontos kérdésben a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőinek egész körében. Bizonyára az ellenzéki képviselők között is lennének támogatói az ügynek. Az állam az alaptörvényben megfogalmazza a megfogant élet alapvető jogait. A családpolitikában eddig is sok, leleményes segítő szempont került elő. E területen a kormányzat jó úton halad. Az országgyűlésben elhangzottak szerint még tudnak így is javítani, vannak új ötletek. De mit tehet a kormányzat, az abortusz ügyében?
El kell jutni annak betiltására. Nyilván ezzel a kimondott céllal nem lehet választásokat nyerni.  De most egy hihetetlen arányban megnyert választás után állunk. Most itt az alkalom! Ezen létkérdést jelentő ügyben előre kell lépni.

Milyen lépések lehetnek?
1. A törvényeknek az emberek tudatának formálásában óriási szerepe van. Legtöbben úgy gondolkodnak, hogy az, amit a törvény megenged, az jó. Ezért a jó szándékú, a vallását gyakorló emberek jelentős része is elfogadja az abortuszt, mint a „családtervezés” eszközét. Sokszor tapasztalható, hogy mennyire tájékozatlanok a gyakorló katolikusok is e kérdésben. Például a nagymama szidja a pap előtt az unokáját, hogy a megesett tizenéves leányunoka megtartja a gyermekét.  Nem azért szidja, mert rendezetlen szexuális kapcsolatban fogant, hanem azért, mert nem vétette el. Esetében nyílván hiányzott az egyházi oldalról is a megfelelő tájékoztatás. De szükséges, hogy a kormányzati oldal is megadja saját oldaláról az eligazítást: az abortusz az alaptörvénnyel ellentétes.

2. A KDNP az a párt, amelytől elsősorban várható, hogy a politikában képviselje a keresztény értékeket. Így az élet védelmét is. A szavazók legtöbbje számára a katolikus egyház szócsöve a politikai életben. Félő, hogy a közgondolkodásban így az alakul ki, hogy az abortusz az aggályoskodó katolikusok ügye. Pedig nem az! Az élet, különösen az ártatlan élet védelme minden embernek kötelezettsége, függetlenül vallási hovatartozásától. Meg kell értetni, hogy a művi abortusz embertelen, az emberi élet elleni bűn. Az ókortól a hipokrateszi eskü tiltja az abortuszban való részvételt az orvos számára. Az valóban tény, hogy a keresztények érzékenyek igazán az élet védelmében, a magzati állapotú, védtelen ember megóvásában. Hiszen Jézus Krisztusban a testté lett Isten Fia maga is megszentelte ezt az állapotot, amikor megtestesült, amikor emberré lett. Meg kell értetni, hogy az abortusz az emberi élet elleni merénylet, mondjuk ki, hogy gyilkosság. Itt nincs értelme a politikai korrekt beszéd tényeket eltakaró hazugságainak. És nem lehet hivatkozni a nő jogaira. Igenis a nő szabad, amikor dönt arról, hogy vállalja-e azt a helyzetet, amelyből természetszerűen következhet a foganás, a magzat létrejötte, egy önálló ember léte. Utána már nem választhatja a megfogant élet meggyilkolását. A megfogant életnek is vannak jogai, amelyet a jogszolgáltatás néha elismer. Gondolhatunk például a poszthumus gyermek öröklési jogára. Az édesapa halála után a magzati korban levő gyermeknek joga van az atyja vagyonára, autójára, pénzére. Micsoda ellentmondás az, hogy az élethez meg nincs joga, azt el lehet tőle venni.

3. Ilyen szigorúnak tűnő kijelentések után szoktak hivatkozni az erőszak következtében fogant magzat ügyére. (Ide vehetjük a kiskorú vagy fogyatékos nő esetét is). Az egyház tanítása ebben is követi azt, amit a természet diktál: A megfogant élet nem bűnös, azt nem szabad meggyilkolni. A balkáni háborúban megerőszakolt apácák megszülték a gyermeküket. Nem volt kérdés. Természetesen gondoskodni kell a közösségnek a vétlen áldozatról.) Vagyis: A merénylet vétlen áldozatát nem büntethetjük azzal, hogy még édesanyai mivoltában is meggyalázzák és fizikailag, lelkileg tönkretegyék, súlyosbítva azzal, hogy egy ártatlan emberpalántát, az ő gyermekét meggyilkolják az abortusszal

4. Másik szokásos ellenvetés: mi lesz a méhen kívül terhesség esetével. Ezt gyakran előhozzák, pedig az abortuszok közül minden ezrediknél áll fenn a probléma. Az ügy, a demográfia, a statisztika szempontjából elhanyagolhatónak látszik. Az Egyház alapállása: a művi beavatkozás az emberi életbe semmiképp sem irányulhat az élet kioltására, csak az élet megmentésére. Valóban: az egyház az elvi álláspontot hangsúlyozza, a kivitelezést pedig a lelkiismeretes orvosra bízza. Ha van megfelelő szakmai ellenőrzés, ezzel nem lehetne visszaélni.

5. A törvény óriási szerepét hangsúlyoztam. Lehet, hogy egyszerre, kellő előkészítés nélkül nem lehetne kimondani törvényileg az abortusz betiltását. De lépéseket lehet tenni a jó ügy érdekében. Derüljön ki az egyszerű lelkek számára is, hogy rossz cselekedetről van szó, amikor sor kerül a művi vetélésre. Milyen közbülső lépés lenne megvalósítható a megfogalmazott cél, az úgynevezett legális abortusz eltörlése érdekében? Vessünk egy pillantást egy példamutató, huszadik századi szent szavaira és példájára, Teréz anyára. Nagyon sokat tett – rendtársaival együtt – a megfogant életért. Könyörgött, hogy a magzatot ne vetessék el, hanem adják oda neki a megszületett gyermeket, ő majd gondoskodik róla. Még a rendszerváltás ideje előtt letelepítette Csepelen a nővéreit. Mind a négyen idegen, távoli országból érkeztek. Kikötötte, hogy nővérei Magyarországon nem fogadhatnak el fizetést. Mert a magyar fizetésekben van kötelező egészségbiztosítási járulék (tb), amelyet automatikusan levonnak. Az ennek egy része pedig az abortuszt támogatja. Az abortuszt semmiképp sem, ilyen formában sem engedte elősegíteni. Hiszen az abortusz jelenleg egészségügyi szolgáltatás. A foganás, a magzat létrejötte nem az egészség ellen van, hanem annak egyik jele. Természetellenes, hogy az egészségügy, amely az élet szolgálatában kell, hogy álljon, jelenleg az élet elleni bűnténynek eszköze és színtere. Bármennyire is képtelenség, mégis természetesnek tartjuk, hogy - esetleg elveink, lelkiismeretünk, akaratunk ellenére -, munkánkkal, fizetésünkkel támogatjuk az abortuszt, bűnrészesei vagyunk a magzatgyilkosságnak. Nevetséges, de igaz: Ha jól megverem a macskámat, akár évekre börtönbe zárhatnak. Ha valaki megöli a saját magzatát, azt támogatja a tb. Figyeljünk a már szent Kalkuttai Teréz anyára, és tiltsuk ki az egészségügyből az abortuszt! Ha mást nem tudunk tenni, ha minden kötél szakad, akkor is legalább az egészségügyben ne engedjük végrehajtani!  Átmenetileg tűrjük el az állami egészségügyi ellátáson kívül, de az ne legyen része a kórházi ellátásnak.  Például álljon ott az USA: külön vannak abortusz klinikák. Vannak tehát mészárszékek, ahol magzatokat, emberpalántákat gyilkolnak, és vannak egészségügyi intézmények.

6. Ez a kérdés ráirányítja figyelmünket az orvosok, illetve az egészségügyi dolgozók, jelesül a nőgyógyászok és asszisztenseik, továbbá a védőnők képzésére.  Ne legyen például kötelezhető az orvostanhallgató abortusz végzésére. Az úgynevezett egészségügyi küret elvégzésére szükséges gyakorlatot így is meg tudja szerezni. Csak olyan oktatás legyen elfogadható és engedélyezhető az egyetemeken, amely az abortuszt nem tartja a gyógyászat eszközének.   

7. Felháborító a jelenlegi gyakorlat. A várandós kismama büszkén és örömmel megy a nőgyógyászhoz, és eldicsekszik azzal, hogy gyermeket vár. Örvendezve várja az elismerést. A boldog anyuka már az első kérdéstől leforrázva, megalázva érezheti magát, mert ezzel a kérdéssel csapják arcul: Megtartja? Mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy elveteti. A védőnők képzését is meg kell változtatni. Ezek a szerencsétlenek azt hiszik, hogy arra kell biztatniuk a kismamákat, hogy vetessék el magzatjukat ilyen, olyan okok miatt. Személyesen hallottam a kismama panaszát: el volt keseredve, hogy neki azt mondták, az édesanya életének legszebb időszaka a várandóság kilenc hónapja, de ő meg már retteg, hogy találkoznia kell a védőnővel, aki minden alkalommal különböző veszélyekkel riogatja, hogy milyen pokoli problémák lehetnek a magzattal, illetve a születendő gyermekkel. Nincsen előjele semmi bajnak, de védőnő minden alkalommal baljós esélyekkel traktálja.  Kiderült, ha nem megy el hozzá, akkor elveszít különböző anyagi természetű juttatásokat. Vagyis anyagilag is meg vannak zsarolva, rá vannak kényszerítve a kismamák, hogy meghallgassák a rémisztgetéseket. Más várandós nőktől is hallottam ilyen panaszt.  Valamelyik alkalommal a templomi prédikációba beleszőttem az eset elmondását. Pár nappal később egy felhevült, tekintélyes külsejű hölgy keresett fel a rendházban, akiről kiderült: ő a helyi és környékbeli védőnők főnöke. Tiltakozott, mert egy templomi hívő jelentette neki, hogy én a védőnők munkáját a prédikációmmal el lehetetlenítem, őket becsméreltem. Nekik protokolljuk van, - mondotta -, amely szerint figyelmeztetni kell a kismamákat esetleges problémákra, azért, hogy ha valami sérülése, fogyatékossága jelentkezik a magzatnak, akkor választhassák az abortuszt a beteg gyerek megszülése helyett. Magam részéről elismételtem neki, hogy igazából mit mondtam a templomi beszédben, és hogy helytelennek tartom, hogy – protokoll ide, protokoll oda -, ok nélkül, rutinszerűen megmérgezik a kismamák legszebb napjait, a várandóság idejét. Ekkor kezdett gondolkodni, és elmondta, hogy tényleg, az ő unokahúga is hasonló helyzetben volt, és nála panaszkodott. Tulajdonképpen egyetértésben váltunk el. Előtte még megosztottam vele a már nyugdíjas védőnő, öt gyermekes testvérhúgom tapasztalatát. A munkahelyi utódait ki kellett arra oktatni, hogy ne az abortuszra beszéljék rá a kismamákat, hanem a szülésre, mert ha nem születnek gyermekek, akkor rájuk nem lesz szükség, és megszűnik a munkahelyük.
8. Tehát az egészségügybe jelenleg be van építve egy abortuszra rábeszélő rendszer, amelyet a védőnők is – talán jóhiszeműen – működtetnek. Ők műszeres vizsgálatot nem végeznek, komoly mérésekre nincsenek kiképezve, csak ijesztgetésekre, elméleti alapon. Utána jönnek az orvosok, akik műszeres mérésekkel, megfigyelésekkel jönnek elő, és sokszor alaptalanul, hónapokon át rettegésben tartják a szülőket. Legtöbbször a baljós előrejelzések alaptalannak bizonyulnak. Bizonyára az eszközök és kezelőik alkalmatlanságai miatt. Így okozói lehetnek nagyon sok abortusznak. Egyébként is az egészségügyi dolgozók képzésében meg kell győzni az érintetteket, hogy még a sérült gyermek is önálló élet, személyiség, sok öröm és szeretet forrása lehet, és joga van az élethez. És a társadalom pedig készen áll arra, hogy a sérülten megszületett gyermek szüleinek segítségére legyen.

9. Az erkölcsileg megbízható nőgyógyász orvosok kiképzésére segítségül kell hívni lehetőleg vallásos, keresztény, kipróbált erkölcsű orvosokat, akik ismernek és képesek irányítani fiatalokat erre a szakterületre. Külön kitűntetést kell bevezetni azoknak a nőgyógyászoknak elismerésére, akik bizonyos számú születésénél sikeresen közreműködtek, és abortuszt nem végeztek.

10. Szokásos ellenvetés: mi lesz, ha abortusz tilalom lép érvénybe, vagy megnehezítik annak elérését? Sok lesz az illegális, feketén elvégzett abortusz, ezek szövődményeket okozhatnak. Válasz: most is van abortusz feketén. Aki nem akar nyilvánosságot és ellenőrzött helyzetet, az ma is el tudja érni. Ha szövődmény lép fel és olyan probléma kerül elő a fekete abortuszoknál, hogy szükség van kórházi beavatkozásra, akkor a bajok esetén a kórház mindig nyitva áll.  A társadalom, a tágabb közösség támogassa inkább a megszületendő gyermeket, mint annak megölését. Valóban meg kell szervezni a magányos nők és gyermekeik ellátását, otthonokat létesíteni, ha szükséges. Vannak most is Karitász szervezetek, női szerzetek, lelkes életpártoló csoportok, ezek megesett lányok befogadására, támogatására szakosodtak. Szép számmal vannak olyan családok – akár sok gyermekkel is -, ahol a szülők saját gyermekeik mellé is akarnak és képesek befogadni gyermeket. Hála Istennek, az eddigi családtámogatási intézkedések sokat segítenek a vészhelyzetek megoldásában.(Szándékosan nem térek ki fogamzásgátlók használatára. Sokan, jó szándékú emberek, sőt katolikusok is ajánlják az abortusz megelőzésére. Ha a legfontosabbat, az abortuszt legyőztük, akkor szembe tudunk nézni ezzel az erkölcsileg sokszor rossz eszközzel.)
Szokták emlegetni, hogy külföldre, különösen szomszédos országokba is elmennének abortuszra, ha itthon nem lehetne. Amit lehet, tegyünk meg ennek elkerülésére. Ha megtettünk annyit, ami tőlünk tellett, akkor a többi már nem a mi lelkiismeretünket terheli. Ha sikerült a tömegeket meggyőzni arról, hogy az abortusz súlyos rossz, súlyos bűn az élet ellen, akkor bizonyára számíthatunk az emberek jó szándékára, jó lelkiismeretére. És akkor ezeknek a rossz döntéseknek a száma lecsökken. A szomszédos országok lelkiismeretes vezetői pedig, akik hasonló problémákkal küszködnek, hamar át fogják venni a magyar modellt, velük ez ügyben is biztosan lehet majd tárgyalni, szempontokat egyeztetni, a törvényeket összehangolni.

11. Említettem, hogy most itt a történelmi helyzet, a nagy pillanat, amely felkínálja az abortusz kérdés megoldását. Ehhez még egy szempont. Miként lehetne a tömegeket megnyerni az ügynek?  A keresztény pártok óriási választási győzelme annak is köszönhető, hogy ki volt élezve a kampány az illegális migráció kérdésére.  A legegyszerűbb falusi, ésszerűen gondolkodó ember is megértette, hogy a migráns ügy a magyarság számára nem politikai kérdés, hanem létkérdés. Itt nem keresztényi kötelezettségről van szó, hogy gyakoroljuk a keresztény szeretetet, és fogadjuk be a hatalmas tömegét a szegény embereknek, hanem ránk akarják zúdítani a végeláthatatlan muszlim csőcseléket. Pl. Lengyelország hiába fogadott be Ukrajnából kétmilliós menekült tömeget (a pápa úr minap megdicsérte ezért a lengyeleket!), mégsem felelt meg a politikailag korrekt elvárásoknak, hiszen ezek nem voltak muszlimok. A tőlünk nyugatra eső államok lakosai és vezetői is kezdik észrevenni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr választási taktikája sikeres. Jó lenne, ha mi is észrevennénk az ebben rejlő újabb lehetőséget. Tágítsuk ki, mélyítsük el ezt a világra szóló, hatalmas sikert! Mert mi hozta Európára a migrációs veszélyt? A demográfiai apály. Értessük meg a magyar testvéreinkkel, hogy éppen a tömeges abortusz okozta ezt a veszedelmet. Kevés lett a munkaerő nemcsak nálunk, hanem egész Európában is. Az abortusz betiltása előbb, utóbb okafogyottá tenné a migráns problémát. „Minden család fogadjon be egy migránst!” jelszó helyett mondjuk ki százszor, ezerszer: (Illegális) migráns helyett: Minden család fogadjon be egy gyermeket!

12. Ide kínálkozik a korábban említett, védőnő testvérhúgom egyik élményének megosztása. A hatodik gyermekét váró cigányasszony elment az orvoshoz, aki – ahogyan szokta – „nemes egyszerűséggel” abortuszt ajánlott neki, próbálta rábeszélni. Mire az öntudatos cigányasszony természetes brutalitással, röviden válaszolt: Irtsa a maga fajtáját! Ezt a választ érdemli mindenki, aki az abortuszt pártolja. Természetesen nem akarjuk, hogy bárki is megölje magzatát. De ha megkapja a durva figyelmeztetést, akkor legalább el fog gondolkodni rajta. Érdemes idézni Ronald Reagan volt amerikai elnök mondását is: Érdekes, úgy veszem észre, hogy akik az abortuszt pártolják, valahogyan mégis megszülettek.

13. Amikor ezen ötleteimet hozzáértő és esetleg potens ismerőseimnek, barátaimnak előadtam, és biztattam őket, hogy ki-ki a saját politikai hatalmát érvényesítse, előjöttek a kifogásokkal. Ezek leginkább jogi jellegű kifogások voltak: Mit szól hozzá az Európai Unió? Nehéz a jogharmonizáció, stb. A válasz itt is brutálisan egyszerű. Nem érdekelnek minket a kifogások, hogy miért nem lépünk az abortusz ellen. Csak a megoldások, hogy miért igen. Nekünk nem a politikailag korrekt beszéd és cselekedet a fontos, hanem édes hazánk ügye, az a legfontosabb. Arra kaptunk megbízatást a jó Istentől, a választóinktól, ki-ki a saját területén, hogy saját népünk jobbulásáról, megújulásáról és jövőjéről gondoskodjunk. Ezen szent célnak alá kell rendelnünk mindent. Mondjuk ki bátran: Aki ránk akarják erőltetni különböző címszók alatt az abortuszt, azok meg akarja ölni nemzetünket, és nemzetvesztő migránsokat akarnak helyünkre költöztetni. Várható, hogy Európa-szerte migráns ügyben egyre inkább általános lesz az Orbán-féle magyar álláspont elfogadása. Változások lesznek az Európai Unió politikájában is. Lépjünk ismét egy lépéssel előre migráns ügyben, éppen az abortusz leküzdésével. Abban is követni fognak!

14. Feladat: egyesíteni, összeszervezni az életvédő erőket! Az egyház oldaláról Veres András püspök úr biztosan partner a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként. Erdő Péter bíboros úr a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus részéről illetékes. A kormány részéről érdemes lenne létrehozni az üldözött keresztények megsegítésére létesített (helyettes) államtitkárság mintájára az anyaméhben üldözött magzatok megmentésére szolgáló államtitkárságot. Közös, egyházi és kormányzati tagokból álló bizottság tervezhetné és szervezhetné meg a már meglevő erőket, kiegészítve újakkal a szükségnek megfelelően.  Az egésznek élére egy profi szervező kell, aki már bizonyított e téren, pl. olyan, mint a katasztrófavédelem nagy embere, Bakondi György miniszterelnöki főtanácsos, Maróth Miklós akadémikus professzor, aki megszervezte, és egy ideig vezette a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. 

15. Kikre lehet számítani? A teljesség igénye nélkül egyháziak: Minden püspök a maga egyházmegyéjében. Böjte Csaba, Barsi Balázs, Dobszay Bence, Kálmán Peregrin, Harsányi Ottó (ferencesek), Osztie Zoltán, Roska Péter, Pap Feri, Fábry Kornél, Papp Miklós (világi papok), Rétfalvi Valeria szerzetes.
Külön figyelmet kell fordítani a keresztény és egyéb egyházakra. A feladat ökumenikus jellegű, ezért ökumenikus megoldást is igényel.
Világiak, ugyancsak a teljesség igénye nélkül: Például Olaj Dávid és felesége Anett, Téglásy Imre, Csávás Imre, Csókay András, Papp Lajos, Jakab Péter (Bonum TV). Különösen fontos lenne a leginkább érintettek, a nők mozgósítása.
Szükséges olyan személy mindkét oldalról, aki jártas a médiumok világában, azok megszervezésében. Aki képes megfelelő személyeket kiválasztani vagy kiküldeni egyes tévé és rádióadásokba, keresni olyan személyeket, akik a szükséges szellemi municióval ellátják a médiumokban szereplőket, akik képesek jó szlogeneket gyártani, elfogadottá, szimpatikussá tenni a sokak számára elfogadhatatlan igazságokat. Az újságírók, tévések között igen sok jó szándékú, segíteni akaró ember található. De nem mindegyik tájékozott kellőképpen az abortusz kérdésében. A jó szándékú tévedések kiszűrésére számukra képzést kell szervezni.
 Szükséges, hogy szerepeljenek nagy családos, sikeres emberek, akik példaként állíthatók mások elé. Ilyen szempontból különösen a görögkatolikus papok jöhetnének számításba, akik közül sokan nagycsaládos, nős emberek, akik bizonyítottak. A római szertartásúak ebből a szempontból kiesnek, de ott is vannak varázslatos, sodró erejű, karizmatikus egyéniségek, akik nemcsak a teológiában járatosak, hanem az emberek szívéhez is hozzá tudnak férni.

Zárszó:
Igyekeztem természetes ésszel a racionális szempontokat megfogalmazni. Így az egész nem ér sokat önmagában. Hiányzik mögüle az imádság. A jó szándékú megfogalmazások, majd a kezdeményezések mögé, fel kell vonultatni az imádkozó, áldozatokat vállaló, hívő embereket. Ahogyan a választások idején is tapasztalhattuk, ők adják azt az erőt, a lelki hátteret, amely felülmúl és megerősít minden emberi igyekezetet.
 Van Erdélyben egy református falu, amelynek Árpád-kori a temploma. A berendezés a szokásos: falak meszelt fehérek, a képek, a szobrok hiányoznak. Amikor a férfiak belépnek a templomba, a fehér fal egy darabja felé fordulva megemelik kalapjukat. Senki sem tudta, hogy miért. Mígnem egyszer restaurálták a templomot, a meszelést eltávolítva, megtalálták az eredeti freskót, amely a Boldogságos Szüzet ábrázolta. Eltelt ötszáz év, szokás formájában Szűz Mária tisztelete megmaradt.
Mindjárt eszébe jut az embernek Csíksomlyó a pünkösdi búcsúval. Nemcsak katolikusok vannak ott jelen, hanem protestáns testvéreink is tömegesen. A Szűzanya képes összehozni jó ügy érdekében a megosztott keresztényeket is.
Van egy mindenki számára „kötelező” kisfilm, amelynek címe: Ketten jöttek, hárman mentek. Egy bizonyára szentéletű, a saját életében csodákkal találkozó embert ismertet meg a film. Neve: Sepsiszéki Nagy Balázs, erdélyi falukutató, néprajzos. Meggyőző erővel fogalmazza meg vágyait. A magyarság egységét sok ellentét szabdalja, pedig milyen jó lenne az egyetértés - mondja. Az egységet szerinte csak a Szűzanya hozhatja létre köztünk. Mert Jézust mindannyian tiszteljük. Akkor tisztelnünk kell az ő édesanyját is.
A nemzethalál réme kell, hogy a különböző vallású, a különböző világnézetű embereket is egységbe szólítsa. A Szűzanya nem engedte el a magyarság kezét. Bízzuk rá nemzetünk, édes hazánk, megmaradásunk ügyét! Segítségével megszabadulhatunk legsúlyosabb közös, nemzeti bűnünktől.