A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Teljesített küldetés

80 éves Balczó András olimpiai bajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója

Augusztus 16-án ünnepelte 80. születésnapját az egyetemes magyar sport egyik legnagyobb alakja, a háromszoros olimpiai bajnok korábbi öttusázó, Balczó András. A kitűnő sportember 2004 óta a Nemzet Sportolója cím birtokosa, de nemcsak sportpályafutása, hanem az Istenbe vetett hiten alapuló civil élete okán is méltán nevezhető példaképnek.

Balczó András Kondoroson született 1938. augusztus 16-án, ám alig másfél évig mondhatta magát Békés megyeinek, ugyanis édesapját – aki evangélikus lelkész volt – Nyíregyházára helyezték lelkészi szolgálatra. A többgyermekes, vallásos szellemiségű család így itt kezdett új életet. Ennek eredményeként Balczó András a szabolcsi megyeszékhelyen töltötte gyermek- és ifjúéveit, s itt kezdett el öttusázni is.
Tizenhat éves korában lett igazolt versenyző, s egy évvel később gyermekkori példaképe, Benedek Gábor világbajnok öttusázó testvére, Benedek Ferenc fedezi fel. Újabb egy évvel elteltével – miután az érettségi megszerzését követően a család is beleegyezett – edzője Budapestre vitte, s innentől kezdve egészen a visszavonulásáig a Csepel SC színeiben versenyzett.
Igazi üstökösként robbant a magyar öttusasportba, amit jól példáz, hogy 20 évesen már tagja a felnőtt-világbajnokságon ezüstérmet nyerő csapatnak, egy évre rá egyéni ezüstöt nyer a vb-n, 1960-ban pedig ott van a római olimpián, és ezzel tagja az aranyérmet szerző férficsapatnak. Bár egy fegyelmi eljárás miatt az 1964-es tokiói olimpiáról lemarad, lényegében ez az egyetlen komoly verseny, amit 1972-ig kihagyni kényszerül. Tíz világbajnoki címe mellett 1968-ban Mexikóvárosban is olimpiát nyer csapatban, egyéniben pedig az utolsó pillanatban veszíti el a már kezében tartott aranyat, és kényszerül beérni az ezüsttel. Vb-elsőségei közül a leginkább emlékezetes az 1969-es budapesti győzelme, amelyen – a mexikói egyéni balszerencse okán – az utolsó két versenyszám, a lovaglás és a futás helyszínén több tízezren drukkolnak Balczó András győzelméért. Ez be is következik, öt egyéni világbajnoki aranya közül egyértelműen ez lett a legemlékezetesebb.
A sors végül az olimpián is igazságot szolgáltatott számára. 1972-ben Münchenben a lövészetben bekövetkező malőr ellenére sem zárják ki, sőt, káprázatos futásával megnyeri a gyermekkorban megálmodott egyéni olimpiai bajnoki címet. Az ekkor 34 éves sportemberrel az egész, egyetemes öttusa-társadalom együtt örül, nemzetiségtől függetlenül. Müncheni győzelmét később önmaga azzal magyarázta, hogy ekkor volt a legszabadabb a lelke, amelyben nem volt semmilyen neheztelés vagy harag senki irányába.
Magánélete és közéleti szerepvállalása külön is említést érdemel, már csak azért is, mert ennek komoly szerepe volt abban, hogy Balczó András végül eltávolodott az öttusasporttól. A müncheni győzelme után magánélete is révbe ér. Megismeri az olimpián tornászként szereplő – és bronzérmet is szerző – Császár Mónikát. A közöttük lévő másfél évtizedes korkülönbség miatt a fiatal tornásznő szülei egy ideig nem nézik jó szemmel Balczó udvarlását, ám látva a lányuk hajlíthatatlanságát végül ők is áldásukat adják a frigyre. Ma már elmondható: Balczó András és Császár Mónika egyaránt élete párját találta meg a másikban. Tizenkét gyermeket vállaltak és neveltek fel még úgy is, hogy első gyermeke születésekor Balczó András már 38 éves volt.
A nyugodt, biztos családi háttér mellett az Istenbe vetett hit volt a másik alap, amely életre hívta Balczó Andrásban a közéleti szereplőt. Közvetlenül a müncheni olimpia után Dávid Sándor írt egy portrékötetet „Balczó” címmel, amelyben Balczó András már nyíltan is megvallja hitét. Ennél is nyíltabban és mélyebben beszél hitéről, továbbá a fennálló rendszerrel kapcsolatos kritikáit is megfogalmazza a Kósa Ferenc által 1976-ban forgatott és 1977 tavaszán a mozikba kerülő „Küldetés” című portréfilmben. A film címe is beszédes, őszinte hangvétele pedig sokak haragját kiváltja. Néhány hétig engedték csupán vetíteni a mozikban, aztán Aczél György utasítására levették a műsorról. A film azonban élte tovább önálló életét, megszámlálhatatlan helyi vetítést rendeztek, amelyekre meghívták a készítőt és a főszereplőt is. Ezeken a vetítéseken kezdte Balczó András járni az országot, amit a mai napig is folytat. „Sport, politika, hit” címet viselő előadásainak különlegessége, hogy egy helyen csak egyszer vállal részvételt, s hogy minden alkalommal központi téma a hit kérdésköre. Azt, hogy miért érzi fontosnak, hogy mindezekről beszéljen, így fogalmazta meg: „Az átlagmagyar nem hajlandó magát Isten teremtményének tekinteni. Ameddig ebben a tekintetben nincsen változás, addig csúszás van, züllés, borul az Isten által meghatározott értékrend. Ha valaki rájön az igazságra, akkor azt másoknak is el kell mondania, ahogy az úton is muszáj megállítani a szemből jövő autót, figyelmeztetve, ne menjen tovább, mert hátrébb ott egy bombatölcsér.”
Balczó András öttusával való kapcsolata – miután nem engedték érvényesülni, még az elnökségből is becstelen módon kiebrudalták – megszakadt, sem szövetségi kapitány, sem felelős sportági vezető nem lett a későbbiekben sem. Ezzel azonban mostanra teljesen megbékélt, sőt, amint azt idén februárban – amikor átvehette a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sportújságírók Országos Szövetsége közös életműdíját – mondta: ma már boldog, hogy így alakult az élete.
Pályafutása különleges sikerei miatt sem büszke: „Eldobott kőnek tekintem magamat, amelyik nem lett büszke arra, hogy repül, hiszen eldobták. A Példabeszédek Könyve jutott eszembe: »A harcra a lovat felnyergelik ugyan, de a győzelmet az Úr adja.« Ez pontos és szép megfogalmazása annak, hogy vannak tennivalóink, de a dolgok kimenetele nem a mi kezünkben van, nekünk csak a hűséget kell szolgáltatni, hogy Isten a legjobban rendezze életünket.”
Balczó András élete és pályafutása azért különleges, mert ő tényleg ennek szellemiségében éli hétköznapjait.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Isten éltesse!

Kovács Attila