A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Miért annyira lényeges az iskolai egészségfejlesztés?

Interjú Dr. Somhegyi Annamária főorvossal

„A teljes körű iskolai egészségfejlesztés a pedagógusok mindennapi munkájában végzendő négy egészségfejlesztési alaptevékenységet jelent: az egészséges táplálkozás elősegítését, a mindennapos testnevelést és az ezt kiegészítő egyéb testmozgást, a gyermekek lelki egészségét elősegítő pedagógiai módszerek és a művészetek alkalmazását, valamint az egészségismeretek készséggé történő alakítását.”

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a WHO Schools for Health in Europe Network magyar nemzeti koordinátorának nevezte ki. Mit jelent ez magyarra fordítva?
 
– Ez magyarul: egészséges iskolák európai hálózata. Nyersfordítása: iskolák az egészségért Európában – hálózat.
 
Kérem, mutassa be WHO SHE legfontosabb célkitűzéseit!
 

– A WHO Európai Régiójának és az Európai Uniónak a közös kezdeményezéseként alakult meg 1991-ben a European Network of Health Promoting Schools (ENHPS) 43 európai ország, köztük hazánk részvételével. Ennek a hálózatnak a mai neve Schools for Health in Europe (SHE) Network. A 90-es évek elején alakult meg hazánkban az Egészségesebb Iskolákért Hálózat Magyarországi Egyesülete, amelynek kétszáznál több iskola volt a tagja. A SHE-hálózat célja, hogy a WHO európai régiójának országaiban minél több egészségfejlesztő iskola működését, ezáltal minél több iskolás gyermek jobb egészségét és jobb tanulási eredményességét segítse elő. A célkitűzések nagyban hasonlítanak a hazánkban megfogalmazottakkal. Hiszen 2002-ben az egészségügyi tárca és a többi illetékes minisztérium összegezte az egészségesebb iskolák 12 éves tapasztalatait. Ennek ismeretében készítettük el tervezetünket, miként szeretnénk elérni azt, hogy a gyermekek egészségével az iskolákban jobban foglalkozzanak. Ez pedig a TIE, a teljes körű iskolai egészségfejlesztés.
 
Mit jelent az egészségfejlesztő iskola fogalma? Minden iskolára vonatkozik ez? Általánostól a gimnáziumokig?
 

– Az európai hálózat létrejötte óta arra törekszik, hogy minél több oktatási intézmény váljon egészséges vagy egészségfejlesztő iskolává. A lényeg, hogy az iskolában úgy neveljenek, oktassanak, hogy ezzel a gyermekek egészségét jobban szolgálják. A SHE viszont nem tűzött ki olyan célt, hogy legyenek olyan országok, ahol minden iskola egészségfejlesztővé váljon. A nemzetközi kutatásokból kiderül, hogy két olyan ország létezik, ahol előírják az iskolai egészségfejlesztést. Mi pedig ‒ amikor 2003-ban elkészítettük a tervet ‒ azt szerettük volna elérni, hogy minden iskola alkalmazza, bevonva az iskola összes pedagógusát, diákját és az iskola környezetét is, amibe természetesen beletartoznak a szülők. El akarjuk érni, hogy minden iskolában, minden pedagógus úgy neveljen, hogy azzal a gyermekek testi-lelki-szellemi egészségét szolgálja.
 
Örülök, hogy a lelki egészségről is beszélt, mert amikor az iskolai egészségről van szó, akkor legtöbben a testnevelésórákra és az egészséges táplálkozásra gondolnak. Ezek nagyon lényegesek. De nem csupán testi, hanem lelki betegségek is vannak. Ma már egyre több óvodás játszik tableteken, számítógépeken, és alig olvasnak gyermekkönyveket, a szülők pedig – hogy kommunikáljanak a gyermekekkel – sokszor megtanulják a különböző „kütyüs játékokat”. Mit lehet ez ellen tenni, hiszen azokat a gyermekeket, akik ezekhez a játékokhoz nem konyítanak, a társaik – finoman szólva – lenézik.
 

– Azt javaslom a szülőknek, hogy minél később adják a gyermekek kezébe ezeket a – az ön megfogalmazásával élve – modern „kütyüket”. Kevesebb időt engedélyezzenek ilyenfajta játékokra. Ne használják a „kütyüt” és a televíziót elektromos pásztornak sem; bár ez a szülők számára eléggé kényelmes, mert a gyermek addig is csöndben van. De milyen áron? A gyermekeknek nem a csöndes kütyüzésre, filmnézésre lenne szükségük, hanem arra, hogy meséljenek nekik, beszélgessenek velük, közös családi programban vegyenek részt, szervezzenek számukra kirándulásokat, hogy megismerjék hazánk nevezetességeit. Tudjuk, bizonyos életkorban a gyermekeket ez nagyon érdekli. Ha mindezt nem teszik meg, akkor a szülő nehezen tud jó kapcsolatot létesíteni a gyermekével – ez pedig kihat az egész életre. Minél több mesét – főleg magyar népmeséket – kéne felolvasni a gyermekeknek. Mindez meghatározza a lelki és a szellemi egészséget. Az agy fejlesztéséhez szükséges, hogy a gyermek hallja és elképzelje a történeteket, és nem pedig az, hogy tévékben megmutassák, hogy ilyenek a népmesék. Az iskolás gyermek idővel belenő abba korba, amikor képtelenség ebből a virtuális világból kiszakítani; a felnőtteket sem tudjuk rávenni arra, hogy ne használják az autójukat – holott az is nagyon egészségtelen, főleg a gerincükre. Mivel az iskolában a gyermekeket szinte csak az érdekli, amit a neten találnak, ezért ehhez a helyzethez a pedagógus ügyesen alkalmazkodhat, és olyan feladatokat találhat ki, amelyeket a diákok a számítógép, a tablet, okostelefon segítségével csoportosan ügyesen megoldhatnak. A csoportos munka fejleszti a lelki egészséget, a szellemi fejlődést, és a pedagógusok is jobban motiválhatják ezzel a diákokat.
 
Mint a gerincgyógyászati központ igazgatóját kérdezem: A szakmám miatt elég sok időt töltök számítógép előtt, s ezt meg is érzem a nyakamon, a gerincemen. Ezért dr. Rojkovich Bernadette, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa tanácsára rendszeresen csinálom a gyógytornász által megtanított gyakorlatokat. Jól gondolom, hogy ez a gyermekeket még fokozottabban érinti?
 

– Természetesen, mert minél többet ül a gyermek a „kütyü” előtt, annál ártalmasabb ez a gerincére. Hiszen ráhajlanak ezekre a gépekre, például az okostelefonokra, kifejezetten görbe testtartást vesznek fel. Az egyik gyógymód, hogy ne üljünk egész nap a számítógép előtt, még ha munkánk meg is követeli, hanem tartsunk szünetet, végezzünk valamilyen mozgást! Egy néhány perces lépkedés is megfelel, mert önmagában az állandó ülés is rosszat tesz az egészségünknek. Gyermekkorban pedig lényeges, hogy minden diák vegyen részt a mindennapos testnevelésben, sőt, azon belül a testnevelők minden tanulóval végeztessék a hatékony tartásjavító tornát, mert ezzel óvhatjuk őket a felnőttkori porckopásos gerincbetegségektől. Ezt a speciális, hatékony tartásjavító tornát sok éve összeállítottuk a testnevelők részére, tanítjuk nekik, és kérjük, hogy ezt alkalmazzák. A hatékony tartásjavítás azt jelenti, hogy a testtartásért felelős összes izom kellően erős és kellően nyújtható állapotát érjük el a gyakorlatokkal, vagyis a testtartásért felelős izmok egyensúlyát, amelynek egyébként a kulcsa a medence helyes középállása. A rendszeres gyakorlatvégzéssel a helytelen testtartás helyett kialakulhat és automatizálódhat a helyes testtartás, de mivel a sok ülés mindig újra veszélyezteti, ezért kell a hatékony tartásjavítást az iskolai évek során rendszeresen végezni a testnevelés részeként.
 
Térjünk rá az egészséges táplálkozásra! Ebben a témában is nagyon sok – akár egymással ellentétes – tanácsot olvashatnak az interneten. Kisiskoláskoromban mindig mondták, mennyire egészséges a spenót, a répa, és nemcsak én, hanem az osztálytársaim sem fogyasztották ezeket, dacból. Mit tanácsol a pedagógusoknak?
 

– Óvónők számoltak be arról, hogy ezt a problémát nagyon egyszerűen oldották meg. A gyermekeket elviszik a piacra, ahol a kicsinyek megnézik, megfogják, vagyis megismerik a répát, a spenótot, a brokkolit, a káposztát, meg a többi egészséges zöldséget, gyümölcsöt. Ezután már szívesen meg is eszik ezeket, vagyis így megszeretik a piacon látott ételeket. Természetesen nem a pedagógus, hanem a közétkeztető munkatársai főzik az ételt – mégpedig jogszabályi előírásnak megfelelően. 2003-ban ez még csak ajánlás volt a közétkeztetésre vonatkozóan. Most már kötelező megfelelni a jogszabályokban előírtaknak, és a dietetikusok szerint ez a szabály megfelel az egészséges táplálkozásnak. Az viszont pedagógiai feladat, hogy a gyermekek értsék meg, mi az, ami egészséges és miért, mégpedig úgy értsék meg, hogy ők maguk is így akarjanak étkezni. Ehhez megint hasznos segítség a pedagógusoknak, ha a nagyobb gyermekeknek csoportos feladatokat adnak: például nézzenek utána az okostelefonjaik segítségével, hogy egy-egy zöldség vagy gyümölcs miért egészséges, és el lehet-e őket rontani a főzéssel; a másik csoport nézzen utána, hogy mire kell vigyázni, ha húst vesz a háziasszony, hogyan kell tárolni a hűtőben, hogyan kell vele bánni a főzőpulton, főzés közben, továbbá miért és milyen betegséget terjeszthet a hús stb. A gyermekek szeretnek kutakodni, gondolkodni és beszámolni egymásnak arról, amit megtudtak – így végül játszva megtanulják, sőt szívükbe is zárják a fontos táplálkozási ismereteket.
 
Nemrég készítettem interjút Erdélyi-Sipos Alízzal, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) főtitkárával, és ő elmondta, kidolgozták az OKOSTÁNYÉR® új magyar táplálkozási ajánlást.
 
– Ennek nagyon örülök. A pedagógusoknak pedig azt tanácsolom, hogy ha úgy érzik, nem értenek eléggé az egészséges táplálkozáshoz, akkor hívjanak dietetikust az iskola-egészségügyi szolgálat segítségével. Egyébként a legrázósabb egészségtémák feldolgozásához is a gyermekek csoportos kütyümunkáját javaslom: például az egyik legnehezebb feladat a gyermekeket leszoktatni a dohányzásról. Ez divat, és nem igazán érdekli őket, mint mondanak nekik a dohányzás ártalmairól. Ezért e témában is ki lehetne adni feladatul, hogy az egyik csoport keresse ki a kütyün a dohányzás előnyeit – itt biztos megtalálják a stresszoldást –, a másik csoport pedig bányássza elő a káros hatásokat, és persze mindegyiknek a magyarázatát is. A csoportok aztán számoljanak be egymásnak arról, amit találtak. A gyermek a gyermeknek jobban elhiszi, hogy a cigaretta ártalmas, mint a felnőtteknek.
 
Visszatérve a táplálkozásra: a gyermeket kiviszik a piacra, megtudja, mi az, ami egészséges, de a vacsorát és a hétvégi ételt a szülők készítik el. Ha azok túl zsírosak, egészségtelenek, akkor a gyermek hiába tudja, hogy például a brokkoli egészséges.
 
– Nem hiába tudja a gyermek, hogy mi az egészséges, mert bizony, ha azt látja, hogy otthon nem úgy főznek, ahogy kéne, ő nevelgetheti szüleit. Valóban a szülői házat is nevelni kéne. Nagyon hosszúra nyúlna az interjú, ha megvizsgálnánk azt, hogy az édesanyák többsége miért nem tud főzni, miért készételt, félkész ételt vásárolnak. Holott minél kevesebb ipari beavatkozás történik egy táplálékon, annál egészségesebb. Egy kitűnő óvodavezetőtől tudom, hogy az óvodájába járó, többnyire cigány gyermekek anyukái – tisztelet a kivételnek – sem tudnak már főzni, ami meglepő, mert ez a lakossági réteg még talán közelebb áll a természetes életmódhoz. De az elit fővárosi bölcsőde orvosától is azt hallom, hogy többdiplomás anyukák sem tudnak főzni.
 
Minden magyarországi oktatási intézményt felkerestek levélben, hogy tudják, mi a teljes körű iskolai egészségfejlesztés?
 
– A teljes körű iskolai egészségfejlesztés terve 2003-ban készült el az illetékes minisztériumok együttműködésével, de 2012-ben lett jogszabályi előírás: a köznevelési intézmények működéséről és névhasználatáról szóló 20/2012. EMMI-rendelet minden köznevelési intézmény (óvoda, iskola, kollégium) részére előírja a teljes körű intézményi egészségfejlesztést. Ezért nekünk nem kell minden iskolát felkeresnünk, hogy mit kell tenniük. De természetesen a pedagógusoknak nagyon sok segítségre van szükségük ahhoz, hogy ezt a feladatukat minél jobban végezzék, és így a gyermekek egészsége jobb legyen. Több nagy projekt mellett az Egészségügyért Felelős Államtitkárság és az Oktatásért Felelős Államtitkárság részéről összeállítottuk a pedagógusok részére, hogy mit is kellene csinálniuk a mindennapi munkájukban a gyermekek egészsége érdekében, és ehhez összegyűjtöttünk rengeteg szakmai segítséget honlapok és linkek formájában. Ez a TIE-ajánlás, amit az Oktatási Hivatal 2016-ban elküldött minden iskolaigazgatónak, 2017-ben pedig a Klebelsberg Központ minden tankerület-vezetőnek. A TIE-ajánlásban kicsit részletesebben megfogalmaztuk, hogy mit is jelentenek a rendeletben foglaltak. Az összegyűjtött segítségek közt ott van az MDOSZ ajánlása is. Azt is megfogalmaztuk, kövessék az újdonságokat, hiszen a népegészségügy állapota nem stagnál, hanem változik. Leírtuk a TIE négy feladatát, hogy mit kérünk, mit várunk a pedagógusoktól, s hol hogyan lehet segítséghez fordulni.
 
Mi is ez a négy alapfeladat?
 

– A TIE négy egészségfejlesztési alaptevékenységet jelent: az egészséges táplálkozás elősegítését, a mindennapos testnevelést és az ezt kiegészítő egyéb testmozgást, a gyermekek lelki egészségét elősegítő pedagógiai módszerek és a művészetek alkalmazását, valamint az egészségismeretek készséggé történő alakítását.
 
Hogyan ellenőrzik a pedagógusok munkáját? Hiszen már nincsenek szakfelügyelők.
 
– Bár 1985-ben megszűnt a szakfelügyeleti rendszer, de éppen Hoffmann Rózsa látta be, hogy ez hiányzik, ezért 2010 óta építették fel és vezették be a tanfelügyeletet, aminek nagyon örülünk. Viszont ez nem annyira részletes, hogy tudnánk, mit csinálnak az iskolában a TIE-n belül. Ezért kénytelenek vagyunk sok mindent kitalálni a nyomon követésre. Az egyik népegészségügyi intézményünk az egészségfejlesztési irodák hálózata, amely még nem fedi le az egész országot, de egyre bővül, és efelé haladunk. Az egyik iroda ‒ a kaposvári ‒ szívügyének tartja a TIE segítését, s kezdeményezésükre a kaposvári tankerület vezetője kiküldte az iskolákba a TIE nyomon követésére szolgáló, az egészségügyi és az oktatásügyi államtitkársággal közösen készített kérdőívet. Így megtudhatjuk, hogy ebben a tankerületben hogyan sikerült végrehajtani az alapfeladatokat. Ha ez a próba sikerül, akkor jöhet szóba, hogy más tankerületekben, más egészségfejlesztési irodák területén is használják.
 
A táplálkozást „kimerítettük”, térjünk rá a többi egészségfejlesztési alaptevékenységre! 

– Kezdjük a mindennapos testneveléssel! Ez nem újdonság: Szent-Györgyi Albert a 30-as években már követelte a mindennapos testnevelést. Tőle idézek: „Még mindig vannak iskolák, ahol napi ötórai tanítás folyik, ahol hetenként két tornaóra van, ahol tehát háromnaponta előre kell a gyermekeknek magukat kimozogniuk. Hát tudnak az urak három napra előre enni vagy aludni? Ez, ami itt folyik, az ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel.” Mi a Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programjában, a gerincbetegségek megelőzése érdekében 1995-ben kezdtünk el küzdeni a mindennapos testnevelésért, és Mikola István hajdani egészségügyi miniszter meghívására 2001-ben az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program céljai közé be is írhattam (egyébként a speciális, hatékony tartásjavítással együtt). A 2001‒2002. évi első lépések után végül 2010-ben lett a mindennapos testnevelés a kormányprogram része, és 2011-ben írta elő a köznevelési törvény a kötelező megvalósítását (az észszerű 4 tanéves fokozatos bevezetést követően). Ez egész Európában egyedülálló, más országok egészségügyi vezetése is szeretné, csak az oktatásügy nem áll velük szóba. Nálunk a jó népegészségügyi beavatkozásokhoz szükséges legmagasabb politikai elköteleződés is megtörtént: Orbán Viktor miniszterelnök úr személyesen is elkötelezett a mindennapos testnevelés ügyéért. A WHO ajánlása szerint gyermekkorban mindennap 60 perc mozgás szükséges. Ezt a mindennapos testnevelés még akkor sem tudná teljesíteni, ha a vetkőzés-öltözés nem venne el időt. De ha ez nem lenne, akkor meg még kevésbé érhetnénk el, hogy a gyermekek naponta 60 percet mozogjanak. A feladat tehát óriási: egyrészt minden gyermek vegyen részt a mindennapos testnevelésben (a fölösleges felmentések végre menjenek ki a divatból), és még ezenfelül a pedagógusok, illetve a szülők segítsék elő a mindennapos testnevelést kiegészítő egyéb testmozgást is. Tehát a kedves szülők legyenek egészségtudatosabbak, és ne szerezzenek csemetéiknek felmentést, hanem segítsék őket az esetleges nehézségek leküzdésében. Ezenkívül a testnevelőknek szakmájuk művészévé kell válniuk, hiszen számos nem könnyű egészségfejlesztési kritériumot kell teljesíteniük a testnevelésóráikon. Nagyon fontos, hogy minden testnevelésórán kipiruljanak, megizzadjanak, lihegjenek a gyermekek, ekkor történt meg az egészséghatáshoz szükséges keringési és légzőszervi terhelés. Szintén lényeges, hogy a diák számára öröm legyen a mindennapos testnevelés. Ezért olyan mozgást kell kitalálni, amit a gyermekek szeretnek, és az egészségüket is szolgálja. Nagyon fontos az átöltözés kérdése is. A főleg cigány származású leányok egy bizonyos kor felett kulturális hagyományaik miatt nem öltözhetnek át. Ilyenkor a jó testnevelő tanár azt mondja, válasszanak ki olyan ruhát, amiben szívesen tornáznak, de olyat válasszanak, ami kellően laza és nem izzasztó az anyaga. Ez így még gondolkodásra is neveli a gyermekeket: egy életre megtanulják, miben jó mozogni, és miben nem. Az értékelés kérdése is külön figyelmet érdemel. Szükséges osztályozni, de az osztályzat ne azt vegye alapul, hogy ki hány métert futott/ugrott, hanem önmagukhoz képest értékeljék a gyermekeket. Az értékelés fő célja az legyen, hogy a gyermekeket a részvételre ösztönözze. Örökzöld téma, hogy mit lehet csinálni, ha nincs annyi tornaterme az iskolának, hogy minden osztály minden tanulója mindennap a tornateremben lehessen a testnevelési óráján. Nyilvánvaló, hogy jó az újabb és újabb tornatermek és uszodák épülése, a kormányzat ezt igen helyesen teszi. De az is nyilvánvaló, hogy mindenképpen lesznek tornatermen kívüli testnevelési órák is. Ahhoz, hogy ezek a testnevelési órák is élvezetesek és a céloknak megfelelőek legyenek, a testnevelők rengeteg segítséget kaptak, a többi között egy játékgyűjteményt, amelyben 87 olyan sportjáték szerepel, amelyhez nem kell tornaterem. Ha minden héten egy játékot vesznek, akkor is két és fél tanév alatt jutnak a végére. Vagyis nagyon kevéssé hihető az a szokásos panasz, hogy nincs elég tornaterem, ezért az iskola körül meg a lépcsőn kell futniuk a gyermekeknek egész órán.
 
Ezt követi a gyermekek lelki egészségét elősegítő pedagógiai módszerek és a művészetek alkalmazása. 

– A gyermekek lelki egészségét ma nagyon sok körülmény veszélyezteti, ezért talán a pedagógusok legfontosabb tennivalója, hogy olyan pedagógiai módszerekkel dolgozzanak a tanóráikon, amelyek a lelki egészséget elősegítik. Talán a legjobb példa erre a kis csoportos tanulásszervezés. Ilyenkor a pedagógus nem elmondja, amit meg akar tanítani, hanem csoportosan megoldható feladatokba csomagolja, így a gyermekek szinte játszva tanulnak, és közben fejlődnek a társas kapcsolati készségeik is – ami az életben mindenhol szükséges: akár a családban, akár majd a munkahelyen. Ha a gyermekeknek jó a lelki egészsége, mert az iskolában úgy folyik a munka, ami ezt szolgálja, akkor tudjuk őket megvédeni a dohányzástól, a részegeskedéstől, a drogozástól és az összes többi szenvedélytől. Mindebben hatásos segítséget jelent az is, ha a pedagógusok a művésztanár kollégájuknak is átengedik a gyermekeket. A művészeti foglalkozásokra, köztük kiemelten az intenzív közös éneklésre-zenélésre – amit Kodály Zoltán is hangsúlyozott – szánt idő megtérül, mert ahogyan azt az agykutatás is bizonyította, az ilyen gyermek, ha ezt még a matematikaóra rovására is teszi, rövidebb idő alatt tanulja meg a matematikát és minden mást is, miközben a lelki egészsége is fejlődik.
 
Az egészségismeretek átadását hogyan oldhatja meg a pedagógus?
 
‒ Az egészségismeretek készséggé történő alakítása nagyon nehéz feladat, de ez is fontos, hiszen el kell tudnunk igazodni a világban, tudnunk kell, mi hogyan hat az egészségünkre és azt is, hogy ha baj van, mit tehetünk magunk, és hová fordulhatunk segítségért, hol találjuk meg a megfelelő egészségügyi ellátóhelyet. E téren sok segítség készül éppen most egy nagy népegészségügyi projektben.
 
Milyen hatások várhatók a teljes körű iskolai egészségfejlesztéstől?
 
‒ Ha a pedagógusok jól végzik el a feladataikat, akkor nemcsak a népbetegségeinktől védjük meg a gyermekeinket, hanem ezzel együtt javítjuk a tanulás eredményességét, csökkentjük a lemorzsolódást, megelőzzük a szenvedélyeket, javítjuk az alkalmazkodókészséget, a problémamegoldást. Ezért igaz az, hogy a teljes körű iskolai egészségfejlesztés megvalósítása népegészségügyi, pedagógiai és össztársadalmi cél.
 
Készítettek rövid-közepes-hosszú távú terveket?
 

– A TIE-vel kapcsolatban ilyen számszerűsíthető terveket nem fogalmaztunk meg, hiszen azt sikerült elérnünk, hogy minden köznevelési intézményben gondot kell fordítani a TIE minél jobb végzésére. A feladatunk most az, hogy minél több szakmai segítséget nyújtsunk a pedagógusoknak. A TIE tevékenységei egyébként részét képezik minden betegség-megelőzéssel foglalkozó programnak, hiszen azok mindegyike kitér arra, hogy a gyermekkorban a szülői házban és a köznevelési intézményekben mik a tennivalók. Reményre ad okot, hogy jó pedagógusok mindig is voltak, most is vannak, és lesznek is, akik maguktól értetődően alkalmazzák azokat a módszereket, amelyek a testi és lelki egészség fejlődését szolgálják. Így mindig lesz minta a fiatalabb pedagógusok előtt.
 
Medveczky Attila