A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Harminc ezüstért

Märle Tamás

Különös, hogy azok „éheznek” demokráciára, akiknek demokratikus körülmények között esélyük sincs hatalomra kerülniük, hiszen amennyiben nincs idegen beavatkozás vagy pusztító háború, úgy a mai baloldalból sosem lesz kormányzati erő. A szoclib oldal 2002 és 2010 közötti tevékenységével olyannyira elásta magát az emberek előtt, mint száz esztendeje a Károlyi Mihály-féle szociáldemokrácia és a Kun Béla-féle Tanácsköztársaság.
A világháború után széteső Magyarország utolsó királya, IV. Károly nevében József főherceg kinevezte miniszterelnöknek Károlyit, hogy aztán ő a kudarcokkal teli kormányzását azzal „koronázza meg”, hogy a kommunisták kezére játssza az országot. A csalódott, háborút megszenvedő tömegek hatalomra segítették a zűrzavaros időkben a baloldalt, de nekik egy év sem kellett, hogy kiábrándítsák magukból az embereket. A kommunisták és a velük együttműködő szocdemek évtizedekre elvágták magukat.
A két háború között nem is rúgtak labdába. Antidemokratikus, korlátozott parlamentarizmusként szeretik jellemezni a Horthy-korszakot – amiben van némi igazság. A választójog nem volt általános, kérdés, hogyan szavazott volna a több mint egymillió analfabéta. Csak Budapesten és a nagyobb városokban volt titkos a voksolás, vidéken nyílt szavazással választottak. Ezenkívül betiltották a szélsőséges pártokat, legyenek azok nyilasok vagy kommunisták. A választásra jogosultak aránya egyébként európai viszonylatban középtájra tehető, hasonló mértékben szavazhattak nálunk, mint Franciaországban. Amikor pedig azt kárhoztatják, hogy a kormányerők bebetonozták magukat, akkor érdemes összevetni a magyarországi helyzetet a lengyelországival, ahol 8 év alatt 26 kormányváltás történt.
De térjünk vissza a baloldalra! A szocdemek számára kétségtelenül érvágás volt a kommunista párt felszámolása, szélsőségeseiknek mindig is nagy hasznát vették. Ugyanakkor minden korlátozottság ellenére végig – még a gazdasági világválság után is – megkérdőjelezhetetlen volt a kormányon lévő keresztény-nemzeti tömörülés fölénye. Még ha egy pillanatra igazat is adunk azoknak, akik szerint csak antidemokratikus intézkedései miatt tudott hatalmon maradni a jobboldal a két háború között, akkor mivel magyarázzuk az 1945. évi választások eredményét?
Hiszen ekkor már balra lejtett a pálya. Nem kicsit, nagyon! Össze se lehet hasonlítani a Horthy-korszak alatti korlátozásokkal azt, hogy ekkor a korábban kormányon lévő pártok el sem indulhattak a választásokon. Hogyan lehetséges, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, illetve a Vörös Hadsereg által támogatott kommunisták és a szociáldemokraták csak 17-17%-ot kaptak? Csak nem emlékeztek a választópolgárok 1918–19-re? A választásokat aztán a jobboldali Független Kisgazdapárt nyerte fölényesen – 57%-kal –, az eredmény pedig annyira nem tetszett a megszállóknak, hogy a demokráciát ezután nem korlátozták, hanem gyorsan megszüntették, míg a szocdemek elfelejtettek diktatúrát kiáltani.
Négy évized bolsevik terrort követően átmentették a hatalmat, hogy aztán 2010-re kiszipolyozzák az országot. Ahogy Károlyiék alatt nem épült semmi, úgy Gyurcsányék alatt sem – tán ez adja a vonzódást a „nagy elődhöz”, hiszen ahogy Rákosiék és Kádárék dicsőséges 133 napról hazudtak, úgy a szocik az államférfiak legnagyobbikaként beszélnek Károlyiról.
A párhuzam pedig azon a téren is meghúzható, amiként Kun Béla a Szovjetunióba menekült, Károlyi Mihály pedig a Horthy vezette Magyarország ellen folytatott propagandatevékenységet szerte Európában. Így rohannak most Brüsszelbe a balosok megszavazni a Sargentini-jelentéstől kezdve minden intézkedést szülőhazájuk ellen. Jussukat meg is kapják ezért a nagyvilágból, de itthon számukra nem terem babér. Ezt a tevékenységet még a baloldali érzelműek is nehezen emésztik meg, ahogy még ők sem felejtették el, hogy a 2015-ös migrációs hullám idején a határok nyitva tartása mellett kampányoltak.
Öt évvel ezelőtt a szocdemek helyett az Európai Néppártnak sikerült a legtöbb mandátumot szereznie az EP-választásokon. A baloldal európai visszaszorulása a migráció óta még erősebben folytatódik, a legutóbbi hétvégén a svéd szocdemek is jócskán visszaestek az előző voksolásokhoz képest. Az EP-választások jövőre pedig még inkább arról fognak szólni, hogy nemzetállami erők kerülnek-e többségbe a Néppárton belül, hiszen a baloldaliak szavazatvesztése egyértelmű.
A belpolitikai életben három választási zakó után sem képesek semmi újjal előrukkolni, a külpolitikai színtéren meg a Magyarország elleni fellépések támogatásával, a migráció ösztönzésével próbálnak beállni a brüsszeliták mögé. Csakhogy ez a mindig idegen beavatkozásra várókon és az Orbán-fóbiában szenvedőkön kívül senkit sem hoz lázba, egy szűk választói bázison túl nem tud új embereket megmozgatni, sőt, egyre többeket taszít. „Pénzért bármit” alapon mégis ezt a politikát folytatják.