A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Harminc ezüstért

Märle Tamás

Különös, hogy azok „éheznek” demokráciára, akiknek demokratikus körülmények között esélyük sincs hatalomra kerülniük, hiszen amennyiben nincs idegen beavatkozás vagy pusztító háború, úgy a mai baloldalból sosem lesz kormányzati erő. A szoclib oldal 2002 és 2010 közötti tevékenységével olyannyira elásta magát az emberek előtt, mint száz esztendeje a Károlyi Mihály-féle szociáldemokrácia és a Kun Béla-féle Tanácsköztársaság.
A világháború után széteső Magyarország utolsó királya, IV. Károly nevében József főherceg kinevezte miniszterelnöknek Károlyit, hogy aztán ő a kudarcokkal teli kormányzását azzal „koronázza meg”, hogy a kommunisták kezére játssza az országot. A csalódott, háborút megszenvedő tömegek hatalomra segítették a zűrzavaros időkben a baloldalt, de nekik egy év sem kellett, hogy kiábrándítsák magukból az embereket. A kommunisták és a velük együttműködő szocdemek évtizedekre elvágták magukat.
A két háború között nem is rúgtak labdába. Antidemokratikus, korlátozott parlamentarizmusként szeretik jellemezni a Horthy-korszakot – amiben van némi igazság. A választójog nem volt általános, kérdés, hogyan szavazott volna a több mint egymillió analfabéta. Csak Budapesten és a nagyobb városokban volt titkos a voksolás, vidéken nyílt szavazással választottak. Ezenkívül betiltották a szélsőséges pártokat, legyenek azok nyilasok vagy kommunisták. A választásra jogosultak aránya egyébként európai viszonylatban középtájra tehető, hasonló mértékben szavazhattak nálunk, mint Franciaországban. Amikor pedig azt kárhoztatják, hogy a kormányerők bebetonozták magukat, akkor érdemes összevetni a magyarországi helyzetet a lengyelországival, ahol 8 év alatt 26 kormányváltás történt.
De térjünk vissza a baloldalra! A szocdemek számára kétségtelenül érvágás volt a kommunista párt felszámolása, szélsőségeseiknek mindig is nagy hasznát vették. Ugyanakkor minden korlátozottság ellenére végig – még a gazdasági világválság után is – megkérdőjelezhetetlen volt a kormányon lévő keresztény-nemzeti tömörülés fölénye. Még ha egy pillanatra igazat is adunk azoknak, akik szerint csak antidemokratikus intézkedései miatt tudott hatalmon maradni a jobboldal a két háború között, akkor mivel magyarázzuk az 1945. évi választások eredményét?
Hiszen ekkor már balra lejtett a pálya. Nem kicsit, nagyon! Össze se lehet hasonlítani a Horthy-korszak alatti korlátozásokkal azt, hogy ekkor a korábban kormányon lévő pártok el sem indulhattak a választásokon. Hogyan lehetséges, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, illetve a Vörös Hadsereg által támogatott kommunisták és a szociáldemokraták csak 17-17%-ot kaptak? Csak nem emlékeztek a választópolgárok 1918–19-re? A választásokat aztán a jobboldali Független Kisgazdapárt nyerte fölényesen – 57%-kal –, az eredmény pedig annyira nem tetszett a megszállóknak, hogy a demokráciát ezután nem korlátozták, hanem gyorsan megszüntették, míg a szocdemek elfelejtettek diktatúrát kiáltani.
Négy évized bolsevik terrort követően átmentették a hatalmat, hogy aztán 2010-re kiszipolyozzák az országot. Ahogy Károlyiék alatt nem épült semmi, úgy Gyurcsányék alatt sem – tán ez adja a vonzódást a „nagy elődhöz”, hiszen ahogy Rákosiék és Kádárék dicsőséges 133 napról hazudtak, úgy a szocik az államférfiak legnagyobbikaként beszélnek Károlyiról.
A párhuzam pedig azon a téren is meghúzható, amiként Kun Béla a Szovjetunióba menekült, Károlyi Mihály pedig a Horthy vezette Magyarország ellen folytatott propagandatevékenységet szerte Európában. Így rohannak most Brüsszelbe a balosok megszavazni a Sargentini-jelentéstől kezdve minden intézkedést szülőhazájuk ellen. Jussukat meg is kapják ezért a nagyvilágból, de itthon számukra nem terem babér. Ezt a tevékenységet még a baloldali érzelműek is nehezen emésztik meg, ahogy még ők sem felejtették el, hogy a 2015-ös migrációs hullám idején a határok nyitva tartása mellett kampányoltak.
Öt évvel ezelőtt a szocdemek helyett az Európai Néppártnak sikerült a legtöbb mandátumot szereznie az EP-választásokon. A baloldal európai visszaszorulása a migráció óta még erősebben folytatódik, a legutóbbi hétvégén a svéd szocdemek is jócskán visszaestek az előző voksolásokhoz képest. Az EP-választások jövőre pedig még inkább arról fognak szólni, hogy nemzetállami erők kerülnek-e többségbe a Néppárton belül, hiszen a baloldaliak szavazatvesztése egyértelmű.
A belpolitikai életben három választási zakó után sem képesek semmi újjal előrukkolni, a külpolitikai színtéren meg a Magyarország elleni fellépések támogatásával, a migráció ösztönzésével próbálnak beállni a brüsszeliták mögé. Csakhogy ez a mindig idegen beavatkozásra várókon és az Orbán-fóbiában szenvedőkön kívül senkit sem hoz lázba, egy szűk választói bázison túl nem tud új embereket megmozgatni, sőt, egyre többeket taszít. „Pénzért bármit” alapon mégis ezt a politikát folytatják.