A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









A sokszínűség jegyében

Interjú Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójával

„Magyarországra átkerülve sok helyen rendeztem, de olyan színházszerető közönséggel, mint Miskolcon, nem találkoztam. Ez a végtelen szeretet pedig megnöveli a felelősségünket; nem szabad csalódást okoznunk.”

Az elmúlt évadban milyen sikereket ért el a fesztiválokon a Miskolci Nemzeti Színház, tagjai milyen díjakkal dicsekedhetnek?
 

– Köszönöm a kérdést; a díjakat, elismeréseket felsorolni is nehéz. A társulat sok olyan eredményt ért el, amelyek a színház és egyben Miskolc város hírnevét öregbítették. A legrangosabb elismerést az jelentette, hogy A Kivilágos kivirradtig lett 2017-ben az évad legjobb előadása a színikritikusok szerint. Nagy örömet jelent számunkra, ha a Vidéki Színházak Fesztiválján vagy a városmajori Színházi Szemlén díjat kapunk – s ez meg is történt. Természetesen annak is nagyon örültünk, hogy színházunk kiváló tagja, Gáspár Tibor érdemes művész lett, Harsányi Attila Jászai-díjat és Czakó Julianna Junior Prima díjat kapott. Tehát a színházunkat tavaly „elkényeztették” díjakkal. Mindezek jelzik, hogy Miskolcon nagyon komoly, következetes, elmélyült munka folyik.
 
Miként állítják össze a műsortervet? Hiszen egy nemzeti színházi státuszról van szó.
 

– Valóban, a miskolci Magyarország első kőszínháza, amely 1823-ban épült. Sokkal jobban örülnék, ha azt mondanám, hogy a második, mert Trianon előtt a kolozsvári volt az első kőszínház. A nemzeti színházi státusz elsődleges szempont a műsorterv összeállításánál. Mivel nemcsak egy város, hanem egy régió nézői igényeit kell kielégítenünk, ezért a sokszínűségre törekszünk. Így műfaji szempontból a műsortervben minden megtalálható: operától balettig, klasszikustól a kortárs magyar darabig. Fontos szempont ‒ és mindig arra törekszem ‒, hogy minél több kortárs magyar darabot mutassunk be. Három éve neveztek ki igazgatónak, és azóta évadonként játszunk nagy klasszikus műveket. Említhetném Az ember tragédiáját; idén pedig bemutatjuk Erkel Hunyadi Lászlóját és Kosztolányi Édes Annáját. Színházunk vezetőségének célja, hogy a magyar irodalom, illetve jelentős nemzeti műveink a fősodorban maradjanak. Ezenkívül ‒ a műfaji sokszínűség jegyében ‒ az operett minél minőségibb bemutatását akarjuk elérni. Természetesen a klasszikus világirodalmat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Idén Csehov Három nővérét, Brecht Szecsuáni jóemberét mutatjuk be. Egy mondatban évadunkat ez jellemzi: minőség a sokszínűségben.
 
Sokszor vitatkoznak azon, hogy le kell-e porolni a darabokat, mások szerint a túlzottan kortárs, elvonatkoztatott rendezéseket nem érti meg a publikum. Meg lehet találni az arany középutat?
 

– Természetesen meg lehet találni az arany középutat. Játékszínünkben kortárs magyar vagy világirodalmi műveket adunk elő eléggé szélsőséges kifejezési formák közt megrendezve. Ez a 80‒100 embert befogadó tér igazi csemegéket kínál. A 700 férőhelyes nagyszínház a klasszikus színház terepe. Nem szeretem az ön által is említett „leporolni” kifejezést, komolyan kell venni azokat a különböző történteteket, amelyeket rendezőként elmesélünk. Az Ember tragédiáját sem kell leporolni, jól kell elmesélni – amit Keszég László kollégám fantasztikusan megtett.
 
Szinte mindegyik vidéki színigazgató panaszkodik, hogy nehéz kigazdálkodnia a bérminimumot. Miskolcon ezt meg tudták oldani?
 

– Nagyon örültünk a minimálbér és bérminimum növekedésének. Az is fantasztikus, hogy Miskolc megyei jogú város polgármestere és képviselő-testülete nemcsak szavakban áll a színház mellett, hanem tettekben is. Amikor az említett ominózus jogszabály megjelent, akkor rögtön, kérés nélkül segítettek. Tehát megkaptuk azt az anyagi többletet, ami esetleg terhet rótt volna a színházra a bérminimum kigazdálkodásakor.
 
Örök téma a fiatalok megszólítása. Játszanak ifjúsági darabokat, de elég az?
 

– Nagyon sok ifjúsági darabot játszunk, ilyen lesz jövőre a Pályaválasztás és természetesen az Édes Anna – ami kötelező olvasmány. De mindez nem elég. Ezért kimegyünk a város iskoláiba, ahol tantermi előadásokat játszunk magyar- vagy osztályfőnöki óra keretében. Hiszen az ifjúságra mindenképpen hatnak a személyes találkozók. Ezeken a tantermi deszkákon el tudjuk mesélni, hogy mi az a színház. S akkor a diákok megértik, hogy színház nélkül lehet élni, de nem érdemes. Tavaly több mint tíz iskolába mentünk ki ilyen beszélgetésre, és a Tantermi Deszka-előadásaink száma meghaladta a harmincat. Mégsem vagyok elégedett ezekkel a számokkal, ez még kevés, hiszen a 2000-es évek elején született generáció annyira az internet világában nőtt föl, olyan gyorsan jut el hozzájuk az információ, hogy a színház „lassúnak” tűnhet nekik.
 
Az Tantermi Deszka jó marketingfogás. Idén pedig hagyományosan szabadtéri rendezvénnyel kezdődött az évad a Miskolci Nemzeti Színházban szeptember 2-án. A Déryné-kertben délelőtt kalandjáték és óriásszínező várta a gyerekeket, a színpadon musicalmesék, a színházi zenekar koncertje és a Miskolci Balett műsora szórakoztatta a közönséget. Beváltak az ilyen típusú reklámok, ha a jegyeladást és a bérletek eladását vesszük figyelembe?
 

– Beváltak, mert muszáj ebben a felgyorsuló – a fiatalok nyelvén –, pörgős világban beszállni ebbe a versenybe. Kint az utcán nagy show-t rendezve hívjuk fel a figyelmet az új évadra; hogy itt az idő a bérlet- és jegyvásárlásra. Ezeket a rendezvényeket – amilyen az évadnyitó, vagy a Színházak Éjszakája, amikor éjszaka meg lehet tekinteni egy próbát, vagy az Egy óra versek között produkciót – várják is a nézők. Új program keretében híres magyar írók életét dolgozzuk fel, amiket színészek felolvasóesteken adnak elő – s ezekkel is az érettségi előtt állókat, a fiatalokat szólítjuk meg. Egy nemzeti színháznak az előadásokon kívül találkozóhellyé, agórává kell válnia – ahová a fiatalok különleges élmény miatt térnek be, és feltöltődve távoznak. Nagy segítséget jelent számunkra, hogy a társulatunkban 16 fiatal, diplomás színész dolgozik. A diákokat pedig könnyebb a fiataloknak megszólítani. Mindennek lényege, hogy a színház nézőkért folyó harcát sikerrel megnyerjük. Szerencsések is vagyunk, mert tavaly 139.126 fizető nézőnk volt, ami jelentős szám egy vidéki városban.
 
A nézőkért folyó harc azt jelenti, hogy el kell érni egy adott nézőszámot?
 

– A törvényben megszabott kötelező néző- és előadásszámot jóval meghaladtuk. Nem statisztikailag, hanem tartalmi szempontból tartom ezt a harcot fontosnak. Minél több emberhez szeretném eljuttatni azt a színházat, ami számomra egy varázslatos hivatás. Számomra ez életkérdést. A színház nálam egyet jelent az élettel.
 
Miskolcra is jellemző, hogy a szórakoztató, zenés darabokat sokkal többen látogatják?
 

– A műfaj adottságából adódóan ez nálunk is jellemző. A műsorterv összeállításánál fontos szempont, hogy egy évadot ne uralja el a könnyedebb műfaj. A 16 bemutató között lesz operett, vígjáték, musical; de emellett ott van a Három nővér, a Cyrano, az Édes Anna, az Ünnep és a Hunyadi László. A nagyszínházban játsszuk a Cirkuszhercegnőt, a Hello, Dolly!-t, a Hunyadi Lászlót, a Három nővért és a Cyranót. Tehát 3:2-re vezetnek a „komolyabb” műfajok. Látogatottság szempontjából egy operettet vagy musicalt évadonként körülbelül negyvenötször, míg egy operát hússzor játszunk. A lényeg, hogy a zenés szórakoztató daraboknál is alapkövetelmény a minőség. Személyes véleményem: sosem a műfaj, a darab, hanem az előadás és annak minősége számít. Mi, rendezők történetmesélők vagyunk, és mindegy, mi a történet, a mai rendezőnek és a mai társulatnak muszáj a jelen társadalom kérdéseire reflektálnia még egy operett esetébe is. Nem feltétlenül azzal, hogy válaszokat fogalmaz helyettük, hanem azzal, hogy kérdéseket tesz fel. Embernek kell szólni emberekhez, emberek nyelvén – lehet az operett, opera vagy dráma.
 
Mennyire érzi magáénak Miskolc – a hajdani iparváros – és a régió lakossága a színházat?
 

– Az ipari város jelző közel egy évtizede nem állja meg a helyét. Miskolc kulturális területen sokrétűen fejlődik, gondoljunk az opera- és a filmfesztiválra. Kevés helyen találkozhatunk olyan szeretettel a színház iránt, mint Miskolcon. Marosvásárhelyen voltam színész a 90-es évek elején. Az ottani színházról azt mondták Erdélyben más magyar társulatok, hogy oda igazán jó járni, mert a vásárhelyi közönség a legcsodálatosabb. Magyarországra átkerülve sok helyen rendeztem, de olyan színházszerető közönséggel, mint Miskolcon, nem találkoztam. Ez a végtelen szeretet pedig megnöveli a felelősségünket. Nem szabad csalódást okoznunk.

Medveczky Attila