A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Nem mi indultunk rossz irányba

Bíró Zoltán: „Harmadik utas megoldásra törekedtünk”

„Lakiteleken politikai aranycsapat jött össze, amelynek minden tagja a maga területén tette a dolgát. Senki sem volt felesleges, mindenkinek akadt munkája bőven” – hallhattuk Lezsák Sándortól.

„A rendszerváltás történetére és ellentmondásaira utaló tanulmányokat olvashatunk ezekben a kötetekben, olyanokat, amelyek máshol még nem jelentek meg” – kezdte köszöntőjét Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója, amikor a Szekér Nóra és Szeredi Pál szerkesztette MDF-tanulmányok, valamint a Szeredi Pál szerkesztette Lakitelek 1988 ‒ A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja című, az Antológia Kiadó gondozásában megjelent köteteket mutatták be szeptember 3-án a Polgárok Házában. A főigazgatónak korábban voltak kétségei afelől, hogy érdemes-e kiadni. Tartalmaz-e olyan mára szóló információt, ami érdekelheti a nagyközönséget és a volt MDF-tagokat. A kézirat elolvasása után döntött a kiadás mellett. Hiszen érzékelhető, hogy bizonyos törésvonalak már 1988 szeptemberében megjelentek. „Nem mi indultunk rossz irányba” – szögezte le Bíró Zoltán, s hozzátette: föl kell dolgozni azt is, hogy miért tűnt el az MDF a süllyesztőbe.
A rendezvényen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke személyes hangvételű beszédében úgy fogalmazott, hogy az 1988-as II. Lakiteleki Találkozó hosszas előkészítő munkát vett igénybe. A találkozó előtt hetente többször is találkoztak Bíró Zoltánnal, Csurka Istvánnal, Für Lajossal, Csoóri Sándorral, Kiss Gy. Csabával, az alapítókkal, majd létrejött az MDF ideiglenes elnöksége. A Jurta Színház-i találkozóknak köszönhetően bővültek a címlisták, amelyeket senkinek nem adott át. A címlista alapján küldte ki a meghívókat, és az ideiglenes elnökség döntött a meghívott személyekről. Majd Csurka István lakásán döntöttek az ideiglenes alapszabályról. Akkor döbbentek rá, hogy az MDF gyakorlatilag egy valódi párt, és nem csupán mozgalom. Szeredi Pál az ideiglenes alapszabályt 200 példányban fénymásolta le, és lehozta Lakitelekre. Rátért arra, hogy több ezer levelet őriz abból az időszakból. Ezek feldolgozásra várnak, mert egy-egy családi és személyes sorstragédiát, megpróbáltatást tartalmaznak. Lakiteleken „politikai aranycsapat”, „rendszerváltó aranycsapat” jött össze, amelynek minden tagja a maga területén tette a dolgát. Sok résztvevő volt, és senki sem volt felesleges, mindenkinek akadt munkája bőven. Ezután az ő feladata volt az MDF szervezése, ami először régiónként történt. Több találkozót, tanácskozást rendeztek, és elhatározták, 10 ezer tag esetén egyesületté válnak. Nem azonnal párttá, hanem önfegyelemmel járják végig azt az utat, ami elvezeti őket egy arra alkalmas helyzethez. Megtudtuk tőle, hogy több visszaemlékezést olvasott el a rendszerváltásról, és akkor egyre inkább felerősödött benne az a mondat, hogy a „múltban minden megtörténhet”. Megjegyezte, hogy a jelenben annyi kihívással szembesülnek, hogy sajnos kevés idő marad arra, hogy alaposan végiggondolják a 80-as évek második felének eseményeit. Kiemelte: „A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum jól végzi feladatát, hiszen fennállásának öt éve alatt már csaknem negyven könyvet adott ki, ami hatalmas teljesítmény. Éppen ezért építik fel Lakiteleken a RETÖRKI levéltárát, s egy kis stúdiót, hogy felvételeket, életútinterjúkat lehessen készíteni, és így minél bőségesebb anyag álljon a kutatók rendelkezésére.
„A harminc éve történtek talán legnagyobb tanulsága, hogy ha valaki cselekedni akar, megfelelően kell megválasztania az időpontot, ugyanis valamit el lehet sietni, de le is lehet késni” – tette hozzá Bíró Zoltán. „Mi jókor választottuk meg az időpontot, egy olyan helyzetben, amikor még a nemzetközi porondon sem dőlt el semmi. Az olasz, a német és az amerikai külpolitikát viszont ütemzavar jellemezte. Késleltetni akarták az eseményeket. Úgy gondolták, ha minél lassabban változik meg a rendszer, az nagyobb biztonságot jelent. A történelem viszont erre rácáfolt. A németek nem is értették meg, hogy mi a gondunk a jugoszláv helyzettel. Ők mindenáron fenn akarták tartani Jugoszláviát. Elhitették magukkal, hogy ez lehetséges.” A főigazgató is kitért arra, hogy a csapatból mindenki azt tette hozzá az ügyhöz, amit tudott. A csapat jelentősége nem abban állt, hogy tagjai „hasonlítanak a másikra”. Hanem abban, hogy ők különböző habitusúak voltak, különböző kapcsolatrendszerekkel, de hiteles emberek voltak együtt, akik „összeadódtak”. Nagy tekintélye volt akkor már Csurka Istvánnak, Csoóri Sándornak, Fekete Gyulának. Für Lajos nevét akkor ismerték meg, amikor megjelent a 70-es években a Tiszatájban a „Milyen nyelven beszélnek a székelyek?” tanulmánya. Kiemelte, hogy ez a kezdeményezés nem volt se jobb-, se baloldali. Harmadik utas megoldásra törekedtek. A nemzeti függetlenséget; a belső, önálló, demokratikus politikai berendezkedést; valamint a magyar érdekű külpolitikát tűzték ki célul. Kiemelte, hogy az MDF-et úgy határozták meg: nem kormánypárt, de nem is ellenzéki. Utóbbi azért volt lényeges, mert el akarták magukat határolni az ellenzékinek nevezett csoportosulástól, a későbbi SZDSZ-től. Természetesen megtámadták őket, amiért nem nevezték magukat ellenzékinek. De ők kitartottak, mert nem akartak az SZDSZ-szel azonosulni.
„Egy hiteles könyv megjelenése mindig nagy ünnep” – kezdte beszédét Szekér Nóra, történész, a tanulmánykötet egyik szerkesztője. 2015-ben dolgozták ki a kutatási tervet az MDF történetének feltárásáról. Alapvetően nem a már megszületett szakirodalomból indultak ki, hanem elsősorban a forrásokat keresték meg. Folyóiratokat néztek át, valamint munkatársaik életútinterjúkat készítettek MDF-es vezetőkkel. Megpróbálták minél jobban megérteni az adott korszak gondolkodását. Kihangsúlyozta, hogy a kötet nem jöhetett volna létre a RETÖRKI-n belüli közösségi munka nélkül. „Az írás mögött rengeteg beszélgetés áll” –tudtuk meg a történésztől, aki szerint 10 év múlva már nem lehetett volna elvégezni a munkát, mert dokumentumok alapján nem lehetett volna így feltárni a múltat. A tudomány jelenleg mostohán bánik a személyességgel, de ők arra törekedtek, hogy kihangsúlyozzák: egy generáció reményei, félelmei mind jelen voltak a történelmi események hátterében. Egy-egy nagy egyéniség hatása ugyanúgy kikerülhetetlen, mint a nagy politikai események. A kötetek minden szempontból megfelelnek a tudományos elvárásnak, tehát nem a szórakoztató irodalom vagy a sablonos, felületes történelmi értekezések kategóriájába tartoznak. Hiánypótlóak is ezek a kötetetek, hiszen tíz évvel ezelőtt a könyvtárakban még nem lehetett találni olyan könyvet, ami az MDF történetét dolgozta volna föl. Sőt az átfogó szakirodalmak sok esetben mellékesen említik meg ezt a mozgalmat, pártot.
„Vajon mennyien tudnának válaszolni arra kérdésre, hol van Lakitelek?” – tette föl a kérdést Szeredi Pál kutató-történész, aki tudománytanulságosnak nevezte a II. Lakiteleki Találkozó sajtótájékoztató anyagát, amelyet szintén megjelentettek. Kiderül belőle, hogy a külföldi újságírók nem értették a helyzetet. Megtudtuk, hogy a jegyzőkönyv megjelenése Kiss Gy. Csaba professzor kitartó ösztönzésének köszönhető. Balogh László felvételeinek köszönhető, hogy nemcsak a szöveget, hanem a találkozó hangulatát is vissza tudják adni. Így megpróbálták az „akkori érzelmeket is visszaadni”. Arra kérte a jelenlevőket, ne nosztalgiázva olvassák a köteteket, hanem úgy, hogy gondolkozzanak el a bennük lévő mondatokon, hogy azok ma mit jelentenek számukra.
Balogh László, aki Bíró Zoltán megfogalmazása szerint „végigfilmezte eddigi életét és a rendszerváltás történetét”, fényképeket, hang- és videóanyagokat készített Lakiteleken, és arról beszélt, hogy örömmel rögzítette a történéseket. Arról is szólt, nagyon fontos megélni egy történelmi eseményt, de legalább olyan fontos, hogy ne politikai ellenségeink írják meg a mi történelmünket.
 
M.A.