A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









A Minority SafePack nagy előrelépés

Interjú Dr. Kántor Zoltánnal, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójával

„Kőkemény küzdelemre számítunk, mert Európában a többség nem rokonszenvezik az ilyen típusú kezdeményezésekkel. A FUEN elnöke, Vincze Lóránt több ország parlamentjét felkereste, hogy érzékenyebbé tegye őket a kérdés iránt, és ezt a munkát nem lehet befejezettnek tekinteni, mert az utóbbi idők egyik legfontosabb európai szintű kezdeményezéséről van szó.”

Milyen területen hozhat előrelépést a Minority SafePack, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés a Kárpát-medencében és egész Európában?
 
– Mindenütt előrelépést jelent, de nem ugyanolyan formában. Még azt sem tudjuk pontosan, mi lesz a javaslat, amit leghamarabb az európai parlamenti választások után adnak be. Sok minden függ a kisebbségek helyzetétől. Hiszen egyes európai kisebbségek számára biztosítják a jogokat, így egy minimális szinten megfogalmazott javaslat egyes kisebbségeknek nem jelent nagy változást. Például Magyarországon a nyelvhasználat területén annyira nagy előrelépésre nem kell várni, mert a jogokat biztosítják a kisebbségek számára. Sajnos a szomszédos országokban, így a román államon belül Székelyföldön sem várható olyan nagy változás a nyelvi jogok szintjén. A javaslatok között szerepel egy kisebbségi nyelveket kutató intézet létrehozása, ami mindenkit pozitívan érinthet. Hazánkban abban reménykedhetünk, hogy kisebb kisebbségi területi egységek is pályázhatnak európai alapokra. Az igazi nagy előrelépés az lenne, ha a javaslat tartalmazná elvi szinten, hogy a kisebbségi kérdés európai uniós ügy. Erre utána már más területekre épülő döntések is épülhetnek, hivatkozhatnak arra, hogy a deklaráción túl értéknek számítanak a kisebbségek, s azok nyelvei.
 
Brüsszel meghatározza a tojások méretét, szinte havonta kötelezettségszegési eljárást indít hazánk és Lengyelország ellen, míg ha kisebbségekről van szó, akkor azt egy állam belügyének tekinti. Ez nem ellentmondás?
 

– Természetesen ez egy paradoxon. Európában az összes kisebbségvédelmi javaslat arra épül, hogy az adott ország felelőssége a kisebbségek védelme. Viszont tudjuk, hogy nem mindenhol védik megfelelően; ezért lenne fontos, hogy európai szinten is megjelenjen a kisebbségvédelem. Akár úgy, hogy az EU nyomást gyakorol, akár, hogy számonkéri az adott államtól, ha nem tartja tiszteletben a jogokat. Azt tapasztaljuk, hogy sok esetben az erre a célra létrehozott kisebbségvédelmi mechanizmusok, intézmények, szervezetek eléggé gyengék. Élhetnek javaslatokkal, amit az adott kormány vagy elfogad, vagy nem. Ez a kérdés felvetődött a csatlakozási tárgyalások idején, amikor az államok Brüsszel nyomására pozitív lépéseket tettek. Sajnos nem mindenhol került át ez a gyakorlatba, vagy a végrehajtási utasításokba. Gondoljunk a jelenlegi ukrán oktatási törvényre – bár a nyugati államok nyomást gyakorolnak Ukrajnára. Kétséges, hogy Kijevben változtatnak az ominózus jogszabályon. Komplex nemzetközi kérdés a kisebbségeké, ezért a Minority SafePack fő célja a kisebbségvédelem magasabb szintre emelése. Már magában az elvi változás is fontos lenne, mert szemléletváltozást eredményezne. Ne legyünk naivak, nem kell csodát várni a Minority SafePacktől az Európai Bizottság javaslatai után sem, de nagyon lényeges előrelépés lehet.
 
Hol működne az említett kisebbségi nyelveket kutató intézet?
 

– Nagyon távol vagyunk attól, hogy egyáltalán javasolják-e az intézet létrehozását, és akarják-e egyáltalán finanszírozni. Természetesen jó lenne egy olyan intézmény, amely célirányosan kutatja a kisebbségi nyelvek helyzetét, továbbá jelentéseket írna és javaslatokat fogalmazna meg az Európai Parlament számára.
 
A hitelesített aláírások száma meghaladta az egymilliót, amelyet a Minority SafePack – Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés ‒ keretében gyűjtöttek össze az Európai Unió 28 tagállamában. Egyesek ezt kevésnek, mások elegendőnek tartják. Meglehetősen kevés aláírás gyűlt össze Belgiumban. Az Egyesült Királyságban hasonló a helyzet, de Cipruson is kevesen írták alá a kezdeményezést, ahogy Csehországban és Olaszországban is. Tehát a Kárpát-medencéből érkezett arányában a legtöbb aláírás?
 

– Ez teljesen biztos. Belgiumban például a flamand és a vallon magát nemzetnek és nem kisebbségnek tekinti. Az Egyesült Királyságban is ez a helyzet: a skótok, walesiek, írek magukat külön nemzetnek határozzák meg, ahogy Spanyolországban a katalánok. Ezért őket kevésbé mozgósította a kezdeményezés. Más országokban, ahol szervezett kisebbségek élnek – mindenekelőtt a Kárpát-medencére gondolok – sikerült a mozgósítás. Elsősorban Erdélyben, a Felvidéken, és a délvidéki, kárpátaljai kettős állampolgárok jelentős része is aláírta a kezdeményezést. Magyarországon főleg a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően csatlakoztak nagy számban a felhíváshoz, sőt még a kisebbséghez tartozó állampolgárok is. A nemzetpolitikai kormányzás, a Nemzetpolitikai Államtitkárság is az elejétől támogatta az aláírásgyűjtést. Ahhoz képest, hogy több millió kisebbség él Európában, az aláírások száma kevés, de igazi kisebbségi tudattal főleg a közép-európai államokban élők rendelkeznek. Nagyon sokat számított a mozgósítás is. Ez a Kárpát-medencében volt a legerősebb. Hiába él sok kisebbségi például Németországban, az adott szervezetek őket nehezebben mozgósították. A határokon túl kulcsszerepe volt az RMDSZ-nek és az MKP-nak. Két évvel ezelőtt biztos azt mondtam volna, hogy 1,2 millió aláírás kevés, de 2018 elején – amikor nehezen gyűltek az aláírások – már elegendőnek tartottam volna ezt a számot.
 
A kezdeményezők úgy döntöttek, nem most, hanem a 2019-es európai parlamenti választások után nyújtják be a petíciót. Addigra lehet, hogy többségben lesznek az EP-ben azok, akik valóban foglalkoznak a nemzeti kisebbségvédelemmel?
 

– Ezeket a kérdéseket másként értelmezem, de nem kérdőjelezem meg a kezdeményezők politikai rációját, hiszen reménykedhetünk, hogy a nemzeti kérdés iránt érzékenyebb, a nemzeti kisebbségek ügyével jobban foglalkozó bizottság áll össze 2019 nyarától. Ez többletet jelent, és reméljük, hogy az Európai Parlamentben is sokkal többen állnak az ügyünk mellé. Ráadásul az EP-választási kampányban is hivatkozni lehet a Minority SafePackre.
 
A kisebbségvédelem és az autonómia kérdése összekapcsolódik?
 

– A kezdeményezők bölcsen nem írták be a javaslatba az autonómiát, mert akkor ebben a kérdésben biztos nem engedélyezte volna az aláírásgyűjtést az Európai Bizottság. Így is Brüsszel először elutasította a kezdeményezést, amit az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) a strasbourgi bíróságon megtámadott. Végül 2017 tavaszán az EB bejegyezte az európai kisebbségi szervezetek által összeállított Minority SafePack című kezdeményezést. Ha a javaslatban szerepelt volna az autonómia, akkor Brüsszel biztos azt felelte volna, ez az államok belügye, amit nem aláírásokkal kell elérni. Felvetése viszont nem alap nélküli, mert a külhoni magyarság célja az adott kisebbség gyarapodásának biztosítása, amihez a legmegfelelőbb keret az autonómia. Azt is ki kell emelni, hogy egy engedélyezett polgári kezdeményezésről van szó. Ugyan az Európai Bizottságot erre nem kötelezi semmi, de nagyon rossz üzenet lenne, ha nem foglalkoznának a kérdéssel azt követően, hogy egymilliónál többen támogatták aláírásukkal a nyelvhasználat, az oktatás, a pályázatok és a regionális támogatások területét is érintő petíciót. Ezért bízunk benne, hogy nem fogják az ajánlást lesöpörni az asztalról, még akkor sem, ha nem minden eleme tetszik a döntéshozóknak.
 
Szerbia ott áll az EU kapujában. Jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn az Európai Unióban, hogy a csatlakozás előtt álló országoknak „vizsgázniuk” kell kisebbségvédelemből, de a csatlakozás után senki sem kéri számon rajtuk, hogy továbbra is betartják-e a csatlakozás előtt vállalt kötelezettségeiket. Ha komolyan veszik majd a FUEN kezdeményezését, akkor nem állhatna fenn például annak a veszélye, hogy Szerbia csatlakozása után visszalépjen a kisebbségi jogok területén?
 

– Egyetlenegy csatlakozó ország sem tehette volna meg a szerzett jogok visszavételét. Sajnos több országban ez megtörtént. Szerbia esetében úgy gondolom, több joganyagot módosítanak, és kedvezőbb helyzetet teremtenek a kisebbségek számára. Ezért is jött létre Szerbiában a Kisebbségi Akcióterv. Ezt a délvidéki magyarok dolgozták ki, és utána egyezkedtek a szerb állammal.
 
A nyelvi chartát és a kisebbségvédelmi keretegyezményt Franciaország, Belgium, Görögország sem írta alá. Ezek után biztos, hogy azt a kezdeményezést, amit több mint 1 millióan írtak alá, komolyan veszik?
 
– Számíthatunk rá, ahogy a kőkemény küzdelemre is, hiszen többségben vannak, akik nem rokonszenveznek az ilyen típusú kezdeményezésekkel. A kisebbség- és nemzetpolitika területén harcolni kell! A FUEN elnöke, Vincze Lóránt több ország parlamentjét felkereste, hogy érzékenyebbé tegye őket a kérdés iránt, és ezt a munkát nem lehet befejezettnek tekinteni, mert az utóbbi idők egyik legfontosabb európai szintű kezdeményezéséről van szó. Említette a nyelvi chartát és a kisebbségvédelmi keretegyezményt. Az államok monitoring jelentéseket készítenek; de a határon túli magyarság árnyékjelentéseket állított össze, és elküldte azokat a bizottságnak. Ezeket figyelembe is vették, és a magyarság számára kedvező javaslatok is bekerültek; legutóbb Románia háborgott azon, hogy számos területen elmarasztalták, mert nem tartotta be a kisebbségvédelmi keretegyezmény elemeit. Egy tény: a nemzet nagy sikerélménye, hogy összegyűlt az egymillió aláírás. Mert ez tényleg közös nemzeti érdek.
 
Medveczky Attila