A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Célunk a közbizalom megerősítése

Interjú Dr. Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével

Nem a problémák generálásában, hanem közös megoldásában vagyunk érdekeltek. Feladataink: az ügyelet szabályozása és finanszírozása, a nagyon olcsó és a nagyon drága gyógyszerek árrésszabályozásának az újragondolása és a gyógyszer-gazdaságossági törvény finomítása.

Szakmapolitikai szempontból sok minden történt az elmúlt hónapokban. Kezdjük az egyetértési nyilatkozattal, amit a kormánnyal írt alá.
 – Ez még márciusban történt, a vándorgyűlésen. Ahhoz, hogy ez aláírható legyen, alapfeltétel volt, hogy addigra megalkossuk a gyógyszerészet jövőképét és a kamara cselekvési programját. Ezt a munkát tavaly tavasszal kezdtük el, aztán lépésről lépésre folytattuk. A dokumentumokat a kamarai testületek elfogadták és a vándorgyűlésen bemutatásra került. Az egyetértési nyilatkozat aláírásával pedig egy olyan megállapodás született, amelyben a cselekvési program mind a kilenc fejezete nevesítésre került. Külön is örülök annak, hogy a 12 pontból álló dokumentumban a kórházi gyógyszerészet név szerint is szerepel.
 
Az nem jelent problémát, hogy a kormány részéről az egyik aláíró már nincs pozícióban?
 – Az egyetértési nyilatkozatot az azóta már leköszönt egészségügyért felelős államtitkár írta alá, másrészt viszont a kontinuitást biztosító miniszterelnöki megbízottnak, Nyitrai Zsoltnak felhatalmazása volt arra, hogy az elkövetkező időszakra vonatkozóan a nyilatkozat aláírásra kerüljön. Pont így volt ez négy évvel ezelőtt is.
 
Nem rejtett valami veszélyt magában, hogy a választások előtt történt ennek az aláírása?
 – Az ilyen stratégiai megállapodásokat érdemes kivenni az aktuális pártpolitikai dimenzióból. Ha a gyógyszerellátást érintő társadalompolitikai, egészségpolitikai és gyógyszerpolitikai szempontok nagyjából egy irányba mutatnak, akkor sem szakmai, sem szakmapolitikai kockázatát egy ilyen megállapodásnak nem látom. Tekintettel arra, hogy 2010-ben és 2014-ben is az akkori választásokat megelőzően került rögzítésre a megállapodás, ez most nem először történt így. Az együttműködés nyolc éven keresztül jól működött. Akkor nem értem, hogy miért ne működhetne tovább is.
 
Túl vagyunk egy választáson, elindult az új parlamenti ciklus. Hogyan értékeli az elmúlt négy év egészségügyi kormányzatának tevékenységét?
 – Balog Zoltán miniszter úrral mindvégig korrekt kapcsolatunk volt. Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úrral is a korábbi államtitkárokhoz hasonló mélységű kapcsolatot sikerült kialakítani. A stratégiai irányokat illetően a harmónia nagyjából megvolt, és ebben az időszakban voltak eredmények is. Dr. Ónodi-Szűcs államtitkár úr időszakából nagy eredménynek tartom, hogy a többségi gyógyszerészi tulajdon 2017. január 1-jei hatályba lépésével kapcsolatosan még 2016-ban is sorozatos támadásokat sikerült kivédeni, és a rendelkezés végül hatályba léphetett. Sőt a tulajdonlással kapcsolatos hatósági kontroll jogszabályi feltételeit is sikerült megalkotni, úgyszintén jelentős ellenerők ellenére. Más kérdés, hogy a kontroll a napi gyakorlatban még nem igazán érvényesül. Erre az időszakra esik a patikaalap megújítása is, ami ma már a fiatalok helyzetbe hozását is szolgálja. Javultak az ágazat gazdasági eredményei, és sikerült a kis forgalmú gyógyszertárak működési célú támogatását, valamint a generikus ösztönző mértékét is megnövelni. A kórházi gyógyszerészek helyzete is jelentősen javult. Az EESZT bevezetése kapcsán pedig arra is szükség volt, hogy az egészségpolitikusok is elhiggyék: nem a problémák generálásában, hanem közös megoldásában vagyunk érdekeltek. Mindezekért köszönettel tartozom az államtitkárság leköszönt vezetőinek.
 
Azért tudni olyan kérdésekről is, amelyek megoldása régóta várat magára… 
– Valóban. Így a népegészségügyi programok finanszírozása kapcsán csak a deklarációkig jutottunk el, és itt van a többi között az ügyelet is. Mindvégig azt érzékeltem, hogy az államtitkárság és a kamara szempontjai harmonizálhatók lennének. Az pedig külön mérlegelést igényel, ha az egészségpolitika irányítóinak és a szakmapolitika képviselőinek az egyetértése nem elég a rendeleti szintű szabályozás és finanszírozás alapjainak megteremtésére. Számomra ez a mai napig egy kérdőjeles történet, de az ügyelettel kapcsolatban történteket a küldöttközgyűlési beszámolóban részletesen ismertettem.
 
Folytassuk a kamara és az OGYÉI kapcsolatával! Több helyen leírták, hogy van ezen mit javítani.
 – Válasszuk szét az elvi és a gyakorlati kérdéseket! Soha nem rejtettük véka alá, hogy a kamara egyetértett az OGYÉI létrehozásával, valamint azzal, hogy a gyógyszertárak hatósági kontrollja a gyártást és a nagykereskedelmet felügyelő hatóságba integrálódjon. Ezt most is jó döntésnek tartom, csakúgy mint azt, hogy az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos igazgatási és hatósági feladatok a gyógyszerekével azonos intézethez kerültek. Az OGYÉI újonnan felálló vezetésével is egy jó együttműködés indult, amikor is egyetértésre jutottunk abban, hogy meg kell erősíteni a gyógyszertárak ellenőrzését, mert a normakövető működés alapfeltétele a rendszeres hatósági kontroll. És abban is egyetértettünk, hogy a tiszti gyógyszerészi hálózatot olyan emberekkel kell megerősíteni, akik a szakma krémjét jelentik, mert az a jó, ha az ellenőrző szakmailag felkészültebb, mint akit ellenőriz. Aztán egyre több problémával szembesültünk a mindennapok során. Az jó, hogy az ellenőrzések száma megnövekedett, és a büntetőjogi határokat is feszegető jogszabálysértéseket sikerült feltárni, de az értékrendemtől nagyon távol áll, ha a hatóság az ilyen eredményeket kvázi győzelmi jelentésként tálalja. És egyre több jelzés jött a kollégáktól is, akik sokszor sírva panaszkodtak az ellenőrzések módszertanára és stílusára. Ezeket többször jeleztem, a végén már az egészségpolitika irányítóinak is. És hát azt kell mondanom, hogy az életem legszomorúbb történetei közé tartozik a zugpatika ügye. Higgyék el, kamarai vezetőként sok mindennel és a fordítottjával is találkoztam már a kamarán belül/kívül egyaránt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet.
 
A gyógyszertárak a közelmúltban levelet kaptak az OGYÉI-től, miszerint az országos tiszti főgyógyszerész a továbbiakban a magánszférában fog tevékenykedni.
 – Igen, a levélben csupán ennyi volt. Máig felfoghatatlan számomra, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen pozícióban lévő személyhez zugpatika működtetése legyen köthető. Azt meg végképp nem értem, hogyan lehetséges, hogy mindez sok éven át, sőt még a hatósági kinevezését követően is háborítatlanul folyhat. Ez senkinek nem tűnt fel?! A kinevezésekor erről nem kellett nyilatkozni? Vagy ha addig így csinálta, nem érezte, hogy az új pozíciójával összeegyeztethetetlen egy ilyen zugpatika működtetése? Nem gondolta, hogy egy hatósági vezetőnek nemcsak az a feladata, hogy betartassa a szabályokat, hanem alapvető erkölcsi kötelessége ezek betartása a saját szférájában is? Nagy a felháborodás a kollégáim körében. Jó egy hónappal az ügy nyilvánosságra kerülése után a főigazgató asszonynak elmondtam, hogy a tiszti főgyógyszerész úr és a kamara közötti bizalmi kapcsolat helyreállítására nem látok esélyt, de közös felelősségünk, hogy az intézettel szembeni közbizalom minél hamarabb helyreálljon. És ez nemcsak a felelősségünk, hanem közös érdek is, mert a gyógyszertárak normakövető magatartását biztosítanunk kell. Közösen.
 
Mindezekkel a hátuk mögött, mit vár a kamara az új kormánytól? 
– A márciusban megújított megállapodás kapcsán kontinuitást, de itt is szét kell választani a rövid és a hosszú távú feladatokat. Rövid távú feladat az ügyelet szabályozása és finanszírozása, a nagyon olcsó és a nagyon drága gyógyszerek árrésszabályozásának az újragondolása, a magisztrális gyógyszerkészítés feltételeinek a rendberakása, a gyógyszer-gazdaságossági törvény néhány finomítása, az EESZT-problémák rendezése. Ezeknek a részletezését most nem kezdem el. Alapfeladatunk megerősíteni a kialakult rendszer stabilitását, illetve segíteni a szakmai rendszerváltás programját. A vidék gyógyszerellátásával nemcsak segélyezési szinten kell foglalkoznunk, hanem egyfajta vidékfejlesztési program keretei között kell tudnunk gondolkodni. Alapvető cél a gazdasági működőképesség, a gyógyszertárak szakmai, gazdasági és tulajdonosi integritásának erősítése. Végre a marketinget illetően az alapelvek szintjén konszenzusra jutottunk a kamarán belül, innentől kezdve az eszközökről is lehet értelmes vitát folytatnunk. A korábbi két megállapodáshoz képest alapvető különbség, hogy eddig szinte mindig kértünk a kormánytól, most viszont már közös célokban is gondolkodhatunk. Mindazt, ami ehhez a kamara részéről elvégzendő feladat, azt meg kell csinálnunk.
 
A népegészségügyi programokban való egyre aktívabb részvételre gondol? 
– Erre is. A választásokat megelőzően például a vastagbélprogram felelőseivel komoly egyeztetéseket folytattunk, és a gyógyszertárak lehetséges szerepe kialakításra került. Ma még nem tudom, hogy ezt kik viszik tovább, és változik-e a koncepció. Egyébként pedig a népegészségügyi programokat illetően a patikanapon az elkövetkező egy évre kijelöltük a fő irányokat.
 
Az idén immáron másodszor prepatikanapot is tartottak. Mi takar ez a kifejezés? 
– Ilyenkor a patikanapot megelőzően értékeljük az előző év szakmai programját. Idén arra a megállapításra jutottunk, hogy az allergiaprogram szakmailag és szervezési szempontból rendben volt, amit vállaltunk, azt tisztességesen megcsináltuk. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a kommunikációban – mind a betegek, mind a gyógyszerészek felé – új eszközöket és új módszereket is igénybe kell vennünk. Nem kerülhető meg a közösségi tér használata és – elnézést a kifejezésért – az „egybites” kommunikáció módszereit is alkalmaznunk kell. Az MGYT vezetőivel elkezdődött egy közös gondolkodás annak érdekében, hogy a munkánknak a napi gyakorlatban is mérhető hozadéka legyen. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kamara feladata, hogy alapvető értékrendi kérdéseket is tisztázzunk a kollégáinkkal, és ehhez a kommunikáció megújítása is szükséges. Azt látom, hogy a gyógyszerpiacon és a gyógyszerpiac holdudvarában lévő szereplők hatalmas pénzek fölött rendelkezve, nagy kommunikációs apparátusokat működtetve, jelentős hatással vannak a gyógyszerész kollégák értékrendjére, a feladatukkal, napi munkájukkal kapcsolatos döntéseikre. Az úgynevezett franchise rendszerek építése is gőzerővel folyik, ami a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális önállóságát kérdőjelezheti meg. Nem vagyunk elég hatékonyak a betegek felé irányuló társadalmi kommunikációban sem. Ez a kommunikációs konfliktushelyzet mindenképpen igényli azt, hogy a honlapot, illetve az online felületeket és a közösségi térben történő kamarai megjelenés alapjait is újragondoljuk.
 
Medveczky Attila