A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Újabb pótolhatatlan veszteség

Visszaadta a lelkét Teremtőjének Dr. Kőrösmezey László

Hosszan tartó betegeskedés után életének 92. évében elhunyt a Recski Szövetség örökös, tiszteletbeli főtitkára, Dr. Kőrösmezey László. Személyében a recski haláltábor egyik legutolsó túlélője távozott az élők sorából.

Szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt történt, hogy Gyöngyi, a Recski Szövetség szíve-lelke, motorja – hivatalos minőségében az akkori titkárságvezetője – a figyelmembe ajánlotta Laci Bátyámat. A recski haláltáborban szervezett megemlékezés hivatalos részét követően kérdeztem tőle, hogy szerinte kivel volna érdemes beszélgetnem, esetleg interjút készítenem a recski pokolról. Hogy Gyöngyi szólt-e valamit az érdekemben, nem tudom, én azonban biztatására a mátramindszenti emlékmise után odaléptem Laci Bátyámhoz.
Egy tiszta, egyenes tekintetű ember nézett vissza rám. Szemében nemcsak a sok szenvedés, de a megbocsátás is ott volt. A misén minden imát, minden éneket kívülről tudott, így nem volt nehéz kitalálni: Istenbe vetett hite, keresztény lelkülete segített neki elsősorban feldolgozni a borzalmakat. Felajánlotta, hogy üljünk egymás mellé a buszon, utazzunk együtt Pestig, s ő elmeséli, amit fontosnak tart, én meg ha akarom, megírom, ha nem akarom, nem írom, ebből nem lesz harag.
Csak mesélt, mesélt. Feltűnő volt, hogy gyűlöletnek, utálatnak a legcsekélyebb jele sem volt szavaiban. Nem tudom, hogy ő békélt-e meg a sorsával, vagy mély hite volt képes rábízni a bűnösök ítéletét a Fennvalóra, de ez mindegy is. Mindvégig tényszerűen, sallangok nélkül mesélte el, mit élt át Recsken. Sőt, nemcsak Recsken, hanem már előtte is.
Műegyetemi hallgatóként az ország-világ előtt zajló Mindszenty-kirakatper ellenére is aktívan részt vett az egyetemi egyházközség munkájában. Érdekes módon mégsem emiatt került az ÁVH látókörébe, hanem azért, mert testvére egyik barátjának disszidált az apukája. Emiatt előbb a testvére, majd ő maga is a vádlottak padjára került. A világon semmit nem tudtak rábizonyítani, felmentették, ám mégsem engedték el. Az ÁVH-sok egyik pribékje – felmentő ítélet ide vagy oda – nemes egyszerűséggel közölte vele: az embernek a testvérét is kötelessége feljelenteni. Ha ezt elmulasztja, ő is bűnös – szólt a verdikt.
1950 ősze volt, ekkor hozták létre a legnagyobb titokban a Magyar Gulag-ot, azaz a recski haláltábort. Laci Bátyámat internálták. Kistarcsára került. Elmondása szerint itt még elsősorban csak pszichésen kínozták a fogvatartottakat, s csak később derült ki, hogy van ennél rosszabb is. Vélekedése szerint a láthatóan jó fizikai állapota volt az oka annak, hogy 1951 legelső napjaiban egyszer csak átöltöztették egy különleges ruhába, majd többed magával kiterelték a közeli vasúti vágányhoz, ahol egy marhavagon várta őket. Princz Gyula az ÁVH rettegett verőlegénye azzal hitegette őket, hogy ha jól dolgoznak az új állomáshelyükön, akkor hamar hazamehetnek.
Amikor odaértek a már működő haláltáborba, nyolc barakkot számlált meg, s később derült ki, hogy az utolsó turnusok egyikével került Recskre. A körülmények borzasztók voltak. A puszta föld volt a padló és az alvóalkalmatosságnak számító priccseken körülbelül 70 centiméter alvófelület jutott egy-egy fogoly számára. Kosztjuk éppen annyi volt, hogy éhen azért ne halhassanak, de jól se lakjanak soha. A kőfejtéstől a fakitermelésen át a tábori infrastruktúra fejlesztéséig mindennel foglalkozniuk kellett. Nemes egyszerűséggel csak ürgéknek titulálták őket fogva tartóik.
Kőrösmezey László életében azonban Recsken is megmutatta magát az isteni gondviselés. A táborban dolgozó kevés külsős munkaerő egyike – a főmérnök – jól ismerte őt az egyetemről, mert egy évfolyammal járt csupán felette. Elintézte, hogy a most fogolyként Recsken lévő egykori egyetemi társa a tábori irodára kerülhessen dolgozni. Bár a koszt itt is ugyanaz maradt, ami korábban volt, de a némileg könnyebb munkához már elégnek bizonyult. Nem ártott persze résen lenni a többiek érdekében, hiszen a tábori irodán elkészített munkaterveknek mindig úgy kellett összeállnia, hogy ne rójanak elviselhetetlen terheket a fogolytársakra, ugyanakkor elfogadhatók legyenek a pribékeknek is. Ez is sikerült.
Mivel a mérnöki diplomát még internálása előtt megszerezte, amikor szabadult, csakhamar sikerült a szakmájában elhelyezkednie, a Mélyépterv munkatársa lett. Igaz, a stigma egészen a nyugdíjazásig a homlokán marad, s mint „rovott múltú”, természetesen fel sem merült a neve az előléptetéseknél, fizetésemeléseknél, szakmai elismeréseknél.
Nyugdíjazása után is aktív maradt. Vitéz Krasznay Béla a Recski Szövetség elnöke felkérésére, mint főtitkár, bekapcsolódott a szervezet életébe. Emellett „RECSK – Kalandozásom története az ÁVH bugyraiban” címmel megírta a táborélményeit is. Ezt azért érezte lényegesnek, hogy az utókor számára hozzáférhető legyen, mi is történt 1950 és 1953 között Recsken. Azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy könyve kissé talán békésebb hangvételű, mint más visszaemlékezések. Ez azonban kizárólag azért van, mert a saját recski sorsa a többiekéhez képest szerencsésnek volt mondható. Elmondása szerint élete a táborban az Úr tenyerén folyt, az Isten kegyelme, vigyázó szeretete nagyon megóvta Recsken. Ennek következtében talán nem élt át annyi borzalmat és megaláztatást, mint a többi rabtársa, így nem lett volna hiteles, ha ezt másként meséli el.
Kőrösmezey László az elmúlt években egyre többet gyengélkedett. Bár készült volna, de idén már nem juthatott el a Csákány-kő lábához, a megemlékezésre. Két nappal előbb visszaadta lelkét Teremtőjének, amely a recski pokolban is fogta a kezét, és megsegítette.
Halála a tragikus veszteség mellett aktuális üzenetértékkel is bír. Az elmúlt években eltávozott közülünk Vitéz Krasznay Béla, Ruby Frigyes, Mózes Mihály és most Dr. Kőrösmezey László is. Az egykori recski rabok közül alig néhányan élnek csupán, miközben a Laci Bátyánk által mesélt ÁVH-s szellemiség – miszerint az embernek a testvérét is kötelessége feljelenteni – még mindig jelen van, és mérgezi életünket.
Ez teszi különösen naggyá a felelősségünket abban, hogy ezután, ha lehet, még erősebben, még lelkiismeretesebben tárjuk fel, az eltávozottak helyett is, újra és újra Recsk és az egész kommunista időszak rémtetteit. Ezzel tartozunk valamennyi áldozat emlékének.
Isten nyugosztalja Dr. Kőrösmezey Lászlót.

Kovács Attila

Dr. Kőrösmezey László hamvasztás utáni búcsúztatása – gyászmise keretében – október 1-jén (hétfőn) 10 órakor lesz a Szent Gellért Plébániatemplom altemplomában (Budapest, XI. kerület, Bartók Béla út 149.).