A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Gyásznapi gondolatok

Mayer Gábor

Október van, október aranyfényű eleje, - amikor hosszan elnyúlva fekszenek az árnyékok, s fölénk emelkednek az árnyak. Fázósan meg- megdideregnek a fák, s a nyár párásan dús, nedvtől buja álmait zörgő halmokba kergeti a csípős őszi szél. Éves betakarításaink végén járunk, gabonánk már régmagtárainkban várja, hogy dohogó malmok lisztnek őröljék kenyerünk alá. Szüretidőnk jött el, egyik –másik hordóban már mocorog a must s érik a cefre, hogy legyen mi ünnepi kedvünket fényesítse, meghozza dalaink, s egekbe kapó duhajságunk juhászítva édes-bús hallgatóinkat ültesse közénk. Mondják- sírva vigad a magyar, s Árpád kacagányos vitézei örököseinek oka bizony van bőven könnyében ázva, megfeszített nyakkal üvölteni az élet himnuszát: nem, nem soha! Oka örömre, büszkeségre, meghatottságra, kegyeletteljes emlékezésre. A szelíd, surló-fénnyel szőnyegnek avart terítő október hatodik napján, épp ma van ideje a szálegyenesen könnyező főhajtásnak. 169. éve, hogy csúsztatott érveléseken alapuló szigorú ítéletekkel gyilkolta halomra katonai esküjük betartásáért a hű katonákat, császári megbízatását teljesítő első felelős miniszterelnökünket Ausztria császára, hogy soha többé ne merjen senki a birodalom ellen érezni, a birodalom ellen, ami egyértelműen és lényegében már évszázadok óta a Habsburg dinasztia abszolutizmusát jelentette. Egy jelentéktelen zsidó bankárcsaládét, akik házasodási stratégiájukkal ették bele magukat Európa összes uralkodóházába, s örök életűnek képzelvén magukat gázoltak térdig népek beleiben. Bájos fintora a sorsnak, hogy a cementálás akkori fő ereje, a Szent Szövetség legerősebb tagja, az orosz cár ellen pénzelik fel nem is oly sokára német – svájci területen Lenint, vele egy időben Amerikában Trockijt, akik annak rendje s módja szerint le is mészárolták a mi forradalmunk vérbe fojtóit, kézen-közön eltüntetve a tekintélyes cári vagyont, s ahová még kezük elért – így nálunk is - az arisztokráciát, köznemességet, polgárságot, s amennyire lehetett: a nemzettudatot. (Bővebben lásd: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom meséje mögé bújtatott világkatasztrófát.)
A pozsonyi hadjárat óta húzódik sorsvonalunk ugyanazon mélységekben és felívelésekben, sokszor akartak már ugyanazon erőnek különböző öklei kipusztítani, eltiporni, örökös alávetettségbe taposni, de vérünkkel, napszítta csontjaink áldozatával támadásaikat mindannyiszor az öklök eltűnésére, magunk továbbélésére váltottunk át. Mi lett volna, hogy lett volna, ha Bakócz Tamás a már megkapott pápai koronát a fejére illesztheti, s nem lopja el tőle egy akkori bankárcsalád ócska sarja? Talán nem ölték volna más bankárcsaládok kölcsöneiből egymást halomra harminc éven át Európa népei, mialatt rajtunk ült tort az oszmán. Talán nem tudott volna ránk mászni Hódító Szulejmán, s mi, Árpád sarjai nem elfogyunk, hanem szaporodunk, és helye se lett volna itt a Habsburg terjeszkedésnek. Lehet, tőrt vetettek volna Bakócznak, az oda nem illő pápának, lehet, őt megkerülve írták volna ugyanazt - ugyanúgy. (Lényegében Bakócz kipöckölése óta tart az az állapot, amiben a szokásjogok, törvények görbítgetésével a törvényesség látszatát keltve -olykor még csak azt se- machinátorok nemzedékei kezelik lányainkat saját tulajdonú, jog nélküli ágyasaikként, fiainkat ágyútöltelékként, az országot valami sajátos éléstárként. Ennek a kamrának a polcairól bármikor ki lehet venni mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket, ha kell – szellemi javakat vagy magukat az előállító agyakat, olcsó munkáskezeket és magas banki kamatokat, szabadon felhasználható területeket, átrajzolt múltunkat, s karámjaikba zártan etethetnek a szemetükkel, altathatnak a náluk nem férő lomjaikon. Azóta az egyik, tán legfőbb követelésük, hogy ne próbáljuk megfogalmazni magunkat – azt majd ők teszik helyettünk, de ájuljunk bele minden gazemberségükbe, ami tőlük vagy helyi rezidenseiktől jön, bugyog fel, mint eldugult csatorna elviselhetetlen tartalma.)
Akár így, akár úgy vagy amúgy lett volna, ma is, mint mindig a derekunk egyenesítésének, fejünk emelésének ideje van – a pénzvilág nem nyugodik, újabb s újabb társadalomkísérletezésekbe fog, s mindannyiszor azt véli: nekünk vagy úgy kell megszűnnünk, hogy beállunk jármába, vagy ízzé-porrá zúzottan tűnünk el a föld színéről. Most is a szavak, fogalmak, értelmek kiforgatásával operál, a lényeg nem változott és változik: vagy behódolsz, feloldódsz s eltűnsz, vagy szabadságjogokkal, humanitással, egyenlő bánásmóddal s más kamu dumáikkal vasalt csizmáik taposása alatt morzsolódsz el.
Vannak már ó, mennyien! S lesznek még áldozataink, kik hőssé, mártírrá válnak a harcban, de eddig még mindig a tiprók, gázolók, koncepciózus gyilkolók pusztultak arrébb – most se lesz másként. Egy esetben lehet vége küzdelmünknek – ha megmérgezik a Föld levegőjét, műanyag kocsonyává változtatják a vizeket, sívó homokká a hegyeket,  s völgyeket. Akkor nekünk is, a rákos burjánzásnak is vége. Az elszabadult liberalizmus dögtestének hullamérge épp eléggé gyötri, gyilkolja a Föld flóráját és faunáját konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Hankiss Ágnes szerint, ha nem tesznek a lehető minden eszközzel keresztbe egy átfogó nyilvántartásnak – meg sem történhetett volna a 9/11-es borzalom, de meg kellett történnie, mert anélkül nem történhettek volna más dolgok, mint ahogy meg kell történnie az uniós Néppárt szétrobbantásának is, mert anélkül sem történhetnének meg bizonyos, már előre megünnepelt tervek.
Amíg fizikai vége nincs a világnak mi maradunk, mert küldetésünk van, és a legmagasabb, az élet törvénye velünk. Készítsenek bármi jelentéseket, hozzanak egymás közt okos döntéseket, mi maradunk, s mint mindig, a fenekedők (bár szakítva belőlünk is) fognak menni.
Helyükbe jönnek majd újak, de mi is elődeink nyomába lépünk hol 48 után 56-al, hol 56 után a brüsszeli hadi-gálya parthoz láncolásával - mihez nemsokára felzúg a világ élő életben létező tömegeinek kórusa:
ÁMEN!