A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Élet helyett fikciók

Fordulni látszik a kerék

Most még díjazzák itt az emberrablással példálózó fikciókat, de már fordulni látszik a kerék, új albatroszok és galambok hasítják az eget, mert a régiekről kiderült, hogy apró gumimotorral hajtott papírmasé figurák, mik egymás után csapódnak a földhöz.
 
Édes Néném,
utóbbi levelem zárásával ígértem, igyekszem tudósításom küldeni az itteni -az otthoniaknak igen bomlottnak ható világ- dolgai könnyebb megértéséhez.
 
Itt most erősen szokásban van a mélységi kiterjedés nélküli fikciókban való gondolkodás és világmagyarázat. Ezek, a két dimenziós fikciók olyanok, mint a kiterített árkuspapír, melyre megfelelő szerszámmal az írható, amit művelője akar, hiszen a papír mindent elbír. Az írásjelekkel telirótt papírral aztán úgy lehet becsomagolni a valóságot, hogy mindannyian, akik benne élünk úgy érezzük, hogy … pedig dehogy! Egy filmről tudósítottalak Édes Néném, mely itt a Valószínűtlen Bolondságok Földjén díjat nyert a mindent másként láttatni akarók zsűrijének elismeréseképpen. Pedig ez a film egy szimpla emberrablásról szól, amit annak megfelelően kellene meg és elítélni ahelyett, hogy babérokkal öveznék. Emberrablásban nem teszünk különbséget, hogy felnőttet, gyereket vagy épp csecsemőt rabol valami elvetemült – bár csecsemő, pláne már saját tudatú kisgyermek elrablása mindig nagyobb érzelmi hullámzást vet, mint mondjuk az ellenséges haderő szintén emberrablásra kiképzett titokügynökének zsákba varrása. És egy csecsemő elrablásakor mindegy, hogy unalomból, pillanatnyi ötletből – elmezavarból kaparintanak magukhoz egy ártatlan, még öntudatlan emberi életet, vagy épp zsarolás, váltságdíj kikövetelésének szándékával. Azért, mert a film ifjú hősnőjének már nem lehet gyereke, ha felülve a valószínűtlenségek világát festegetők agitációinak - gyereklányként elköttette magát, esetleg alkohol, drog, gyógyszerek túladagolása miatt lett meddő már ifjú korára, rengeteg művi vetélés tette alkalmatlanná, vagy a lelki alapállása, ami nem teszi lehetővé, hogy megfoganjon, mert nem várja, nem kívánja, nem akar otthont adni magában a magzatnak, mert nem akar borjadzó tehén vagy ellő anyakoca lenni a lehetőségek színes és szabad világában. Aztán mégis megszólal benne a természet, és szerez magának egy kész gyereket.(Ugyan meddig és honnan szerezhet, ha a zsűri világlátása uralkodhat el rajtunk?) Ennek a kétdimenziós fikciós filmnek a párhuzamállítása is emberrablási gyakorlatból húz elő példát, hiszen a világ minden tájáról idecsődített, bebolondított, kölcsönökkel felpénzelt és örökös adósrabszolgaságba lökött, emberkereskedők csapdáiba zárt szerencsétlenek ideszállítása pontosan olyan emberrablás nagy tételben, mint egy üzlet előtt hagyott gyerekkocsival való elszaladás. S mindezt itt, ezen, az otthoniaknak józanatlannak tűnő világban díjjal jutalmazzák. Talán nem is hiszed Édes Néném, de úgy hidd el nekem mégis, ahogy írom, hogy itt már lassan nem is alkalmasak gyereket szülni a nők. (Most épp a legnagyobb probléma, hogy valóban nők-e a nők, s férfiak-e a férfiak, mert már lehet bárki bármi – sőt, szexuálsovinizmusnak számít, ha nem valaminek szólítjuk egymást. Így tehát nem látható, kinek mit kellene tenni gyerekszületés ügyben, de van párt, melyik ennek ellenére követeli a nő – férfi megosztást pártvezetésben, általában minden vezetésben villamostól a parlamentig.) Itt tehát valóban alig van gyerek, mert akik megszülethetnének az anyaságra készülőktől 18 és 30 éves kor között (nálunk, Zágonban, az egészséges tiszta szívvel és arcpírral élőknél 16-tól) – itt nem születnek meg. Többen vannak már, akik a gyermekek jogairól lafatyolnak, mint akik szülnének. Aki megszületik, meg nő fel a világba, mint vízben nevelt jegenye és fenyő, a mi görcsös székely sorsunkban nevelődöttekhez képest valóságos óriásokká nőnek, de ha terhelnéd, hát nem sokat bírnak, belül úgy kiabálnak egymásnak a rostjaik, mint tűzre se való fenyő ritkás, könnyű anyaga. Leginkább ahhoz a sárgarépához hasonlítanak, melyek egyformák, egyenesek, szépek, feszülősen nagyok, nagyon sárgák, de kiegészítőket kell enni melléjük, mert már Béres bácsi is megmondta, hogy beltartalmuk nincs. Nem is hasonlíthatók a mi embert próbáló székely sorsunkban felnőttek haza bírásához fegyverrel, szerszámmal, akarattal, hűséggel, szívóssággal! Most még díjazzák itt az emberrablással példálózó fikciókat, de már fordulni látszik a kerék, új albatroszok és galambok hasítják az eget, mert a régiekről kiderült, hogy apró gumimotorral hajtott papírmasé figurák, mik egymás után csapódnak a földhöz. Igaz, láttam már tenger fölötti égre húzó hófehér sirályok fekete röptét, de azok igazi madarak, igazi tollakkal és igazi repüléssel. Búcsúzom Édes Néném, remélem jó erőben, egészségben vagytok, s képesek lesztek elhelyezni magatokban azt a sok hihetetlenséget, amikről mostani tudósításom küldtem. Mire legközelebb íróeszközeimhez férek – igyekszem összeszedni gondolataim arról, miért is helyesli ez a bolond világ szerencsétlenné tett tömegek elrablását, és Európába szállítását?
 
Mayer Gábor