A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Az eredeti újratervezése

Interjú Duray Miklóssal a Magyar7 hetilapban

Bugár bárkit kiszolgál, aki hatalomban tudja őt tartani. Csak az a fontos, hogy hatalmon legyen, kormányzati tényező maradjon, és ennek meglegyen a gazdasági haszna.

A Magyar7 című hetilap szerdai lapszáma interjút közöl Duray Miklós közíróval, politikussal, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnökével.
 
Húsz éve Mečiar választási törvénye kikényszerítette az akkori elődpártok egyesülését. Ma szintén fennáll a veszélye, hogy a magyarság esetleg parlamenti képviselet nélkül marad. Duray Miklóssal arról beszélgettünk, mennyiben különbözik a húsz évvel ezelőtti megosztottság a maitól.
 
Inkább az elmúlt 50 évet gondolnám végig, mert már a ’68/69-es években megjelenik ez a fajta megosztottság. Ez nem a felvidéki magyarság különböző gondolkodásmódját tükrözte, hanem azt a törésvonalat, ahol az egyik oldalt a közösségért való elkötelezettség jellemezte, a másik oldalt pedig azok, akik a mindenkori hatalomhoz kívántak kapcsolódni. Jellemzően a prágai tavasz, a demokratizálódás elkötelezettjei voltak. A ’68-ban megnyilvánult megosztottság a későbbiekben megismétlődik. Érdekes, az 1970/80-as években ez a törésvonal eltűnt.
 
A normalizáció idején aki a hatalomhoz húzott, megtalálta a boldogulását a kommunisták között?
 
Igen, de létrejött egy ellenállási mozgalom, a jogvédő bizottság, amit érdekes módon magyar részről csak a felvidéki fiatal magyar írók mozgalmához, az Irodiához kapcsolódók utasítottak el. Árnyalt kép, mert például a Csemadok, amely ki volt szolgáltatva, de ugyanakkor a hatalom által el is volt nyomva, az iskolabezárások veszélyére az utolsó pillanatban a jogvédő bizottság mellé állt. Az Irodiások akkor ezt elutasították, és közülük kapott politikai teret 1989/90-ben a Független Magyar Kezdeményezés egyik magja. Az FMK szerencsére nem olyan, mint az SZDSZ, és szerencsére sok tisztességes ember is volt közöttük. A pártok új korszakában a megosztottság már másként jelentkezik, és nem olyan egyszerűen írható le. Az FMK önálló utat kezdett járni az ő hatalmi kapcsolataiban. Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) nem feltétlenül az új hatalmi szerkezetbe való kötődésben látta a politikájuk megvalósítását, hanem a közösség képviseletében. Az FMK elutasította a magyar politikai összefogást, az MKDM-et pedig nem a tagjai, hanem a vezetése blokkolta. Az MKDM-re rátelepítettek egy volt kommunista ügynököt, aki főtanácsadóként a kezében tartott néhány befolyásolható embert. Közben megjelent két további formáció, a Magyar Néppárt és az ún. hosszú nevű párt, amit az akkori Mečiar-kormányzat hozott létre, hogy tovább aprózza a magyarok politikai erejét. Előbb-utóbb ki kellett találni, hogyan lehet ezeket a politikai erőket egyesíteni. 1998-ra olyan helyzet állt elő, hogy senki sem mert külön nekivágni a parlamenti választásoknak. Elindult egy egyesítési folyamat, amely sok buktatón keresztül sikerre vezetett, így jött létre a Magyar Koalíció Pártja.
 
Ön szerint ez a megosztottság, miképp akkor hittük, ideológiák mentén, a liberális-konzervatív törésvonalon húzódott? Esetleg ez még a száz éve tartó népi-urbánus vita volt, vagy már a globalitás-lokalitás vitája?
 
A Felvidéken népi-urbánus vita nem volt. Nem abban látom a problémát, hogy vannak liberálisok és vannak konzervatívok, mert ez csak rossz politológiai szóhasználat. Liberálisan lehetek nemzeti elkötelezettségű, és konzervatívként lehetek hatalompárti. Az az igazi különbség, hogy ki miképp kötődik a hatalomhoz, miként tudja kifejezni a nemzeti érdekeket. Sajnos a hatalmi pozícióba kerülést sokszor a közösség kárára tudta megvalósítani. Ez az egyik alapja a szembenállásnak. Az akkori pártegyesülés nem mosta el ezeket a különbségeket, de egyéni ambícióival mindenki hátrébb lépett, ám hamar láthatóvá vált, hogy a gazdasági érdekeltség háttérbe fogja szorítani a közösségit. Ez a választások után már ősszel érezhető volt.
 
De ez a kormányszerepből is adódik…
 
Mindig az a kérdés, hogy mit miért. A Bugár vezette MKP a gazdasági és egyéni érdekek miatt kötött alkukat, a közösség kárára. A nyolcéves kormányzási időszakban ez volt a legnagyobb feszültség az MKP-ban. Ez a belső megosztottság odáig fajult, hogy 2006-ban a gazdasági lobbi meg akarta szerezni a közlekedési minisztériumot, és ezzel a követeléssel úgy állt elő, hogy nem volt meg a politikai támogatottsága a pártban. Úgy mentek el Ficóval tárgyalni a párt elnökségének tudta nélkül, hogy ezt a követelésként tálalták, amit Fico visszautasított.
 
Akkor a megosztottság ’98 után is megmaradt, csak az érdekeket sikerült összeterelni egy akolba.
 
Megvolt, de tény és való, hogy közösségi érdek mentén a nyolc év kormányzás alatt egyetlenegyet tudtunk megvalósítani, és ez a Selye Egyetem megalapítása. A közösségi érdekek érvényesítésének sikertelenségére reagált a választó is. 2006-ban már majdnem 50 ezerrel kevesebb szavazatot kapott az MKP, mint 2002-ben. A választó mintha ráérzett volna arra, hogy az akkori MKP nem képviseli a magyar közösség érdekeit.
 
A kormányzásban minden párt elhasználódik, annak ellenére, hogy komoly botrányok nem köthetőek az MKP-hoz.
 
Lehet ezt az elhasználódás számlájára írni, de szembe kell nézni azzal, hogyan nem teljesítette a közösség iránti elkötelezettségét az MKP. Hiába mondták, hogy ez a magyarok pártja, hiszen egyértelműen a gazdasági lobbié volt. Amikor 2009-ben Bugár megalakította a Most-Híd nevű pártot, a gazdasági lobbi tagjai mentek vele, illetve a volt kommunista és gyakorló ügynökök is követték őket.
 
A hatalom számára érdek volt a magyar érdekképviselet leszalámizása.
 
Igen, de érdemes arra is kitérni, hogy a kettéválás okát a felvidéki választó nem tudatosította, csak egyszerűen kiábrándította őket a pártszakadás, és a megosztottság szétverte a felvidéki magyar társadalmat. Figyelmeztető, hogy a legutolsó parlamenti választások alkalmával, 2016-ban a magyar választó bázisnak csupán 45%-a szavazott az MKP-ra és a Most-Hídra. Ekkorra a magyar választók száma 400 ezerről 200 ezerre csökkent. Igaz, akkor még 570 ezer magyar élt a Felvidéken.
 
Mindemellett a megosztottság most erősebbnek tűnik, mint ’98-ban.
 
A mostani megosztottság veszélyesebb, mert politikai sikertelenséghez vezet. Az MKP és a Most-Híd között akkora a szakadék, hogy összefogásukat a parlamenti választásokra lehetetlennek tartom. 2020 véglegesen pontot tehet a felvidéki magyar parlamenti politikai képviseletre. Ha az MKP nem kerül be a parlamentbe, a Most-Híd nem tudja átvenni a közösségi érdekképviseletnek töredékét sem. Csak a helyi és a megyei képviselet marad, ahol ciklusról ciklusra csökken a magyar képviselet súlya, ami nem csak a fogyással magyarázható, hanem a választók elfordulásával is. Valamit kezdeményezni kell. Kétlem, hogy a Simon Zsolt által meghirdetett Magyar Fórum párt erre alkalmas lenne, hiszen ő is ahhoz a gazdasági lobbihoz tartozott, amelyik szétverte az MKP-t.
 
Kit szolgál most Bugár Béla? Melyik az a szlovák csoport?
 
Béla önmagát szolgálja ki. Bárkit, aki hatalomban tudja őt tartani. Csak az a fontos, hogy hatalmon legyen, kormányzati tényező maradjon, és ennek meglegyen a gazdasági haszna. Azért nem tartom hitelesnek a Magyar Fórum párt által meghirdetett célkitűzést, mert mögötte azok az emberek állnak, akik a közösségi érdekek árulói voltak, csakúgy, mint Bugár Béla. Feltételezhető, ha a Magyar Fórumban egyesülne a Most-Híd és az MKP is, akkor várható, hogy mind az MKP, mind a Most-Híd választóinak egy része hátat fordítana neki.
 
Ismételjük a történelmet anélkül, hogy okultunk volna belőle. Egyesülnénk, de a konfliktus ugyanúgy megmaradna.
 
Megoldásnak csak azt látom, hogy azok, vagy legalább egy részük azoknak, akik 2009-ben Bugárral távoztak az MKP-ból, belátnák tévedésüket és visszajönnének, mert az MKP biztos visszafogadná őket. A közösségi alapú politizáláshoz kellene visszatérniük, és ezzel meg lehetne szólítani a Most-Híd tisztességes választóit. Mert amit Simon Zsolt meghirdetett, az csupán a csalódott, a hatalomból kiszorult gazdasági lobbi újraalakítása. Nem egy harmadik létrehozása oldja meg a problémát, hanem az eredeti újratervezése.
 
De azokkal, velük? Általában ezt kérdezik mindkét tábor választói, amikor az egyesülés szóba kerül.
 
Az MKP-nak is vannak elmaradásai a közösség felé, de ez egy újabb beszélgetést igényelne. A szakadás óta az MKP-ban történtek változások, az akkori vezetés egy része lecserélődött, a Most-Hídban viszont máig ott az az ember, aki szétverte az MKP-t. Tudatosítani kell, hogy ennek érzelmi háttere is van. Minden politikushoz, minden névhez kapcsolódik valamilyen élménye a közösségnek. Azoknak, akik elmarasztalhatóak a politikai egység szétverésében, nem lehet vezető szerepe egy újraegyesítésben. Ez nem azt jelenti, hogy a pártjukban nincs tisztességes ember, de az új műsorhoz új férfi kell!
 
(Magyar7, 2018/23 szám, 11-13.oldal).