A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









A hamis mammon ellen

Elvileg a szociális piacgazdaság tűnne működőképesnek

Keresztyén szempontból tehát az a gazdasági rend tekinthető leginkább „optimálisnak”, amely úgy működőképes, hogy mégsem embertelen, azaz jól működnek azok a fékek, amelyek nem engedik gátlástalanul elszabadulni, és embertelenné válni.

Október a reformáció hónapja. Református művészekkel, lelkészekkel, egyháztörténészekkel indítottunk el egy interjúsorozatot. Harmadik alanyunkkal Szűcs Ferenc teológus professzorral, a Károli Gáspár Református Egyetem rendszeres a gazdasági és hitelválság keresztyén, teológiai vonatkozásairól beszélgettünk.
 
Sokszor felvetődik, hogy a keresztyén emberre milyen szabályok vonatkoznak a gazdasági tevékenységei során?
 
–Nézze, itt törvényekről van szó, tehát nagy általánosságban a keresztyénekre nem vonatkoznak más gazdasági törvények és szabályok, mint a többiekre. Viszont a megtartás módjáról, az erkölcsös, illetve a vitatható magatartás különbségeiről lehet beszélni a keresztyén etika felől. Különösen olyan korszakokban és helyzetekben válhat ez a kérdés izgalmassá, amelyekben sokan úgy érzik, hogy a törvénykövető magatartás nem versenyképes, sőt egyenesen hátrányos azokkal szemben, akik a szürke, vagy feketegazdaság íratlan szabályait, illetve gyakorlatát követik. Mégis, általánosságban azt mondhatjuk, hogy az erkölcs legtöbbször más tekintetben is az árral, közvélekedéssel szemben úszás és nem sodródás a kisebb ellenállás irányában. Ebbe nyilvánvalóan beletartozik a közterhek vállalása is, mivel a nagyobb közösségek szociális biztonságának mégiscsak ez az alapja. De ehhez a mérleg másik serpenyőjében is tartozik valami: a közélet megtisztulása és átláthatósága, amelynek része az is, hogy a törvények valóban ésszerűek és megtarthatók legyenek, és ne sújtsák azokat, akik alapjában véve tisztességesen akarnak élni. Szerintem a keresztyén gazdaságetikának egyszerre kell mind a két irányban hallatnia a hangját. Nem hárítható minden felelősség kizárólag csak az egyénre. Ha a gazdaság egyik legfontosabb eszközének és mércéjének a pénzt tekintjük, akkor Jézus szavaira érdemes figyelnünk, aki ennek „istenéről ” mindig úgy beszélt, mint hamis mammonról. Naiv álmodozás lenne tehát abszolút igazságos és optimális mammonról beszélni. De a jézusi tanítás mégsem arról szól, hogy utálattal kell elfordulni tőle, hanem engedelmes eszközzé kell tenni, mert barátokat és mennyei kincseket is lehet szerezni általa. A gazdaság nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy bár a gazdasághoz és a pénzvilághoz mindig hozzá fog tapadni a „hamis” jelző, ezt mégis lehet folyamatosan „szelídíteni” és igyekezni emberarcúvá tenni. Keresztyén szempontból tehát az a gazdasági rend tekinthető leginkább „optimálisnak”, amely úgy működőképes, hogy mégsem embertelen, azaz jól működnek azok a fékek, amelyek nem engedik gátlástalanul elszabadulni, és embertelenné válni. Maguk az (kapitalizmus, szocializmus) nem jelentenek megoldást, hiszen az egyik az elosztásban, a másik a termelésben mondott csődöt. Elvileg az ún. szociális piacgazdaság tűnne működőképesnek. Ám, hogy a globális mammon ezt mennyire engedi érvényesülni, az éppen napjaink égető kérdése. Ezért is találom ezt a quasi metafizikai, isteni hatalmat, a mammont, kifejező metaforának, amelyik túlélte az istenek alkonyát. Egy egészen biztos: keresztyénként mi nem borulhatunk le előtte imádattal.
 
A protestantizmus és a kapitalizmus kapcsolata Max Weber óta elhíresült. Igaz az a vád, miszerint a protestantizmus felelős a kapitalista piacgazdaságért és annak egyenlőtlenségeiért?
 
Max Weber szociológusként abból a gyakorlati megfigyelésből és kérdésből indult ki, hogy miért alakult másképpen a nyugati civilizáción belül a protestáns hátterű országok politikai és gazdasági élete az újkorban, mint a más felekezetű országokban. Erre az egyik válasza vitathatatlanul helytálló: Luther német bibliafordítása nyomán itt változott meg a hivatás értelme, mivel az nemcsak az egyházi „hivatásokat” jelentette ezután, hanem a polgári foglalkozásokat is. Azokat is Isten hívásaként, azaz hivatásként élhetjük meg. A másik állításában is sok igazság van és ezt ő inkább a kálvinizmushoz kapcsolta: a becsületes munka és a visszafogott fogyasztás egyfajta jólétet, termelési és kereskedelmi dinamizmust hoz létre, tehát etikailag is igazolja a gazdasági prosperitást. Mármost annak a tételnek, hogy mindez a predestináció tan „beigazolódásaképpen” egyenesen következnék a kálvini teológiából, semmiféle teológiai alapja nincs. Kálvin a megszentelődésben látta a gyümölcsöket, nem a gazdasági prosperitásban. Ráadásul ő Genfben a szegénység megszűntetéséért indított harcot, amit a jobb módúak sáfársági szemlélete tett lehetővé. A szabad versenyes kapitalizmusnak és a piacgazdaság mindenhatóságának tehát semmi nyoma nincs a protestáns etikában, sőt éppen ettől szakadt el. Azt azonban nem tagadhatjuk, hogy azon a talajon romlott el, amelyiken egészen más okokból elindult.
 
Előszeretettel emlegetnek sokan gazdasági törvényszerűségeket. Létezhetnek ilyenek?
 
–A gazdaságot is emberek működtetik, ezért a törvényei sem úgy működnek, mint pl. a gravitáció, amely az embertől független természeti törvény. Ezért kényelmes kibúvó a felelősség alól, ha úgy hivatkozunk a gazdasági törvényszerűségekre, mintha azok annyira objektívek lennének, hogy csak alkalmazkodni kell hozzájuk. Természetesen, az élet valamennyi szervezett rendszerében vannak olyan működési szabályok, amelyeket be kell tartanunk. Az oikonómia görög szó – amely az Újszövetségben is szerepel Isten üdvtervére vonatkozóan – eredetileg háztartást jelent. Az például a legegyszerűbb háztartásra nézve is törvényszerű, hogy ha többet költünk, mint amennyi a bevételünk, csődbe jutunk. Ezt a törvényt a makrogazdaságban sem lehet áthágni.
 
M.A.