A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









​„Hogy lássak…”

Kovács Attila

Úgy tartják, hogy az Újszövetségi Szentírásban benne van minden. Jézus Krisztus kinyilatkozásai, példabeszédei, életének eseményei minden jelentős kérdésünkre választ adnak. Ennek örök igazsága a mai szentmisén újfent eszembe jutott. A mai evangéliumban Szent Márk könyvéből olvasott a tisztelendő atya, mégpedig a vak koldus, Bartimeus történetét.
A történet szerint Timeus fia, Bartimeus az út szélén ül. Amikor meghallja, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezd kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”. Bár többen is próbálják lebeszélni, hogy Jézusnak kiáltozzon, ő tántoríthatatlan, s Jézus magához is hívatja. Amikor kérdezi, hogy mit akar, Bartimeus csak ennyit mond: „Mester, hogy lássak.” Hite, mint oly’ sok mindenkit akkor és azóta is, Bartimeust is megmenti: visszanyeri látását, s ennek következtében hívő emberré válik.
Bartimeus igazsága rendszeresen eszünkbe juthat, annyiféle áthallása van ma is ennek a mondatnak. Nekem most napjaink történései kapcsán rémlett fel, hogy milyen fontos volna látni. Nem csak nézni, hanem látni is. Látni mindazt, ami a világban zajlik, látni a ránk leselkedő veszélyeket, és meglátni azt is, kire szabad bízni országunk sorsát, s kire semmiképp. Ugyanilyen fontos lenne, hogy ne hagyjuk eltántorítani magunkat az igazság kimondásától akkor sem, ha mindenki mást vár el tőlünk, vagy az ellenkezőjére biztat.
A vakság nemcsak a látás konkrét elvesztése esetén telepedhet rá az emberre, de akkor is, ha a szeme világa ugyan ép, ám az egyébként jól működő szemeivel képtelen megfelelően látni. Ilyen embertömegekkel van tele napjaink társadalma. És legtöbben nem is tehetnek arról, hogy nem látnak. Kicsi gyermekkoruktól kezdve ömlik rájuk az értéktelenség, el van véve tőlük a jó és a rossz közötti választás lehetősége, és tudatosan teszik képtelenné őket annak felismerésére, hogy mi jelent veszélyt rájuk, s mi nem. Az internetnek, az okostelefonnak és a közösségi oldalaknak hála valóságos információ-zuhatag zúdul rájuk, amely szinte lehetetlenné teszi, hogy valós képet legyenek képesek alkotni. Hogy lássanak.
Amellett, hogy a szülőknek, a tanároknak és minden egyéb vezetőnek megvan a felelőssége abban, hogy látni képes nemzedékeket neveljünk, nem árt, sőt, kifejezetten szükséges, hogy rendelkezzünk a bartimeusi alázattal. Krisztus Urunk felé. Mert ha az megvan, akkor Tőle megkapjuk a látás képességét, amint az kétezer évvel ezelőtt Bartimeussal is történt.