A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









EMLÉKEZZÜNK A 139. ÉVE SZÜLETETT GRÓF TELEKI PÁL TUDÓS-ÁLLAMFÉRFIRA!

"Ő volt az elhervasztott magyar öntudat újjázsendülése"

Az elcsatolt területeken és a nagyvilágban élő magyarok, a szegények, nagycsaládosok, valamint a lengyel menekültek iránti tevőleges szolidaritása példát mutató államférfiúi erényről tanúskodik.

Mindenszentek napján, 1879 november elsején, Budapesten született gróf Teleki Pál, aki élete javát hazájának, a Kárpát-medence tájföldrajzi egysége helyreállításának, népének szentelte. A világhírű földrajztudós sorsfordító időkben két ízben kormányfő volt. Szándéka szerint maradt volna a tudomány , az ifjú nemzedékek pedagógusa, a "noblesse oblige" azonban a bajban, hazája szolgálatára kötelezte.  Teleki Pál – a vesztett háború és a trianoni rablóbéke következtében kirabolt, megcsonkított, erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a végzetes trianoni döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért és a magyar állam függetlenségéért –, emberfeletti munkát végzett. Az elcsatolt területeken és a nagyvilágban élő magyarok, a szegények, nagycsaládosok, valamint a lengyel menekültek iránti tevőleges szolidaritása példát mutató államférfiúi erényről tanúskodik. A nemzetközileg elismert tudós kiemelkedő szerepet vállalt a szellemi honvédelemben és az ifjúság nevelésében. Egyetemi tanárként főcserkész, aki a kezdetektől tevékeny patrónusa volt a magyar cserkészetnek. Eötvös Loránd halála után – 1920-tól a haláláig–, kurátora az Eötvös József Collegiumnak; tudós professzora az egyetemnek, nemzetközi érdekvédője a magyarságnak. 1938-ban, az amerikai magyarok kezdeményezésére, az ő pártfogó közreműködésével és báró Perényi Zsigmond vezetésével megalapították a Trianonban szétszabdalt ezeréves haza, és a világban szétszóratott nemzet érdekvédelmét szolgáló Magyarok Világszövetségét. A megcsonkított ország sebeit példásan orvosolta akkor is, amikor 1938 november 2-án, a I. Bécsi döntéssel a Magyar Királysághoz visszatért – közel 12 ezer négyzetkilométer, 1 millió (80% magyar) lakossal – területek szlovák- magyar határkijelölő bizottságát vezette. Az alábbi idézetből kitűnik, hogy szlovák partnerei tisztelték tudását, becsülték karakterét, igazságosságát:
 
"...Barátságosan, békésen közeledett mindenkihez, akkor is, ha hatalmat képviselt. Meggyőzni akart, és nem sajnálta erre a fáradtságot akkor sem, ha hatalmi szóval gyorsabb, vagy egyszerűbb lett volna az elintézés, avagy jelentéktelen személyt kellett meggyőzni. S ehhez értett; ragyogó szónoklatok, sodró lendület, csillogó szellemesség, hatásos fordulatok nélkül. Meg tudott nyerni ellenséget is, mert látszott rajta, hogy ő nem ellenség, érvei mögött nincs hátsó gondolat, fondorlat.
 Majdnem eszköztelen emberi varázsának egyik legszebb bizonyítékát 1938 telén láttam.
Az első bécsi döntés az új határt egy-egy 750 000-es léptékű, aránylag kis térképen rögzítette. Ezen a községeknek a felét sem tüntették fel, a rajtuk vastag zöld vonallal meghúzott határ nem szabta meg világosan minden határ menti község hovatartozását. (A térképvonal vastagsága a valóságban 750 m széles sávot jelentett hegyen-völgyön.) Ezért a két fél közös bizottságot küldött ki a határvonal részletes kitűzésére. A határmegállapító bizottság 1938. november végén ült össze, először Budapesten, és 1939 tavaszáig folytatta munkáját. Csehszlovákiát a Bizottságban szlovák nemzetiségű tagok képviselték.
Az újdonsült szlovák vezetők a „cseh” igából való szabadulás után vad gyűlölettel fordultak a régi-új ellenség, a magyarság ellen. A szlovák nacionalizmus ebben az időben a tetőfokán tobzódott….1938 - és 1939-ben az önálló Szlovákia égboltja alatt lángja az egekig csapott.

…A sovinizmus atmoszférájából indult el Pozsonyból az a 8 tagú bizottság, amelynek tiszte volt – a magyar bizottsággal együttműködve – végleges és pontos határt vonni Magyarország és Szlovákia között. Tagjai úgy tekintettek a magyarokra, mint akik az ezeréves szlovák hazát születése pillanatában megcsonkították, „Dél-Szlovákiát” elrabolták.
Elnökük dr. Jansák (képzettsége szerint mérnök), igen precízen, komolyan, elszántan kívánt megküzdeni minden talpalatnyi földért, menteni, ami menthető. Kemény állát előreszegezte, szemüvege mögött hideg és indulatos szempár villogott. Ha beszélt, vonásai megfeszültek. Mosolyogni nem láttam soha. Kollégái nagyon egyveretűek voltak vele, ők ellenszenvüket kevésbé tudták leplezni.
       Velük szemben a magyar delegáció feje, Teleki Pál, akkor kultuszminiszter és a területi visszacsatolásért folyt diplomáciai harc vezére ült a tárgyalóasztalhoz. A túlfűtött szlovák hazafiakkal és kispolgárokkal szemben egy gróf, címe szerint egy feudális nagyúr, a szlovák haza gyűlöletes ellensége.
Láttuk, hogy ilyen atmoszférában igen nehéz tárgyalás elé nézünk. Pedig az ügy nagyon sürgetett. Községek tucatjaiban teljes bizonytalanságban éltek a lakosok. A bizonytalanság erjedést indított a társadalomban……Nemzeti ellentétek is éleződtek különböző formákban. Így például több szlovák község férfilakossága átszökött Magyarországra, és Budapesten sürgette községe Magyarországhoz csatolását, mondván, hogy ők ugyan szlovákok, de magyar területekből élnek. Az ilyen esetek híre eljutott a szlovák delegációhoz és módfelett felingerelte azt. Sem közlekedési, sem gazdasági, sem önrendelkezési okból nem volt hajlandó területekről lemondani még akkor sem, ha a magyar határ más szakaszán hasonló indokból kölcsönös engedményre hajlott. A tárgyalások napokig majd minden eredmény nélkül folytak.
    Teleki állhatatosan érvelt. Nem nagy nemzeti ügyekben, nem fontos államügyekben kell döntenünk, magyarázta. Tegyünk félre minden más szempontot, és próbáljuk megvonni az adott helyzetben legkevésbé rossz határt. Teleki a határok kérdésében nemzetközi tekintélynek számított…..Elemében volt tehát, amikor érvelt. Ha van nagypolitikai érdek a munkánkban, mondotta, akkor az az, hogy a határkijelölés ne szítson további ellenségeskedést a szomszédok között, hanem levezetni segítsen a súrlódásokat. Ajánlotta, hogy bátran cseréljük ki a magyar és szlovák községeket, ha a megvont határ nem követi híven a nyelvhatárt, s ne nézzük, hogy e cserén ki mennyit „keresett”. Mondjuk ki előre a lakosok érdekében, hogy minden község teljes kataszteri területével kerül az egyik országba vagy a másikba, községhatárokat nem vágunk ketté.
A szlovákok eleinte nem hittek neki. Lehetetlennek tartották, hogy ez a gróf kisemberek dolgaival törődik. Mérték, számították minden este, hogy a javasolt elvek alkalmazása hány km2 nyereséget vagy veszteséget jelent egyiknek, másiknak. Nincsenek-e értékes bányák a kicserélni javasolt területeken?....... 
    Eltelt egy-két hét, s akkor rájöttek, hogy Teleki nem fortélyoskodik, a cserejavaslatokban nincsen nyerészkedési számítás, és a magyar delegáció feje minden olyan szlovák javaslatot készségesen elfogad, amely szlovák emberi, társadalmi érdeket szolgál. Arra is rájöttek, hogy Teleki megérti helyzetüket, tudja, hogy odahaza el kell számolniuk eredményeikkel egy gyűlölködésig elfogult kormánynak. Nem kívánt nekik nehézségeket támasztani, tiszteli szlovák önérzetüket, hűségüket; pontos munkájukat pedig becsüli... ...A szlovákok merevsége lassan felengedett. Gondos, részletes tárgyalásokon sikerült a közel 800 km hosszú határ majdnem minden pontjában megegyezni…….Ekkor történt, hogy Imrédy Béla miniszterelnököt a parlament leszavazta, és a kormány lemondott. Az új kormányelnök Teleki Pál lett (1939 febr. 16.). Meg kellett tehát válnia a határmegállapító bizottság elnöki tisztétől…amikor az új elnök átadta a szlovák delegációnak (elődje) üdvözletét és jókívánságait a tárgyalások sikeres befejezése érdekében, a szlovák delegáció elnöke szót kért. Nem ismertünk rá. Dr. Jansák látható megindultsággal viszonozta Teleki üdvözletét, és végtelen sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a személyes együttműködés vele megszakadt. Ők úgymond, néhány hét alatt megtanulták tisztelni és nagyra becsülni a gróf tudását, egyéniségét és emberi közvetlenségét. Nyereségként őrzik meg a vele való tárgyalások emlékét. A szlovák delegáció többi tagján ugyanolyan megindultságot láttam, s abban a pillanatban rádöbbentem az emberi nagyság varázsára: a szlovák delegáció tagjaiban néhány hét alatt végbement változást senki más nem tudta volna létrehozni. Közülünk, a delegáció többi tagja és szakértője közül egy sem. Ezt a tárgyalások további menete is bizonyította…”
( Rónay András: Térképezett történelem c. 137-141. p./ Püski 1993)
Teleki Pál miniszterelnök 1941 április 3-án áldozatává vált a háborús politikának.
A rendszerkritikus Szabó Dezső így búcsúztatta: "Ő volt az elhervasztott magyar öntudat újjázsendülése, a magyar szolidaritás felébredt ösztöne, a megmaradás új reménysége.... Egyszerű volt, mint az igazi tudós, csendes szavú, mint a jó pap és igéi mélyre hatottak, mint a biztos kézzel vetett mag. Ó, hogy tudta ez az ember szeretni annyiszor megcsalt, annyiszor kizsákmányolt, rokontalan árva faját."

Teleki Pált akkor az egész nemzet gyászolta. Gyászolná ma is, ha szellemét, magyarságszolgálatát éltetné a róla elnevezett Intézet, amelyet 1945 után megszüntettek, vagy pl. ha Rieger Tibor alkotta szobrát a Demszky vezette fővárosi önkormányzat nem száműzi Budavárból.
Vajon felmérte-e már a magyar tudóstársadalom mit veszített az ország, a tudomány, az általa létesített nemzetstratégiai intézmények – illetve az 1941 októberében létrehozott „gróf Teleki Pál Tudományos Intézet” –, értékeinek, szellemiségének az eltékozolásával? Megsemmisítették az általa patronált magyar cserkészetet, fölszámolták az Eötvös Collegiumot, az egyetemi ifjúsági egyesületeket, és sok más szervezetet. A Magyarok Világszövetségét, számos Teleki-féle intézménnyel együtt, nemtelen politikai célok szolgálatába állították. Egy sorsfordító évtized múltán, 1956-ban, mégis őt idézte meg a költő, Vas István, hogy Teleki életpéldájával serkentse a nemzet ébredését:
"Ami soha nem volt, ami csak lehetne,
Ami nincs forgandó sorsának alávetve,
Ami fel-feltámad tisztultabb agyakban,
Az eladhatatlan, a meghódíthatatlan,
Ami még osztályé, párté soha nem lett,
Az a vágy, akarat, az a magyar nemzet
Akkor vele egy volt, s lángja benne égve
Vele együtt hullott a nemesebb éjbe,
A tisztább sötétből fel a fényre szállva,
A reményen túli remény magasába,
S hiába takarják hazug feledésbe,
Megnő minden évvel éltető emléke,
S ragyog tizenöt év vérpárás ködéből,
Teleki füstölgő revolvercsövéből.                                Budapest, 1956. január
 
Az emlékét gyalázó hungarofób, médiaháborút gerjesztő magyarországi hangadókat ez 2004-ben nem érdekelte, addig harcoltak, amíg Teleki Pál szobrát száműzték szülővárosából. Híveit is rágalmazták.    
Idézem Horváth János a Fidesz képviselője parlamenti felszólalását , amely 2004. április 5-én hangzott el:
"A zord elmúlt évszázad bizony beárnyékolja 2004 tavaszát, amikor a diktatúrák torzított történelemtudatával vert nemzetet zsarolja egy maroknyi fanatikus. Budapest jelenlegi önkormányzata, sőt követve azt az ország kormánya, meghátrálva megváltoztatták álláspontjukat és döntéseiket: Teleki Pál szobrát kitiltották Budapestről, a fővárosból. Döbbenetes! Most a szabadság kipróbált és tántoríthatatlan patriótái, akik elvitték a szobrot Balatonboglárra, mit gondolnak, mit gondoljanak?                                                                       Teleki Pál mindhalálig felelős magyar miniszterelnök volt..... Szomorú és szégyenletes, hogy Teleki szobra nem állhat Magyarország fővárosában, hogy nem állhat ott is."
 
2011. okt. 26-án az Eötvös Collegiumban Rieger Tibor Teleki Pál kisplasztikáját Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az adományozó Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumi elnöke avatta. Idézem:
"Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni!
Ne engedjünk az ármánykodó kísértésnek, álljunk ellen a gonoszoknak, hazaárulóknak, a hazugságnak, a politikai bűnözők tudatos rágalmazásának, szégyenteljes akadémiai dolgozatokat védelmező hamisítóknak!
            Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni!
            Legyen bátorságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresztény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét. Legyen erőnk és bátorságunk, hogy a nemzet önismeretében méltó helyre emelkedjen gróf Teleki Pál, a miniszterelnök, az akadémikus, a nemzetnevelő főcserkész."
 
Emlékezzünk gróf Teleki Pálra, a 139. éves nemzetnevelő tudós államférfira !
A 80. évfordulón emlékezzünk Teleki Pál nemzetpolitikusra és nemzetpolitikájának eredményeire!
 
Szólnom kell arról is, hogy Teleki Pál rehabilitációja érdekében számos lépést tettünk, ami igen szerény eredménnyel járt. 2001-ben, halálának hatvanadik évfordulóján, a Magyar Örökség-díjjal emlékeztettünk Teleki Pál kiemelkedő nemzetszolgálatára, s mindarra amit – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán megcsonkított, kirabolt; erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a hibás döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért, illetve – a magyar állam függetlenségéért és jövőjéért tett. 2001. augusztus 15-én – a Szent István Bazilikában tartott Teleki Pál emlékmise keretében – ünnepélyesen adták át a Lengyel Köztársaság Érdemrendje csillaggal ékesített Parancsnoki Fokozatát a Teleki család képviselőjének. A köztársasági elnök által posztumusz adományozott legnagyobb lengyel kitüntetés átadásakor Wisnieczki Rafal nagykövet, a lengyeleket patronáló tudós-államférfi világpolitikai jelentőségéről szólt, akit „Lengyelország saját hőseként tisztel”. Varsóban utcát neveztek el róla. Emlékét hűséggel őrzik cserkészei is. A Teleki Pál cserkészörökségét megalakulása óta ápoló Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek szinte minden kontinensen van néhány Teleki Pál Cserkészcsapata, sőt Brazíliában és Németországban Cserkészparkja is. Gödöllőn, halálának hetvenedik évfordulóján 2011-ben nyitották meg a Magyar Cserkészszövetség Teleki Pál Cserkészparkját, s e városban működik a Cserkészmúzeum is. A diákok Teleki Pál Országos Földrajz- Földtan Tanulmányi Versenyét is megemlítem, amely egy évtizede a jeles tudós emlékét őrzi csakúgy, mint a Teleki Pál Érdemérem (2006), amellyel a nemzetszolgálat áldozatos munkásait tünteti ki évente a Bethlen Gábor Alapítvány.
A Teleki Pál Emlékbizottság ügyintézőjeként, 2011 áprilisában elhunyt ügyvezetőnk, Csicsery- Rónay István végakaratát követve, 2011 aug. 31-én levélben fordultam Tarlós István főpolgármester úrhoz gróf  Teleki Pál budavári szobrának felállítását kérve. "A nemzetépítő Teleki Pál élete és utóélete" c. könyvemben (Bp. Kairosz 2012. 123-126.p.) egy év múltán nyilvánosan közöltem e levelet, abban a reményben, hogy a Demszky Gábor vezette fővárosi közgyűlés törvénysértő határozatát megsemmisítik és Rieger Tibor:Teleki Pál szobrát a korábban jóváhagyott helyszínen fölállítjuk. Ez sajnos mindmáig nem történt meg. Emlékezzünk és emlékeztessünk a XX. század kiemelkedő nemzetpolitikusára, a magyar ifjúság patrónusára, a lengyelek pártfogójára, a Teleki Pál érdeméremről szóló tájékoztatóval
 
Buda, 2018. Mindenszentek napján
Bakos István, a Teleki Pál Emlékbizottság ügyvivője