A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









A hazájukért is harcoltak volna

Száz esztendővel ezelőtt, november 4-én ért véget Magyarország számára a „nagy háború”, a centenárium alkalmából szervezett megemlékezést Cinkotán, az első világháborús emlékműnél Dr. Hidán Csaba régész-történész, az Aranyszablya Történelmi Vívóiskola alapítója és vezetője. Gondolatai önmagukért beszélnek, nem igényelnek kommentárt, ezért úgy közöljük, ahogy ott elhangzottak:

„Amikor 1914 nyarán eldördültek a gyilkos terrorista lövései Szarajevóban, akkor senki nem gondolta, hogy az a néhány lövés majd több mint négy éven keresztül visszahangzik Európa csataterein, addig soha nem látott borzalmat zúdítva Európára és a tengeren túli népekre.
Az első világháború – a kortársak ahogy mondták, a „nagy háború” – borzalmait még borzasztóbb és még igazságtalanabb békediktátumok követték Párizs környékén, és nem véletlenül nem egy német, nem egy magyar, nem egy török politikus, tábornok gondolta ugyanazt, amikor meghallotta, hogy milyen határozatokat hoznak. Uraim, ez nem béke, csupán egy hosszú fegyverszünet. Ezt végül egy francia tábornok mondta. Sajnos az események ezt igazolták, húsz évvel az első világháború lezárta után ennek a francia tábornoknak lett igaza.
A magyar katonák bátran küzdöttek a Kárpátok hágóin, Galíciában, Isonzo fennsíkján, a szerb hegyekben és mindenüvé, ahová vezényelték őket, a Közel-Keleten is, Gallipoli védőiként is hét tüzérszázad vett részt. Nem csak bátorságukat dicsérték a kortársak, hadijelentések, hanem az ellenség is elismerte emberségüket.
A háború száz éve ért véget a mai napon egy szégyenletes fegyvernyugvással. Szégyenletes, mert árulás övezte, mint az ezt követő időszakot is, hiszen magát a fegyverszünetet 1918. november 3-án 15 órakor írták alá, de már 13:40 perckor kihirdették és letétették az osztrák-magyar katonákkal a fegyvert, de érvénybe lépése a fegyverszünetnek csak november 4-én 15 órától volt. Mivel letétették velük a fegyvert, az osztrák-magyar főhadvezetőség és politikusok, ezért az előre törő angol és olasz hadsereg több mint 400 ezer osztrák-magyar katonát ejtett foglyul 3-a és 4-e között, a fegyverszünet érvénybe lépése előtt!
Ezek a katonák fontosak lettek volna az ország határán. Soha cseh rablók és más ellenséges katonák be nem jöttek volna hazánkba, ha ezek a katonák egyrészt nem estek volna ott angol és olasz fogságba, másrészt ha a hazaérkezett katonákat nem fogadják balliberális agitátorok Budapesten és bomlasztják szét a hadsereget. Legtöbbje a hazatérő katonáknak tovább folytatta volna a harcot, most már nem a dinasztia érdekeiért, hanem a hazáért. Érdekes Hary Józsefnek vagy Somogyváry Gyulának a naplója, az olasz frontról jönnek mindketten haza. Sopron tájékán megáll velük a vonat, a tisztek és az altisztek leszállnak, élelmiszert szeretnének a katonáknak vételezni, és amikor jönnek vissza a bihari bakák – közöttük sok román nemzetiségű volt –, kezdik magukat beásni az országhatárra. A tisztek megdöbbenve kérdik, hogy maguk mit csinálnak? Hát százados úr, eddig talián földön verekedtünk, onnan visszajöttünk, de ez most már a haza földje, innen nem hátrálunk tovább. Károlyi Mihály viszont kiküldött bizonyos komisszárokat és azok letartóztatták a tiszteket és a katonákat és azt mondták, hogy térjenek haza, mert földosztás lesz.
Tudjuk, hogy milyen tragédia következett be a fegyverletétel után, de voltak olyanok, akik nem tették le a fegyvert, mint például a Vasszékelyek, akik 1918. december 24-én Kratochvil Károly vezetése alatt megalkották a Székely Hadosztályt. A Székely Hadosztály már nem Székelyföldet védte, hiszen az akkor már elesett, hanem Erdélyt, a Partiumot és a trianoni Magyarországot is. Ők addig harcoltak, ameddig lehetett, ameddig a Vörös Hadsereg hátba nem támadta őket. A székelyek egy része akkor sem tette le a fegyvert, hanem 1919 szeptemberében Siófokon csatlakoztak a Nemzeti Hadsereghez.
Az, hogy most mi magyarul beszélhetünk, hogy megmaradt Magyarország, köszönhető ezeknek a katonáknak is. Tisztelet és hála Nekik!”

Hála Istennek számos fiatal hallgatta meg Hidán Csabát Cinkotán, aki fiával együtt első világháborús magyar katonai egyenruhában jelent meg. A beszédet követően virágokat és mécseseket helyeztünk el az emlékműnél, majd Madersprach Viktor sírját kerestük fel a cinkotai temetőben, aki még Sopron védelmében is részt vett az ágfalvi csatában, évekkel a háború lezárulta után.