A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Főhajtás a magyar hősi halott orvosok emlékműve előtt

Lezsák: Orvoskatona hőseink értünk is feláldozták az életüket

A Honvédelmi Minisztérium, a Nemzeti Fórum Egyesület, a Józsefvárosi Önkormányzat közös rendezvényén, november 5-én a megemlékezők – köztük Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Dr. Kun Szabó István vezérőrnagy, az MH Egészségügyi Központ parancsnoka – főhajtással, koszorúkkal és mécsesekkel rótták le tiszteletüket Budapesten, a Magyar Orvos Hősi Halottak Emlékszobránál.
„Azokra az ápolókra, orvosokra, mentősökre emlékezünk, akik a szabadságharcban, forradalomban, háborúban mindvégig tartották a reményt azokban, akik a hazájukért harcoltak”– fogalmazott ünnepi beszédében Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a szobrot – Dr. Kolozsi Béla és Dr. Fejér László kezdeményezésére – évekkel ezelőtt felújító Nemzeti Fórum Egyesület elnöke. Akkor határozták el, hogy évente amikor a „nyílegyenes, 15 kilométer hosszúságú Üllői úton nem autók, hanem szovjet harckocsik dübörögtek, annak emlékezetére, tehát a gyász alkalmából azokra emlékezünk, akik orvosok, betegszállítók, mentősök, ápolók voltak szabadságharcban, forradalomban, háborúban, és tartották a reményt azokban, akik a hazáért harcoltak. Orvoskatona hőseink értünk is feláldozták az életüket. Jövőnkre is ügyelünk, ha rájuk emlékezünk.” Lezsák Sándor lényegesnek tartotta, hogy mindezt átörökítsék a fiatal generáció számára. A szobrot magyar történelmi mementónak nevezte, amely egyaránt emlékeztet 1848/49, a világégések és az 1956-os forradalom áldozataira.
            „1942-ben, amikor ezt a szobrot felállították az első világháborúban elesett és hősi halált halt orvosokra, vöröskeresztes dolgozókra, mentőkre, sebesült kihordókra gondoltak az alkotók” - mondta beszédében Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter a kegyeleti koszorúzáson. A tárcavezető felhívta arra a figyelmet, hogy ez az emlékmű emlékeztet a napjainkban hősies munkát végző orvosokra, mentősökre és ápolókra is bennünket, akik életüket áldozva segítenek a bajbajutottakon. „Igaz, hogy békét írunk, békében élünk Magyarországon, de néhány évvel ezelőtt mi is elveszítettük orvosunkat Afganisztánban. Ez az emlékmű a múltból üzen a mának és a jövőnek”– fogalmazott a miniszter, aki Jókai Anna szavait idézte: „az ember nem lehet olyan nyomorúságos helyzetben fizikailag és lelkileg, hogy ne találna maga mellett olyan embert, aki még inkább rászorul a segítségre és a támaszra.” A miniszter kiemelte: „ez a szobor-együttes pontosan ezt szimbolizálja. Ők segítettek az élet megmentésében és a lelki megnyugvás biztosításában. A betegek egyetlen reménysége most is az orvosokban, a segítséget nyújtókban van, akiknek odaadás terén ma is követniük kell hős elődeik példáját” – zárta beszédét a honvédelmi tárca vezetője.
            „A magyar szabadság gyönyörű, felejthetetlen tizenkét napja, az igaz élet ígérete, a hazugságözön feletti győzelem örömünnepe vált 1956. november 4-én semmivé a világ leghatalmasabb katonai gépezetének csapásai alatt. A döbbenet, a gyász, az apokalipszis csak azokat nem bénította, akik a győzelmet október utolsó napjaiban kivívták. Felvették a reménytelen küzdelmet, vérük folyt, meghaltak” - fogalmazott Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere, aki beszédében néhány hősi halott katonaorvos nevét is felidézte. „Egyikük sem akart meghalni, mégsem mérlegeltek, nem latolgatták az esélyt, hogy túlélhetik-e az infernót: mindaddig mentették a rászoruló sebesülteket és haldoklókat, mígnem őket is elérte a végzetük. A mi felelősségünk, hogy a nemzeti gondolatkör ápolásával és védelmével, őszinte és egyenes életvitellel példát mutassunk gyermekeinknek és unokáinknak, hogy az embert próbáló megmérettetések idején ösztönösen azt az utat válasszák, amit az 1956-os forradalmáraink, vagy az a névtelen orvos hős, akinek az alakját ez a szobor elénk idézi.” Alpolgármester asszony Fáy Ferenc „Októberi halott” című versével búcsúzott a hősöktől.
 
Fehér volt, sápadt, mint a köd,
kopott, akár a fák.
S a nyirkos, őszi lomb közé
rejtette homlokát.
 
A szája széléről rubin
virággá nyílt szavak
peregtek szét a fák közé...
Leroskadt házfalak
 
pihentek barna ujjain,
szemébe bújt az ég,
s egy ország fogta könnyesen,
némán ütőerét.

 
(Szöveg: Medveczky Attila)
 
(Fotó: Pető Zsuzsa)