A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Elfogadhatatlan és eltűrhetetlen bármilyen kollektív diszkrimináció

Kárpátaljára 1944 őszén szinte elképzelhetetlen szenvedés zúdult

A közel 40 ezer, akkor önkényesen a szovjet hadsereg 4. Ukrán Frontjának alakulatai által elhurcolt, nagyrészt polgári lakosból mintegy 30%-uk soha nem tért vissza.

Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja november 17-én szólalt fel Szolyván, az elhurcoltak emlékére tartott megemlékező ünnepségen.
 
Tisztelt Kormányzó Úr,
Tisztelt Elnök Úr,
Főtisztelendő Püspök Atya,
Kedves Magyar Honfitársaim,
Kedves Magyarországi Német Honfitársaim!
 
Közel háromnegyed évszázad, 74 év telt el a kárpátaljai magyarság és németség szörnyű tragédiája, az 1944. november 12-i szovjet katonai parancsnoki rendelkezéssel elrendelt tömeges deportálás kezdete óta. A világtörténelem egyik tömeggyilkos, totalitárius hatalma, a Szovjetunió és annak hadserege hozta meg ezt a kollektív bűnösségen alapuló, az addig létező nemzetközi és hadijog rendelkezéseit lábbal tipró intézkedést, amely méreteiben, jogellenességében és tragikus következményeiben kimeríti a háborús bűnösség fogalmát. A közel 40 ezer, akkor önkényesen a szovjet hadsereg 4. Ukrán Frontjának alakulatai által elhurcolt, nagyrészt polgári lakosból mintegy 30%-uk soha nem tért vissza. Súlyosan fájdalmas veszteség volt ez a magyarságnak, a magyarországi németségnek, ruszinoknak, minden kollektív terrorral sújtott nemzetiségnek, és nemzeti gyásznapként íródott be történelmünkbe, az utána következő nemzedékek tudatába és érzéseibe. Szinte nincsen olyan kárpátaljai magyar, német, ruszin család, aki ne gyászolná e napon az ősök, a felmenő rokonok valamelyikét, aki az elhurcolásból már nem térhetett vissza.
Ma azon magyar emberek, német emberek, ruszin emberek és más nemzetiségű emberek emléke előtt tisztelgünk, akik egy megszálló hatalom zsarnoki, megtorló gőgjének estek, normális ésszel felfoghatatlan okokból és indokokból, ártatlan áldozataivá. Kárpátaljára 1944 őszén szinte elképzelhetetlen szenvedés zúdult. Azok, akik addig egy korábbi polgári – akár mondhatjuk: dzsentri-polgári vagy keresztény-konzervatív – világban éltek, vagy bármilyen más világnézethez is tartoztak, nem láthatták a rájuk, közösségükre, szülőföldjükre váró, hamarosan bekövetkező feneketlen szenvedés és megaláztatás bugyrait és mélységeit. Mert ez a megtorló hadjárat a polgári lakosság ellen – még egy megszálló hatalom részéről is – addig a történelemben szinte teljességgel példátlan volt. A szovjet időszakban aztán mindez eljött és megtapasztaltatott, Magyarországon, Magyarország különböző régióiban is, de Kárpátalján különösen tragikus módon.

Ma az áldozatok egyre szélesebb köre válik az utókor előtt ismertté, szerencsétlen, ártatlan emberek elpusztításának, ördögi kínzásának egyre tágabb, ördögi tárháza és útja-módja válik feltárttá. Ma, a közel fél évszázados kényszerű lefojtás és elhallgatás után a táguló történelmi félmúlt egyre nagyobb szelete és egyre több részlete válik nyilvánossá. Ma a hóhéroknak is egyre szélesebb köre válik – sok esetben személyre beazonosítható módon – kutathatóvá. Ember, emlékezz, magyar ember, kárpátaljai ember, emlékezzél, fogadd örök történelmi emlékezetedbe, kegyeletteljes emlékezetedbe ezt a gyászos sorsfordulót. Őrizzük meg szívünkben a drága családtagok, lágerekben, kényszermunkatáborokban elpusztított, halálra éheztetett, meggyilkolt, fagyhalálra ítélt felmenők, néhai szülők, nagyszülők és dédszülők, testvérek és más rokonok drága emlékét. A zsarnoki rendszer szándéka szerint a büntetés kollektív volt, ezért mi is kollektíven őrizzük meg az egész, ma is fájóan hiányzó több tízezres közösség emlékét.

A Szolyvai Emlékpark, az itt látható műemlékek, emléktáblák és sírok bővülő köre méltó módon szolgál mementóul ma a megemlékezésünk résztvevőinek. Itt egyúttal őszinte elismerésemet kell nyilvánítsam azon személyek áldozatos munkájának, akik ezt a méltó történelmi kegyeleti helyet, az emlékparkot a mai formájában létrehozták, és ma is áldozatos munkával fenntartják.
Az 1944 őszi elhurcoltak, a málenykij robotra kényszerített egykori honfitársaink emlékezete fontos üzeneteket közvetít számunkra, a magyarjai, a XXI. század kárpátaljai magyarok számára. Elfogadhatatlan és eltűrhetetlen bármilyen kollektív vagy egyéni diszkrimináció, hátrányos nemzetiségi megkülönböztetés a magyar közösség vagy annak tagjai ellen. Elfogadhatatlan az anyanyelvhasználati jogok megnyirbálása, elfogadhatatlan a nemzetiségi tanügyi jogok bármilyen korlátozása. Elfogadhatatlan a nemzeti kisebbségi közösség és annak tagjainak, politikai jogainak bármilyen korlátozása. Elfogadhatatlan az állampolgári jogok bármilyen korlátozása. Elfogadhatatlan a nemzeti közösség egészének vagy annak legitimen megválasztott vezetőinek és tagjainak önkényes hatósági zaklatása. A szovjet kényszermunkatáborokat, a gulágok válogatott szenvedéseit átélt kárpátaljai honfitársaink – tartozzanak ők a magyar nemzethez vagy legyenek más nemzetek: németek, ukránok, románok, szlovákok, zsidók, lengyelek, ruszinok együtt szenvedő fiai, mindannyian Kárpátalja szülöttei – és az ő gyermekeik, unokáik a XXI. században nem kérnek ilyen jogtalanságokból, azokat nem is hajlandók eltűrni. A kárpátaljai magyarság nemzeti kisebbségi jogainak, emberi jogainak, politikai jogainak, valós esélyegyenlőségének fenntartásáért, békés, szabad fejlődésének, nemzeti identitása, tanügye, szabad nyelvhasználata, nemzeti jelképeinek szabad, legitim, alkotmányos használata megőrzésének ügyéért következetesen fellép az anyaország, Magyarország. Erre kötelez minket az ártatlanul elpusztított sok tízezer kárpátaljai magyar és más nemzetiségű honfitársunk emléke, az 1944 őszétől az 1950-es évekig egész Magyarország területéről elhurcolt, deportált, meggyilkolt több százezer honfitársunk emléke.
Az ő emlékük, életpéldájuk, az ő tanúságtételük családtagjaik, nemzetük, szülőföldjük, hazájuk mellett örök tiszteletre kötelez bennünket, az utókor magyarjait. A jelenben, napjaink kihívásai közepette kárpátaljai magyar honfitársainkkal való nemzeti egységünk, szolidaritásunk kötelez minket arra, hogy töretlenül segítsünk, közvetítsük az anyaország biztatását, támogatását. A deportáltak, a Gulágra elhurcoltak emléknapja különösen fontos alkalom arra, hogy kimondjuk: Magyarország minden szándékával, nemzetközi diplomáciai eszközével és lehetőségével, és honfitársi szeretetével a kárpátaljai magyar nemzeti közösség, minden kárpátaljai magyar és más nemzetiségű honfitársunk mellett áll, és kiáll az ő jogaik töretlen megőrzéséért. Tesszük ezt a béke és egyetértés érdekében, a béke és egyetértés eszközeivel, tesszük ezt határozottan és következetesen.
Legyen áldott az áldozatok emléke!
A Jóisten tartsa meg kárpátaljai nemzeti közöségünket, nemzeti egységünket!
Legyen béke, áldás, maradjon meg a hagyományos nemzetek közötti egyetértés, tolerancia, és legyen prosperitás Kárpátalján!
 
(Kárpátalja.ma)