A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









A magyar kajak-kenu sport első olimpiai érmese

Gurovits József 90 éves

Ma már nem vonható kétségbe, hogy a kajak-kenu az egyetemes magyar sport zászlóshajója. A világ- és Európa-bajnokságokon szekérderékszámra nyert érmeken túl az olimpiákon is rendre biztosra vehető, hogy születik egy-két magyar kajakos aranyérem. Az első magyar dobogós helyezés az 1952-es helsinki olimpiához köthető, ahol Gurovits József – Varga Ferenccel párban – bronzérmet szerzett a 10 000 méteres távon. A remek sportember, akinek élete regénybe illően alakult, ma ünnepli 90. születésnapját. Írásunkkal személye előtt tisztelgünk!

Gurovits József 1928. november 23-án született Budapesten. A Duna-partján gyerekeskedett, a Vizafogó környékén nőtt fel. A Kandó Kálmán Híradástechnikai Technikumban tanult, majd az Elektromos Műveknél dolgozott. A cég híres sportegyesületénél kezdett el kajakozni, majd a katonai behívó kézhezvételét követően a Budapesti Honvéd versenyzője lett. Hétszer nyert magyar bajnokságot, csakhamar a válogatottban is helyet kapott. 1952-ben tagja lett a helsinki olimpiára utazó kajak-kenu csapatnak, és megszerezve a magyar kajak-kenu sport első olimpiai érmét, Varga Ferenccel bronzérmes lett a férfi kajak kettesek 10 000 méteres versenyében.
1953 májusában megismerte későbbi feleségét, Földváry-Boér Máriát, egy szabadságszerető és kiemelkedően nemzeti elkötelezettségű család sarját, aki maga is élsportoló volt: 1953-ban és 1954-ben magyar bajnoki címet nyert gyorskorcsolyázásban. A két fiatal – József és Mária – tehát 1953 májusában találkozott egymással a Margitszigeten. József a Bp. Honvéd kajakedzéseire, Mária a gyorskorcsolyázók idényen kívüli kiegészítő edzéseire járt a szigetre, és éppen egymás mellett volt a két sportoló Duna-parti klubháza. 1953. augusztus 20-án eljegyezték egymást, majd 1954. szeptember 1-jén egybekeltek.
Mivel hűek maradtak keresztény elveikhez, és frigyüket a Kelenföldi Evangélikus Templomban tartották meg, a kiváló kajakos szálka lett a sportág vezetőinek és elöljáróinak szemében. Sportolói pályafutását – amely az 1956-os melbourne-i olimpián érhetett volna igazán a csúcsra – módszeres aljassággal ellehetetlenítették. Egy évvel a lakodalom után az egyik versenyzőtársát bízták meg azzal, hogy közölje Gurovits Józseffel: a legmagasabb szinten megszületett döntés értelmében többé nem lehet tagja a válogatott keretnek. A valódi okot sem akkor, sem később nem közölték vele a kommunista vezetők.
Gurovits József – hatalmas vívódással a lelkében – végül úgy döntött, abbahagyja az élsportot és civil foglalkozás után néz. Sportújságíróként kezdett el dolgozni. Ilyen előzmények után aligha véletlen, hogy mind Gurovits József, mind pedig Földváry-Boér Mária őszinte örömmel fogadta a forradalom kitörését. Október 23-án délután és este az egész család az utcákat, tereket járta, késő éjjel gyűltek össze valamennyien Mária édesanyjának lakásában, ahol fellelkesülve mesélték egymásnak saját élményeiket. Sajnos az idill semmilyen értelemben nem tartott sokáig. Mária bátyját, Elemért halálos lövés érte a pesti után az ÁVH-s gyilkosok részéről, ami felfoghatatlan veszteséget jelentett az egész családnak.
Mivel a szovjet közbeavatkozás után rögvest elindult a forradalom hangadóinak, hőseinek felkutatása, látókörbe került Gurovits József is, aki – mint ekkor is tevékeny sportújságíró – a forradalom idején a felkelők oldalán álló Magyar Honvéd hasábjain publikált. November 4-e után még tudósított az olimpiai előkészületekről, aztán november végén egyszer csak körülvették a szerkesztőséget a szovjet tankok. A két szerkesztőt elvitték, Gurovits József azonban – egy idős nyomdász jóvoltából, aki megmutatott egy olyan ajtót, ahol észrevétlenül ki tudott még jutni az épületből – szerencsére megmenekült. Ez 1956. november 26-án délután történt, és másnap, november 27-én – mindössze egyetlen hátizsákkal – Gurovits József – várandós felesége, Mária, valamint Mária édesanyja társaságában – Nyugatra menekültek. A határőr észrevette ugyan, ám nem bántotta őket, sőt, közölte: ha tehetné, ő is velük tartana…
Ausztriában egy Innsbruck melletti menekülttáborba kerültek. Miután Európát semmiképpen nem akarták elhagyni, Gurovits József írt egy levelet a Svájci Kajak-kenu Szövetségnek, amely rögvest a kitűnő, nemzetközileg is nagyra becsült sportember és családja segítségére sietett. A sportszervezet elnöke a Nemzetközi Vöröskereszt svájci kirendeltségénél kijárta, hogy József és családja átkerülhessen Svájcba, sőt személyesen vállalt kezességet a három magyar menekültért. 1956 karácsonyát még menekülttáborban töltötték, ám 1957. január 2-án elhelyezték őket egy befogadó családnál, amelynél két hónapot töltöttek, s amelynek tagjaival életre szóló barátságot kötöttek.
Február végén kerültek abba a zürich-i házba, amely azóta is az otthonuk.
Gurovits József azonnal elvállalta a legelső munkalehetőséget, sőt, az időközben megszületett gyermekek mellett – mint ifjú és büszke édesapa – még egy esti iskolába is beiratkozott, amelynek révén géptervezői képzettséget szerzett. Később kitanulta a számítógépes géptervezést is. Egy tervezőirodánál helyezkedett el, ahol 33 éven keresztül dolgozott, rendkívül megbecsült szakemberként.
A sporttól és kajak-kenutól sem szakadt el. Létrehozott és huszonöt éven át üzemeltetett egy magyar sportklubot Zürichben, amely olyan népszerűségnek örvendett a helyi magyarok körében, hogy még a Zürichtől 85 kilométerre lévő Bázelből is volt rendszeresen visszatérő látogatója. Tagdíjként csak annyit fizettek az idejárók, amennyi a helyiség bérleti díja volt, illetve amit a külön kiadások – labdák, sporteszközök – ára feltétlenül megkívánt. Emellett svájci bajnok lett kajak-kenuban, ugyanis egy helyi versenyző kitartó kérlelésére Gurovits József beült mellé egy páros versenyre, amelyet a korábbi olimpiai bronzérmes teljesítménye jóvoltából magabiztosan meg is nyertek.
Gurovits Józsefnek és családjának Svájc adta meg azt a biztonságot és lehetőséget, amelyet hazájukban – a kommunista rendszer rémuralma miatt – nem kaptak meg. Ennek ellenére mind a mai napig őrzik és ápolják magyar gyökereiket, magyarságuk a legfontosabb igazodási pont számukra. Amikor tehetik, hazalátogatnak, és eltöltenek néhány hetet hazájukban.
Gurovits Józsefet, mint a magyar kajak-kenu sport első olimpiai érmesét – akinek teljesítményét szerencsére a hazai szakszövetség is igyekszik megbecsülni – 90. születésnapján Isten éltesse!

Kovács Attila