A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Kisvasút, Csarna-völgy és a nyuszika sapkája

Kovács Attila

Magyarország a kisvasutak hazája. A magyar vidék sajátos, minden másétól eltérő arculatának szerves részei a keskeny nyomközű vasútvonalak, s ez nemcsak a hegyekben van így, hiszen a dombsági-, sőt az alföldi területeken is találunk kisvasút-viszonylatokat. Népszerűségük is nagy, éves szinten több százezer kiránduló és turista utazik a meglévő vonalakon. Talán ezért is lehetett hosszú hetek óta kiemelt téma a nem közvetlen politikai jellegű hírek között az, hogy a kormány elviekben támogatja a Börzsöny északi részén fekvő Csarna-völgy kisvasút-vonalának újjáépítését, és azon a személyforgalom ismételt elindítását. A beruházás része lett volna annak a több milliárd forintos kormányzati programnak, amellyel a kabinet a hazai keskeny nyomközű vasútvonalakat kívánja fokozatosan felújítani, illetve fejleszteni.
Bár a szóban forgó területen hosszú évtizedeken át létezett egy keskeny nyomtávú vasútvonal, s a beruházás csupán ennek az egykori vonalnak a felújítását érintette volna, ennek ellenére a Csarna-völgyi kisvasút újraépítésének és újraindításának híre heves ellenreakciókat váltott ki a természetvédők körében.
El kell ismerni, hogy a Börzsöny élővilágáért és a Csarna-völgy Magyarországon egyedülálló sajátosságaiért aggódók félelme megalapozott volt. A Csarna-völgy ugyanis hazánk talán utolsó, szinte érintetlen vadonja lett az elmúlt néhány évtizedben. Megszűnt a fakitermelés, nincs semmilyen egyéb jellegű erdészeti- vagy ipari tevékenység sem a területen, nincs aszfaltozott, autóval vagy motorral járható út, ráadásul a hegyek közé való teljes beékelődésének köszönhetően kizárólag „bakancsos turizmussal” kereshető fel. Emiatt a gyakorta hangoskodó, az erdőbe csak a buli kedvéért ellátogató, így ott zajongó, maguk után gyakran szemetet hagyó „kocaturisták” nemigen járnak erre. Mindezek eredményeként közép-európai viszonylatban is rendkívül értékes flóra és fauna alakult ki a Csarna-völgyében, számos növény- és állatritkasággal, ideértve a pisztrángot, a petényi márnát, a foltos szalamandrát, a fekete gólyát, az uráli baglyot vagy éppen a hiúzt.
Mindez veszélybe került volna, ha a vasútvonal felújítása megtörténik, hiszen az nem csupán a sínpár újbóli kiépítését, de bizonyos beton védművek kialakítását, ahol szükséges, ott támfalak létesítését, fakivágásokat és több tucatnyi, a patak felett átívelő kis híd felépítését is jelentette volna. Legalább az építkezés végéig feltáró útra lett volna szükség a vágány mellett, amelyen a szükséges építő- és egyéb alapanyagokat a hegyre viszik. Az ezzel járó jelentős zajszint-emelkedés, valamint a vasútforgalom megindulását követő megnövekedett turista-forgalom a jelenlegi természeti állapotok jelentős romlását idézték volna elő.
Nagy István agrárminiszter – miután kellő alapossággal áttanulmányozta a beruházással kapcsolatos pro és kontra-érveket – élve szakmai felügyeleti jogkörével, felszólította az Ipoly Erdő Zrt-t, hogy állítsa le a beruházás engedélyeztetése érdekében megindított eljárást. Egyben jelezte a miniszter azt is, hogy soron kívül kezdeményezi: a Csarna-völgy mintegy 1000 hektáros, szigorúan védett területének vagyonkezelése kerüljön át a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz. Az agrárminiszter ez irányú döntésével lényegében biztosra vehető, hogy a kiemelten jelentős természeti értékkel bíró Csarna-völgy megőrzi jelenlegi arculatát, hiszen – amint azt a miniszteri döntés nyomatékkal jelzi – a célkitűzés kimondottan az, hogy ezen a területen a hatályos jogszabályok alapján bármiféle beavatkozás kizárólag természetvédelmi céllal történhessen, mégpedig a természeti folyamatok működésének biztosítása, elősegítése érdekében. Emellett hatástanulmány készülhet a kisvasút egy másik nyomvonalon, Királyháza felé történő meghosszabbításáról, amely nem érintené a Csarna-völgyet.
Ennyivel véget is érhetne a történet, hiszen volt egy adott helyzet, amelyben – minden körülmény figyelembe-vételével – a szaktárca a lehető legbölcsebb, legjobb döntést hozta meg. Ám a történetnek van egy másik oldala is, ez pedig az ellenzéki média viszonyulása az esethez. Jó ideje folyt a hangulatkeltés, amelyben előrevetítették, hogy a kormány kisvasút-mániája majd tönkre tesz egy kiemelten értékes természetvédelmi területet. A teljesség igénye nélkül néhány cím az interneten fellelhető, vonatkozó cikkekből: „Hiúzlábnyomok vagy buldózer?”, „Nincs épeszű magyarázat arra, miért akarnak az ország legnagyobb, háborítatlan erdejébe kisvasutat?”, „Veszélyben az ország legnagyobb, érintetlen erdeje”, „Az EMMI-nek az sem számít, hogy az építkezéssel védett fajokat pusztíthatnak ki!”
Milyen érdekes, hogy ugyanezek a hangok, online-felületek, valamint nyomtatott sajtótermékek, amelyek most a természet oly’ bátor védelmezőjének tüntették fel magukat, nem érezték fontosnak, hogy védelmezzék a Velencei-tó és környékének nem különben nagy értékű élővilágát, amikor napvilágot láttak a sukorói King City beruházás tervei. Most, hogy egy – amúgy a magyar vidék-képbe tökéletesen illeszkedő, azzal szerves szimbiózisban lévő – kisvasút-építés volt a terv, rögtön mindenki szükségét érezte, hogy előhozakodjon környezetvédelmi elköteleződésével.
Ennél is érdekesebb, hogy milyen tálalásban került az olvasók elé Nagy István agrárminiszter amúgy támadhatatlan és nagyon helyes döntése, miszerint a Csarna-völgyet meg kell őrizni. A lényege az volt, hogy mindenütt leírták: a miniszter kizárólag a nagy nyomás hatására hátrált meg, s még olyan cikk is napvilágot látott, amelyben a döntés hátterének ismertetése azt sugallta, hogy Nagy István agrárminiszter és a kormány gyenge volt, és nem mert szembe szállni a többségi akarattal.
Élek a gyanúperrel, hogy Nagy István miniszter és a kormány csak rosszul dönthetett. Mármint az ál-környezetvédő balliberálisok szerint. Ha támogatják a kisvasúti viszonylat felújítását, akkor azért lett volna róluk leszedve a keresztvíz, így meg támadni ugyan nem tudják őket, de azt sugallják róluk, hogy gyávák, mert meghátráltak. Az eset klasszikus példa az ősrégi róka-farkas-nyuszika háromszöget elmesélő viccre, amelynek végén szegény nyuszika sehogy sem úszhatja meg a verést. Ha van rajta sapka, azért verik meg, ha nincs, akkor meg azért.
A lényeg persze nem ez. Hanem az, hogy a kormány és a szaktárcát vezető miniszter volt olyan bölcs, hogy belássa: egy jó tervet (egy korábbi kisvasút-vonal felújítását) is el lehet vetni, amikor az ész-érvek és a valóság azt mutatják, hogy többet teszünk a jövőért, ha inkább nem valósítjuk meg.
Balliberális médiamunkásaink meg tálalják ezt úgy, ahogy akarják. Valahol sajnálatra méltó, hogy ettől lesz jobb nekik…