A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Retek idők- avagy miért az ÁSZ-t vádolják az ellenzékiek?

Ha tudjuk a végét, nem annyira félelmetes az eleje sem. Mi lesz velünk, mi lesz ebből emberke? Nem, nem arra a rajzos mesére sóhajtok, mely gyerekoromban borzolta az ember teremtésének bibliai világát, hanem arra a tavaly áprilisi választásra, melynek hullámverésétől máig hangos a sajtó.
 
Az állam készpénzt ad az érte jelentkező pártoknak, hogy legyen miből kampányolniuk a választásra, majd ezekről a pénzekről, ezeknek a pénzeknek elköltéséről a pénzt elfogadóknak számot kell adniuk. Az elszámolást – nevében feladata- az Állami Számvevőszák ellenőrzi. Az egész folyamatot törvény szabályozza. A pénz felvételét – kiutalását, annak elköltését majd az elköltésről szóló elszámolás idejét, módját, formátumát, satöbbijét. Hasonlóképp az adóbevalláshoz, mellyel kapcsolatban közismert, hogy a világ egyik legnagyobb gengszterét a kreatív adóbevallásával lehetett rács mögé tenni. Mégis vannak magyarországi pártok, melyek nem hajlandók belehajolni a törvénybe, az elszámolás szabályaiba. Ugyan miért nem? Emberi, szakmai, politikai okai vannak ennek?
 
Nem tudnak, képesek elkészíteni egy ilyen anyagot, esetleg az el nem készítéssel demonstrálják, hogy azt az államot, melynek vezetését -szerintük roppant helytelenül- „ezekre” bízta a nép – ők semmibe veszik?
Esetleg egy globális hálózat utasításai szerinti engedetlenségi mozgalomba álltak bele? Vagy úgy elmerültek a pénz síbolásába, mint szarka a dögevésbe, s elszállt felettük az idő, már nem volt lehetőség a megadott határidőig összehazudozni egy szabályosnak maszkírozott elszámolást? S ha már nem, miért nem jár börtön a szabályos elszámolás elmismásolásáért? Vélhetőn azért sem hajlandók beállni a sorba, szabályosan elszámolni, mert a „kényszer” sérti fensőbbségi tudatukat, vélt kivételezettségi státuszukat.
Dölyfből nem számolnak el? A „nehogy má” kivagyiság erős köde takarja előlük kötelességük felismerését és elfogadását? Esetleg azért, mert a szabálytalanul elköltött (ellopott) pénzek garmadáját úgysem lehetne eltakarni semmiféle szabályosnak öltöztetett elszámolással? Akkor itt a folyamat körpályájának eleje és egyben vége. Amint lehetőség adódik, hogy a közösből a zsebükbe tömjenek – rögtön tarisznyához kapnak, mert abba több fér. Lopott már képviselői ruhájuk is, hozzá a tarisznya is csak úgy van valahonnét, így az ellopkodott pénz már eleve lopott jószágba került. Mit tehet rajtakapáskor egy gerinctelen, piti, piaci krumplitolvaj? Robin Hoodnak, sherwood bujkáló szabadság hercegének igyekszik mutatni magát.
 
Az idősebbek még emlékeznek: hasonló módon indultak oszlásnak, majd itatódtak fel az anyafölddel, minden mocskukat, sarukat, adósságukat ránk hagyva - a nemzet Józsija, a kalapos hölgy aggodalmas Guszti egér imitátorával, és természetesen az örök, az átváltozó rém, mely úgy tűnt el, hogy maradt, sőt – benne volt, van és benne is lesz minden régi képletben, mai összevisszaságban, jövőbeli belső idegenségben. Mert ez az örökös lelépés majd újrakezdés a nemzetközi SZDSZ hazai lerakatának lidércjátéka, melynek állomásain az újliberál értékek foszforeszkáló kitinváza marad nekünk a felhalmozott mega adósságokkal együtt. A most azzal a panasz szóval nyívók, hogy a kormánykatonák törvény mögé bújó aljasságai, részrehajló kivégzései hozzák őket csődhelyzetbe - mosolyogni valók. Fekete varjaikat fehérre mosni való igyekezetükben nem tűnik fel, mert miért is tűnne: mindegyiküknek megvan már a maga Retkes Attilája, s idő kérdése csupán, hogy Attila melyik karja mikor éri föl a villanykapcsolót?
 
Mayer Gábor