A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





A Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk-évforduló

A magyar reformátusok május 18-án, Debrecenben közösen szeretnének hálát adni a pont tíz éve újraegyesült Magyar Református Egyházért. A szervezők erről az egységről, a várható programokról és elmúlt tíz évről nyilatkoztak.
 
„Sok minden köt össze bennünket, magyar reformátusokat: a nemzeti kultúránk, a hagyományaink és az, hogy a Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk. De ha a hitünk alapján gondolkozunk, el kell mondanunk, hogy a magyar reformátusok egysége akkor igazi egység, ha azt Krisztusban találjuk meg” – vallja Gonda László, az egységnap programfelelőse. Ezt a jelentéssel teli egységet jelképezi a nap szimbólumául választott fa – ahogy 2009-ben is. A szervezők fontosnak tartják a folytonosságot ebben a képben is, emlékeztetve rá a magyar reformátusságot, hogy egységünk nem tíz éves, akkor csupán újra formális, szervezeti kereteket talált. „Ha megnézzük ezt a fát, láthatjuk a történelmi múltra utaló gyökereket, melyből kinő a törzs. Ez a szimbólum a folyóvíz mellé ültetett fa bibliai képéből származik, ami képes gyümölcsöket teremni – magyarázza Gonda László. – Vannak gyökereink, melyekből ma is egy élő egyház táplálkozik, de a fa azt is jelenti, hogy mi ma a Kárpát-medencében a Krisztushoz tartozó, gyümölcstermő életet szeretnénk megélni.” A rendezvénynek otthont adó Tiszántúli Református Egyházkerület többször is együttgondolkodásra és közös imára hívta a Kárpát-medencei magyar református egyházmegyék egy-egy képviselőjét. Őszi találkozásuk alkalmával együtt választották ki a fa jelképe mellett megjelenő, Zakariás próféta könyvéből származó igét is: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” Gonda László elmondja, ez az ünnep egyszerre lehetőség a hálaadásra és a számvetésre is: „A rendszerváltás óta sok lehetőség nyílt meg az egyházak előtt, így gyülekezetek elevenedtek meg és oktatási-, illetve szociális intézményrendszer épülhetett ki. De szembe kell néznünk azzal is, hol érdemes tovább építkezni.” A lelkipásztor szerint az egyik legfontosabb terület a fiatalok közötti szoláglat, mert nem lehet elegendő alkalommal hangsúlyozni, hogy az ifjúság nem a jövő egyháza, hanem a jelené. „El kell gondolkoznunk azon a fejlődésen, amit az elmúlt tíz évben tapasztaltunk, de azon is, hogy tudjuk-e ezt arra használni, amire kaptuk: Isten szolgálatára és az Ő országának hirdetésére” – fogalmaz.
 
Középpontban az istentisztelet
 
„Bár lassan száz éve szabdalják határok a Kárpát-medencei magyar reformátusságot, a tíz évvel ezelőtti újraegyesülés kifejezi, hogy tanbeli, hitbeli és istentiszteletbeli egységben vagyunk” – emlékeztet Tóth-Mihala Veronika, a rendezvény koordinátora. Ezt az egységet kifejezve az ünnepség középpontjában egy istentisztelet áll majd, melyen közösen vesznek részt a magyar reformátusok, az úrvacsorára pedig különleges módon készülnek a szervezők: a 65 református egyházmegyéből érkező lisztből sül majd meg a kenyér.
 
Május 18-án, szombaton párhuzamosan tizennégy helyszínen zajlanak majd a programok, így például népzene, ifjúsági műsorok vagy a református missziók és intézmények bemutatkozásai közül válogathatnak az érdeklődők. „A nagyszínpad programja is azt mutatja majd be, hogy élnek együtt a reformátusok a Kárpát-medencében, de az ünnepségre meghívjuk a nyugat-európai és az óceánon túli testvéreinket is” – teszi hozzá a koordinátor.
 
Közös ünnepünk
 
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyház püspöke azt is elmagyarázza: mivel a Generális Konvent struktúrája szerint az évenkénti plenáris ülést az egyházmegyék elnöksége alkotja, ezért a tíz éves évfordulón is erre az alapegységre koncentráltak. „Az egyház gyülekezeteiben él, ezekhez pedig legközelebb az egyházmegyék vannak. A belső mozgásokat, az életfrissességet ott érzik a legjobban, így minden megyéből egy összekötőt kértünk az esperesi hivatalon keresztül, hogy ők juttassák el közösségeikbe az egységnappal kapcsolatos információkat és elmondhassák kívánságaikat” – mondja.
 
Ugyanakkor a püspök hangsúlyozza: bár az alkalom középpontjában a reformátusok egysége áll, ennél is fontosabb a Lélek egysége. „Nem az az egység fontos, amit dogmatikai tételekkel, rendelkezésekkel vagy egyházi törvénykönyvvel teremtünk, mert a Lélek egysége az egyetlen belülről jövő kapocs, ami akkor is meg tud maradni, amikor különböző államokban élünk – fogalmaz. – Ez az egység kibírja a távolságokat, a rendszereket és azokat az eszméket, melyek kísértenek bennünket. A Lélek egysége nem megkerülhető, ezt semmi sem pótolhatja.” Erre figyelve a szervezés hónapjai alatt az egyházmegyék küldötteinek lelki egységét is munkálták, a találkozások nagy részét arra szánták, hogy ne csupán május 18-án, hanem az előkészületekkor is a Lélek legyen a középpontban. „Óriási ajándék, hogy a 65 Kárpát-medencei református egyházmegye közösen gondolkodik erről az évfordulóról. Így az egységnap valóban a magyar reformátusság közös ünnepe lehet, amit mindnyájan a sajátunknak érzünk” – teszi hozzá a püspök.
 
Az egyházvezető azt is elmondja: valójában ma sok területen erősebb az egység, mint az első világháború előtt volt, hiszen az 1881 alkotmányozó zsinat és 1920 között csak 40 év telt el, így rövid ideig lehetett közös zsinata a magyar reformátusságnak. „Egységünk minden nap vizsgázik, mert a helyi döntések olykor a határokon is átnyúlnak, egyházunk hatóköre kiszélesedett. Ez a perspektíva Isten ajándéka a hitünk, anyanyelvünk és nemzetünk megtartása szempontjából” – hangsúlyozza Fekete Károly, azonban hozzáteszi: „Isten előtt vizsgázunk ünnepen és ünnepnapon kívül is, de az egymással való májusi találkozás nem vizsga lesz, hanem ünnep, bármi történjen is”.
 
reformatus.hu nyomán