A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Breuer Péter: „te normális vagy, hogy együttműködsz a Jobbikkal?”

„De egyéni véleményemet senkire nem tudom, nem is akarom rákényszeríteni”- interjú

Milyen egy zsidó közösségi televízió? Miért támadta meg indulásakor az akkori, Simicskás napilap? Kinek rugalmas, kinek egyenes a gerince? Miért disszidált 1973-ban, és elhagyná-e az országot, ha azt egy baloldali-jobbikos kormány vezetné? Hogyan ünnepli március 15-ét, ha péntekre esik, mikor délután beköszönt a sabbat? Szerkesztőségünk kérdéseire Breuer Péter, a Heti TV alapító –tulajdonosa, hírigazgatója válaszolt, aki magát büszke magyar zsidónak vallja.
 
Milyen ötlettől vezérelve jött létre 2016 végén a Heti TV, és honnan a televíziós csatorna neve?
 
–Barátommal pályázatot nyertünk egy tévés műsorra, a Heti szakaszra. Majd műsoridőt vásároltunk az ATV-n. Mózes öt könyvét, a Tórát, 54 szakaszra osztották, amelyeket szombatonként, az ünnepi szertartás keretében felolvasnak. Ez tehát a Heti szakasz. A műsor egy kulturális zsidó magazin volt. Miután elfogyott a pénzünk, internetes forma mellett döntöttünk. Megvettük a szükséges technikai felszereléseket és már addigra gyakorlatot is szereztünk. Nagyon jó érzés volt, hogy senki nem mondta meg, hogy mit és hogyan csináljunk. Annyi pénzünk viszont nem volt, hogy újra műsoridőt vásároljunk. Béreltünk egy helyiséget, ott, ahol ma is működünk, és elkezdtük a netes sugárzást. Közben beszereztük a Heti TV-hez az engedélyeket. Az engedély fogalma igencsak problematikus a médiatörvényben, mert bejelentési, -és nem engedélyezési kötelezettség szerepel benne. Viszont csak úgy lehet egy médiumot bejelenteni, ha az megfelel az engedélyező hatóság kritériumainak. Ez csodálatos módon sikerült, de nem sikerült minden műsorszolgáltatóhoz bejutnunk, mert „nagyon sok az eszkimó, kevés a jégvásárló”; nagyon sok közösségi televízió szeretne a törvény által adott lehetősséggel élni. Ám ezt nem minden sugárzó adja meg. Eleinte a UPC-n voltunk, de csak a VII. kerültben, később sikerült meggyőzni őket, hogy adásunk elérhető legyen a XIII. kerületben és Csepelen. Már az indulás napján nagyon tisztességes volt a DIGI TV; a jogi kereteknek megfelelően Budapesten és környékén sugározták műsorunkat. Ezt követte az Antenna Hungária a MinDig TV-vel. A közösségi tévéknek Magyarországon az alapcsomagban kell lenniük. Ennek az a lényege, hogy nagyon sok a fizetnivalónk, viszont a sugárzásért nem kell fizetnünk, ám egy forintot sem kapunk. Amíg egy kereskedelmi televízió azért kap pénzt, hogy azt valahol látni lehet, mert valaki arra a csomagra előfizet, addig mi nem fizetünk ezért, és nem is kapunk semmit. Egy esztendőn belül végre az egyik legnagyobb szolgáltató, a T-Com is hajlandó volt minket műsorra tűzni, akkor már ismerték a műsorrácsunkat, tematikánkat. A magunk útját járjuk, ami hatalmas munkát jelent, hiszen a nap 24 órájában megy az adásunk. Ezt elő kell készíteni, úgy, hogy mindenkinek az igényét kielégítsük, főleg azért, mert a szlogenünk: „zsidóknak, nem csak zsidóknak”. A Heti TV zsidó közösségi televízió, s én a világot büszke magyar zsidóként, zsidó, illetve izraeli szemüvegen nézem, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok tárgyilagos. Ebbe a televízióba mindenki bejöhet, aki betartja „táncrendünket.”
 
Mégis mi a „táncrendjük”?
 
–Mindenki a vendéglistánkon lehet, akinek nincs baja a zsidókkal. Nem kell szeretni minket, de objektívnek lenni, igen. A stúdióba nem ülhet be homofób, rasszista, cigány-vagy zsidógyűlölő. Ha tudom, vagy gondolom, hogy az illető ilyen, akkor nem teszek arra próbálkozást, hogy karban tartsam a vele való beszélgetést. A televízió mindent élőben ad, illetve olyan mintha élőben adna. Semmit nem vágunk meg; mert mindenki vállalja az általa elmondottakért a felelősséget. Ha valami olyat mond az alany, ami szerintem bántó, gyűlöletkeltésre alkalmas, embert emberi mivoltában sért, akkor megnyomom a „füttygombot”, vagy azt mondom, „köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt, ezzel befejeztük a beszélgetést.” Nálunk nem lehet negatívan nyilatkozni egyetlen egy vallásról, vagy egyházról. Természetesen a különböző véleményeket ütköztethetjük, lehet vitázni, de történelmet hamisítani, félremagyarázni már nem. Én nem betértem, hanem beleszülettem a zsidóságba. Őseimből több mint 130-at meggyilkoltak. Tartozom őnekik, magamnak, utódaimnak, hogy az általam vélt történelmi hűségnek megfeleljek. De elkerülöm a kinyilatkoztatást. Naponta 10-12 interjút csinálok, és nem biztos, hogy mindegyik interjúalanyommal egyetértek, de nem azért ülök a stúdióban, hogy az én véleményemet hangoztassam. Megteremtem annak a lehetőségét, hogy az emberek otthon gondolkozzanak az elhangzottakon, és maguktól jöjjenek rá valamire…
 
Említette az ATV-t, hogy korábban ott vásároltak műsoridőt. Az volt a baráti televíziójuk?
 
–Amikor visszatértem 30 évi távollét után Magyarországra, akkor Közel-Kelet-szakértőként, biztonságpolitikai szakértőként különböző televíziókban hírmagyarázó voltam, több eseményről élőben bejelentkeztem. Ehhez megvolt állítólag a tudásom és a rátermettségem. De élt bennem a vágy, hogy én döntsem el, mikor miről beszéljek. Akkor a piacon, ahol műsoridőt lehetett vásárolni egy nem politikai, hanem vallási, kulturális műsorra, úgy, hogy az abban elhangzottakért vállaltuk a felelősséget, az ATV volt. Majd a Heti szakaszból jött, az akkor rosszul választott név, a Heti TV, hiszen angolra lefordítva igen bután hangzik. Hiszen nem heti hírösszefoglaló, és magazinműsor a miénk, hanem egész évben, minden órában bent dolgozunk; nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a sábesz beköszöntésével átállunk automatikára. Ezt csak rendkívüli eseménykor szakítjuk meg.
 
Meglepődött, hogy 2017 elején éppen az akkor Simicska-féle, ellenzéki Magyar Nemzet támadta meg azzal: „megnéztem az új tévé pár szedett–vedett műsorát. Nem értem pontosan az állami támogatás okát. Biztosan erre van nekünk szükségünk?”
 
–Az említett napilappal való nem éppen baráti beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy telefonon közöltem velük; tévéműsorunkban reggelente lapszemlézünk, és örömmel fogadnánk a tiszteletpéldányt, hogy idézni tudjunk belőle. De ezt nem tették meg. Az is érdekes, hogy ez a napilap hamarébb tudott az állami támogatásról, mint mi.
 
Azt írták, hogy 20 milliót kapott a Heti szakaszért a kormánytól.
 
–A Heti szakaszért, tehát egy műsorformára, egy évre kaptuk ezt az összeget. Mélyen a piaci árak alatt volt ennek a gyártása és a sugárzási lehetősége, de sikerült elérnie kedves kollegáimnak, amire nagyon büszke vagyok, hogy bár az államháztartási rendelkezések kimondják; merítve kell ellenőrizni a támogatást, esetünkben sikerült az utolsó forintig minden számlát ellenőrizni. Igaz, az ellenőrzés igen nagy összeget felemésztett, de megkaptuk a papírt arról, hogy mindennel elszámoltunk, és a bankgaranciát is visszakaptuk.
 
Mit válaszolt akkor a Magyar Nemzetnek?
 
–Azt reagáltam, hogy tulajdonképpen egy fasiszta mód, amit csinálnak, hiszen a Heti TV-t a tiszteletpéldány megtagadásával diszkriminálják. Erre bírósághoz fordultak, s ítéletben bocsánatkérésre köteleztek bennünket. Egyik kollegám beült a stúdióba és eléggé szarkasztikus stílusban elmondta, hogy nem is fasisztoid módon viselkedtek velünk. A bíróság későn értesült arról, hogy eleget tettünk a kötelezettségünknek, így körülbelül 3000 forintos perköltséget kellett kifizetnünk. Azt követően „meg nem támadási szerződést” kötöttünk a nevezett médiummal. És a cikket író illető, hála az Örökkévalónak, távozott küldetése színhelyéről.
 
Az állami támogatás volt a támadás oka?
 
–Nem értették, vagy nem akarták megérteni, miért van egy közösségi televíziónak, ami deklaráltan zsidó is, egyáltalán joga ahhoz, hogy egy pályázaton támogatást kapjon.
 
A jelenlegi kormánytól kaptak támogatást, ez szúrhatta a szemét az ominózus cikk írójának?
 
–Elképzelhető, de bizonyítani nem tudom. Azt kiemelem: nem a Heti TV-re, hanem a Heti szakasz c. műsorformára kaptunk támogatást. Viszont a cikket követő hírverés ismertebbé tett minket. De a támadások folytatódtak; belekötöttek a terembérletbe, a rátermettségünkbe, utánanéztek a kapcsolati körünknek. Majd rájöttek, hogy minden kóser körülöttünk, igazi frankó, felvállaltan zsidó közösségi televízió vagyunk. Hozzászoktam a támadásokhoz, mert önálló véleményem van, zsidó vagyok, de egy büszke magyar zsidó, ami sokakat idegesít. Emellett kommunikátor vagyok. 30 évig életem külföldön, több nyelven beszélek, több rádió és televízió munkatársa voltam, és vagyok ma is.
 
Említette, hogy a televízió saját meghatározása szerint „zsidókról is, nemcsak zsidóknak” szól. Reggeli, politikai műsoruk a Pirkadat. Ebben a különböző pártok, mozgalmak vezetői szólalnak meg. Lehet egyáltalán kiegyensúlyozottnak lenni?
 
–Megpróbálok az lenni, és az esetek többségében sikerül.
 
Viszont van egy párt, akinek a nevét ritkán ejti ki, inkább azt mondja, hogy képviselői, vezetői nincsenek a vendéglistáján. Ezzel a párttal együttműködik a magyarországi önmagát baloldalinak és liberálisnak mondott ellenzék. Itt volt Karácsony Gergely esete. A főpolgármester-jelöltjeként induló baloldali politikus a Jobbiknak udvarol, holott korábban még elképzelhetetlennek tartotta a szövetséget velük. Sőt, a Hír TV adásában a Jobbik teljesen védhetetlen, egyértelműen antiszemita megnyilatkozásait vette védelmébe. Egerben az egész ellenzék egy jobbikos mellé sorakozott fel. Mit szól ehhez Breuer Péter, aki a Rabbiképző hallgatója volt, majd 1973-ban disszidált Izraelbe, megszerezte az állampolgárságot, és mindenféle eseményen jelen van, főleg ott, ahol zsidókról van szó?
 

–Én még mindig ugyanaz a Breuer Péter vagyok, mint korábban: a gerincem nagyon erős, és nem rugalmas. Nem voltam soha homofób, rasszista, vagy antikeresztény. A Rabbiképző mellett rendkívüli civil hallgatója voltam Római Katolikus Hittudományi Akadémiának, kipával a fejemen, és engedélyezték, hogy így köszönhetek: „Laudetur Dominus”. Mint említettem, sokan támadtak, de akkor, mikor bizonyos pártok azt hiszik, és azt merik állítani, hogy a Jobbikkal való együttes kiállás egy jó hívó szó, az számomra nem elég, hogy hirtelen a vendéglistámra kerüljön ez a párt. Mindazon vendégeimtől, akik ma együttműködnek azzal a párttal, vagy az abból kihasadtakkal, felteszem a kérdést: próbálják ezt megmagyarázni. Hiszen televíziómat, műsoraimat nagyon sokan nézik, és a szavazók nem hülyék. Nem szabad őket annak nézni. Miért szavaznának azokra, akik nemrég eladták azt, hogy antizsidót játszanak, mert az egy jó buli, és azzal sok mandátumot lehet szerezni.
 
Nincs rossz válasz, csak rossz kérdés…Akkor másként kérdezek. A Jobbikról tudjuk kifélék-mifélék. De ahhoz mit szól, hogy maga a baloldal, és liberális politikusok mentegetik őket? Egerben, amint említettem egy jobbikost támogatnak. Olyan pártok, akik korábban a Jobbik ellen ágáltak.
 
–Itt van például a Márki-Zay-féle eset. Zászlót bontottak. Nekem senki se mondja azt, hogy kutyából szalonna lett. Ha valaki egy párt emblematikus tagja volt, és hirtelen civilnek mondja magát, azt nem hiszem el. Nem válik senki sem civillé. Világéletében civil az ember, de abban a pillanatban, ahogy elkezd egy pártban közreműködni, párttaggá válik. Akik civilnek adják ki magukat, számomra politikusok. Civil jelmezbe bújva próbálnak egy széket megszerezni, lehet, hogy a helyi közösség javára, de a lényeg: nem merik fölvállalni magukat.
 
Meg is nevesíti őket?
 
–Azt nem. Én mindig Breuer Péter vagyok, és amikor a Szabad Európa Rádió közel-keleti tudósítója voltam, akkor is tévedésből a saját nevemet mondtam be, mert nem tudok más bőrébe belebújni. Aki képtelen felvállalni magát, semmit se vállaljon fel, mert hiteltelen lesz. A civillé válás egy mese, amit szerintem a választók sem hisznek el.
 
Az együttműködéssel akkor a baloldaliak, liberálisok elfogadják azt, amit a Jobbik hirdet? Azt, hogy nem volt holokauszt, hanem holokamu?
 
–Attól, aki a Jobbikkal való együttműködést hirdeti, legyen az illető pártoló, pártvezető, megkérdezem a stúdióban: „egyébként jól vagy? Meg tudod ezt magyarázni?” Ilyenkor bizonyos ügyeket említenek, s hogy mi mentén lehet együttműködni. Hiába, ha valakinek vér tapad a lelkéhez, akkor a kezéhez is vér tapad. Akkor nincs az együttműködésre magyarázat. Szörnyű, hogy a mai politikusok egy csoportja rugalmas gerincévű vált egy szék megszerzéséért.
 
Teológusok hangoztatják, szavakkal is lehet gyilkolni.
 
–Valóban, mert a vérontások először a gondolatunkban fogalmazódnak meg, s ezt követik, követhetik a véres események.
 
A hazai zsidó szervezetek, miért nem emelik fel a hangjukat az együttműködés ellen? Sőt a magukat zsidónak valló filozófusok, például Heller Ágnes nem csak elnézi, hanem egyenesen támogatja az együttműködést a Jobbikkal.
 
–Amikor felkért erre az interjúra, azt kellett volna mondanom, hogy vállalom, de úgy: interjú Breuer Péterrel. A világlátásomat senkire nem tudom rákényszeríteni. A magyarországi zsidók elszenvedték már azt is, amit még el sem követtek. Ezért a hibáikért is megbocsátok nekik. Megtanultam a kapitalizmusban, a szabad világban, hogy mások gondolatait ne korlátozzam. 67 éves vagyok, és azt is megtanultam; aki nem fizeti meg, annak nem vagyok a hírmagyarázója. Ez nem jelenti azt, hogy a különböző zsidó szervezetek közti torzsalkodásról nincs véleményem, de ettől még nem lesz olcsóbb a hús, ettől még szabadon gondolkodom. Jó lenne, ha társadalmunkban mindenki saját magával foglalkozna. Saját magamról: a vészkorszak túlélőinek szülöttje vagyok, azoknak, akik kommunisták voltak. Az, hogy visszatértem zsidó gyökereimhez, a saját döntésem volt. Ezt akartam, vállaltam, és amikor úgy éreztem, mindent tudok, ami fontos a zsidóságról, azt mondtam – igaz ez sokaknak nem tetszett –, tudni szeretném, mit takar az Újszövetség. Nem úgy olvastam el, mint egy ponyvát, hanem mint egy szent könyvet. Elolvastam a Koránt is. Nem értek mindennel egyet a benne leírtakkal, de azt tudom, hogyan nem szabad másokat megbántani, és téves eszmék követőivé tenni. Amikor visszatértem Magyarországra, azt láttam, hogy az emberek vagy nagyon keresztények, vagy nagyon zsidók lettek. Megfigyeltem, vajon el tudnak-e mondani egy Miatyánkot, vagy egy Sömát. Sajnos sok keresztény ember nem ismeri a Miatyánkot, és a rózsafüzérről azt hiszi, hogy valami lánc. Nagyon sok olyan született zsidót ismerek, aki nem tudja, honnét kell kezdeni az imakönyvet – de hithű zsidónak vallja magát. Ez az én nagy problémám, mert ahhoz, hogy véleményt mondjunk valamiről, vagy beszélgessünk egy adott témáról, ismerni kell annak a tartalmát. Lehet valaki egy nagyon jó zsidó származású filozófus, nem az én tisztem megvédeni, vagy megvádolni. Számomra például csak jó és rossz író létezik. Soha nem mondom azt, hogy az illető jó zsidó író, vagy rossz keresztény író. Engem nem is az érdekel, ki zsidó, és ki nem, hanem, hogy ki ember, ki emberséges, és ki képes megadni a másiknak a tiszteletet. Természetesen az is fontos, hajlandó-e beszélgetni velem, tudván, hogy büszke magyar zsidó vagyok, amit soha nem titkoltam.
 
Mit is jelent büszke magyar zsidónak lenni?
 
–Magyarországon születtem, anyanyelvem magyar, ahogy szüleimé is. Ebből a hazából vitték el őket meggyilkolni. 22 évesen disszidáltam, mert amikor egyszer házkutatásra jöttek hozzám, nem azt nézték, hogy rejtegetek-e tiltott dolgokat, hanem, hogy mi van a könyvespolcomon. Tudtam, hogy az nem nekem való hely, ahol arra kíváncsiak, milyen könyvek sorakoznak a polcomon. Ezért éltem a lehetőséggel, disszidáltam. Elhatároztam, addig maradok Izraelben, amíg ugyanolyan izraeli nem leszek, mint a többiek. Megtanultam a nyelvüket, elsajátítottam a kultúrájukat. Van egy hazám, ahol születtem, ami az enyém, és van egy választott, új hazám, ami szintén az enyém. Ugyanolyan lelkesen éneklem a magyar és az izraeli himnuszt. Egyiket sem lehet elvenni tőlem. Persze, egy adott munkáért meg lehet fizetni, de a lelkemet, a tudatomat, a származásomat nem lehet megmásítani.
 
Előbb azt mondta, nem nyilatkozik mások nevében. A disszidálásáról is beszélt. Most Breuer Pétert kérdezem: itthon maradna Magyarországon, ha a kormányfő magát baloldalinak valló politikus lenne, a belügyminiszter pedig jobbikos?
 
–Minden állampolgárnak joga, és szerintem kötelessége is – aki nem voksol, utána se siránkozzon – szavazásával véleményét kinyilvánítani. Ha baloldali lenne a miniszterelnök és jobbikos a belügyminiszter, akkor rosszul kufárkodtam az agyammal. Rosszul magyaráztam meg az általam vélt igazságot, mert nekem is lehet küldetésem, bár nem kinyilvánítok, hanem kérdezek. Aki jól kérdez, arról tudják, mit gondol. Válaszolok a kérdésre: egy balos-jobbikos kormány még önmagában nem elég ok arra, hogy hazámat elhagyjam. Arról én döntök, mikor hagyjam el az országot, és nem hagyom, hogy erre bizonyos körülmények rákényszerítsenek.
 
Többször is említette a vészkorszakot. Arról miért nem beszélnek jóval többet, hogy magyarországi zsidókat hurcoltak szovjet lágerekbe?
 
–Ezt is tudatosítani kell. Nincs mentség, aki gyilkos, az gyilkos, akár Hitler, akár Sztalin parancsára követte el véres tettét. Aki elküldte honfitársainkat papírcipőben kézzel aknát szedni, ugyanolyan gyilkos, mint aki elvitte málenkij robotra.
 
Foglakozik a magyarországi zsidóság múltjával. Közeledik március 15, nemzeti ünnepünk. A Kossuth-vezette magyar szabadságharcban fegyvert fogtak a hazai zsidók is?
 
–A szabadságharcban a zsidók számukat illetően túl voltak reprezentálva. Vezérkari főnök is volt közöttük. Kiemelkedően küzdöttek a magyar hazáért. A magyar zsidók számára a kiegyezés meghozta a szabadságot. A zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényt 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be, amit megszavaztak. Kossuth is el szerette volna érni, de a történelmi viharok miatt erre nem volt lehetősége.
 
Március 15. péntekre esik. Ilyenkor délutánig tart egy büszke magyar zsidónál a nemzeti ünnep, aztán beköszönt a sabbat?
 
–Az ünnep nálam emlékezéssel kezdődik. Azokra emlékszünk vissza, akiknek köszönhetjük, hogy ünnepelhetünk. Tinédzser voltam, amikor egyik március 15-én barátaimat elvitték, mert emlékezni mertek…Sokan kiálltak a szabadságukért, a hazáért, és nem alkudtak meg. Nem zavar, hogy péntek délután beköszönt a sabbat, sőt, ha elmegyek a zsinagógába, akkor ott folytatom, ahol abbahagytam, mert a zsidó vallás sem tiltja meg, hogy hőseinkre emlékezzünk. Nem véletlen, hogy a Dohány utcai zsinagóga előtt a Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság minden évben megemlékezik 1848-ról. Ha pedig kimegyünk a Kozma utcai zsidó temetőbe, ott a jelenlegi miniszterelnök támogatásának következtében rendbe hoztak egy katonai parcellát. Ránézünk, és szemünk nem marad szárazon. 1848-49-es sírok, zsidó katonák sírjai. Magyarként életüket áldozták a szabadságért. Ők voltak az igazi, büszke magyar zsidók, akiknek a leszármazottja vagyok.
 
Medveczky Attila