A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Akiben tombol az igazságérzet

„A magyar állam kulturális igazgatásának a feladata a legaberáltabb projektek finanszírozása?”

„Csurka Istvánon nevelkedtem. Csoóri Sándor, Fekete Gyula könyveit is elolvastam. Munkájukat elolvasva értettem meg igazán a magyar kultúra jelentőségét"

Kiemelten figyel arra, hogy ne menjen bele semmilyen vitába, tényeket ír le; hogy ki mit mondott korábban, és ennek ellenére mennyi állami támogatást kap. Ő Szakács Árpád újságíró, akinek a Kinek a kulturális diktatúrája?című cikksorozata eléggé megbolygatta a magyar kulturális közéletet. Írásaiban tételesen cáfolja azt az állítást, hogy jobboldali kulturális diktatúra lenne Magyarországon.
Március 20-án a Nemzeti Fórum Kölcsey Körének vendégeSzakács Árpád volt, akivel Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke beszélgetett a Polgárok Házában.

 
„Amikor Szakács Árpádot megismertem, éreztem, tombol benne az igazságérzet. Olyan ember, aki érzi az igazságát, és az igazságot nem csak kimondja, de érvényesíteni is akarja” – kezdte a beszélgetés felvezetőjében Lezsák Sándor.
Mindig voltak, vannak, lesznek, akiket nem lehet megfélemlíteni. Akik kitartanak elveik mellett. A rendszerváltó évekre visszatekintve az Országgyűlés alelnöke kiemelte, hogy Csurka Istvánban is tombolt az igazságérzet. Nem adta fel elveit. Az őt ért támadások sem tántorították el az igazság kimondásától. Ehhez bátorság, türelem kell és önfegyelem.
„Szakács Árpád írásit olvasva többen feltették magukban a kérdéseket: ki ez az ember, honnan ez a bátorság, meddig mehet el, meddig sértegethetik. Egyik barátom azt mondta, hogy Szakács Árpád az ügyeletes megmondó ember. Azt válaszoltam: tévedsz, mert évek óta ismerem Szakács Árpádot, ő a folyamatos jelen, és rendkívül nagy küzdelem lesz az élete.”

 
Honnét érkezett Szakács Árpád, hol tanult, milyen közegben? – tette fel a kérdést Lezsák Sándor.
 
A Kölcsey Kör vendége, Szakács Árpád 1980-ban született, a Fekete-Kőrös felső völgyéből, az 1100 lelkes Kőrőstárkányból származik. Szülőfaluja színmagyar szigetként emelkedik ki a „román tengerből”. A közösség jelenleg is vívja élet-halál harcát. Sosem szégyellte, hogy nem értelmiségi család sarja. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd 2000-ben fejezte be középiskolai tanulmányait a Nagyváradi Ady Endre Líceumban. Már diákként érdekelte a magyar irodalom és a történelem. Tízéves korában annyira foglalkoztatta a közélet, hogy megkérte édesapját, fizessen elő az összes magyar nyelvű lapra, többek között az Erdélyi Naplóra, a Bihari Naplóra. Az utóbbinak 16-17 évesen munkatársa lett, és ezzel párhuzamosan az Erdélyi Naplóban is írt. 18 éves volt, mikor megjelent az első országos botrányt kiváltó cikke. A Belényesi-medencében az elrománosítás érdekes módja a Csángóföldről érkező román római katolikus papok jelenléte. Ők román miséket tartanak. Ezután a pap mindent megszüntetett, ami a magyar identitáshoz kapcsolódik. A templom felújításakor minden magyar feliratot eltüntetett. Felkeresték Szakács Árpádot a hívek. Ő pedig a papot, és rejtett mikrofonnal a zsebében kérdezett tőle. Ezután az anyagot leadta az Erdélyi Naplónak; két nagy oldal lett belőle…Ciobanu, a román pap szent esküvel megígérte Szakácsnak, hogy „kicsinálja”. Nem sikerült neki…Visszatérve a lapokra; magyarországi újságokkal akkor találkozott, mikor nővérét – aki akkor már Magyarországon élt – meglátogatta, elolvasta mind a kormánypárti mind az ellenzéki sajtót. Elég hamar rátalált Lovas István írásaira, rajongója volt. Nem is volt kétséges, hogy melyik oldalhoz tartozik…
 
Mégis mi vett rá egy 16 éves fiatalembert az újságírásra? – tette fel a kérdést a Nemzeti Fórum elnöke.
 
„A magyar identitáshoz és a nemzethez való kötődés számunkra, Tárkányban, a szórványban, megmagyarázhatatlan erő. A magyar érzés, a magyar szó, a magyar ügy, a magyar kultúra számomra mindig fontos volt. Mezőség sajnos már 150 éve elveszett. Tárkány volt a térség gazdasági hatalma az 1900-as évek elején. Nemrég sikerült beszereznem az 1883-ban megjelent Belényesi református egyház története c. könyvet, melyben azt írják, hogy a tárkányiak nem antiszemiták, de itt Mózes-vallású korcsmáros sohasem vala. Ezen a területen járt gyűjteni Bartók Béla, Koós Károly is. Megcsodálták a tárkányiak népművészetét. A kultúra jelentőségét itt értettem meg, hiszen a tárkányiaknak saját kultúrájuk –zenéjük, építészetük– , volt és van. A nagyváradi évek alatt pedig a tanulás mellett évente 140-160 könyvet elolvastam .De már 8-9 évesen elhatároztam, hogy újságíró leszek. Emellett vonzott a történelem és a régészet.”
 
2001-ben jött át Magyarországra. Ezt megelőzően feltárta a tárkányi önkormányzat korrupciós ügyeit; fiktív számlák voltak, hamisítások. A román „igazságszolgáltatás” felmentette a delikvenseket, Szakács Árpádot és barátját viszont elmarasztalta. Úgy érezte, megfojtja az ottani világ, ezért döntött úgy, hogy Budapestre költözik, és felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára. Kezdetben albérletben lakott, de nővére sokat segített neki. Később megélhetési gondjaik enyhítésére munkát keresett a tanulmányai mellett. Elhatározta, hogy a Magyar Nemzetnek elküld egy publicisztikát; a román nemzeti ünnepről írott elemzését. Berszán György rovatvezetőnek tetszett az írás, ami megjelent a vezércikk mellett. A Sajtóklubban pedig Lovas István szinte az egészet felolvasta. Gondolt egy merészet, és felkereste Bencsik Andrást, ajánlja be a Magyar Nemzethez. Ez meg is történt. 2001 és 2004 között körülbelül 500 publicisztikát közölt le az újság Szakácstól.
 
Nagy Magyarország, Raffay Ernő, Trianoni Szemle
 
Szakács Árpád tudta, hogy a lapkiadás nagyon pénzigényes „műfaj”, így azon gondolkodott, mikét lehet pénz nélkül újságot alapítani. Úgy gondolta, hogy egy nagyon ütős újságnevet kell kiválasztania, s azt, hogy ez megjelenik, el kell terjeszteni, hírül kell adni minden lehetséges fórumon. A név tehát annyira ütős legyen, hogy legalább 1 évre elő kell fizetni az újságot – látatlanban. 2008-ban megismerkedett Raffay Ernővel, aki beszélt a trianoni kutatóintézetről, s egy lap indításáról. A Trianoni Szemléről. Raffay eleinte ódzkodott az ilyen fajta lapkiadási tervtől, de az ötlet bevált, mert az előfizetésekből 3 számra elegendő nyomdaköltség gyűlt össze. A Nagy Magyarországot ugyanígy hozta létre. Az vezérelte, hogy látvány és tartalom szempontjából is minőségi lapot alapítson. „Ha valaki meghallja azt, hogy Nagy Magyarország, a minőségre gondoljon, és arra az értékre, ami több mint ezer éve a magyarságé.”
 
„Akkor estem át a tűzkeresztségen” – válaszolta Szakács Árpád erre a kérdésre: „mennyire volt küzdelmes a lap létrehozása 2009-ben, a választás előtt?” A lapon ez szerepelt, hogy konzervatív történelmi magazin. Akkor még semmilyen konzervatív történelmi kutatóintézet nem működött az országban. Megfenyegették a szerzőket, a terjesztést megpróbálták ellehetetleníteni. „Végül belebuktam. Naivul azt gondoltam, ha lesz egy jobboldali kormány, akkor felismerik a konzervatív történelemszemlélet jelentőségét, s akár támogatják is. Öt küzdelmes év után feladtam, mert nem láttam értelmét a harcnak.”
 
Könyvkiadás
 
A Kárpátia Stúdión belül Raffay Ernő könyvei voltak az elsők, amiket kiadtak. „Raffay újraírta Magyarország történelmét, szigorúan tabumentese” – jelentette ki Szakács Árpád. „A szólásszabadság híve vagyok; s Raffay Magyarország szétesésének előzményeit, hátterét a szerző megcáfolhatatlan módon dokumentálta. Könyvkiadással még most is foglalkozom, az is hihetetlen energiával jár, de kevesebb pénzt emészt fel. Mi adtuk ki Domonkos László Csurka című könyvét.
 
Magyar Nemzet, Reggel, Magyar Idők
 
„A Magyar Nemzetnél úgy éreztem elértem a plafont, ezért elhatároztam, átmegyek az akkor induló Reggel c. napilaphoz. Ez az Axel Springer-Magyarország Kft. politikailag független, országos napilapja volt. Ott Pauska Zsolt vezetése alatt szinte minden lehetőséget biztosítottak számomra.” Majd elég sok helyen dolgozott, 7-8 területen, melyek főleg a kommunikációval álltak kapcsolatban. „Hirtelen felhívtak, menjek vissza a sajtóhoz. Így kerültem először a Magyar Időkhöz, majd a Mediaworks központi szerkesztőségének élére.”
 
Miért pattant el a húr? – vetette fel Lezsák Sándor?
 
„Csurka Istvánon nevelkedtem. Csoóri Sándor, Fekete Gyula könyveit is elolvastam. Munkájukat elolvasva értettem meg igazán a magyar kultúra jelentőségét. Bennem ezt a húrt éppen a balliberális oldalon indult vita pattintotta el. Azon ment a vita, mennyire kell nekik együttműködniük a „fideszes kulturális diktatúrával”. Azt a baloldalit, vagy liberálist, aki a kormánytól pénzt fogadott el, leárulózták.” Ekkor döntötte el, hogy feketén-fehéren bemutatja a kulturális világ finanszírozását. Nem csupán az a baj szerinte, hogy pénzt kapnak a balosok kormányzattól. A probléma az, hogy ezek a kitömött figurák bel- és külföldön egyaránt azt hangoztatják, hogy őket elnyomják, nem kapnak pénzt és lehetőséget, a Fidesz a legkeményebb diktatórikus eszközzel üldözi őket. „Elindult a sorozatom a Magyar Időkben, amiről egy ideig a másik oldalon hallgattak, majd utána náluk szakadt el a cérna. Már arról írtak, hogy el akarom venni a pénzüket, ki akarom őket irtani…Holott csak azt mutattam be, hogy az egyes művészeti ágazatokon belül mekkora a túlsúlyuk, és mennyi pénzt kapnak. Tehát a konzervatív oldalt ők szorítják ki. Feltettem a kérdést: vajon a magyar állam kulturális igazgatásának a feladata a legbetegebb, legaberáltabb projektek finanszírozása?” Ezt a kérdést ajánlja Szakács Árpád megfontolásra.
 
Fotón: Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke és Szakács Árpád újságíró, a Mediaworks központi szerkesztőségének főszerkesztője.
 
Medveczky Attila