A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13




1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Duray Miklós: Szlovákia térségünk leggyengébb láncszeme

Politikai termék-e az új szlovákiai államfő, vagy több,(rosszabb) annál? Hasra essünk-e attól, hogy Čaputová magyarul is elmondta, „keszenem”? Mennyire tartják fontosnak a szlovák liberálisok a visegrádi együttműködést? Kire és milyen arányban szavaztak Felvidéken a magyarok? Merre tovább felvidéki magyar politikum? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ Duray Miklóssal, a Szövetség a Közös Célokért elnökével, politikussal, íróval, egyetemi oktatóval.
 
Mielőtt az elnökválasztást elemeznénk, kérem, beszéljen arról, mennyire széles Szlovákiában az államfő jogköre. Azt szokták mondani, ahol közvetlenül a nép választ, ott sokkal több az elnök jogosítványa.
 
–Szlovákiában ez nincs így, mert a közvetlen elnökválasztás egy 1992/1993-ban gyökerező politikai kényszer következménye, közvetlen oka pedig az, hogy 1998 tavaszától egy éven át nem volt Szlovákiának államfője. Ezt elkerülendő lett bevezetve a közvetlen elnökválasztás 1999-ben. Az államelnök jogköre meglehetősen szűkre szabott. Így ő a hadsereg főparancsnoka, az alkotmánybírókat az elnök nevezi ki, bizonyos esetben feloszlathatja a parlamentet, visszaadhat törvényeket a parlamentnek újratárgyalásra. Tehát korlátozottak a funkciói, és éppen ezért azok a kormányzatbontó elvárások, amelyek a korábbi köztársasági elnök, Andrej Kiska felé irányultak, általában nem jöttek be, mert nem volt jogi lehetősége saját hatáskörének az iránta támasztott politikai elvárások szerinti túllépésére. A parlamentnek sokkal nagyobb a jogköre, mint az államfőnek – éppen csak hadiállapotot nem rendelhet el, mert ezt az elnöknek kell kihirdetnie. Amennyiben Szlovákia köztársasági elnökének nincs politikai párttámogatottsági háttere, akkor gyakorlatilag a mozgástere behatárolt. Hiszen nem rendelkezik semmilyen politikai eszközzel, ha nem áll mögötte kormányzati politikai erő. De ez így működik minden kancelláriai rendszerben. Szlovákia annyiban különbözik a többi hasonló európai jogállamtól, hogy hamarább volt alkotmánya, mintsem állami önállósága.
 
A győztesről a kampány előtt Magyarországon nagyon keveset hallottak. Sokan azt állítják, hogy az elnök asszony nem más, mint egy politikai termék.
 
–Valóban, teljesen ismeretlen személyként jelent meg Zuzana Čaputová a közéletben. Első közszereplésekor élére állt azoknak a tüntetőknek, akik a bazini – a település Pozsony tőszomszédságában fekszik – szemétlerakó ellen tiltakoztak. Ez a tiltakozás annyiban volt sikeres, hogy Bazin helyett máshol épül fel ez az üzem. Egyébként sajátos: egy ismeretlen embert környezetvédelmi ügyben futtatok fel, hogy majd sikeressé építhessem. Ez csak egy módszertani megjegyzés volt, de visszautalás az elmúlt negyven év zöld mozgalmainak tevékenységére, amelyekben soha sem a természet, hanem a „zöldség” volt a fontos. Ez tehát az 1960-as évek közepétől kialakított politikai taktika.
 
Zuzana Čaputovának van politikai háttere? Annyit írnak róla, hogy liberális. Szlovákiában mit takar ez a jelző?
 
–Nem tudom pontosan, hiszen senki sem tudja. Szerintem jelenleg a liberálisnak az a jelentése, mint hajdan a libertinistának; tehát nem szabadelvű, hanem szabadosság-párti – azt tesz, amit akar. Ez azt is jelentheti, hogy azt tesz, amit én akarok, vagy amit tesz, azt én is akarom. Azok irányába nyit tehát, akik nyerészkedni akarnak a politikai térben – nem a gazdaságira gondoltam. Visszatérve Čaputovára, aki teljesen ismeretlen volt, amikor parlamenten kívüli liberális párt – nem balliberális –, a Progresszív Szlovákia jelöltjeként indult, ott állt mögötte a most leköszönő köztársasági elnök is. Kiska bejelentette, hogy leköszönése után marad a politikai életben, s valószínűleg a nevezett pártnak lesz a támogatója, tisztségviselője, de az is lehetséges, hogy új pártot alapít. Az is érdekes, hogy a Progresszív Szlovákia párt liberalizmusa abban rejlik, hogy nem ismerjük a programját. Čaputová is ennek a pártnak volt a tagja, csak akkor mondott le a párttagságról, mikor elnökjelöltté vált. De a párt programját a nevének értelmezésén túl nem ismerjük.
 
Azért több mint furcsa, hogy Čaputová úgy indult el, hogy az őt jelölő párt programja ismeretlen. A hölgy legalább közzétette programpontjait?
 
–Azt hangoztatta, hogy küzdeni akar a korrupció ellen. A választási jelszava pedig nagyon furcsa volt „álljunk a rossz ellenébe, együtt sikerülni fog”.
 
Ennyi?
 
–Ennyi. Ez majdnem annyit jelent, mint mikor egy magyar nemzetiségű kétségbeesésében felkiált: Isten, álld meg a magyart! Ez még nem program. Attól, hogy valaki korrupció ellenes, még nem kell, hogy államfőjelölt legyen. Lássuk: Romániában, Szerbiában, Albániában, Montenegróban stb. – egy nagyon érzékeny övezetben – mindenütt a korrupció ellenességgel szólítják az utcára az embereket, és követelik a kormányváltást. Ebben a térségben, mivel nem volt jogállamiság, mindig a korrupció uralkodott. Sajátos, hogy a pénz uralma helyettesítette a jogállamot. Trianon előtt egy-két-három évtizeddel a magyarok általi elnyomás ellen bíztatták ezeknek az embereknek a dédszüleit. Akkor a magyarok ellen, most a korrupció ellen. Mi lesz az elkövetkező jelszó? Már napirenden van a migránsválság képében. Aki befogadó, az elfogadható. Aki feladja a kereszténységet, az az igazán liberális, aki értéknélküli az a globális világ elkötelezettje. Aki pedig ennek az elkötelezettje, elfogadja a pénz uralmát.
 
Az, hogy Zuzana Čaputová nyeri meg a második fordulót borítékolható volt, csak arról szólt a vita, hogy mennyire marad alul a kormányzó párt, a Smer jelöltje, Maroš Šefčovič…
 
–Valóban, de amint mondtam, a győzelem, csak az első forduló előtti utolsó három hétben volt borítékolható. Čaputovának február elejéig még csak 14% -os volt a támogatottsága. Januárban még Bugár Béla támogatottsága is fölülmúlta a 10 százalékot. Čaputová mögött nem volt társadalmi háttér. Úgy emelkedett hétről hétre a támogatottsága, mintha „pumpálták” volna őt
 
De mégis kik álltak a háttérben? Egy párhuzam; azt írják az ukrán választásokról, hogy a vezető humorista –jelölt mögött egy oligarcha áll.
 
–Igen, de az ukrán humorista ismert a médiából. Népszerűsége valóságos. Pénzbevételei ellenőrizhetők. Vagyonát nem dugipénzekből dagasztotta. Ilyen népszerűsége Čaputovának nem volt, inkább az ismeretlenség ködébe burkolódzott. Mégis február 13-án a hatodikról a harmadik helyre jött fel, majd 2-3 héttel később a legrégebbi jelöltet, Robert Mistríket visszaléptették az ő javára, pedig addig Mistrík volt a legnépszerűbb.
 
Ha már a visszalépést említette…Az a tény, hogy az Magyar Közösség Pártjának (MKP) jelöltje, Menyhárt József február 12-én visszalépett, még az első forduló előtt, Mistrík javára, és úgymond magyarként csak Bugár Béla, a vegyespárt jelöltje maradt a porondon, mennyire keltett zavart az ott élő magyarság körében?
 
–Esetünkben a politikai baklövések sorozatát látom. Menyhárt József jelölése szükségszerű, de rossz volt, mert az MKP-ban azok a személyek, akik szóba jöhettek volna olyan jelöltként, hogy a pártot is népszerűsítették volna az EP-választások előtt, nem vállalták a köztársasági elnökjelöltséget. Az MKP mégis úgy döntött, indítsanak jelöltet, ezt a megbízatást a párt elnöke vállalta. Sajnálatos tény, hogy Menyhárt Józsefet, az MKP elnökét nem eléggé ismerik a felvidéki magyarok. A jelölését követő héten 1.7 %-os volt a támogatottsága, és ez az arány megmaradt a visszalépéséig – nem tudta megmozdítani a magyar választókat. Később hasonló bénultsági együttható derült ki Bugár Béláról is, aki reménykedett abban, hogy bekerül az elnökválasztás második fordulójába, ám csúfosan leszerepelt a 3.1 %-ával. A felvidéki magyarok jelentős része pedig nem is ment el szavazni. A második fordulóban a magyarok több mint 75% nem vett részt a szavazáson. Egyes 4000 lélekszámot meghaladó magyarok lakta településeken a 20%-ot sem érte el a részvételi arány. Túlzónak tartom azokat a magyarországi „szakvéleményeket” miszerint a magyarok túlnyomó többsége a köztársasági elnökválasztás második fordulójában a sikeres köztársasági elnökjelöltre szavazott volna. Hozzáteszem: ez nem közvélemény kutatás. Ettől függetlenül Zuzana Čaputováról még lehet jó véleményük, mint ahogy én is kellemes és intelligens jelenségnek tartom.
 
Azért is lényeges a részvételi arányt kiemelni, mert a magyarországi média attól hangos, hogy a felvidéki magyarok nagy számban a liberális jelöltre Zuzana Čaputovára szavaztak. De arról hallgatnak, hogy mennyien járultak az urnákhoz.
 
–A leadott szavazatok jelentős része támogatta Zuzana Čaputovát, ám számban nem jelenthetett többet 30 ezer voksnál. Ez körülbelül a leadható magyar szavazatok 15%-a.
 
Akik a hölgyre voksoltak, inkább protest szavazók? Csak azért szavaztak a liberális jelöltre, hogy ne Fico embere legyen az államelnök?
 
–Ne nevezzük őket ellenszavazóknak, hiszen nem Šefčovič személyével volt a bajuk, hanem a Smer, Fico pártjának a jelöltje ellen voksoltak. A magyarok körében ez az elnökválasztás főleg egy negatív magatartás következménye. Ebben nem csak a jelöltekhez való viszonyulást kell látni, hanem a felvidéki magyarság politikai szétesésének folyamatát. Az utóbbinak sokkal komolyabb következményei lehetnek, minthogy nem mennek el államfőt választani. Az ellenszavazás már több mint fél évtizedes „politikai eredmény” a felvidéki magyarok széteső közéletében.
 
A korábbi elnökválasztáson az MKP állított jelöltet, Bárdos Gyulát, aki több mint 5%-ot szerzett az első fordulóban. Akkor nagyobb volt a választási kedv a magyarok részéről?
 
–Az első fordulóban Bárdos Gyula 5.1 %-a, ami ahhoz képest, hogy csak egyetlen magyar jelölt volt, elég kevés. Ezzel nem Bárdost, hanem a szlovákiai magyar politikumot minősítem, mert nem tudták kellően mozgósítani a magyarságot. Így sajnos nem lehetett kimondani, hogy „országos méretben 8-9 %-os a szavazóbázisunk, és mindannyian Bárdos Gyulát támogatjuk.” Azt viszont el tudták érni, hogy a második fordulóban a magyarok részvétele igen megnövekedjen, és többségében Kiskát támogassák Fico ellenében. Most viszont kiderült, hogy már a közösségi érdek mentén sem tudunk mozgósítani – s ez nagyon veszélyes.
 
Még arról nem is esett szó, hogy a jelöltek az országos médiában szerepelhetnek, és közvetve, közvetlenül ismertté teszik pártjukat.
 
–Ezért tartom politikai hibának az MKP elnökének visszalépését, mert így nem használta ki azt az egyetlen lehetőséget sem, ami az MKP népszerűsítését jelentette volna.
 
Olyan hangok is megjelentek, hogy a felvidéki magyaroknak az az alapvető érdekük, hogy az anyaországuk vezetői legyenek nemzetiek, értük felelősséget vállalóak, míg a többségi nemzet képviselői liberálisak, irányukban toleránsak. Attól, hogy egy szlovák politikus liberális, már rögtön magyarszeretővé válik? Azt sem hallottam, hogy Čaputová Beneš-dekrétumokat megemlítette volna. Holott ha valóban liberális, akkor kezdeményezhette volna dekrétumok eltörlését.
 
–Amikor a csehországi elnökválasztás két fordulója között Karel Schwarzenberg jobboldali, befutónak látszó jelölt kijelentette, hogy felül kell vizsgálni a Benes- dekrétumokat, támogatóinak jelentős részét elveszítette. Szlovákiában sem nyerhet egy jelölt – legyen bármilyen párt tagja - a Benes-dekrétumok eltörlésének hangoztatásával. Nyíltan egyik szlovák jelölt sem meri felvállalni a felvidéki magyarság problémáinak orvoslását. Az pedig, hogy Zuzana Čaputová az első forduló után nagy nehezen magyarul mondott egy „keszenemet”, a magyaroknak igen kevés.
 
Ígért valamit a magyaroknak?
 
–Azt, hogy a tanácsadó testületben helyet kap egy magyar is. Erre már volt példa Havel idején is 1990-1992 között, de semmit sem ért.
 
A szlovák lapok azt írták, hogy az államfőválasztás eredményeiből következtethetünk a jelenlegi kormánypártok bukására. Valóban létezik ilyen komoly összefüggés?
 
–A jelenlegi kormánykoalíció támogatottsága egyre csökken, a márciusi felmérések szerint 76 képviselővel rendelkeznének, ami éppen csak 50%+1 fő, de az elnökválasztás második fordulója után mért eredmény ettől sokkal rosszabb. A mostani kormánykoalíció már nem tudna kormányt alakítani. Ez problémát jelent, mert a Smer, a legerősebb kormánypárt 20%-ra lecsúszott. Ha bármelyik kisebb kormánypárt elhagyja a koalíciót, akkor új választásra számíthatunk. Ahogy arra is, hogy rövidesen a médiában nagyobb szerephez jut a liberális Progresszív Szlovákiáért, és a leköszönő mostani államfő. Az a politikus, aki kritizálja a V4-ek létjogosultságát – ezt Čaputová is megtette – , és támogatja a migrációs politikát. Ha a liberálisok megkerülhetetlenek lesznek a kormányalakításkor, akkor problematikus lesz a három-tenger koncepció, a V4-ek vagy a balti nyolcak irányában alakuló kapcsolat. A visegrádi, közép-európai építkezést, ami jelenleg nagyon sikeres, teljesen szétverhetik a megerősödő szlovák liberálisok. Erre megy ki a játék, mert Szlovákia a térség leggyengébb láncszeme, ott a legkönnyebb megvásárolni politikusokat, akik kiszolgálhatják az országot olyan külföldi érdekcsoportoknak, amelyek mindent megtesznek a visegrádi együttműködés gyengítéséért.
 
Medveczky Attila