A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





11 honfitársunk halt meg 5 év alatt az ukrán fronton

Magyar részvétel a kelet-ukrajnai háborúban

Amíg Kijev egyre több törvénnyel tiporja sárba a kárpátaljai magyarság jogait, addig elvárja, hogy ott élő honfitársaink vérüket hullajtsák az egységes Ukrajnáért. Habár sok ezerre tehető azon magyar fiatalok száma, akik a sorozás miatt elhagyták szülőföldjüket, mégis vannak, akik a frontra kényszerültek, sőt! A hivatalos nyilvántartás szerint immár tizenegy halálos áldozata van az öt éve tartó háborúnak.
Neve elhallgatását kérő beszélgetőtársunk is megjárta a kelet-ukrán háborút, az ott átélt borzalmakat a mai napig nem tudta feldolgozni. A kárpátaljai fiatalembert, mint szerződéses katonát azonnal elvitték a frontra, mikor a fegyveres konfliktusok elkezdődtek. Mint mondta, az állandó stressz miatt folyamatosan részeg mindenki, éjszaka sosem tudtak aludni, mivel az oroszok ilyenkor mindig lőttek, legfeljebb hajnalban, vagy délelőttönként pihenhettek kicsit. A fiatalember szakaszvezető volt, egyszer azzal ébresztették, hogy nincsenek sehol az emberei. Szakaszának tagjait az erdőben találta meg, ahogy a stressz és az alkohol hatására lövöldözve kergettek egy kutyát.
Másik alkalommal a lövészárokban gubbasztottak, mialatt lőttek rájuk, majd valaki váratlanul el kezdett nevetni. Csodálkozva kérdezték az okát, mire az elmondta, hogy azon nevet, hogyha meglövik, akkor végre hazamehet. Olyan is volt, aki ezt nem várta meg, nem bírta tovább és a többiek szeme láttára fejbe lőtte magát.
Egy nap azt a feladatot kapták, hogy szedjék össze az ukrán sereg holttesteit és lássák el egy-egy cetlivel, amire az illető nevét írják. Több mint egy napig tartott, amíg az összeégett, fej és kar nélküli holttesteket, a csonkokat felpakolták egy teherautóra. Az egymáson heverő testeket csupán egy pokróccal terítették le, majd azokra kellett ráülniük és úgy mentek vissza teherautóval a táborba. A fiatalember majd’ három hétig nem tudott enni ezek után.
Máskor egy repülőhely megvédésére vezényelték ki őket, oda ahol tudták, hogy szinte mindenkit le szoktak lőni a nyílt terep miatt. Honfitársunk ekkor csupán 1% esélyt adott annak, hogy élve hazatér a frontról. Szerencsére átvészelte ezt a támadást is, és hat hónap után hazaengedték. A szörnyűségek közepette a legnehezebben azt élte meg, hogy sosem tudta, mikor térhet haza és láthatja-e még szeretteit.
Hála Istennek ez megadatott neki, ugyanakkor immár tizenegy magyar van, aki szülőföldjétől több mint ezer km-re hunyt el. A legfiatalabb Popovics Roland volt, aki érettségi után azonnal beállt hivatásos katonának, 2014. június 14-én esett el Luhanszknál. Timoscsuk Mihály is itt esett el, amikor az oroszok sorozatvevő rakétafegyverrel lőtték az egységét. A 37 éves Lőrinc Sándor 2016. január 25-én hunyt el, egy nappal később a szintén 37 esztendős Kovács Béla is meghalt a debalcevei katlanban. A 128-as munkácsi gépesített hegyivadász dandár az oroszok ostromgyűrűjébe szorult.
Ugyanitt esett el egy orosz tank támadásában a 36 éves Kovács Adalbert. Felugrott az árokból, ahol elrejtőzött, hogy egy sebesült társán segítsen, ekkor érte halálos aknatalálat.
Bezega Sándor utász 2016. október 15-én halt meg. Egy pontonhidat építő műszaki egységnél szolgált Mariupol környékén, amikor egy ukrán akna a közelében felrobbant és megölte.
A 22 éves Szólics Román 2017. február 9-én tűnt el, mint kiderült egy felderítő akció közben ölték meg. Az ukrán születésű Márkusz Viktor úgy vált magyarrá, hogy beházasodott egy magyar családba, feleségét és nyolcéves kislányát hátrahagyva vonult be, amikor behívót kapott. 2017. február 17-én halt meg Debalcevénél.
A 45 éves Tóth Sándor harckocsi-parancsnok akkor sérült meg életveszélyesen, amikor az egysége próbált kitörni Debalcevéből. Társai hátrahagyták a nyaksérülést szenvedett férfit, és amikor később visszamentek érte, már nem találták meg.
Balázs Zoltán 22 éves szerződéses katona 2017. július 18-án halt meg orosz aknatűzben, ez év márciusának legelején pedig egy harmadik nagyszőlősi, Sipos Róbert adta vissza lelkét Teremtőjének.
Isten nyugosztalja őket!

A fronton sajnos a mai napig harcolnak honfitársaink, és ne felejtsük el, hogy az EBESZ békefenntartói között is dolgoznak magyarok…

Märle Tamás