A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Fáziskésés – ötletelgetés

Dobrev Klára ötlettelensége miatt csak követi a vörös elvtársak ostobaságait az Európai Egyesült Államokkal, mert előtte Martin Schulz is próbálkozott ezzel a kampányszöveggel – meg is bukott. Az Erőszakmentes Radikális Párt pedig nemrég tüntetett az Európai Egyesült Államokért Strasbourgban, de csak annyian jöttek össze, hogy kifeszítsék molinójukat.

Ungár Péter, az LMP egyik vezető politikusa lapinterjúban tett említést arról, hogy a homoszexualitással kapcsolatos ügyeket ő viszi pártjában, és személyes érintettsége is van a dologban. Egy másik honlap rákérdezett, hogy ezt hogyan kell értelmezni, a politikus pedig kijelentette, úgy, hogy ő meleg.
 
Ez lehetne amolyan politikai bombahír, ha 2007-ben járnánk. De azóta eltelt tizenkét év, és épp ezért joggal pukkant picit a coming out. Ez ugyanis egyáltalán nem hír, és nem is szabad, hogy az legyen. Valaha Szetey Gábor személyügyi államtitkár, a Gyurcsány-kormány tagja igyekezett politikai tőkét kovácsolni legbelsőbb magánügyéből, és neki se sikerült valami fényesre a próbálkozás. Ungár sokkal tehetségesebb politikus a volt államtitkárnál, mondandóját is ügyesen csomagolta be, ettől függetlenül mégis behozta a témát a közbeszédbe, mint annyian korábban a nyugati világban. Az ezzel a trükkel élő politikusok és közéleti személyiségek indokai között általában előkelő helyen szerepel, hogy személyes példával kívánnak elöl járni, hogy a melegek közössége is látható legyen az élet minden szegmensében. Ha viszont nagyon őszinték akarunk lenni, egy politikus esetében nem jelent semmit az, hogy neki milyen a szexuális beállítottsága. Ez a téma jól fut a bulvársajtóban, de talán az még jobban fedi a valóságot, hogy valaha, tíz éve közepesen jól futott. De akkor is hamar elhalt.
 
Magyarország ugyanis nem feleltethető meg egy tetszőleges másik országnak. Vannak hasonlóságok, de miközben Nagy-Britanniában ez a téma gyakorlatilag uralja a közbeszédet, hazánkban nemigen üti meg az ingerküszöböt. Ez Franciaországban is hasonlóképp történik, amolyan kulturális hagyományai vannak a bulvárfogyasztásnak, ellenpólusként ott van az Egyesült Államok, ahol viszont a politikusok magánélete talán nagyobb súllyal esik latba, mint politikai teljesítményük. Nem várható, hogy ez a közeljövőben megváltozik, így hatalmas hiba arra készülni, hogy egy ilyen bejelentés jelentős szavazói közeget fog megmozgatni pozitív értelemben.
 
A jelentős fáziskésés nem csak itt érhető tetten. Ugyanez az ötlettelenség látszik a Demokratikus Koalíció háza táján, amely valóban azzal az érvkészlettel kampányol az Európai Parlament választásain, hogy jöjjön el az Európai Egyesült Államok ideje, végre-valahára. Dobrev Klára, a pártelnök, Gyurcsány Ferenc felesége, egyben a párt listavezetője halálosan komolyan melegíti fel a kétezres évek elejétől nagyjából tíz éven át sokat hangoztatott téziseket. Olyan világot festenek le, amelyben az Európai Unió egy tökéletesen működő, rendkívül olajozott gépezet, tekintélyes és feddhetetlen, demokratikus elkötelezettségű vezetőkkel és csinovnyikokkal, akik egyszerűen jobban tudják, hogy egy-egy állam hogyan éljen, mint a köldöknéző és gyűlölködő nemzeti elkötelezettségű kormányok. Az elképzelésben csak az a probléma, hogy ez a vita már lezajlott, utoljára a bukása előtt beszélt Matteo Renzi olasz kormányfő a szövetségi Európáról, no meg a valami rendkívülivel előrukkolni kényszerülő Martin Schulz. A német szociáldemokrata politikus az Európai Parlament elnökéből próbált német kancellárrá válni, de szembesült azzal, hogy a legmagasabb európai tisztség se ér fel egy közepesen ismert államtitkár népszerűségével Németországban. Előremenekült az Európai Egyesült Államokkal, hátha bejön a trükk. Nem jött be, pedig Angela Merkel 2017-ben már két éve nyögte a Wilkommenskultur átkát. Ezek mellé érdemes beilleszteni a nemzetközi pénzügyi válság hullámait, a schengeni rendszer gyakorlatilag tetszhalott állapotát, valamint azt, hogy az EU bővítése szintén befagyott, épp a belső viszályok hatására. Ha valaki komolyan vette az Európai Egyesült Államokat, az utoljára nagyjából öt éve tehette. Aztán minden józanul gondolkodó politikus felismerte, hogy erre az elképzelésre nem fognak sokan szavazni, mert megvalósíthatatlan és nagyjából annyira érdekli az embereket, mint a szexuális irányultsága a jelöltnek.
 
Ezek a trendek tökéletesen láthatóak. Nem sokban különböznek a divattól. Ott is látni kell, hogy a tavaly még slágerterméknek számító ruhadarab idén már ósdi, sőt nevetséges. Aki azt felveszi, az gúny tárgya lesz, a barátok körberöhögik, s pironkodnak a jelenlétében. Igen, a retróhullám segíthet, a ruhákban mindenképp, de ennyire azért nem hasonlít egymáshoz a divat világa és a politika. Utóbbi területen mindig újat kell mutatni, különben teljesen esélytelen a győzelem.
 
Sitkei Levente
forrás: vajma.info