A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Az alkotás nem megy egy gombnyomásra – művészinterjú

Nem szeretek senkit sem provokálni az alkotásaimmal. A művészet szubjektív műfaj, így nagyon nehéz objektív mércéket felállítani.

Mindig nagy öröm egy újságírónak, ha a művész lakásában, műtermében, dolgozószobájában fogadja. Csízy László komputer által készíti alkotásait, így az van a „ fő helyen.” A szoba falán régebbi és újabb művei láthatók, a kisszekrény fiókocskái felmatricázva, s ráírva, hogy milyen eszközök találhatók benne. A precizitás jellemzi, de az interjúból megtudhatjuk, hogy természet apró részletei és a zene is mennyire ihleti művészetét.
 
Azt vettem észre, hogy szereti a növényi struktúrákat. Ez honnan eredeztethető?
 
–A gyerekkoromat falun töltöttem, erős a kapcsolatom a természettel. A legtöbb esetben egy levél, vagy egy fatörzs struktúráját próbálom felhasználni. Makro-fotót készítek egy növényi részletről, azt számítógépes programok segítségével szétszedem apró színfoltokra. Így egyszerre jelennek meg a növény tényleges szerkezeti elemi és a felületén keletkező színhatások foltjai. Így egy érdekes, különleges háló keletkezik. S ezt a hálót a legkülönbözőbb módszerekkel lehet feldolgozni, módosítani, újra feltölteni színnel. Például akár színátmenetes színekkel is. Az Úrvacsoránál a háttér „gomolygó” részecskéi az égbolt színeit hordozzák, az Ég felé fordulást jelképezik. Elég nagy munka ezt elkészíteni, mert egyenként kell a foltokat színezni. Ráadásul nem a konkrét színeket, hanem azok kötött színátmeneteit.
 
Jó, hogy ezt mondja, mert sokan azt hiszik, hogy egy komputergrafikusnak nagyon egyszerű dolgoznia. Tehát a számítógép ugyanolyan eszköz, mint másnak az ecset?
 
–Ki kell hangsúlyoznom, hogy a számítógép mindig csak egy eszköz. Igaz, a számítógéppel sokféle trükköt meg lehet csinálni, nem ugyanolyanokat, amit kézzel. A személyes munka révén a számítógéppel is meg lehet jeleníteni az egyéni érzékenységet. A számítógép hihetetlen pontossággal rajzolja meg az általam kért részleteket, különbözteti meg a színárnyalatokat, ismétel és módosít, és még folytathatnám. Azonban a számítógépes grafika csak akkor hat a nézőre, ha élményt, gondolatot tud közvetíteni, ha létrejön a nézőben a „rezonancia“. A kép erejét, személyes hangját nem lehet programozni. A számítógépes grafika ugyanakkor másféle gondolkodást igényel. A számítógéppel képi alrendszereket tudunk kezelni. Könnyebben készülhetnek látvány-variációk. A pontosság és megismételhetőség, az átméretezés hihetetlen előnyöket biztosít. Sajnos, a számítógépes grafika gazdag lehetőségeivel vissza is lehet élni. Az „effektusok“ indokolatlan használata, a látványelemek üres halmozása, a technika túlzásai veszélyes útra vihetik az alkotót.
 
Olvastam, hogy egy kiállítás-megnyitó után bemutatta a képeit. Miért szükséges ez? Különben nem értenének meg? Hiszen vannak olyan grafikái is, melyről azt mondanám – ha cinikus lennék-, nehezebb címet adni, mint elkészíteni.
 
–Néha valóban nehéz a címadás. Az alkotóban ott kavargnak kiinduló élményei és hosszú küzdelme a témával. Nehezen foglalható egy-két szavas  kifejező vagy orientáló címbe a színek és formák gazdag világa. Sokan nem is szoktak címet adni. Szerintem a jó címadás segítheti a szemlélőt.
 
Mi jellemzi alkotási folyamatát?
 
–A munkám során rendszeresen használom a digitális fotózást. Felvételeket készítek felhőkről, vízről, tűzről növényekről. Gyakran a sétáim során gyűjtöm az anyagot, de mindig figyelek. Fotóztam már utazás közben egy vonatablak különleges pára-jelenségét is. Ezek gyakran macro-fotók. Az alkotás például azzal indul, hogy egy levél macrójából számítógép segítségével egy sajátos háló-struktúrát készítek:. Az adott látványt apró homogén színfoltokká alakítom. Az így kapott rendszert színeivel és határoló görbéivel is használni fogom. Ez persze nem megy „gombnyomásra“, napokat vagy heteket töltök el azzal, hogy kialakuljon a letisztított háló. Más esetben „mesterségesen“ készítek valamilyen geometrikus hálót. Végül következnek az aprólékos műveletek: színek cseréje, méretek módosítása, mozgatások, ismétlések, tükrözések, stb. Számomra nagyon fontos a képi poén is. A konkrét képet leginkább két eltérő indíttatásból készítem. Az egyik esetben az élmény vezérel. Találtam egy különleges természeti részletet, mely nem hagy nyugodni. Ilyen a Téli fény című képem. A másik esetben valamilyen okból kötött témát kell megvalósítanom, ilyen a Káosz és rend. A „virtuális“ kép akkor van készen, amikor a saját szubjektív döntésem alapján az már tetszik, vállalható. A számítógépes mentések után elkészítem a tervezett méretű nyomat adatállományát, majd azt továbbítom a professzionális eszközökkel rendelkező nyomdába. A kész nyomat ezután önálló életet él, sorszámozása után kiállítások falára, vagy egy új tulajdonos birtokába kerül. Többféle nyilvántartást vezetek, így a nyomatok életét is követem. A munkafolyamatban a szubjektív élmény erős hatása mellett sok a gondolkodás, a tudatos döntés. Műszaki, matematikai vonzalmaimat nem tudom megtagadni, azok beépültek világszemléletembe. A pontok és vonalak mellett szeretem a színeket. A gondolati és érzelemi megközelítés számomra egyaránt fontos. Azt hiszem, hogy helyes, ha vizuális elemekből vizuális műveletek révén építem fel képnek nevezett vizuális rendszereimet. Az ismétlés, a forgatás, a tükrözés, a méret váltás többek között ilyen műveletek. Használom a természet alapvető arányait. A rezgő színuszos mozgás, a hatások exponenciális csökkenése, vagy a véletlen események életünk állandó kísérői. Ezek a függvények számomra arányokat jelentenek.
 
Másként alkot, amikor pályázatot írnak ki?
 
–A Káosz és rend munkámat is egy pályázatra készítettem. Elgondolkoztam azon, hogy a káosz és rend ellentmondásából mit emeljek ki. Arra jutottam, hogy bemutatom, hogy lesz a káoszból rend. Majd a rendből egy másfajta átalakulással egy végső állapot. Lejátszódik egy sajátos életciklus. Tehát végignézem az előgyűjtött anyagaimat, és átgondolom, miből tudnám azt megcsinálni. Lehet, furcsa, amit mondok, de esetünkben egy alma fényképe volt az alap. A mosonmagyaróvári sortűznél pedig a régi laktanya volt a jelképes, fontos hely. Fotót kerestem, az akkori épületről. Ezután megindul a munka. A pályázatoknál tehát csak az előkészités alakul másként.
 
Azt vettem ki szavaiból, hogy fontos az élmény, amit lefotóz. Mindig magánál hordja a fényképezőgépet?
 
–Nem mindig, azért nem esem túlzásba. Újabban, az úgynevezett okos-telefonokkal elég jó képeket tudok készíteni. Máskor direkt lesétálok a Duna-partra, és megpróbálok gyűjteni különféle képi részleteket. Például nagyon szépek a platánfa kéregfoltjai, amiből apró, kis minták rajzolódnak ki, vagy a Duna vízfelülete.
 
Ennyire erős kapcsolatban áll egymással a természetelvűség és az elektrográfia?
 
–Nálam nagyon erős kapcsolatban. Ha nem számítógéppel alkotnék, akkor is érezném azt, ami különleges látvány, amit érdemes megörökíteni. Amennyiben úgy érzem, hogy a látványból grafikát tudok készíteni, akkor az a késztetés él bennem, hogy mielőbb nekiálljak dolgozni.
 
Az, hogy milyen lesz a kép hangulata, az függ a lelkiállapottól?
 
–Attól a lelkiállapottól, ami először megragadott. Napról napra rengeteg élmény halmozódik fel bennem, és mikor leülök dolgozni, akkor valójában ezek mind felszínre törnek.
 
Voltaképpen kinek alkot? Kinek a tetszését akarja megnyerni?
 
–Főleg amiatt alkotok, mert a kép készítése közben hihetetlen szellemi hatások érnek. Az alkotási folyamat adja számomra a legnagyobb élményt. Van, amikor egy munkát egy időre félreteszek. Majd előveszem, és addig dolgozok rajta, míg azt nem érzem, hogy jó. Amikor a késznek tekintett munkák gyülekezni kezdenek, akkor jön a második indíttatás; milyen jó lenne, mindezt kiállításon bemutatni. Nincs is olyan alkotó, aki nem szeretné egy kiállításon bemutatni a képeit. Fiatalként fociztam, amit nagyon szerettem, élveztem jó hatását a testi-lelki kondíciómra, de természetesen azt is, amikor közönség előtt folyik a meccs. Ez egy analógia. A kiállításon, mikor az érdeklődő találkozik az alkotással, akkor a kép értékét az adja meg, hogy talál-e a szemlélő benne olyan impulzusokat,  melyek hatására azt mondja: igen, ez érdekes. Azt gondolom, hogy az általam használt módszerekkel és eszközökkel a világ olyan részleteit tudom bemutatni, melyeket csak így lehet elérhetővé tenni.
 
Azt látom, hogy igen nehéz meghatározni a stílusát. Hiszen vannak benne figurák is, máskor pedig „csak” négyzeteket és vonalakat látunk.
 
–Ez talán egy romantikus absztrakció, de nem skatulyázom bele magam egyetlen egy izmusba, stílusba.
 
A színeknél szereti a kontrasztot? Sötét a háttér, és belül izzik valami, tüzesen.
 
–Valóban törekszem a képeimen a belső feszültség kialakítására. Az egyensúly és a harmónia erők egyensúlya. Ott a reményt adó tűzláng-hatás, de a probléma, a sötétség is. A Benczúr-kiállításon látható a Vágyakozó képem, ami a Hajlék című témára készült, amikor Pannonhalmán volt kiállításunk a Magyar Elektrográfiai Társasággal. Látható, hogy háromosztatú térbe helyeztem bele a tűz-részletet, ami naturális, vonzza az embert. A kép jobb oldalán ott egy kőbefagyott emberalak, annak is csak a kontúrjai. A feszültséget itt a dinamikusan mozgó, meleg tűzfolt és a kőbefagyott alak képi és érzelmi feszültsége adja.
 
Viszont annyival egyszerűbb önnek, mint egy festőnek, hogy ugyanazt a grafikát, képet már egy gombnyomásra el tudja készíteni, el tudja adni.
 
–Ha megveszik. A sokszorosító grafika a hagyományos művészetnek is a része, a nyomtatás, a nyomda feltalálása óta létezik. Valóban különböző méretarányokban újranyomtatható a kép, és a minősége ugyanaz. A nyomat ára viszont ezzel arányban jóval kisebb az egyedi alkotások áránál. Ráadásul még mindig sok előítélet tapasztalható a számítógépes grafikával kapcsolatban.
 
Látok dolgozószobájában régi és új alkotásokat. Igaz, körülbelül 10 éve foglalkozik csakis komputergrafikával, de látható az újra való törekvés. Fontos, hogy fejlődjön, vagy ez természetes önnél?
 
–Lényeges, hogy kísérletezzünk. Rám nem vonatkozik, hogy életem végéig csak egy téma verzióit alkossam meg. Ez nem is tudna lekötni. Amikor valami elkészült, akkor azon „túllépek”. Nem nézek visszafelé. Kialakult egyéni módszerem és stílusom. Arról viszont egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy mindez nem változik majd meg a jövőben. A számítógépes környezetemet is egyre mélyebben ismerem meg, egyre több lehetőségével tudok élni. És persze reményeim szerint én magam is fejlődni fogok.
 
Két kifejezést említett: újat, jobbat. Sokszor azt látom, hogy mindenki újat szeretne csinálni. Viszont minden művészeti ágnál vannak olyanok, akik az újat úgy alkotják, hogy provokálják vele a nézőt, hallgatót. Ezzel egyetért?
 
–Elfogadom, amit mondott. Nem szeretek senkit sem provokálni az alkotásaimmal. A művészet szubjektív műfaj, így nagyon nehéz objektív mércéket felállítani.
 
Több díjat is kapott. Ezek visszaigazolást jelent?
 
–Talán, de nem az elismerésekért, a díjakért dolgozom. De az elsődleges késztetésem, hogy nem tudok alkotás nélkül létezni.
 
***
 
Csízy László villamosmérnök, komputergrafikus 1943. április 21-én született Rimaszombatban. 1967-ben fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát. A távközlési szolgálatban dolgozott a Magyar Posta, a MATÁV, később T-COM különböző műszaki munkaterületein. Különböző vezető munkakörökbe került. Szakmai munkájáért 1995-ben miniszteri kitüntetésben részesült. A ’70-es évektől a Lantos Ferenc festő-tanár vezetésével működő Pécsi Vizuális Műhelyben dolgozott. Számítógépes grafikákat kezdett készíteni, sőt kísérleti kisfilmekben is részt vett az akkor elérhető számítástechnikai eszközökkel. Ezek a munkák a legkorábbi hazai kísérleteknek között vannak. A műszaki szakmai feladatai azonban hosszú ideig háttérbe szorították ezirányú tevékenységét. 2009-től ismét intenzíven foglalkozik a számítógépes grafikával, melyhez a digitális fotózást is felhasználja. Országos és nemzetközi pályázatokon, egyéni és egyesületi kiállításokon vesz részt. Főként Magyarországon állít ki, de szerepelt Szlovákiában, Egyiptomban és Kanadában is. Tagja a Pécs-Baranya Művészeinek Társaságának (PBMT), felvételt nyert a Magyar Elektrográfiai Társaságba (MET), a Nemzetközi Bicsérdi Művésztelep Egyesületbe, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.
Fontosabb egyéni kiállítások: „Átalakulás” (Tűztorony Galéria Pécs) 2011, „Arányok és felületek” (Barokk Pavilon Pécs) 2012, Kiállítás a Nemes János AMK-ban (Hosszúhetény) 2013, „Áthatások” (Csemadok Galéria Komárom) 2014, „Színek és struktúrák” (Rovás Akadémia Kassa) 2014, „Kódképek”(MET Galéria Budapest) 2017.
Fontosabb csoportos kiállítások: MEGAPIXEL 2010 (Fuga, Budapest) 2010, Téli Tárlat (Cella Septichora ,Pécs) 2012, PBMT 10 éves Jubileumi Tárlata (Cella Septichora ,Pécs) 2013, MEGAPIXEL díjazottak (MKISZ Galéria, Budapest) 2014, “Analógiák és Differenciák” (Balassi Intézet, Kairó) 2014, Digitális Agóra-I.Nemzetközi Digitális Triennálé (Babits Mihály Kulturális Központ, Szekszárd) 2015, „Áramkör-4” (Széphárom Közösségi Tér ,Budapest) 2015, „Magyar művészek és a számítógép” (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 2016, „In memoriam 1956” (3. Országos képzőművészeti Pályázat, Mosonmagyaróvár) 2016, „XXXIX. Nyári Tárlat” ( REÖK Palota,Szeged) 2017, „Káosz és rend” országos pályázat -Szeged 2017, „Kitelepítések 70” pályázat -Pozsony
Számítógépes animáció: Kismányoky Károly: Pszichorealizmus, Bódy Gábor: Mozgástanulmányok Muybridge emlékére (1980).
 
Medveczky Attila