A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Két apának egy leánya

Tüntetni készülnek a Pride szervezői

Egyesekben nagy felháborodást váltott ki, hogy Kövér László szerda esti zuglói fórumán a pedofíliához hasonlította azt a követelést, hogy a homoszexuálisok házasodhassanak és gyereket fogadhassanak örökbe. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy Gulyás Gergely erre csak annyit mondott – teljesen érthetően –, hogy „nem tartjuk helyesnek, ha egy gyereknek két apával kell felnőnie”. Az LMBT-sek tiltakoznak, a Pride szervezői pedig tüntetést szerveznek szombat estére a Kossuth térre. Mintha Kövér László vagy Gulyás Gergely lenne a felelős azért, hogy akármilyen feminin vonásai vannak egy férfinak, akkor sem képes pótolni az anya szerepét.

Egy csecsemő máshogy kötődik édesanyjához, mint édesapjához. Habár megpróbálják velünk számtalan műsorban és cikkben elhitetni, hogy mindent és mindenkit meg lehet változtatni, vagy lehet pótolni, azért azt vegyük számításba, hogy egy lány számára az elsődleges minta az édesanyja, egy fiúnak pedig az édesapja. Mi a helyzet akkor ezzel a két kislánnyal, akiknek két apjuk van? Hiszen a gyerek az elé állított mintával tud azonosulni, azt utánozza, azt építi be egészen kis kortól. Milyen női és anya mintája lesz annak, akit csak férfiak nevelnek? A lányok édesanyjuktól kapják alapvető női mintáikat, azt, hogy miként éljék meg nőiességüket, miként viszonyuljanak majd a párjukhoz és később gyermekeikhez.

Társadalmilag elfogadott, hogy nehéz helyzetben vannak a gyermeküket egyedül nevelő nők. És nemcsak anyagi szempontból vagy azért, mert ketten könnyebb nevelni egy gyereket, mint egyedül. Hanem azért is, mert ezeknek a gyerekeknek sokkal nehezebb beépíteniük a férfi-mintákat. Nem véletlen, hogy az édesanyjuk által nevelt gyerekek sokkal jobban kötődnek például férfi tanáraikhoz, mint azok, akiket édesanyjuk és édesapjuk együtt nevel. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy ilyen téren hátrányban vannak azok, akiket egy szülő nevel, akkor azok is csak hátrányban lehetnek, akiket azonos neműek nevelnek.

Azt a gyereket, aki elveszítette édesanyját – mert elhunyt vagy elhagyta –, azt mindannyian sajnáljuk, amiért anya nélkül kell felnőnie. Közben meg ujjongjunk, hogy milyen jó azoknak a gyerekeknek, akiket csak megszült egy nő, majd rögtön két férfi vette a karjába?
Hogyan tudná két azonos nemű jobban nevelni a gyermekeit, mint két különnemű? Hiszen az igazi sokszínűségről olyan családok esetében beszélhetünk, ahol van édesanya és édesapa is. Nem pótolható sem a férfi, sem a nő, hiszen kiegészítik egymást.
Lehet, hogy a homoszexuális pároknak is „joguk” van a boldogsághoz, de egy gyereknek meg természetes joga az, hogy legyen édesanyja és édesapja is.

Märle Tamás