A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Gyógyító humor – művészinterjú

Gaál Tibor karikaturista elmondta, hogy 20 évig  kasszásként dolgozott a Hilton Casinóban „Nem volt ott könnyű dolguk az átkosban az alkalmazottaknak. Így a humor védekező mechanizmusként alakult ki közöttünk.”
 
Mi az alap: a fotó, a litográfia?
 
 – Főleg az internetről dolgozom. Könyvtárba járok, elolvasom a híres magyarok életművét. A jelenlegi kiállításomon 16 személy látható. Páskándinál ott szerepel az óra, mint attribútum vagy szimbólum, hiszen társszerzője volt a Hány az óra, Vekker úr? forgatókönyvének. Határ Győzőnél az égő szív sem véletlenül szerepel. Fiatal korábban megjelent Ragyogó szívvel című költeménye, amelynek a pártállam idején nem volt sikere. Ezért felkutatta az összes eladatlan példányt, és elégette azokat. Tehát nem csupán a fotó a lényeg, hanem sokat foglalkozom a költők, írók, tudósok életútjával.  Igen, az internet….Az internetről nagyon sok fontos dolgot tud meg az ember. Viszont azt tapasztalom, hogy a technika sátáni médiapolipja megragadja szegény gyerekek agyát. Világtendencia, hogy sokan azt akarják: ne gondolkozzanak az emberek, tartsák magukat távol a tudástól, kultúrától, legyenek gyökértelenek. Azt sulykolják bele már a fiatalokba is, hogy a különböző technikai dolgokat vegyék meg, mert azok nagyon fontosak, nem lehet nélkülük élni. És ha nem veszi meg valaki, akkor azt sokan lenézik. „Ha nem vagy trendi, akkor lemaradsz, kimaradsz valami jóból” – hangoztatják.
 
Hitelesség kérdése….Igaz, hogy karikaturistának nem muszáj hitelesnek lennie?
 
 – De annak kell lennie. Legalábbis én, ahogy a szakosztály többi tagja, erre törekszem. Nem szeretem azt, ami hiteltelen, ami kamu. Mindennek utánajárok, és így nem is lehet kritizálni alkotásaimat. A valóságra törekszünk. Ha attribútumokat rajzolunk, nagyon lényeges, hogy valóságosak legyenek.
 
 Ha azt halljuk, hogy karikatúra, akkor a valóság eltúlzására gondolunk. Alkotásait mégsem ez jellemzi. Egyéni stílust választott a műfajon belül?
 
 – Így van. Amikor felkértek kollégámmal Dluhopolszky Lászlóval, hogy a politikusokról készítsünk karikatúrákat, és három hónapon át bejártam a Parlamentbe, azt vettük észre, hogy amikor a képviselők – különösen a hölgyek – meghallották azt a szót, hogy karikatúra, már nem is kérték a rajzot. Ezért is mondtam nekik, hogy nem gúnyolom ki őket a rajzaimban, és nem lesz eltúlozva a karikatúra. 2011-ben volt a kiállítás a Parlament képviselőházában, s azután hozzászoktam ahhoz, hogy csak egy nagyon kevés túlzással éljek, s ezzel is elkerülöm azt, hogy ne legyen az egészből sértődöttség. Tudok úgy is rajzolni, hogy valakinek nagyon elhúzom az állát vagy a fülét, de az már sok az alanynak. Ezért megmaradtam a finomabb megoldásoknál.
 
 Főleg színes karikatúráit ismerjük. Ez egy tudatos döntés?
 
 – Sokan fekete-fehérben rajzolnak, főleg az idősebbek. A Médiapolip sorozatomban lesz azért fekete-fehér és színes alkotás is. A színeket nagyon szeretem. Nem fehér, hanem testszínű papírra dolgozom. Ha ilyen papírra fehér ceruzával kezdek el dolgozni, az nagy könnyebbséget jelent. Nem is kell így színezgetnem magát a testszínt. Az orral kezdem a rajzot, onnan építem fel a vázlatot, s utána a fehér ceruzával meghúzom a kontúrokat, a fény-árnyék játékot, innen már szinte megvan az út a végleges rajz felé. Mikor már tudom, hogy kit kell megrajzolnom, akkor a netről összeszedem a fotókat, az illetőről írt szövegeket, s azokat berakom egy számítógépes mappába. Utánajárok annak, hogy a valóságot ábrázoljam. Majd nyugodt körülmények között elkezdek dolgozni. Mások a nagy zsivajt szeretik, én viszont nem.
 
 Mi tart tovább, a rajzolás vagy az előkészület, az utánajárás?
 
 – Ez témától függ. Amikor rendelésre, születésnapra, vagy céges partira kérnek föl, akkor az előkészület sokkal rövidebb időt vesz igénybe. A Nagy magyaroknál viszont az előkészület sokkal hosszabb ideig tart a rajzolásnál. Általában szimultán három rajzot is készítek. Mindhármat felvázolom a papírra, és van mikor három különböző ember portréja készül el egyszerre. Ha az egyiket megunom, akkor rátérek a másik rajzra.
 
 Készülő karikatúráit megmutatja kollégáinak, barátainak, hogy mondjanak róluk véleményt?
 
 – Készülő rajzaimat nem szoktam munka közben másoknak megmutatni. Csak mikor elkészülök a karikatúrával, akkor mutatom meg kollégáimnak is azokat.
 
 Nehéz befejezni egy alkotást?
 
 – Tehát mikor is van kész egy kép? Egy régi mondás szerint, akkor, ha eladtam, hiszen azután már nem tudok rajta korrigálni.
 
 Előfordul, hogy egyik rajzát teljesen megmásítja?
 
 – Ez nem jellemző, az viszont igen, hogy hozzáteszek valamit.
 
 Ha már eladásról van szó: mennyire megy ez mostanság, mikor ön is azt mondja, hogy a kultúrával alig foglalkoznak az emberek?
 
 – Hullámvölgyről beszélhetünk, mert volt rá példa, hogy valaki rögtön „beleszeretett” egyik művembe, és megvásárolta azt. Többen felkeresnek azzal, hogy „láttam a neten a rajzait, s kérem, hogy egy születésnapra készítsen karikatúrát”. A Nagy magyarok sorozatból eddig még nem adtam el, mert a cél a kultúrmisszió. A kiállításokon sosem az eredetit rakom ki. Kinyomtatom a rajzot, aláírom, ami gyakorlatilag eredetinek számít. Ha valaki azt mondja, hogy neki kéne az Ady Endre eredetije, az 1/1-es, azt természetesen drágábban adom el. Azért sem rakom ki az eredeti képet, mert több kollégám mondta, hogy ellopták az eredeti művét.
 
 Portrékarikaturistának nevezi magát. Mi a különbség a portrékarikaturista és a sajtókarikaturista között?
 
 – A sajtókarikatúra alkotása sokkal gyorsabb, kevésbé kidolgozott. A kiállításaimon jelenik meg a portrékarikatúra. A sajtókarikatúra úgy működik, hogy megkapom a napi híreket, és felkérnek, hogy egy gyors rajzot készítsek azzal kapcsolatban. A portrékarikatúránál nem számít a határidő, senki sem zavar alkotás közben.
 
 Menjünk kissé vissza az időben. Hogyan is lett egy porcelánfestőből grafikus, karikaturista?
 
 – Kitanultam a porcelánfestészetet. E „műfajban” terpentint használunk, s emiatt ekcémás lett a kezem. De nem hagytam föl a porcelánnal, ha felkértek, akkor megfestettem azokat a család részére vagy ajándékként. Ezután különböző tanfolyamokra is jártam. Évtizedekig látogattam a Tokaji Művésztelepet, ami sajnos megszűnt. Viszont később én is szerveztem nyári nemzetközi karikatúratábort Szigetmonostoron 2013 és 2015 között. A harmadik már virtuális volt – pénzhiány miatt.
 
 Mi volt a tábor lényege? Mondhatni menetrendje?
 
 – Mikor megérkeztünk, finom vacsorával, szeretettel fogadtak bennünket. Másnap kihirdettük a napi témakört. Kimentünk például a főtérre, és akár ingyen portrékat készítettünk a minket felkereső emberek számára. Majd megadtunk különböző témákat, például a halászatot, a lecsófesztivált. Ezekből a rajzokból a tábor végén kiállítást rendeztünk. A képeket a szigetmonostori polgármesteri hivatalban őrzik. Tehát mi a rajzainkkal „fizettünk”.
 
 Eleinte honnan merítette a témákat?
 
 – A való életből. Húsz évig dolgoztam a Hilton Casinóban mit kasszás. Nem volt ott könnyű dolguk az „átkosban” az alkalmazottaknak. Így a humor védekező mechanizmusként alakult ki közöttünk. Rajzoltam és festettem is régebben. Megjegyzem, rendelésre most is festek. Életem úgy alakult, hogy utána a Gundelben dolgoztam, majd Németországban is szakács voltam, sőt Ausztráliában is jártam. Elmondható, hogy sokat látott és tapasztalt karikaturista vagyok. A szakácsmesterség közben is egyfolytában rajzoltam. Így születtek meg gasztroart műveim. Ilyen például a Kígyóuborka, ahol egy uborkából tekeredik ki a kígyó.
 
 Tudtommal, szobrászattal is foglalkozik.
 
 – Pontosítsunk: kerámiával, amit Tokajban szerettem meg, ahogy a fafaragást is. Az utóbbi viszont elég nagy zajjal jár. S ezt ezért inkább vidéken, elhagyatottabb helyen lehet művelni. Sokat korongoztam, vázákat készítettem. De számomra a rajz, a grafika az első. Most éppen Adyt és Liszt Ferencet készítem kerámiából. A Nagy Magyaroknál Ady mellett egy női lábból nő ki az Eiffel-torony. Tudtam, hogy ezt a művet a gyerekek is megtekintik majd. Arra törekedtem, hogy a ledér hölgyeket és Párizst finoman érzékeltessem.
 
A legnagyobb sikert egy neves futballista portrékarikatúrájával érte el. Miért éppen Puskás Öcsit választotta?
 
 – 2010-ben a német toonpool.com internetes oldal CARICUP 2010 versenyébe neveztem be. A 2010-es vb előtt két héttel erről az oldalról e-maileket küldtek szét a világ karikaturistáinak, hogy szeretnének-e részt venni egy versenyen egy focista megrajzolásával. 36 karikatúrát választottak ki a több mint ezerből. Ebben benne volt Puskás Öcsi-rajzom is. Elismerem a nagy neves focisták teljesítményeit, de számomra egyértelmű volt, hogy Puskást rajzolom le. Maradjunk a nagy magyaroknál… A verseny rendszere egyébiránt viszonylag egyszerű volt. A honlap rendszeres látogatói értékelték a beérkezett alkotásokat, s az éppen legkevesebb pontot gyűjtő alkotás kiesett. Végül csak hárman maradtak: Cristiano Ronaldo, Rooney és Puskás Öcsi. Nem csak az itthoni, de a külföldi rajongók is szavaztak rám, így nyerhettem meg a versenyt. A hármas összevetésből Öcsi bácsi jött ki pompásan (224 pont), Ronaldo 187-tel ezüstérmes, Rooney pedig a harmadik helyen zárta a ezt a különleges világbajnokságot. Tehát Öcsi bácsi világbajnok lett. Az meg tipikus magyar betegség, hogy némely hazai karikaturista irigykedett rám. De hát az élet már csak ilyen.
 
 Nagy az irigység a szakmán belül?
 
 – Milyen szakmáról beszélünk? Hiszen alig tudunk megjelenni… Már akinél. Ez habitus függvénye. Csak az ostobák irigyek. Ha nem nekem szólnak egy karikatúra elkészítésére, hanem valamelyik kollégámnak, akkor nem vagyok arra irigy. Úgyis lesz még más alkalom.
 
 Miért vette föl a T-boy művésznevet?
 
 – Ezt a nevet 2006-ban adtam magamnak, a rendőrterror, a szemkilövések idején. Akkor az országban tébolyító, őrült állapotok uralkodtak. A T betű pedig a Tiborból ered.
 
 Mi jellemzi jelenleg a hazai karikatúrát?
 
 – Sajnos erre a kérdésre nem tudok pozitív választ adni. Hozzávetőlegesen 7000 napja megszűnt a Ludas Matyi, pedig lenne rá igény. Pár napilapban silány minőségű karikatúrát láthatunk. Semmi tudás nincs a rajzok mögött. Sőt még humor sincs. Holott a magyar humor híres.
 
 Mitől válik valaki karikaturistává?
 
– Attól, hogy kinevezi magát annak, s csatlakozik egy klikkhez. Azért a szakma előbb-utóbb kidobja azokat, akiknek nincs tudásuk és humoruk. Sajnálatos, hogy Nyugaton sokkal jobban értékelik a karikaturistákat, mint idehaza. Csak akkor beszélhetünk a karikatúráról mint művészetről, ha a rajzok megütnek egy bizonyos minőségi szintet.
 
 El tudná képzelni az életét rajzolás nélkül?
 
 – Amíg csak tehetem, rajzolni akarok. Ahogy az utcákat járom, a tömegközlekedési eszközökön utazom, mindig új és új gondolatok jutnak eszembe, s ezek adják a témákat, a poénokat.
 
***
 
Gaál Tibor (T-boy) portrékarikaturista, grafikus tanulmányait porcelánfestőként kezdte a Hollóházi porcelángyárban. Felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára 1986-ban. Felkészítő tanárai: Korga György és Orvos András. A Tokaji művésztelep oszlopos tagja volt 1980-tól 1989-ig (a művésztelep megszűnéséig). Karsai Zsigmond és Jolláthy Attila voltak a tanárai és mentorai. Több hazai kiállítást rendezett a ’90-es években, például a Hilton Casinóban kétszer is volt tárlata. A karikatúraművészethez 1997-ben csatlakozott. Több nemzetközi kiállításon vett részt, Amerikától, Európán át egészen Ausztráliáig. Több hazai karikatúrapályázaton különböző helyezéseket ért el. Eddig két nemzetközi első helyezést kapott pályafutása során. A Magyar Kultúra Alapítvány 2009-ben rendezett nemzetközi karikatúrafesztiválján győzött a szabadon választott kategóriában. Amire a legbüszkébb: a 2010-ben a foci-világbajnoksággal szimultán rendezett, világ-karikatúraversenyen – amely egy hónapon át tartott – aranyérmet nyert Puskás Ferencről készült rajzával. „Öcsibá” mégis aranyérmes lett. Internetes újságban rajzol és a Magyar Hírlapban publikál. Itt jelent meg elsőként Nagy magyarok sorozata nyomtatásban. 2013-ban a Magyar Írószövetségben Szakolczay Lajos író, művészetkritikus barátja és mentora kezdeményezésére mutatta be elsőként a folyamatosan bővülő nagy magyarokról készült portrésorozatát. A felnövekvő generációnak készíti alkotásait, mintegy kulturális missziót is végez, hogy ismerjék meg nagy elődjeinket. 2015 májusában a Pest Megyei Kormányhivatalban volt ismét egyéni kiállítása. 2015 szeptemberében ismét egyéni kiállítása nyílt a Központi Szabó Ervin Könyvtárban, a Wenckheim-palotában (Kálvin tér). Két alkalommal is szervezett nyári nemzetközi karikatúra tábort. A MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztályának szervezőtitkára.
 
 
Medveczky Attila