A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Kapitány a süllyedő hajón - jegyzet

Rövid időn belül a második nagy lélegzetvételű vélemény látott napvilágot az MSZP politikusától, Szanyi Tibortól. A sokak által csak Szanyi Kapitányként emlegetett pártember előbb a közösségi oldalán fejtette ki álláspontját, nemrégiben pedig a párttársainak szánt levele került ki a nyilvánosság elé.
 
A mondanivaló stílusából egyértelműen következtetni lehet a sértettségre, arra, hogy Szanyi a hiúságában is mélyen megbántva érzi magát, mert nem neki adták a pártja által megszerzett egyetlen brüsszeli mandátumot. Szanyi egyetlen pillanatig sem rejtette véka alá, hogy boldogan újrázna Brüsszelben, és azt sem, hogy az elmúlt ciklusban végzett munkája alapján szerinte őt illetné a megszerzett mandátum.
Mindazonáltal – sértettség ide, hiúság oda – érdemes elolvasni Szanyi mindkét megnyilvánulását, mert ebből a Napnál is világosabb lesz, hogy mivé lett a balliberális oldal egykori vezető pártja. Az egykor szebb napokat látott és – sajnos – három ciklusra kormányzati felhatalmazást is kapó MSZP mára valóban gittegylet szintű tömörüléssé silányult. Vezetőinek szellemi és vezetői képességei jóindulattal is csak középszerűnek nevezhetők, és a legfőbb korifeusok előtt végső soron egyetlen cél lebeg: a saját pozíció és az ezzel járó anyagi és egyéb járandóságok biztosítása. Aki azt feltételezné, hogy vállalt MSZP-ellenességünk mondatja velünk ezeket, annak idéznénk Szanyi gondolataiból.
 
A párt alelnöke szerint Tóth Bertalan elnök azért tette magát az MSZP-Párbeszéd-lista élére, mert ezzel akart saját maga számára mozgásteret teremteni. Ujhelyi István nem a kampányfőnöki teendőit végezte, hanem a saját pozicionálásával és saját PR-jával volt elfoglalva. Azzal pedig, amit a párt EP-listájának összeállításáról és az ezzel kapcsolatos szavazásról mondott, önmagában romba dönti azt a gyakran hangoztatott maszlagot, miszerint az MSZP egy demokratikusan működő párt, ahol minden véleménynek helye van. Szanyi szerint az EP-lista a következő módon lett megszavazva a „demokratikusan működő” és „plurális” MSZP választmányi ülésén: „A pattanásig feszült idegekkel szavazó választmányi tagok (és bizony szavazó nem-tagok!) egymás kezét rángatták le vagy fel, egyesek Ujhelyit is és engem is megszavaztak, (...) a pártfizetéssel is bíró szavazókat pedig egynémely pártvezető fixírozta éles tekintettel, konkrétan szemből.”Érdekes lenne kivizsgálni, hogy Szanyi fentebbi leírása igaz-e, mert ha ez a szavazás valóban úgy történt, ahogyan az alelnök írja, akkor ennek legitimációja finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető. S továbbgondolva, felmerül a kérdés, hogy vajon más esetekben tisztességesen viselkednek-e azok a pártfunkcionáriusok, akik egy választmányi ülésen ilyen viselkedést tanúsítanak? Költői a felvetés, és aligha kérdéses a válasz…


Zárásként álljon itt néhány mondat Szanyi Kapitány legsokatmondóbb állításaiból: „Értelmiségi szimpátia sem övez minket. A baloldalinak ismert tudósaink, művészeink mára majdnem teljesen elhalkultak, rosszat pedig – udvariasan – inkább nem mondanak. Hovatovább akkor törünk ki külső-belső üdvrivalgásban, ha valaki számottevőbb ember, valami testület szóba áll velünk. Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk. A következmény nélküliség és a bénult reakcióképtelenség minden választópolgár tudatalattijában azt rögzíti, hogy ha ránk szavaz, vele se fog történni semmi jó, s ebben sajnos akár igaza is lehet.”
 
A sokat és jogosan bírált Szanyi Tibor saját pártjáról mondta ezt a lesújtó véleményt. Eszünkbe sem jut tiltakozni, mi is így látjuk és kimondottan jó érzés, hogy hosszú ideje hangoztatott véleményünket a saját, legbelső köreikből származó politikus erősíti meg. Ezek után már csak egy kávét kérünk…
 
Kovács Attila