A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Örökség – jegyzet

Az ős-kommunista Apró Antal példaértékű elvtársa volt az előző rendszernek. Már 1931-től tagja volt az akkor illegális kommunista pártnak, s kitartását, lojalitását 1945-től folyamatosan és busásan honorálta is a bolsevik bagázs. Nem néztem utána, de alighanem rekord-közeli – vagy talán egyértelmű rekord is – az a tény, miszerint 1945 és 1989 között 44(!) éven át folyamatosan országgyűlési képviselő lehetett. 1956. november 1-jén Kádárral, Münnich Ferenccel és Kossa Istvánnal együtt kilépett Nagy Imre kormányából, és kezdeményezte a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. Ennek eredménye közismert: a forradalmat az Apróék által behívott szovjet hadsereg leverte, példátlanul véres bosszút álltak a harcokban résztvevőkön (innen is a híres mondás: Kádár, Apró, Dögei…), majd a szovjet szuronyok árnyékában levezényelték a teljes visszarendeződést.

Nem véletlenül kapta meg 1958-ban a korábban egy jómódú, zsidó család által lakott, ám tőle elkobzott Szemlőhegyi úti villa első emeletét a hatalomtól, s sokatmondó, hogy ugyanannak a villának a földszintjét a halálos ítéletek egész sorát meghozó kommunista vérbíró, Jahner-Bakos Mihály és neje kapta meg a párttól. Volt miért hálásnak lennie a hatalomnak Apró felé.
A kommunista Magyarország nemzetpolitikáját mindenki ismerheti. A határon túli nemzettársakról a kommunista internacionalizmus jegyében tudomást sem vettek, de az anyaországon belül is ajánlatos volt visszafogottan „magyarkodni”, különben lesújtott a párt ökle… Nemzettudat, pláne annak tudatos ápolása, fejlesztése szóba sem jöhetett. Nem az azonos nemzethez tartozás összekötő ereje, hanem az elvtársiság számított, az, hogy valaki kommunista legyen.

Aki ilyen környezetben szocializálódik, nem meglepő, ha később, felnőtt emberként maga is ilyen gondolkodású ember lesz.

Vezető hír volt a minap, miszerint Dobrev Klára magyarországi EP-képviselő NEM SZAVAZTA MEG Járóka Lívia magyar EP-képviselő parlamenti alelnöki felterjesztését. A dolog még csak nem is suttyomban zajlott, hiszen a nemmel szavazó Dobrev Klára – aki Apró Antal unokája – magától értetődő hangon, szinte már büszkeséggel nyilatkozta, hogy nemzettársa ellen szavazott. A saját honfitársa által elutasított Járóka Lívia méltó választ adott: „Örülök, hogy ketten vagyunk, ketten is képviselhetjük a magyar érdekeket. Jó dolog, hogy több magyar is van az Európai Parlament elnökségében.”
A két képviselő hozzáállása, nemzeti öntudatának megnyilvánulása között ott feszül maga a világegyetem. Aligha kell ecsetelni, hogy kinek a javára. Járóka Lívia egy világszerte elismert, megsüvegelt, nagyra becsült zenészfamília oldalági leszármazottja. Családja magyarságukra – és persze cigányságukra is – egyformán és méltán lehet büszke, tisztességük példának állítható.

Bár állandóan elhangzik, hogy a gyermekek/unokák nem vonhatóak felelősségre az apáik, nagyapáik tetteiért, s ez persze alapvetően igaz is, azért nincsenek véletlenek. A családi örökség mindig követendő, a gyermekek és az unokák ugyanazt a vonalat viszik tovább, amelyet szüleik, nagyszüleik képviseltek. A vér nem válik vízzé…
 
Kovács Attila