A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Korabeli lapok a Batthyány-örökmécses 1926. október 6-ai felavatásáról

A Belügyminisztérium 1926-ban az évben írta össze a még élő 48-as honvédeket, akik ekkor még tízen voltak országszerte, köztük Lebó István, a budapesti honvédmenház utolsó lakója, a 48-as megemlékezések állandó szereplője. Ő természetesen a Batthyány-örökmécses felavatásáról sem hiányozhatott.
 
1926.10.06.-ÁN BUDAPESTEN FELAVATTÁK A BATTHYÁNY-ÖRÖKMÉCSEST, AMELY A SZABADSÁG JELKÉPE LETT.

 
Miért éppen azon a helyen áll az örkmécses?
 
Valaha itt volt a hírhedt Új épület árka, s mellette helyezkedett el a legsötétebb börtönök egyike. 1849 októberében itt őrizték, majd az árokban lőtték főbe gróf Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét. – 1905-ben vetették fel a fővárosi vezetésben, hogy a kivégzés helyén örökké égő lámpát állítsanak fel. A kiírt pályázatot Pogány Móricz építész nyerte, aki obeliszket tervezett, felső részében, rács mögött égő örökméccsel. A megvalósítás az I. világháború miatt elmaradt. 1925-ben újra felmerült az emlékmű létesítésének ötlete. Pogány Mórictól új tervjavaslatot kértek, s az általa készített változatok közül a klasszicizáló, egyszerű talapzatra helyezett lámpa mellett döntöttek. Az emlékművet a Báthori utca és a Hold utca kereszteződésénél, egy kis tér közepén az utolsó, még élő ’48-as honvéd, Lebó István jelenlétében avatták fel az állam vezetői.
 
A Belügyminisztérium 1926-ban az évben írta össze a még élő 48-as honvédeket, akik ekkor még tízen voltak országszerte, köztük Lebó István, a budapesti honvédmenház utolsó lakója, a 48-as megemlékezések állandó szereplője. Ő természetesen a Batthyány-örökmécses felavatásáról sem hiányozhatott.
 
A korabeli lapok részletes tudósításokat közöltek az eseményről. Az alábbiakban ezekből válogatott a felvidek.ma szerzője, Sztakó Zsolt.
 
Részlet a Magyarság beszámolójából:
 
„Liber Endre tanácsnok beszédében részletesen ismerteti az emlékmű történetét. Elmondja, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága határozta el e mű létesítését, majd 1905-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet pályázatot irt ki a mű megtervezésére. A pályadijat Pogány Móric műépítész nyerte el rendkívül stílusos és művészies elgondolásu pályamunkával. Az azóta eltelt huszonegy év alatt a művész sokat változtatott és javított tervén, mig végre a mű mai tökéletes alakjában elkészült A tanácsnok leleplezte az emlékművet, amely most már ott állott az ünneplő közönség előtt.”
 
Az Újság pedig ezt írta:
 
„Ezt az örökmécsest tudvalevőleg az egykori kivégzés színhelyén, az akkori Neugebaude északkeleti sarokudvarában lévő területen állították fel, mely ma megfelel a Báthory-utca és a Hold-utca kereszteződésénél lévő kis térségnek. Itt gyülekezett össze az ünneplő közönség, melynek soraiban megjelent a kormányzó, a kultuszminiszter, a nemzetgyűlés két alelnöke, az újonnan megválasztott polgármester és igen előkelő közszereplésben álló személyiségek. Az ünnepség során a fővárosi énekkar bevezetésül elénekelte a nemzeti Hiszekegyet, majd Liber Endre tanácsnok vázolta az emlékmű létrejövetelének történetét, egyben felkérte a polgármestert annak átvételére. A kormányzó kézintésére lehullott a lepel és teljes művészi szépségében állt a szemek előtt az emlékmű, mely Pogány Móric nemes invencióját dicséri. Az empirestilusu magas bronzlámpás egy körlépcsőre helyezett kockaalaku terméskőtalapzaton áll s apró vörös mécses ég benne, mely a biborszinü üvegkehelyből szelíden sugározza az enyhe fényt.”
 
felvidek.ma írása nyomán