A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Főhajtás a forradalom orvos hősei előtt

Kásler Miklós: a legjobban az szeret, aki az életét is feláldozza a többiekért

A Honvédelmi Minisztérium és a Nemzeti Fórum Egyesület közös rendezvényén, november 4-én a megemlékezők – köztük Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Dr. Kun Szabó István vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ parancsnoka – főhajtással, koszorúkkal és mécsesekkel rótták le tiszteletüket Budapesten, a Magyar Orvos Hősi Halottak Emlékszobránál.
 
A parlamenti ellenzék meggyalázta a gyásznapot
 
Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének, a Nemzeti Fórum elnökének köszöntő sorait Hágen Ádám, a Nemzeti Fórum szervezője olvasta fel.
„Ezen a napon emlékezetünkben újra dübörögnek a szovjet tankok. A magam emlékezete is megőrizte november 4. hajnalát, amikor innen nem is olyan messze, a Dob utca és a körút sarkán a bérház második emeletének erkélyéről hason fekve néztük, ahogy vonulnak dübörögve a szovjet tankok. A négyesztendős kishúgom kiabálni kezdett: menjenek el a tankok, jöjjenek vissza a villamosok! Édesapám vitte be a konyhába, és próbálta nyugtatni. A kishúgom riadalma valamennyiünket bénított, bénította Pestet és Budát, bénította az egész országot. Amikor 1987-ben a lakiteleki találkozó bevezetőjében Nagy Lászlót idéztem, akkor erre a vasárnap hajnalra gondoltam. »A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül.«
A rendszerváltó évtizedek után most ez a mondat bennem így visszhangzik: a torkon vágott rendszerváltás pirosát és gyászát viseljük belül. Ezért nem vagyok most az orvos hősök emlékműve előtt, ezért fogalmaztam ezeket a mondatokat a Parlamentben, a kétharmados szavazás előtti órában, mert a parlamenti ellenzék fenyegetett állapotot teremtett. Idegen gondolatokkal, és a parlamenti demokráciától idegen módszerekkel próbál zavart kelteni, káoszt teremteni. Demokratikus tehetetlenségükből csak annyira képesek, hogy meggyalázzák a mai gyásznapot, amikor emlékezetünkben dübörögnek a szovjet tankok, amikor gyászoljuk a forradalomban és szabadságharcban elesett hősi halottainkat, a kivégzett mártírokat, az értelmes élettől megfosztott testben és lélekben megkínzott százezreket és a gyógyító orvosokat, mentősöket, ápolókat.”
 
Mindig élet lesz a vérből
 
„Hippokratész esküjének alapján az orvos köteles mindent megtenni az emberi életért, s az alapelv nem más, minthogy a beteg java a legfőbb törvény. Az orvosi eskü hippokratészi alapgondolatát, a nem ártani a betegnek elvét kétezer éve Krisztus írta át, aki az orvoslás hagyományaiban megjelenítette és kötelezővé tette a keresztény közösségben a megértést, az együttérzést, a szenvedőkön való segítés parancsát, a példamutatást és azt az elvet, hogy a legjobban az szeret, aki az életét is feláldozza a többiekért” –ezzel a gondolattal kezdte megemlékező beszédét az emberi erőforrások minisztere.

Kásler Miklós szerint ez a krisztusi elv határozta meg hosszú időn keresztül az európai orvoslás gondolatiságát, alapelvét, törekvéseit, s ez vezette az 1848-49-es szabadságharc magyar katonaorvosait; Balassa Jánost, Markusovszky Lajost, és sok kiváló orvost. „Ezt őrizték meg a magyar ápolók és orvosok az első világháborúban, több mint 190 áldozattal, akik a harctéren estek el, több mint 400 áldozattal, akik fertőző betegségben, és több mint 400-an, akik a hadifogságban – társaikat ápolva – veszítették életüket. Ezt a szobrot 1942-ben az ő emlékükre állították, és akkor még nem tudták azt, hogy következik Budapest ostroma, következnek a világháborús veszteségek. Nem tudták azt sem, hogy ebből az identitásból, ebből a hagyományból, a történelem parancsából megszületik a világtörténelem egyik csodája; a legtisztább forradalom, az 1956-os. (…) Egy magyar író átjött Amerikából, de november 4. után már nem tudott Budapestre jönni, Rómában töltötte a következő heteket. Azt írta: Népek Krisztusa Magyarország.” Máraira utalva a miniszter kijelentette, hogy „profetikus mondata volt, hogy mindig élet lesz a vérből. Ez így történt a magyarság történelmének hosszú évszázadai alatt.” Arra kérte a jelenlévőket, hogy mondjanak el egy imát az elesett orvosokért, és azokért, akik a világ harcterein életük kockáztatásával életeket mentenek.
 
A hazaszeretet és az emberség emlékműve
 
„Horvay János szobrászművész alkotása több mint 77 éve emlékeztet bennünket a háborús időkben is készen szolgáló, gyakran önmaguk biztonságát, egészségét és életet is földáldozó orvosokra és egészségügyi dolgozókra, akik mindent megtettek, megtesznek azért, hogy a sebesültek életét megóvják, szenvedéseiket enyhítsék” - mondta Kun Szabó István vezérőrnagy. Az 1942-es átadással kapcsolatban megjegyezte, hogy már akkor is egyértelmű volt, hogy az emberi társadalmak természetéből fakadóan a háború és az életveszélyes sebesülésekkel járó összecsapások nem csupán a múltat, hanem sajnos a jelent és a jövőt is áthatják. „Ez a csodálatosan megmunkált mészkődarab nem másra hívja fel a figyelmet, mint a hazaszeretethez kapcsolódó emberségre” –szögezte le a vezérőrnagy.
 
A beszédek elhangzását követően a szónokok, a Nemzeti Fórum helyi szervezetei, a megemlékezők, a meghívott ’56-os szervezetek, az orvos szervezetek és a hagyományápoló egyesületek képviselői katonai tiszteletadás mellett helyezték el koszorúikat és mécseseiket az emlékműnél.
 
***
 
Az 1942-es emlékműavatásról
 
1942. május 17-én, vasárnap délelőtt 10.00 órakor avatták fel az I. világháborúban hősi halált halt magyar orvosok emlékére készített emlékművet.
 
Az avatáson jelen volt vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, bárciházi Bárzcy István titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkár, Scholtz Kornél titkos tanácsos, ny. államtitkár, vitéz Simon Elemér titkos tanácsos, a Magyar Vöröskereszt elnöke, a képviselőház alelnöke, Mutschenbacher Emil, az OMGE elnöke, Bódy László, a főváros alpolgármestere, Némethy Károly tanácsnok, vitéz Irsy László, a Közmunkatanács alelnöke, Kiss Ferenc, a Pázmány Péter Tudományegyetem dékánja, Császár Elemér a pécsi, Jankovich László egyetemi tanár a debreceni egyetem részéről, Bakay Lajos, a Budapesti Orvosi Kamara elnöke, Orsós Ferenc, a MONE elnöke. Jelen volt tovább Csilléry András, az Orvosi Nyugdíjintézet elnöke, vitéz Hász István tábori püspök, Ruskiczay-Rüdiger Imre, vitéz Nemerey Márton, Rákosy Imre altábornagyok, Farkas Ferenc vezérőrnagy, dálnokfalvi Bartha Károly honvédelmi miniszter, Franck Richárd dr. orvos-vezérőrnagy.
 
Franck Richárd dr. orvos-vezérőrnagy mondott elsőként beszédet, majd Mutschenbacher Emil, az OMGE elnöke szólalt fel. Ezt követően dálnokfalvi Bartha Károly honvédelmi miniszter megadta az engedélyt a szobor leleplezésére. A leleplezést követően megkoszorúzták az emlékművet, elsőként a kormányzó koszorúját helyezte el dálnokfalvi Bartha Károly honvédelmi miniszter
 
Medveczky Attila
 
(2019. november 4.)