A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





ELÉRHETETLEN FÖLD – 50

Lezsák Sándor: a közösségekből épül a haza, azért, hogy a föld elérhető legyen.

A Kilencek genezise, fejlődése páratlan a magyar irodalomban – mondta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke azon a november 23-ai könyvbemutatóval egybekötött rendezvényen, melyet az Antológia Kiadó, a Magyar Írószövetség és a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány szervezett a Kilencek antológiájának fél évszázados születésnapjára.
 
Mielőtt a rendezvényről szólnánk, nézzünk is utána, kik is azok a Kilencek.
A Kilencek annak az egykori bölcsészhallgatókból álló csoportnak a közkeletű elnevezése, amelynek tagjai a hatvanas évek második felében összefogtak és ragaszkodtak ahhoz, hogy egy versantológiában közösen hallassák hangjukat.
Elkészült kötetüknek az Elérhetetlen föld címet adták, s bár a kiadáshoz akkoriban elengedhetetlen ajánlást olyan nagyságok írták, mint Juhász Ferenc, Nagy László és Váci Mihály, a kommunista pártközpontban mégis megtiltották a megjelentetést. Végül a sok-sok próbálkozás, idegőrlő közbenjárás hatására 1969 végén mégis napvilágot láthatott a kötet, Nagy László előszavával. Az ötezer példányban megjelent mű bombaként robbant az irodalmi életben – új fejezetet nyitva a kortárs magyar költészetben.
 
A Kilencek tagjai: Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre és Utassy József.
 
Közülük hárman – Rózsa Endre, Oláh János és Utassy József – , ahogy Konczek József fogalmazott már „az elérhető mennyben vannak.”
 
A rendezvényen bemutatták az 50 évvel ezelőtti, újra kiadott könyvet és az Antológia Kiadó ELÉRHETETLEN FÖLD – 50 c. kötetét. Péntek Imre költőtől, kritikustól, újságírótól megtudtuk, hogy az utóbbi kötetben szereplő verseket a szerzők válogatták, és az ő feladata a jubileumi kiadvány összeállítása volt.
 
„A ’60-as évek közepén kerestem, mint minden fiatal azt, miként történik a pályakezdés – főleg a költőknél. Először a Heteket, majd a Kilenceket ismertem meg. Kerestem, és felfedeztem Ágh István, Bella István, Serfőző Simon verseit. 1969-et követően pedig a Kilenceket, így Kovács István költeményeit. Felfedeztem a valóságirodalmat, a folyóiratokban pedig a valóságriportokat. Ezekhez természetüknél fogva illeszkedett a Hetek és a Kilencek költő- nemzedékei, akik a valóság jegyesei voltak” –fogalmazott köszöntő beszédében Lezsák Sándor. Az Országgyűlés alelnöke bevallotta, hogy ezen költemények megismerését követően másként látta a világot, annyira hatottak rá a hiteles kortársak művei. Könyvesboltról könyvesboltra járt, hogy hozzájusson a Kilencek tagjainak verseskötetihez. Majd arról beszélt, hogy 1982-ben, amikor igen nehéz helyzetbe került, kapott egy baráti levelet, hogy a Kilencek meghívja őt egy összejövetelre, ahol megkapja a Kilencek díját. Hiszen a ’80-as évek elején a Kilencek díjat alapítottak a megjelenési gondokkal küzdő, tehetségesnek vélt pályakezdő költőknek. Mentőöv volt ez többek számára, maga a hit és a remény az egyáltalán nem könnyű folytatáshoz.
 
Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, szerkesztő a rendezvény moderátora Weöres Sándort idézte: „Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből.” Kiemelte, hogy nem a korszak málló kövére írtak a Kilencek tagjai, s nem levegőből, hanem szellemből hoztak létre egy olyan könyvet, aminek 50. születésnapját ünnepelhetjük. Ez egy olyan könyv Jánosi szerint, amely egyszerre ment szembe a kor politikai és esztétikai elvárásaival.
 
Ezt követően Lázár Balázs színművész olvasta fel Utassy József Akár a szarvasok c. költeményét.
 
„Fogadjunk, hogy maga költő! – szegezte nekem a váratlan mondatot Utassy József. Zavarba jöttem szuggesztív tekintetétől, de igyekeztem megfelelni neki. Eredetileg interjúra érkeztem hozzá, hogy felkészüljek belőle, mert magyar tanárom indítani akart irodalomból az országos diákversenyen. Én pedig Utassyt választottam. Végül nem lett az egészből semmi, mert a beszélgetés után sokkal többet tudtam meg magamról, mint Utassy Józsefről. Így történt az első találkozásom a Kilencekkel. Később még nagyobb szerencse ért, mert az Elérhetetlen föld antológia címadó költője, Oláh János engem, mint 25 éves pályakezdőt, a szárnyai alá vett” – ezekkel a szubjektív mondatokkal kezdte beszédét az Írószövetség elnöke. Szentmártoni János köszöntötte a rendezvény részt vevőit, a Kilencek csoport megjelent tagjait.
Szentmártoni kiemelte, hogy a Kilencek tagjainak hálásak lehetünk, mert „részt vállaltak egy hazug korszak felszámolásában, verseikkel és tetteikkel bontani kezdték a lélek berlini falát. Nagy László és Illyés Gyula nyomán az 1956-os forradalom eszmeiségét éltette tovább társadalomkritikájuk. A Kilencek költői csoportosulás és antológiájuk genezise, fejlődése páratlan a magyar irodalomban. Ez egy szabad világban is példaértékű, hát még egy diktatúrában, ami igyekezett elfojtani minden ilyen jellegű szerveződést.”
 
Vasy Géza irodalomtörténész a Kilencek jelentőségéről beszélt. „A Kilencek életútjában a győzelem meglehetősen későn jött el.” Majd irodalomtörténeti fejtegetésbe kezdett; „1908. januárjában megindult a Nyugat, ősszel pedig a Holnap antológia. Az egész 20. század magyar irodalmi életének két elementárisan meghatározó irodalmi szervezete volt: a Nyugat nemzedéke és a Holnap antológia, a másik a Kilencek csoport és annak antológiája.” Nagy Lászlót idézte, hogy „fiatal tehetségek fölrepülni rajban akarnak.” Viszont az 1945 utáni hosszú évtizedekben a költők nem úgy repültek föl rajban, ahogy szerettek volna, hanem ahogyan azt felülről előírták. A költők nem szólhattak bele abba, hogy ők mikor, hogyan, kivel «repülhetnek együtt». Nem is mindig a szerkesztésegek döntöttek arról, mi jelenthet meg, hanem a kiadói főigazgatóság adott engedélyt egy antológia kiadására – tudtuk meg Vasy Gézától. Megemlékezésében kifejtette, hogy a Kilencek bajtársi szövetségek alkottak maguknak, és ez a szövetség ma is él, attól függetlenül, hogy a tagok szellemiségükben egyenrangúak, de nem ugyanolyanok. Írói, költői kifejezésmódjuk idővel megváltozott.
 
Vári Fábián László József Attila-díjas kárpátaljai költő
arról beszélt, miként hatott a kárpátaljaiakra ez az antológia. Történt,hogy Stumpf András átcsempészte az Elérhetetlen földet. Ami a költő szerint a letehetetlen versek antológiája. Közölte, hogy az ungvári versolvasó diákok számára Váci Mihály után teljesen új világra nyitott ajtót ez a könyv.
 
Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító az 50 évvel ezelőtti, újra kiadott könyvet ajánlotta. Megtudtuk tőle, hogy a hasonmás kiadás immár negyedszer jelenik meg. Jogos a kérdés, hogy miért? –hiszen a hasonmás kiadások Mezey Katalinhoz köthetőek. Az elsőt a közönség igénye hozta létre. A második kiadást már azért tették le az asztalra, mert az 1969-et követő évtizedekben sok nemtelen támadás érte az antológiát. Azt mondták, mondjuk ki –hazudták -  a Kilencekről, hogy nincsen életművük. Mezey Katalin kijelentette: „most kézbe adjuk a könyvet, az alapján ócsároljanak minket. Ne a levegőbe beszéljenek!” Az antológiáról elmondta, hogy a nemzedék reprezentációja volt a lényeg, és nem akartak költői iskolát létrehozni.
 
Lezsák Sándor zárszavában arról beszélt, hogy megismerhetjük mindkét könyvből a Kilencek tagjainak földi pályafutását, de „fenn a magasban égi vonulásukat is. Olyan vonulás ez, mint a vadlibáké. Hosszan vonulnak, és szárnycsapásaikkal egymást segítik. Egy valaki mindig vezeti őket. Ha valaki megsérül, leszáll a földre, de valaki mindig mellé száll; gyógyítja, segíti. Égi vonulásuk időn túli. Ezt az időn túliságot érzékelhetjük, ha elolvassuk az Antológia Kiadó által most megjelentett könyvben, amit köszönünk szerkesztőnknek, Agócs Sándornak.” Az Országgyűlés alelnöke szerint példamutató a Kilencek a közösségek számára. A közösségekből épül a haza, annak érdekében, hogy a föld elérhető legyen.
 
 
A rendezvény záróakkordjaként Lázár Balázs színművész idézte meg a költőcsoport elhunyt tagjait, amikor előadta Rózsa Endre Elsüllyedt csatatér, Utassy József A Nagy Szavak körútján és Oláh János Elérhetetlen föld című költeményeit.
 


Fotón: Agócs Sándor, József Attila-díjas költő, az Antológia Kiadó és Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója és felelős szerkesztője, Lezsák Sándor, József Attila-díjas költő, az Országgyűlés alelnöke és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke.
/Fotó: Pólya-Pető Dávid/
 
Medveczky Attila
 
(2019.11.24.)