A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 29. száma.





Dr. Kovács Zoltán
a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára

Dr. Kocsis Máté
Józsefváros polgármestere

Íjgyártó István
kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár

P. Reisz Pál
aranymisés ferences szerzetes, a sümegi rendház főnöke


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Kanadában is felfedezték a magyar hokit

Kovács Zoltán főtitkár az NHL vendége volt a Jégkorong Világkupán

Az elmúlt két évtizedben olyan mérvű fejlődésen ment keresztül a magyar jégkorongsport, amelyet egyetlen más ország sem mondhat el magáról. A harmadik vonal közepéről, aljáról a világelit küszöbéig jutottunk, miközben a fejlődés a mai napig is zajlik: új klubok alakulnak, új létesítmények épülnek és egyre nő az igazolt játékosok száma. Mindez feltűnt a sportág őshazájában is, ahol minden korábbinál magasabbra nőtt a magyar hoki ázsiója. Ezt igazolja az is, hogy a világ első számú hokis szervezete, az észak-amerikai profi liga (NHL) meghívta és előadásra is felkérte a magyar szövetség képviselőit a közelmúltban Kanadában lezajlott Jégkorong Világkupa idején zajló nagyszabású konferenciára. A szövetséget Kovács Zoltán főtitkár képviselte az eseményen, aki a magyar hokit bemutató előadásán túl számos nagy jelentőségű megállapodást is nyélbe ütött. Sportrovatunk vendége a héten Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára.

– Gratulációval kell kezdenem, hiszen sok éves munkájuk maximális elismerése ez a mérföldkőnek számító NHL-meghívás. Kérem, az elején kezdjük, a történet felidézését. Mikor vált hivatalossá a magyar hoki kanadai meghívása?
– Köszönöm szépen a gratulációt, ám rögtön ki is kell, hogy terjesszem. Abban valóban igaza van, hogy ez az NHL-meghívás mérföldkő volt a magyar hoki életében, ám nem csupán a szövetség munkájának elismerését jelenti, hanem a játékosokét, az edzőkét, a vezetőkét és kiváltképp a szurkolókét. Vagyis mindenkiét, aki része a sportágnak Magyarországon. A történet ugyanis úgy kerek, ha elmondjuk, hogy Mark Black, az NHL nemzetközi kapcsolataiért és speciális eseményeiért felelős alelnöke már májusban, a szentpétervári A-csoportos világbajnokságon kiszúrta magának a magyar válogatottat. Lenyűgözte őt a válogatottat körülvevő szurkolói rajongás, szeretet, és persze csapatunk játékáról is nagy elismeréssel szólt, hiszen a kiesés ellenére emelt fővel jöhettek le a srácok minden meccs után a jégről, sőt Fehéroroszországot le is győztük. Ezek után júliusban érkezett meg Bill Daly NHL-alelnök meghívása, amely a szeptember végi Jégkorong Világkupára vonatkozott, és két személyes volt. Such György elnök urat és engem hívtak meg. Elnök úr nem tudott kiutazni, én viszont természetesen örömmel mentem, hiszen ez egy óriási lehetőség volt arra, hogy a világ egyik legerősebb hokitornáján a világ legerősebb hokibajnokságának nagyságai előtt mutassam be mindazokat az eredményeket, amelyeket a sportág idehaza az elmúlt időszakban elért.
– Mielőtt a konkrétumokról szót ejtenénk, általánosságban kérdezném, hogy milyen fogadtatásban volt része a hoki őshazájában? Tapasztalatai szerint milyen megbecsülése van napjainkban a magyar hokinak Kanadában?
– Utoljára közel egy évtizede, 2008-ban jártam Kanadában, és bizony be kell vallani, hogy a tengerentúlon akkor még nem sokat tudtak a magyar hokiról. Mostanra azonban ez nagyon sokat változott, amelyben persze annak is van szerepe, hogy a kanadai média is élőben közvetítette a szentpétervári VB-t. Így a maximálisan hokiértő kanadai közönség előtt is letettük a névjegyünket, klasszikusan fogalmazva immár felkerültünk az ő hokitérképükre is. Ami pedig a kanadai hokitársadalom elitjét illeti, ott is ismernek már bennünket. Ebben nem csupán az elmúlt néhány év szép eredményeinek van szerepe, hanem annak is, hogy több, az NHL-ben is nagy elismertségnek örvendő szakember – Pat Cortina, Ted Sator, Rich Chernomaz, Glen Williamson vagy éppen Diego Scandella – dolgozott vagy dolgozik jelenleg is hazánkban, akiknek tevékenysége a magyar jégkorongot is az érdeklődés szintjére emelte.
– Nem vesztegette az idejét Kanadában, hiszen a hírek szerint előadást is tarthatott az NHL korifeusai előtt, valamint számos potenciális megállapodást, jövőbeni lehetőséget sikerült tető alá hoznia. Kérem, hogy beszéljünk ezekről részletesebben is!
– Feltétlenül külön kell választani a konkrét felajánlásokat, megállapodásokat, valamint azokat a dolgokat, amelyek egyelőre még csak lehetőségek, ám ha sikerül realizálni őket, akkor a jelenkori magyar jégkorong nagyon nagy jelentőségű eseményei lesznek. Hatalmas lehetőségnek tűnik az NHL magyarországi bemutatkozása, egy vagy esetleg több bemutatómérkőzés formájában. Ez azt jelentené, hogy NHL-csapat vagy csapatok lépnének jégre idehaza, amelyre eddig még nem akadt példa.
– Ennek még a lehetősége is óriási dolog, de ha reálisan nézzük, akkor mennyi az esélye ennek, illetve mi szükséges ahhoz akár szakmai, akár infrastrukturális, vagy egyéb tekintetben, hogy ez meg is valósulhasson?
– Maximálisan helytálló a kérdés, hiszen valóban szerteágazó, nagyon összetett előszervezés után lehet csak érdemi esélye annak, hogy ez létrejöjjön. Hogy az arányokat érzékeltessem: egy NHL-csapat budapesti látogatása jelentősen meghaladja költségben mondjuk egy Elton John-koncert költségét, ahol a jegyek átlagosan 10–30 ezer Ft között mozognak. Amíg egy ilyen kaliberű koncert esetében még ilyen jegyárak esetén is valószínűsíthető volna a telt ház, a jégkorongnál – és általában a sportban – ilyen áron nem lehet 8-9000 jegyet eladni. Azaz egy ilyen találkozó létrejöttéhez mindenképpen szükséges egy megfelelő szponzori háttér is. Az infrastruktúra rendelkezésre áll, hiszen például a Papp László Sportarénában már számos telt házas jégkorongmeccset rendeztünk meg általános közmegelégedésre. Ugyanakkor ha bármelyik NHL-együttes európai körútra indulna, akkor nyilván sok város jelezné, hogy szívesen megrendezne egy ilyen mérkőzést. Nemcsak tárgyalások és jó szervezőmunka, de szerencse is kell ahhoz, hogy egy ilyen versenyben Budapest lehessen az egyik befutó.
– Jelenthet-e könnyebbséget az NHL magyarországi bemutatkozásának megvalósulásában, hogy az észak-amerikai liga 100 éves fennállása éppen egybeesik a Magyar Jégkorong Szövetség 90. születésnapjával. Elképzelhető-e valamiféle „közös születésnapi ünnepség” szervezése a jövő évben?
– Ezzel a kérdéssel abszolút nyitott kapukat dönget, rajtunk biztosan nem múlik ennek tető alá hozatala, sőt azt hiszem, ennél méltóbb ünnepséget a szövetség 90. születésnapjára elképzelni sem lehet. Remélem, ha létrejön az NHL–Magyarország mérkőzés, akkor azzal párhuzamosan egyrészt számíthatunk az NHL vezetőinek látogatására, valamint a Stanley Kupa Budapestre hozatalára is.
– Arról is olvastam, hogy sokrétű megállapodást kötött az OHL vezetésével. Ennek részleteiről mit lehet tudni, illetve mit érdemes tudni erről a bizonyos OHL-ről?
– A legszélesebb körű együttműködés leginkább a junior csapatokkal alakítható ki a tengerentúlon. Ennek több oka is van, melyek közül a leglényegesebbek talán a nyitottság és a fejlesztés valós igénye. A junior ligák közül egész Észak-Amerika tekintetében kiemelkedik az OHL (vagyis az Ontario Hockey League – K. A.), amely csúcsligának számít. Az elmúlt NHL-drafton is ebből a ligából draftolták a legtöbb játékost, szám szerint negyvennyolcat. E liga szakmai igazgatójával, Joe Birchcsel egyeztünk meg az OHL és a Magyar Jégkorong Szövetség közötti szakmai kapcsolat felvételéről. Ennek legfontosabb elemei a következők. A szakmai igazgató személyesen is részt venne a decemberi, budapesti U20-as világbajnokság alatt megrendezendő edzői továbbképzésen. Erre az eseményre szívesen eljönne az OHL kapusképzésért felelős vezetője, a Stanley Kupa-győztes Rick Wamsley is. 2017 februárjában 2-3 magyar edzőt meghívnának vendégedzőnek a Toronto közelében székelő hat OHL-csapathoz – Barrie Colts, Mississauga Steelheads, Guelph Storm, Sarnia Sting, Peterborough Petes, Oshawa Generals – tíznapos továbbképzésre. A 2017 nyarán esedékes központi OHL edzőtovábbképzésre négy magyar utánpótlásedző kaphat meghívást. Jövő év júniusában egy OHL-edző vezetésével az MJSZ-szel közös képességfejlesztő tábort tartanánk Budapesten. Szeptember elején egy OHL-csapat részt venne egy budapesti junior tornán, ahol Magyarország, Szlovénia és Ausztria korosztályos csapatával is megmérkőzne. Természetesen ezek egyelőre jórészt csak tervek, a konkrét megvalósulásokért még sokat kell dolgoznia a szövetségnek. De minden esély megvan arra, hogy a lehetőségek realizálódjanak. Az érdeklődés és az OHL részéről is tapasztalt nyitottság alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy hamarosan a világ legjobbjaitól tanulhatnak majd a magyar utánpótláscsapatok, és az itt tevékenykedő edzők. Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert amint mondtam, a világ első számú junior ligájáról beszélünk, hanem azért is, mert a közös munka során véleményem szerint a kanadaiak számára is észrevehető lesz majd, hogy milyen tehetséges magyar fiatalok vannak.
– Milyen reményeket jelenthet ez a fiatal, magyar tehetségek számára? Megnyílhatnak-e könnyebben a kapuk a jövőben az ifjú magyar hokisok előtt a tengerentúlon?
– Ezt mindenképpen két oldalról kell megközelíteni. Egy ilyen közös program egészen biztosan javítja majd a magyar játékosok általános megítélését a tengerentúlon. Ám azt hiszem, nagy általánosságban az is egyértelmű, hogy a magyar játékosoknak korosztályos szinten nem igazán van lehetősége a kanadai szinten elithez tartozó junior ligákról álmodozni.
– A nagy konkurencia miatt van ez így, vagy azért, mert annyira esetleg mégsem lehetnek jók a mi fiaink, mint a Kanadában születettek?
– Nem feltétlenül ezekről van szó, sokkal inkább két másik ok miatt. Az egyik a kanadai születésű játékosok előnye, amelyet természetesen maximálisan élveznek ezekben az intézményekben, a másik pedig egy ilyen képzés anyagi vonzata. Hadd meséljek erre vonatkozóan is közvetlen példát. Torontóban több olyan oktatási intézmény vezetőjével találkoztam, ahol magas szinten foglalkoznak a jégkoronggal. Általános tapasztalat, hogy ezen intézményekbe bekerülni lényegében lehetetlen kívülről. A kanadai rendszer erősen védi a hazai játékosokat a külföldiek rohamától, ezért ösztöndíjat nem adnak, vagy csak különleges esetben. A St. Michael College patinás középiskola, 1902 óta van hokicsapata, olyan játékosokat neveltek itt, mint a Stanley Kupa-győztes Tyler Seguin és a 2015-ös világbajnok Jason Spezza. A sportigazgató nagyon segítőkész volt, hosszasan, sok részletre kiterjedően beszélgettünk, ám azt is rögtön leszögezte, hogy a külföldi diákok részére csak egyedi elbírálás esetén van lehetőségük ösztöndíjat adni. Ha valaki ösztöndíj nélkül szeretne a középiskola diákja és játékosa lenni, akkor úgy kell kalkulálnia, hogy az éves tandíj alapból 22 000 kanadai dollár, amit a jégkorong ráadásul további 5000 dollárral megnövel. Ez összesen közel 6 millió forint egy szezonra, és mindez ráadásul szállás, étkezés nélkül értendő. Nem nevezhető véletlennek, hogy az elmúlt években nem nagyon játszott náluk Kanadán kívülről érkezett játékos.
– Ehelyett akkor mi lehet a fiatal magyar játékosok útja a legjobb elitbajnokságok felé?
– Egyrészt a minél magasabb színvonalú képzés, amely idehaza is könnyebben elérhetővé válhat, ha edzőink a kialakuló szakmai kapcsolatok révén hozzájutnak azokhoz a metódusokhoz, edzésmódszerekhez, amelyeket például Kanadában is alkalmaznak. Másrészt ezek a közös gyakorlások, közös szakmai programok hosszú távon jelentenek elsősorban befektetést. Általános jelenség, hogy ma még egy azonos képességű szlovén, dán és magyar játékos közül a magyarnak van a legkevesebb esélye arra, hogy szerződtessék, egész egyszerűen azért, mert magyar. Ha azonban a világ legjobb szakemberei a különböző közös programok során saját maguk is megtapasztalják, hogy edzőink felkészültek, és elkötelezettek a további fejlődés mellett, játékosaink pedig alaptehetség dolgában nem állnak rosszabbul mint egy szlovén vagy egy dán játékos, akkor egy NHL-draft is másként fog majd kinézni, a magyar játékosok előtt is megnyílhat az út a legerősebb ligák felé.
– Befejezésül személyes élményeiről meséljen egy kicsit. Milyen volt a Világkupa így, testközelből? Akár a torna közege, körítése, akár a játék színvonala vonatkozásában vizsgálva, miben volt más ez a torna, mint egy A-csoportos vb?
– A szurkolói falu minden eddigit messze felülmúlt. Rengeteg elektronikus játéklehetőséget, plasztik hokipályákat és egy óriás színpadot kell elképzelni, mozgalmas, színes forgataggal. Összességében csak a falu létrehozása kb. 150–200 millió Ft-ba kerülhetett. A Világkupa mérkőzéseinek körítése hasonló volt az A-csoporotos vb-n tapasztaltakhoz. Arról pedig talán beszélni is fölösleges, hogy játék színvonala elképesztően magas volt. Még ebből a mezőnyből is kiemelkedett a végső győztes, kanadai válogatott játéka, de nagyon jó benyomást tett rám az Európa-válogatott, valamint a 23 éven aluliakból álló közös, észak-amerikai együttes is.
 
Kovács Attila