A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 38. száma.





Tuzson Bence
a Miniszterelnöki Kabinetiroda felelõs államtitkára

Dr. Grezsa István
Kárpátaljáért felelős kormánybiztos

Magyarok a kerítés túloldalán
A szerb rendőrség miért nem képes összefogdosni a migránsokat?

Alsódobokon jártunk
Gróf Esterházy János,​ a nemzetek megbékélésének záloga


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A forradalomról is megemlékeztek

Lezajlott a 12. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság döntője

A korábbi olimpiai ezüstérmes labdarúgó, Kű Lajos által életre hívott Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság immáron 12. döntőjét rendezték meg a közelmúltban Pécsett. Az eseménynek ezúttal is több különlegessége volt, amelyekről sportrovatunkban a fő szervező ötletgazdát, Kű Lajost kérdeztük.

– Mielőtt a diákbajnokság idei döntőjéhez kapcsolódó eseményekről, különlegességekről ejtenénk szót, arra kérném, röviden elevenítse fel az egész kezdeményezés létrejöttét. Mi adta az ötletet egy ilyen egyedi eseménysorozat életre hívására?
– Ehhez viszonylag messzire vissza kell menni az időben. Olvasmányélményeim és gyermekkori plébánosunk jóvoltából igen fiatalon szembesültem a trianoni országcsonkítással és annak következményeivel. Mindezt aztán aktív labdarúgóként is többször megtapasztaltam. Legélénkebben egy bukaresti meccsünk emléke vésődött belém, amelyet az 1970-es évek elején játszottunk a Ceausescu-rendszer igája alatt nyögő Romániában, s ahol nagy örömet sikerült szereznünk a székelyföldi magyaroknak. Jóval a rendszerváltás után, 1998-ban szerveztem egy csapatot híres politikusokból, újságírókból, színészekből, világhírű sportolókból, s elindultunk, hogy bejárjuk és megismerjük a Trianonban elcsatolt részeket. Voltunk szinte mindenütt a Kárpát-medencében, segélycsomagokat, építőanyagot, vetőmagot szállítottunk rászoruló testvéreinknek. Egy idő után szöget ütött a fejembe, hogy bármilyen szépek és tartalmasak is ezek az utazások, önmagukban mégsem elegek. Életre kellene hívni valami olyat, ami átfogja az egész magyarságot, kiváltképp a jövő szempontjából legfontosabb generációt, a fiatalokat. Sportember lévén azon kezdtem töprengeni, hogyan szolgálhatnánk a sporttal a határok feletti nemzetegyesítést. Így született meg bennem egy, a gyermekeket megcélzó, a történelmi Magyarország egészére kiterjedő Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság gondolata. Amikor az ötletemmel előálltam, akkor bizony többen is megkérdezték, hogy teljesen normálisnak érzem-e magam, hogy ilyesmin töröm a fejem, hiszen ez egy halott ügy, úgysem fog sikerülni megvalósítani. Hála Istennek nem csupán sikerült, de ma már olyan eredményeket mondhatunk magunkénak, amelyekről az induláskor még álmodni sem merhettünk. Kézenfekvő módon a labdarúgás volt az első sport, amiben a Kárpát-medence magyar diákjai összemérték tudásukat, de idővel más sportágak – például a kézilabda, a sakk, az asztalitenisz és a birkózás – is felkerültek a palettára. Mindemellett része a diákbajnokságnak az irodalmi és történelmi vetélkedő is, hiszen nemcsak a testi, de a szellemi felkészültséget is nagyon fontosnak érezzük. A jelszavunk is ez: Hittel, sporttal, kultúrával, a határok feletti nemzetegyesítésért.
– Az idei évben immár a 12. diákbajnokságra került sor. Ezúttal is minden elcsatolt terület részt vett a küzdelmekben?
– Természetesen, ez hosszú évek óta így van, ám szerencsére egyre inkább valósággá válik a rendezvény nevében ott lévő „összmagyar” jelző is. Az idei évben már másodszor vett részt a diákbajnokságon a montreali magyar diaszpóra csapata, tehát a tengerentúli magyar közösség is jelen van a döntőben. Ez nagy öröm számunkra, egyben pedig arra is ösztönöz bennünket, hogy tovább szélesítsük a részt vevő magyar közösségek körét.
– Hány sportág és résztvevő mérte össze a tudását a döntőben?
– Az idei döntőben 280 fiatal vett részt a különféle feladatokban. Mivel ez most a teremsportok döntője volt, így a sportágak is ennek megfelelően álltak össze, vagyis ezúttal asztaliteniszben, birkózásban, sakkban és leány kézilabdában zajlottak a versenyek. Bár nem a sporttevékenység része, de ezúttal is kiemelném az irodalmi-történelmi vetélkedőt, amely – ahogyan azt imént is említettem – hagyományosan része minden rendezvényünknek. A döntő lebonyolításában az Aranycsapat Alapítvány képviseletében a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-nek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek, valamint Dr. Páva Zsolt pécsi polgármesternek szeretnék külön is köszönetet mondani. Pécs városa kapcsán feltétlenül ki szeretném emelni, hogy ezúttal már negyedik alkalommal volt házigazdája a döntőnek, és valamennyi résztvevő nevében mondhatom, hogy évről évre igazán otthon érezhetjük magunkat a döntő során. Ezért magának a városnak is köszönettel tartozunk, cserébe pedig minden évben igyekszünk tenni azért, hogy színvonalas, izgalmas programot adjon a városnak az esemény. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy így, a Magyar Fórum hasábjain is köszönetet mondjak Komáromi Tibornak, Jónyer Istvánnak és Vári Attilának, akik – mint korábbi világklasszis sportemberek – az esemény díszvendégei voltak, és a fiatal sportolók nagy örömére a díjátadón is szerepet vállaltak.
– Nemcsak az irodalmi-történelmi vetélkedő állandó ezeken a döntőkön, de egyéb programok is.
– Így van, tekintettel arra, hogy vállaltan keresztény szellemiséget szeretnénk meghonosítani a diákbajnokságon, a kezdetektől fogva része az eseménynek a közös imádság, valamint az istentiszteleten való közös részvétel. Ezúttal a helyi görögkatolikus templom adott otthont az ökumenikus istentiszteletnek. Külön ki szeretném emelni, hogy először fordult elő a diákolimpia döntőjével, hogy annak időpontja éppen egybeesett az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójával. Természetesen ez nem a véletlen műve volt, eredetileg is így időzítettük a döntőt, hiszen ezzel is tisztelegni kívántunk a forradalom hősei és mártírjai előtt. Az idei irodalmi-történelmi vetélkedőn is komoly hangsúllyal szerepeltek a forradalomra vonatkozó kérdések, feladatok, hiszen vállalt célunk, hogy az ifjúságot is megismertessük nemzetünk azon eseményeivel, amelyre az egész magyarság méltán lehet büszke és amelyekről éppen ezért fontos, hogy mély és alapos ismeretekkel rendelkezzenek. Szintén különlegessége volt az idei évnek, hogy a koszorúzás alkalmával felidéztük az ún. Láthatatlan Hadsereg emlékét, amely nem csupán a forradalomhoz, de Pécs városához is kötődik. Ez a különítmény a Mecsekben bujkálva vette fel a harcot a megszálló szovjet haderővel, és a történészek véleménye szerint a legtovább tartott ki a fegyveres ellenállásban a forradalom leverése után.
– Hogyan összegezné az idei Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság tapasztalatait?
– Sportszakmailag azt emelném ki, hogy hihetetlen magas színvonalú versenyeket láthattunk minden sportágban. Egyik díszvendégünk, a Magyar Birkózó Szövetség szakmai igazgatója, Komáromi Tibor például ódákat zengett arról, hogy milyen kitűnő birkózópalántákat látott a szőnyegen. A sok izgalmas esemény közül is kiemelkedett az általános iskolás lányok kézilabdadöntője, amelyet Székelyudvarhely és Dunaszerdahely vívott egymással, és szereplésükért méltán érdemelték ki az Aranycsapat Alapítvány különdíját. Ha elvonatkoztatunk a sportszakmai résztől, akkor is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság elérte eredetileg kitűzött célját. A határokon átívelő sportrendezvény ugyanis remek alkalom arra, hogy az egymástól határokkal ugyan elválasztva élő, de mégis egy nemzethez tartozó magyar fiatalok találkozhassanak, közös élményeket szerezhessenek. Rendezvényünk ékes bizonyítéka annak, hogy a határokat meghúzhatják a nagyhatalmak kényük-kedvük szerint, de ettől még a nemzetet nem lehet szétszakítani. Ami pedig a jövőt illeti: tervezzük a bajnokságot kiterjeszteni az egyetemistákra is, a későbbiek folyamán pedig szeretnénk kosárlabdával, atlétikával és más sportágakkal is bővíteni a sportágak sorát. Azt azonban egykori olimpiai ezüstérmes sportemberként is feltétlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy az összmagyar diákbajnokság célja elsősorban nem a sportteljesítmény, hanem a magyar–magyar kapcsolatok építése, a nemzet egyesítése a sporton keresztül. Más kérdés persze, hogy ilyenkor lehetőség kínálkozik tehetséges fiatal sportolók felfedezésére is, és ezzel a lehetőséggel érdemes is élni. Sem tervekben, sem további ötletekben nincs hiány, amelyeket a Jóisten segítségével remélhetőleg meg is tudunk majd valósítani!
 
Kovács Attila