A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 8. száma.





Kis Miklós Zsolt
a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára

Vincze Lóránt
az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke

Prof. Dr. Kis Norbert
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese

Jankovics Anna
a szolnoki Szigligeti Színház színművésze


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Hadsereg és hadiipar

Csorja Gergely

1938. március 5-én Győrött, a kormányzó párt, a Nemzeti Egység Pártja nagygyűlésén jelentett be Darányi Kálmán, hogy egymilliárd pengős hadsereg-fejlesztési programot indít a kormány. A program kidolgozója Imrédy Béla volt. A Győri Programnak nevezett fejlesztési terv ugyan részben megvalósult, lényegében azonban elkésett. A II. világháború másfél év múlva kitört és Magyarország rosszul felszerelt haderejével nem tudta biztosítani az ország szuverenitását.
Azóta Magyarország védelmi érdekeit szem előtt tartó nagyszabású fejlesztési program nem volt. A néphadsereg szovjet mintára történő fejlesztése a Szovjetunió birodalmi igényeinek szem előtt tartásával történt, nem beszélve arról, hogy az ország területén jelentős szovjet haderő állomásozott. Bár a Magyar Néphadsereg létszáma és technikai felszereltsége elvileg jelentős katonai erővé tehette volna a magyar hadsereget, valójában a Varsói Szerződésnek való alávetés, a Szovjetunióban képzett főtiszti kar, valamint az országvédelmi célok sajátos értelmezése nem tette alkalmassá Magyarország területi integritásának megvédésére.
1990-től a hadsereg fejlesztése teljesen háttérbe szorult, a haderőreformnak nevezett intézkedéscsomagok tulajdonképpen a létszám csökkentését, és a felszerelés, a technikai eszközök pótlás nélküli elöregedését jelentette. Az Antall-kormány első két évében azzal küzdött, hogy a hadsereg feletti hatalmat egyáltalán megszerezze. Az ezek után végrehajtott szervezeti átalakítások pedig lényegében a küzdelem folytatásának tekinthetők.
Az önálló, a szuverenitást tartósan biztosítani képes hadsereg kiépítésének esélye sem látszott, így a kormányzat lényegében egyetlen lehetőségben bízott, mégpedig abban, hogy az ország csatlakozik az Észak-atlanti Szerződéshez. 1994 januárjától a folyamat hivatalosan elindult. A Horn-kormány már csak arra koncentrált, hogy a NATO-nak valamennyire megfeleljenek a magyar honvédelmi törekvések. Bár a NATO-csatlakozással az ország vállalta, hogy nemzeti össztermékének 2 százalékát honvédelmi célokra fordítja, ez valójában sohasem történt meg.
Sőt az első Gyurcsány-kormány idejére újabb haderőreform címén teljes fegyvernemek szűntek meg.
 
A hadiipar teljes hiánya
A magyar hadiipar, vagy ahogy ma ildomos mondani védelemipar, a 90-es évek második felére lényegében megszűnt. A Varsói Szerződésben minden tagország Moszkva igényeinek megfelelően jelentős hadiipari kapacitásokat tartott fenn. Magyarországon több nehézipari vállalat is gyártott haditechnikai eszközöket. A szovjet mintának megfelelően ezek a gyárak általában mást is gyártottak. A háború előtti gyárakat újraindították, így a RÁBA, a FÉG, a DIGÉP, a Veszprémi Magyar Lőszerművek lettek a nagy gyártók, illetve új beruházások is létrejöttek, például az egyetlen ma is működő, de már külföldi kézben lévő siroki lőszergyár, akkor a Mátravidéki Fémművek keretében. Ezek mellett több más gyártó is készített termékeket, főként orosz licencek alapján. A Varsói Szerződésen belül Magyarország nem tartozott a nagy hadiipari gyártók közé.
Az 1990-es évek elején a már akkor is piacukat vesztett gyárak tönkrementek. A hadiipar látványos megszűnését a kormányzat a honvédelmi minisztérium tulajdonában lévő cégekkel próbálta ellensúlyozni teljesen sikertelenül.
Ha nemzetbiztonsági, országvédelmi szempontból nézzük a magyar védelemipari cégeket, akkor lényegében nincsenek elfogadható kapacitású, technológiájú és tudású gyártók.
 
A felismerés
Tehát nemcsak a honvédség van tragikus állapotban, de hazánk nem rendelkezik olyan ipari bázissal, melyen katonáinkat fel tudnánk szerelni. Ez az állapot vezetett oda, hogy a honvédség lényegében nem rendelkezik valódi bevethető erővel. Teherautón szállítható lövészeink vannak, akik gépkarabéllyal, esetleg könnyű géppuskával és elenyésző számú aknavetővel vannak felszerelve. Van néhány működőképes páncélozott harcjárművünk és néhány működő, de elavult tankunk. Nincs tüzérségünk, van egy elavult rakétavédelmi rendszerünk, van egy nagyjából felszerelt expedíciós zászlóaljunk és a Gripenjeink.
A felismerés, hogy a helyzet tarthatatlan megszületett. Ennek keretében fogadták el a HADIK-tervet (Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési Terv) 2010 után, de abból alig valósult meg valami. A tehetetlenségnek több oka volt. Egyrészt Hende Csaba honvédelmi miniszter nem tudta megfelelő irányba mozgatni az apparátust, másrészt nem történtek meg azok a szervezeti és személyi változások, melyek elengedhetetlenek bármilyen sikeres program végrehajtásához.
A Magyar Honvédségben (MH) és a Honvédelmi Minisztériumban (HM) az irányítás mindennapi feladatait, a politikai vezetés által meghatározott és a kormány által elfogadott célok eléréshez szükséges feladatok kijelölését és végrehajtását értelemszerűen katonák végzik. Történelmi okokból a katonai struktúrában sokszor olyan vezetők kerültek fel, akik vagy a Szovjetunióban végzett tanulmányok után képezték át magukat az Egyesült Államokban, vagy a fiatalabbak – koruknál fogva – a magyar iskolák elvégzése után kerültek például az amerikai War College-ba, az ún. International Fellows Program keretében.
Az amerikai hadsereget jól ismerő szakértő, az Egyesült Államok Tengerészgyalogságánál hosszú időn keresztül szolgáló, majd több jelentős védelemipari óriáscégnél vezető beosztású veterán, William Thomas Mehdi lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a War College-ban szerzett tudás nem fordítható át automatikusan a magyar hadsereg építésére. Az amerikai haderő egy hatalmas rendszer, szinte kifogyhatatlan tartalékokkal, így az ottani gyakorlatból alig lehet valamit átültetni egy olyan kis állam hadseregébe, mint Magyarország.
Ráadásul a War College-ban oktatottak és a valós harctéri tapasztalatok sem mindig fedik egymást. Az Egyesült Államok hadereje azért olyan sikeres – mondja a több háborút megjárt veterán –, mert a napi szintű döntéseket nem elméleti szakemberek, hanem harctéri tapasztalattal is rendelkező vezetők hozzák. Ráadásul az amerikai védelemiparban rengeteg veterán dolgozik, akik pontosan tudják, hogy mire van szüksége a katonának.
Az évtizedek óta tartó folyamatot, bevett rutint, hogy a katonai vezetés mindig a pénzhiányra hivatkozva tárja szét a kezét, amikor képességeket kérnek rajtuk számon, nagyon nehéz megváltoztatni. Lényegében az egész rendszer erre van beállva, egy komplett generáció nőtt fel a honvédségen belül, mely egész életében csak leépítést látott, leépítést vezetett. Honnan tudná, hogyan kell fejleszteni, újragondolni, működő egységeket létrehozni?
Ugyanez látszik a védelemiparban. Bár sokan állítják magukról, hogy valódi, önálló védelemipari képességekkel rendelkeznek, a valóság az, hogy nemzetbiztonsági, országvédelmi léptékű kapacitása senkinek sincs. Nincsenek megfelelő üzemek, nincs technológia, nincs szakember és eddig pénz sem volt.
 
Irinyi terv
Információink szerint maga a Miniszterelnök is kiemelt fontosságú, fejlesztendő területnek látta a védelemipart és a Honvédséget. 2015 elején ennek megfelelően megjelent az Irinyi terv (az Innovatív Iparfejlesztés Irányainak Meghatározásáról). Ebben a hét stratégiai ágazat között sorolták fel a védelemipart, ezen belül is a kézilőfegyver-gyártást. A terv megalapozására, az igények felmérésére minisztériumok közötti vegyes bizottságot hoztak létre a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium részvételével.
A kormányzati szándék nagyon határozott, és a sikeres gazdaságpolitika eredményeként a költségvetésben jelentős források is rendelkezésre állnak a terület fejlesztésére. A nehézség abban áll, hogy lényegében a nulláról kell a hadiipart felépíteni. Ez, a jelentős gyártási tapasztalattal rendelkező, fent idézett szakértő szerint ugyanakkor előnyt is jelenthet, mert nem kell megküzdeni a rosszul strukturált, eladhatatlan termékeket gyártó, elavult technológiákkal operáló üzemekkel, hanem megfelelő tervezéssel és szakértelemmel a legmodernebb, innovatív, piacképes terméket gyártó egységek jöhetnek létre. Így éveket nyerhet az éledező magyar védelemipar. Csakhogy a probléma éppen a szakértelemmel van. Alig van Magyarországon szakember, aki konyít a modern gyártási technológiákhoz, így a korábban a hadiipari óriásnál, a General Dynamicsnál dolgozó szakértő szerint, ha a magyar védelemipar időt akar nyerni, kénytelen lesz technológiát vásárolni, ami rendkívül drága. Az országvédelmi szempontból is értékelhető hadiipar kiépítése önálló, működőképes és eladható fejlesztéstechnológia vásárlása nélkül 10-15 évet vesz igénybe.
 
A fordulat
Hende Csabát a lényegesen katonásabb Simicskó István váltotta a miniszteri székben, aki a hadtudományok doktora, így megalapozott önálló elképzelései vannak a honvédelemről. Az önkéntes haderő, a területvédelmi képességek helyreállítása már az első Orbán-kormány idején is szívügye volt. Akkor még nemzetőrségben gondolkodott és országgyűlési képviselőként sikerült is átvinnie egy határozati javaslatot, ami aztán a kormányváltás miatt hamvába holt.
Most azonban lehetősége nyílt az önkéntes egységek felállítására, ráadásul a kormány teljes támogatása mellett.
 
Önkéntes századok
A kormány határozatban fogadta el, hogy minden járásban felállít legalább egy önkéntes századot. A meglévő tíz helyőrségre építve területi, az önkéntes tartalékosokat kiképző bázisokat hoz létre a honvédség, ezzel párhuzamosan pedig kiképzi azokat a katonákat, akik részt vesznek majd az önkéntesek felkészítésében. A miniszter nyilatkozata szerint az a cél, hogy mind a 197 járásban tevékenykedjen legalább egy századnyi önkéntes tartalékos erő. Vagyis az ideális az volna, ha mintegy húszezer tartalékost képeznének ki a következő években.
Simicskó indoklásában elmondta, hogy 2004-ben megszűnt a sorkatonaság, de ezzel párhuzamosan nem kezdődött el az önkéntes tartalékosi rendszer kiépítése. Ez csak 2010-ben történt meg, addig mindössze 17 tartalékos katonát tartott nyilván a honvédség. A rendszer pedig annál is inkább szükséges, mert tartalék nélkül nincs haderő, vagyis a biztonságra áldozni kell.
A kormány vállalta, hogy 2026-ig évről évre 0,1 százalékkal növeli a GDP-hez viszonyított védelmi költségvetését. Ugyanis míg a NATO elvárása 2 százalék lenne, addig Magyarország csak a GDP-je 0,8-0,9 százalékát fordítja védelmi célokra.
Simicskó István azt mondta, a rendszer új alapokra helyezésének az is célja, hogy nemzeti üggyé tegye a haza védelmét, ily módon társadalomformáló szerepet is betöltve erősítse a hazaszeretetet.
 
Lőterek
Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón bejelentette, hogy a HM részére 27 milliárd forintot különítettek el lőterek létrehozására. Ebből az látszik, hogy végre átgondoltan kezd a kormányzat a fejlesztésbe. Infrastruktúra, így lőterek nélkül az önkéntes haderő fejlesztése csak papíron képzelhető el. A lövészklub rendszerű struktúra azonban jó és vonzó alapja lehet a honvédelemben önkéntes alapon résztvevők motiválására és képzésére.
Végre esélye látszik, hogy Magyarország megfelelő, fenntartható és az ország védelmét ellátni képes honvédséggel, valamint az azt kiszolgáló, de egyben profitot is termelni képes hadiiparral rendelkezzen. Ha ezt a kormányzat képes végigvinni, az történelmi jelentőségű tett.
Az elkövetkező időszak nagy kérdése, hogy a védelemipari fejlesztések milyen irányt vesznek. Szakértőnk szerint ugyan nagy a hiány a felkészült szakemberből – viszont ebben a helyzetben szinte természetes, hogy feltűnnek önmenedzselő, önmagukat túlértékelő, a folyamatokat nem, inkább csak a pénzt látó szerencsevadászok a védelemipar terén –, de azért találkozott olyan csapattal, amelyik megfelelő ismeretekkel, tudományos háttérrel, elképzeléssel és elhivatottsággal képes elindítani jó projekteket. És a megfelelő forrásokon, tehát a pénzen kívül talán ez a legfontosabb – mondta a hazánkban élő veterán.
Magyarország az elmúlt években hatalmasat fejlődött, a kormányzati szándék jó, és a magyar emberek rendkívül tehetségesek, ezért ha megfelelő irányba indul, akkor a szakemberképzés itt jóval könnyebben megoldható, mint sok más országban – fejezte be William Thomas, majd elnézést kért és elrohant mindenórás, várandós magyar feleségéhez.