A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A reformáció az élet minden területére kihatva teljes megújulást szorgalmazott

Erdélyi Géza, nyugalmazott felvidéki református püspök

De bármennyire is fölöslegesnek látszik, magát a reformáció fogalmát sem árt tisztázni, különösen a ma elterjedt, különböző mozgalmak által beszűkítő, kisajátító fogalomértelmezés időszakában. (Jó példa erre az 1989-es fordulat utáni eset, amikor Pozsonyból felszólították püspöki hivatalunkat, hogy adjunk magyarázatot arra, miért és mióta nevezik egyházunkat reformátusnak, mert korábban Ev. Ref. Egyháznak hívták. Ezek szerint a Ref. Egyház nem lehet jogutódja a korábban bejegyzettnek, s ráadásul a szlovákból lefordított kifejezés magyarul reformáltat jelent, nem reformátust. Reform- pártokról tudott az illető hivatal, de másról nem). Erről, talán ennyi is elegendő.
 
A nyugati keresztyénség talaján reformmozgalmakról már a 11-12. századtól kezdve beszélhetünk. Ilyenek voltak például az első kolostorokból kiinduló Citeaux-i reformok, amelyek azonban meddők maradtak, mert a rossznak nem a gyökerét, csupán a jeleit igyekeztek gyógyítani. A születendő egyházi intézmények reformizmusának útját állta az egyház institucionalizálódása. Ennek ellenére elmondható, hogy különböző formákban és helyeken mutatkozni kezdtek a keresztyénség eredeti életfelfogásához való visszatérés óhajának jelei: az apostoli életmód utánzása, mint például a vándorprédikátori életforma, a szóban és tettben testet öltő testvériség, a regulákkal, fegyelmezettséggel egybefogott, rendezett – rendi – közösségi élet, a nem papi tevékenység hangsúlyozása, és a Szentlélek hatékony munkájába vetett hit, amelyről az evangéliumok szólnak. Az az ellenállás, amellyel az „evangélizmus” sokarcú mozgalma találkozott, arra utal, hogy az intézményesített egyházat legérzékenyebb és legkevésbé védelmezett pontjain érintette. (Amadeo Molnár: A teológiai gondolkodás áramlatai.1982. Prága) Az egyház inkvizícióval akarta ártalmatlanná tenni a mozgalmat - gondoljunk a katharosok – tiszták - elleni hadjáratokra. Az egyház helytelen igyekezete, hosszú időre, majdnem teljes sikerrel járt. A kolduló rendek – dominikánusok, és ferencesek (1209, 1216) azonban sikeresen folytatták a Bibliára alapozott munkájukat, lelki, szellemi tevékenységüket.
 
Majd megjelentek az ún. előreformátorok: Vald Peter, John, Wiklef és Jan Hus. A rendek és az előreformátorok világos teológiai, liturgiai –istentiszteleti – igénye, amely az igazság érvényesítésére, a Biblia központba helyezése és az egyház gyakorlati követelménye, erőteljesen befolyásolta a közgondolkozást és a keresztyének magatartását.
Magyar vonatkozásban éppen a kolduló rendek tagjai voltak azok, akik a 15. és 16. századfordulóján nagy hatást fejtettek ki az elfásult, lélektelenné váló egyházra. Temesvári Pelbárt, kiváló teológusprédikátor, akár magyar előreformátornak is tekinthető. Latin nyelven írt könyvei egész sorát többször is kiadták Nyugat-Európa egyetemei. Harmadjára, a huszitizmus szellemi hatását kell megemlítenünk a reformációnak, mintegy talaj-előkészítőjeként. Igaz, hogy hatása az előbbiekhez képest szűkebb területre, Felvidék nyugati és főleg, középső részére korlátozódik, de a kutatások eredménye alapján indokolt számolni vele.
 
Például Gömör vármegyében máig emlegetik az ún. huszita templomokat. Ilyenek ugyan nem voltak, nem is lehettek, mert Csehországban sem ismernek ilyen templomtípusokat, a harcosok általában nem építkeztek, de a huszita kelyhesek tanai az igazság fontosságáról és a két jegy alatti úrvacsorai közösségről ismeretté váltak az általuk uralt térségben. Államalapító királyunk, István rendelkezése szerint felépített koragótikus falusi templomokat, amelyek a hegyek között sűrűbben épültek, mint másutt, a huszita harcosok rendre kiürítették, és alkalmassá tették a két jegy alatti úrvacsorás istentiszteletek tartására. Negyedszerre, meg kell említsük a törökök „elnéző” magatartását a reformáció tanait terjesztőkkel szemben. Feltehetőleg, nem az érdektelenség volt az oka, inkább taktikai meggondolásból maradtak passzívak. A reformáció tanainak terjesztésében inkább a Nyugat gyengítését, egységének bomlasztását látták. Valójában azonban magatartásukkal akarva, nem akarva, a reformáció magyarországi terjedését segítették. Végezetül a reformáció gyors terjedését másik két ok is előnyösen befolyásolhatta: a Szentírás reményt keltő üzenete az ország adott helyzetében, és a nyitottság, a prédikált ige iránti befogadó készség, általa a talpra állás lehetőségének a felcsillanása.
Bizonyára rendkívüli hatással bírt a magyar reformátorok – Dévai Biró Mátyás, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Huszár Gál, később, a kálvini irányzatú reformáció képviselői: Méliusz Juhász Péter, Szegedi Gergely, a bibliafordító Károlyi Gáspár, Szenci Molnár Albert és mások anyanyelvű prédikálása és lelkigondozása, nem kevésbé a létesülő könyvnyomdák működése, a fontos hitépítő írások, majd ima – és énekeskönyvek megjelentetése, sok főúr reformációt pártoló magatartása, a szaporodó ének és dalkincs terjesztése, a hitélet fokozatos elmélyülése, az elveszített mohácsi csata ellenére a belső, lelki szabadság megtapasztalása, megízlelése, amely mindmáig,  minden talpra állás és megmaradás fontos fundamentuma. Illyés Gyula helyesen látta és ítélte meg a reformáció jelentőségét egész nemzetünk szempontjából, „A reformáció Genfi Emlékműve Előtt” c. híres versében a következőket írta: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs -- Kálvin? Nem hiszem.”
Nem feledkezhetünk meg továbbá az iskolák jelentőségéről. Az akkori viszonyok és szűkös lehetőségek - az ország három részre szakítása - ellenére a felvidéki Rozsnyón, mindössze 10 évvel Luther fellépését követően már egyházi iskolát nyitnak, és gyors tempóban továbbiak nyílnak országszerte. A reformátorok nagyon fontosnak tartották a művelődés ügyét. Ebben a vonatkozásban meg kell, hogy jegyezzük, a reformáció hamarosan komoly hatást gyakorolt a római katolikus egyházra, amely felismerte, mennyire fontos iskolákat alapítani az egyház jövője szempontjából. Különösen Loyolai Ignác fellépése, illetve a Jezsuita Rend megalapítása után kiváló iskolák egész sorát hozta létre a magyarországi római egyház. Ennek jelentősége századokra kihatott az egész ország további sorsára. De a reformációnak köszönhetően jöttek létre a híres református iskolák és főiskolák, Debrecenben, Pápán, Sárospatakon, Enyeden és fokozatosan másutt.
Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar nyelv és nemzet megmaradása szempontjából döntő hatással a teljes Biblia magyar nyelvre történt fordítása volt, nem csupán azért, mert hatalmasan meggazdagította nyelvünket, hanem azért is, mert Káldi György után a római katolikus egyház központi fontosságú ügyévé tette a bibliafordítást. Nyelvében él a nemzet, állítjuk joggal, de tudjuk, hogy nem csak nyelvében, hanem művészetében, tudományában, kultúrájában, erkölcsében is. A reformáció az élet minden területére kihatva teljes megújulást szorgalmazott. A semper reformare elve reménységünk szerint meghozza az erőteljesebb közeledést a magyar keresztyének között. Az egyház Ura elvárja tőlünk, hogy e cél elérésén munkálkodjunk, s ne feledjük, hogy ez egyben mindnyájunk közös érdeke.

Kapcsolódó cikkek, taulmányok a januári Havi Magyar Fórumban!