A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 24.
száma.





Merkel kiállt a magyar kerítés mellett

Váratlanul elhunyt a Magyar Fórum egykori munkatársa, Lovas István

Ha Kunhalmi lesz az MSZP elnöke, akkor borítékolható, hogy összeáll Gyurcsányékkal

150 éve született Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Horthy Miklós nagy államférfi volt

Az Echo TV Mélymagyar műsorában Prof. Szakály Sándor történészt, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatóját Bayer Zsolt Horthy Miklós értékeléséről kérdezte.

Bayer Zsolt (B. Zs.): A beszélgetés apropója az az aktuálpolitikai helyzet, hogy a miniszterelnök egy avatóbeszédben azt mondta, hogy Horthy Miklós nagy államférfi volt. Sejtettük, ha Horthy Miklós neve elhangzik, az óriási vitát generál. A rendszerváltás után 30 évvel még mindig egy régi történelmi kánon foglyai vagyunk. Jöhet olyan idő, amikor a 20. századot nem kizárólag a zsidó szenvedéstörténeten keresztül értelmezzük?
 
Dr. Szakály Sándor (Sz. S.): A történelem megítélésében mindenkinek jogosítványa van a saját nézőpontját érvényesíteni, vagy azt megfogalmazni és elmondani. Ezzel szembeállítva egy másik nézőpontot és egy másik megközelítést, de azt nem lehet egyedülinek, kizárólagosnak mondani. A történelmet sokféleképpen ítélik és élik meg, de vannak alapdolgok, melyeket nem lehet különböző nézőpontból vizsgálni. Ezek a tények. A mohácsi csata dátumát sem lehet öt évvel későbbre tenni. A másik lényeges dolog egy korszak megítélése. A kérdés mindig az, hogy visszafelé nézünk a történelemben, vagy megpróbáljuk magunkat beleképzelni az adott időszakba az adott viszonyok közé, és az adott információkkal rendelkező döntéshozók helyzetébe. Ha belegondolunk; 1919–1920, kimondottan a trianoni békediktátum után egy kifosztott, meggyötört, megalázott ország áll Európa közepén, nem kimondottan baráti szomszédokkal körülvéve, és ebből az országból kell Magyarországot vagy a Magyar Királyságot megteremteni.
 
B. Zs.: A beszélgetés második részét éppen ennek a korszaknak szeretném szentelni, amikor 1919-ben Horthy de facto megmenti Magyarországot. Mielőtt eljutnánk idáig vázoljuk fel a kort, és a körülményeket. Az antiszemitizmus kérdése legyen az elő, mert Horthy megítélésénél az első számú vád, ami miatt a kormányzó semmilyen ügyben nem felmenthető, az az antiszemitizmus, a későbbi zsidótörvények és a deportálások. Ha az 1910-es évet vizsgáljuk egészen 1919-ig, akkor egyeseket felmentenek, másokat pedig nem. Amennyiben az antiszemitizmus megbocsáthatatlan bűn, akkor a korabeli magyar szellemi elit 90%-a ennek a bűnnek az elkövetője. Móricz, Kosztolányi, Herczegh Ferenc, Tormay Cecile – hogy csak a legnagyobbakat említsem, ők mind antiszemiták voltak életük bizonyos szakaszában. Móriczot 2005-ben a Népszabadság a következő mondatokkal menti fel az antiszemitizmus alól: „Móricz ellenérzése a zsidósággal szemben nem volt különös jelenség a múlt század ’10-es éveiben. Egy idő után még Ady Endrét is zavarta anyagi függősége Hatvani Lajostól, mégsem tekinthető egyikük sem antiszemitának. Amikor Móricz papírra vetette fenntartásait, éppen csak véget ért a vörös terror az országban. A zsidókkal szembeni ellenérzés nem jelentett egyet a későbbi zsidótörvények elfogadásával. Sokakat irritált a zsidók kulturáltsága, gyors polgárosodása, nyelvérzéke, összetartása, de például Móricz az első zsidótörvény után azonnal kárhoztatta a jogszabályt.” A szövegből kiviláglik, hogy a kommün és a vörös terror okán és miatt, szinte természetes életérzés volt a korban az antiszemitizmus.
 
Sz. S.: Bizonyos kérdésekben ha a magyarországi zsidóság kisebb-nagyobb csoportját valaki kritikával illeti, azt antiszemitának tekintik, mert az a feltételezés, hogy „én azért mondom a véleményemet, mert az illető zsidó.” Emlékezzünk a Romsics Ignáccal történt esetre, holott róla nehezen lehetne állítani, hogy antiszemita – amikor ő tényszerűen leírta, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság vezetői között hányan voltak izraelita hitben születettek, méltatlanul megtámadták. Ebben a kérdésben odáig jutottunk, hogy szinte senki nem mer megszólalni. Én azt hangoztatom – ami miatt engem is támadtak –, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság működése, az ottani terrorcselekmények, a parasztsággal és a középosztállyal szembeni retorziók olyan hatást váltottak ki, amely megkerülhetetlen volt. Ez az előző időszak antiszemitizmusával nem vethető össze, hiszen a dualista magyar állam egyenrangúvá teszi az izraelita hitűeket, a felekezetüket is elismerik úgy, ahogy a római katolikus egyházat. Nincsenek megkülönböztetések, és adott esetben az említett írók, költők, az izraelita hitben született költőtársaikkal kitűnő kapcsolatot ápolnak, főleg azért, mert egymás alkotásait elismerik.
1919 egy erős választóvonal – függetlenül attól, hogy akkor a magyarországi zsidóság egy része ugyanúgy megszenvedi Kun Béláék vörös terrorját, mint adott esetben a nem izraeliták. Az ország lakosságának többsége nem szimpatizált a Tanácsköztársasággal. Természetesen lehet propagandát építeni arra, ami egyébként tény volt, de én azt szoktam mondani – bocsánat ezért az összefüggésért – nem Horthy Miklós lövetett valakit a Dunába, s nem ő fogalmazta meg, hogy a vér miként tisztítja és emeli a forradalmat.
 
B. Zs.: Bizony, a nyilasok a Cserny-féle Lenin-fiúktól „tanulták” Dunába lövetést. 1919 nyarán volt egy gyűlés, ahol Kun Béla felszólalt, és érthetetlen pogromszerű hangulat alakul ki a tanácsülésen. Akkor Kun Béla elmondja, hogy zsidónak született, de kommunista lett, így nem számít a zsidósága. A vörös terror prominensei 60-70%-ban izraelita származásúak, vallásúak voltak. A Lenin-fiúk felakasztják a papot, a kulákot, és érdekesség, hogy a zsidó boltost is meglincseli a saját fajtája – mert kuláknak tekinti. Mégis valakinek megbocsátják, hogy érthető, hogy a korban antiszemitaként gondolkodott, másnak pedig nem.
 
Sz. S.: A megbocsátás – ha ez a szó használható – a későbbi életutakra vezethető vissza. Ha Bethlen István bujkálni kényszerül a németek elől, aki nem kevés zsidó vállalatban kap tisztséget, vagy Nagy Vilmos, a későbbi honvédelmi miniszter, akit akkor azért támadnak, mert egykori kitért ezredtársa keresztapja lesz – más megítélés alá esik. Akiknek az életútja 1943-tól 1945-ig másként alakul; és itt rátérhetünk Horthy Miklósra, mert az az érzésem, ha a kormányzó 1944. március 19-én lemond a tisztségéről, és a németek védőőrizetben Kenderesre szállítják, akkor ez a kérdés vele kapcsolatban nem kerül szóba.
Ami szintén olyan kérdés, mely körül nem alakult ki egységes vélemény, hogy a két világháború közti antiszemitizmus a zsidóság és az általuk elfoglalt pozíciók miatt fogalmazódik-e meg, és mi a zsidótörvények igazi alapja. A törvények egy részét tekinthetjük gazdasági helyreigazításnak is, ami nem egyedüli a magyar történelemben, hiszen 1945 után más alapon történik mindez.
 
B. Zs.: Horthy megítélésével kapcsolatban a másik „megbocsáthatatlan” vád a numerus clausus törvény. 1920-ban a zsidók számaránya Magyarországon nem éri el a 6%-ot, ehhez képest 1920-ban 11% az arányuk az egyetemeken, 1921-ben majdnem 12%, 1922-ben 11,2%, 1923-ban 10,4%, 1924-ben 9,5%. Ez az arány még 1933-ban is több mint 11%-os. Ugyanilyen numerus clausus törvényt vezettek be a korban az USA-ban, Franciaországban, Lengyelországban, és értelemszerűen Németországban. Ez miért nem érdekli a vádaskodókat?
 
Sz. S.: Érdeklődésünk a saját történelmünkre irányul és az összehasonlítás nem kimondottan erősségünk – csak ha az számunkra hátrányos, vagy kényelmetlen. Arról megfeledkezünk, hogy máshol is léteztek „zárt szám”-törvények. Többször számon kérték rajtam, amit mondok; ha napjainkban is bizonyos kvótákat állítunk fel – legyen az a nőkre, nemzetiségekre vonatkozó – az körülbelül hasonló. A numerus clausust igazából nem is tartották be. A magyarországi zsidóság számára ez azért lehetett mégis sérelmes, mert nemzetiségnek tekintették. Míg a zsidóság többsége magyarnak mondta magát. Még egy tény. A vidéki egyetemeket akkoriban igen nehezen lehetett hallgatói létszámban feltölteni. A ’30-as években a Pécsi Tudományegyetem elődjének orvosi fakultásán végzetteknek legalább egyharmada izraelita vallású volt – hiszen a vallást minden iraton feltüntették. Megkerülhetetlen tény, hogy a magyarországi zsidóság iskolázottsága összességében magasabb volt, mint az átlagé. Ezért például, amikor középiskolai végzettséghez vagy érettségihez kötötték azt, hogy valaki tartalékos tiszt lehessen, ebben az állományban közülük sokkal többen voltak. A tartalékos tisztek egészen a zsidótörvényekig megtartják rendfokozatukat. Tehát a numerus clausus kiigazítás akart lenni, hogy a Magyarországon élő szlovák, vagy román is bejuthasson az egyetemre.
 
B. Zs.: Miért nem hívják numerus claususnak a történészek azt, ami 1945 után történik?
 
Sz. S.: Korosztályunk még emlékszik arra, hogy valaki X-es, sajátos származású. Meghatározták, kik részesülnek előnyben a fölvételinél. A kitüntettek gyermekeit rögtön felették, ami diszkrimináció volt a többséggel szemben. Csak akkor lehet tisztességesen megszólalni a történészeknek, ha mindkét korszak diszkriminatív rendelkezéseit egyformán kezelik. Nem szabad azt mondani, hogy csakis egy dolog elítélendő, minden más pedig megbocsátható. A numerus clausust, amint említettem, sokan nem tartották be, maga Hóman Bálint is több hajdani izraelita hitben született diákját igyekezett menteni.
 
B. Zs.: 1885-ben születik két gyerek. Az egyik egy német hátterű, felső középosztálybeli családba születik bele, és a keresztségben a Bálint nevet kapja. A másik egy felső középosztálybeli zsidó családba születik bele, és ő a keresztségben a György nevet kapja – ő Lukács György. Elindul a két életút, és Hóman egy antiszemita tudósa lesz az országnak, még a nyilas parlamentnek is a tagja.
 
Sz. S.: Annak nevezik! Amikor Hóman életútját vizsgáljuk, látjuk hová járt iskolába, kik voltak növendékei. Emellett a tehetséggondozás kiemelkedő alakja volt. Az 1945 után sokat emlegetett népi kollégiumok mind az 1930-as évek végén indultak el. Nyilas parlament pedig nem létezik! Magyarországon az 1939-ben megszavazott országgyűlés működik, nem tudok róla, hogy a nyilas hatalomátvétel után behívtak volna oda képviselőket. Jól hangzik a nyilas parlament kifejezés; hiszen, ha a történelemben sokat említünk egy fogalmat, elhisszük a létezését.
 
B. Zs.: Hómant a váci fegyházban megkínozzák, valószínűleg ebbe hal bele, mint egy kutyát elkaparják, megfosztják akadémiai tagságától, évtizedekig ki sem lehet ejteni a nevét, s mikor rehabilitálni akarják, azt óriási felzúdulás követi.
 
Sz. S.: Jogi értelemben Hómant rehabilitálták, tehát bűntelen. Ha pedig egy közösség méltónak talál valakit arra, hogy annak bármilyen formában emléket állítson, tegye meg. A történelmi személyiségek megítélésében eljutottunk odáig, hogy csak „fekete” és „fehér” létezik, és Horthy Miklós lassan a patás ördöggel fog vetekedni tevékenységét tekintve.
 
B. Zs.: Lukács György életútja más. Filozófus lesz, s nagyon korán kommunistává válik, majd népbiztossá. Mint a vörös hadsereg katonai népbiztosa gyilkol! Többször megfogalmazza, hogy vér és hullák által kell az új világot megteremteni. Még a Kádár-rendszernek is hűségesküt tesz. Működtetik a lukácsista iskolát, ahonnan kijön a rendszerváltó elit egy meghatározó része, ami SZDSZ néven híresül el. Lukács György szinte a magyar szellemi panteon megkérdőjelezhetetlen alakja, miközben bűnei sokkal súlyosabbak, mint Hómané. Miért kell ennek így lennie?
 
Sz. S.: Nem kéne ennek így lennie, ha képesek lennénk olyan konszenzust teremteni, hogy elismerjük a másik életútját és tevékenységét. Hiszen azt vettem észre a rendszerváltoztatást követően, hogy csak kommunistának és ÁVO-snak lenni nem volt bűn.
 
B. Zs.: Hogyan létezhet az, hogy Gerhart Hauptmann, Knut Hamsun, Louis-Ferdinand Céline életük végéig hithű nácik maradtak, és mégis, őket senki sem kísérelte meg kitagadni az egyetemes panteonból, míg Hómant igen?
 
Sz. S.: 1945 után a közgondolkodást olyan mértékben fertőzte meg a Rákosi-rendszer és a ráépülő, s azt felváltó Kádár-rendszer, aminek nehéz az orvoslásra. Tudomásul kell venni, hogy a magyar történelembe beletartozik mindaz, ami jó, és mindaz, ami nem. Nekünk a teljes múltunkat kell választani, és elfogadni. Az pedig nem létezhet, hogy aki világnézeti, vallási szempontból megváltozott, azt felmentjük, míg a másikat nem. Ma sajnos odáig jutottunk, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy ma hazánkban felépítik a két világháború közti Magyarországot, azt a korszakot, pedig ez nem igaz. Azt kell megvizsgálni, hogy a két világháború közti korszakban, elsősorban a Nagy-Britannia segítségével az államfői tisztségre ajánlott Horthy Miklós mit tett a kifosztott, egyharmadára zsugorított Magyarország érdekében, hogy hazánk a ’30-as években felzárkózott Európa középmezőnyéhez. Ez nem Horthy egyedüli érdeme, hanem a dolgozó munkásoké, bányászoké, parasztságé. Chorin Ferenc 1944 tavaszán írja Horthynak azt a levelet, amikor a németekkel való megegyezés alapján a Weiss és a Chorin család egy szűkebb csoporttal elhagyatja az országot, melyben megköszöni a kormányzónak azt a 20 esztendőt, amit Magyarország és a magyar ipar felvirágoztatása érdekében tett.

2017. július 8.