A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 42. száma.





Sör, motor, Luther
Reformáció 500

Menyhárt József
Felvidékre nem migránsokként érkeztünk

Életrajz egy 31 éves fiatalemberről


Mocsai Lajos
A magyar sportkultúra felélesztése a cél




MEGJELENT

a HAVI MAGYAR FÓRUM

10. száma.




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Horthy Miklós nagy államférfi volt

Az Echo TV Mélymagyar műsorában Prof. Szakály Sándor történészt, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatóját Bayer Zsolt Horthy Miklós értékeléséről kérdezte.

Bayer Zsolt (B. Zs.): A beszélgetés apropója az az aktuálpolitikai helyzet, hogy a miniszterelnök egy avatóbeszédben azt mondta, hogy Horthy Miklós nagy államférfi volt. Sejtettük, ha Horthy Miklós neve elhangzik, az óriási vitát generál. A rendszerváltás után 30 évvel még mindig egy régi történelmi kánon foglyai vagyunk. Jöhet olyan idő, amikor a 20. századot nem kizárólag a zsidó szenvedéstörténeten keresztül értelmezzük?
 
Dr. Szakály Sándor (Sz. S.): A történelem megítélésében mindenkinek jogosítványa van a saját nézőpontját érvényesíteni, vagy azt megfogalmazni és elmondani. Ezzel szembeállítva egy másik nézőpontot és egy másik megközelítést, de azt nem lehet egyedülinek, kizárólagosnak mondani. A történelmet sokféleképpen ítélik és élik meg, de vannak alapdolgok, melyeket nem lehet különböző nézőpontból vizsgálni. Ezek a tények. A mohácsi csata dátumát sem lehet öt évvel későbbre tenni. A másik lényeges dolog egy korszak megítélése. A kérdés mindig az, hogy visszafelé nézünk a történelemben, vagy megpróbáljuk magunkat beleképzelni az adott időszakba az adott viszonyok közé, és az adott információkkal rendelkező döntéshozók helyzetébe. Ha belegondolunk; 1919–1920, kimondottan a trianoni békediktátum után egy kifosztott, meggyötört, megalázott ország áll Európa közepén, nem kimondottan baráti szomszédokkal körülvéve, és ebből az országból kell Magyarországot vagy a Magyar Királyságot megteremteni.
 
B. Zs.: A beszélgetés második részét éppen ennek a korszaknak szeretném szentelni, amikor 1919-ben Horthy de facto megmenti Magyarországot. Mielőtt eljutnánk idáig vázoljuk fel a kort, és a körülményeket. Az antiszemitizmus kérdése legyen az elő, mert Horthy megítélésénél az első számú vád, ami miatt a kormányzó semmilyen ügyben nem felmenthető, az az antiszemitizmus, a későbbi zsidótörvények és a deportálások. Ha az 1910-es évet vizsgáljuk egészen 1919-ig, akkor egyeseket felmentenek, másokat pedig nem. Amennyiben az antiszemitizmus megbocsáthatatlan bűn, akkor a korabeli magyar szellemi elit 90%-a ennek a bűnnek az elkövetője. Móricz, Kosztolányi, Herczegh Ferenc, Tormay Cecile – hogy csak a legnagyobbakat említsem, ők mind antiszemiták voltak életük bizonyos szakaszában. Móriczot 2005-ben a Népszabadság a következő mondatokkal menti fel az antiszemitizmus alól: „Móricz ellenérzése a zsidósággal szemben nem volt különös jelenség a múlt század ’10-es éveiben. Egy idő után még Ady Endrét is zavarta anyagi függősége Hatvani Lajostól, mégsem tekinthető egyikük sem antiszemitának. Amikor Móricz papírra vetette fenntartásait, éppen csak véget ért a vörös terror az országban. A zsidókkal szembeni ellenérzés nem jelentett egyet a későbbi zsidótörvények elfogadásával. Sokakat irritált a zsidók kulturáltsága, gyors polgárosodása, nyelvérzéke, összetartása, de például Móricz az első zsidótörvény után azonnal kárhoztatta a jogszabályt.” A szövegből kiviláglik, hogy a kommün és a vörös terror okán és miatt, szinte természetes életérzés volt a korban az antiszemitizmus.
 
Sz. S.: Bizonyos kérdésekben ha a magyarországi zsidóság kisebb-nagyobb csoportját valaki kritikával illeti, azt antiszemitának tekintik, mert az a feltételezés, hogy „én azért mondom a véleményemet, mert az illető zsidó.” Emlékezzünk a Romsics Ignáccal történt esetre, holott róla nehezen lehetne állítani, hogy antiszemita – amikor ő tényszerűen leírta, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság vezetői között hányan voltak izraelita hitben születettek, méltatlanul megtámadták. Ebben a kérdésben odáig jutottunk, hogy szinte senki nem mer megszólalni. Én azt hangoztatom – ami miatt engem is támadtak –, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság működése, az ottani terrorcselekmények, a parasztsággal és a középosztállyal szembeni retorziók olyan hatást váltottak ki, amely megkerülhetetlen volt. Ez az előző időszak antiszemitizmusával nem vethető össze, hiszen a dualista magyar állam egyenrangúvá teszi az izraelita hitűeket, a felekezetüket is elismerik úgy, ahogy a római katolikus egyházat. Nincsenek megkülönböztetések, és adott esetben az említett írók, költők, az izraelita hitben született költőtársaikkal kitűnő kapcsolatot ápolnak, főleg azért, mert egymás alkotásait elismerik.
1919 egy erős választóvonal – függetlenül attól, hogy akkor a magyarországi zsidóság egy része ugyanúgy megszenvedi Kun Béláék vörös terrorját, mint adott esetben a nem izraeliták. Az ország lakosságának többsége nem szimpatizált a Tanácsköztársasággal. Természetesen lehet propagandát építeni arra, ami egyébként tény volt, de én azt szoktam mondani – bocsánat ezért az összefüggésért – nem Horthy Miklós lövetett valakit a Dunába, s nem ő fogalmazta meg, hogy a vér miként tisztítja és emeli a forradalmat.
 
B. Zs.: Bizony, a nyilasok a Cserny-féle Lenin-fiúktól „tanulták” Dunába lövetést. 1919 nyarán volt egy gyűlés, ahol Kun Béla felszólalt, és érthetetlen pogromszerű hangulat alakul ki a tanácsülésen. Akkor Kun Béla elmondja, hogy zsidónak született, de kommunista lett, így nem számít a zsidósága. A vörös terror prominensei 60-70%-ban izraelita származásúak, vallásúak voltak. A Lenin-fiúk felakasztják a papot, a kulákot, és érdekesség, hogy a zsidó boltost is meglincseli a saját fajtája – mert kuláknak tekinti. Mégis valakinek megbocsátják, hogy érthető, hogy a korban antiszemitaként gondolkodott, másnak pedig nem.
 
Sz. S.: A megbocsátás – ha ez a szó használható – a későbbi életutakra vezethető vissza. Ha Bethlen István bujkálni kényszerül a németek elől, aki nem kevés zsidó vállalatban kap tisztséget, vagy Nagy Vilmos, a későbbi honvédelmi miniszter, akit akkor azért támadnak, mert egykori kitért ezredtársa keresztapja lesz – más megítélés alá esik. Akiknek az életútja 1943-tól 1945-ig másként alakul; és itt rátérhetünk Horthy Miklósra, mert az az érzésem, ha a kormányzó 1944. március 19-én lemond a tisztségéről, és a németek védőőrizetben Kenderesre szállítják, akkor ez a kérdés vele kapcsolatban nem kerül szóba.
Ami szintén olyan kérdés, mely körül nem alakult ki egységes vélemény, hogy a két világháború közti antiszemitizmus a zsidóság és az általuk elfoglalt pozíciók miatt fogalmazódik-e meg, és mi a zsidótörvények igazi alapja. A törvények egy részét tekinthetjük gazdasági helyreigazításnak is, ami nem egyedüli a magyar történelemben, hiszen 1945 után más alapon történik mindez.
 
B. Zs.: Horthy megítélésével kapcsolatban a másik „megbocsáthatatlan” vád a numerus clausus törvény. 1920-ban a zsidók számaránya Magyarországon nem éri el a 6%-ot, ehhez képest 1920-ban 11% az arányuk az egyetemeken, 1921-ben majdnem 12%, 1922-ben 11,2%, 1923-ban 10,4%, 1924-ben 9,5%. Ez az arány még 1933-ban is több mint 11%-os. Ugyanilyen numerus clausus törvényt vezettek be a korban az USA-ban, Franciaországban, Lengyelországban, és értelemszerűen Németországban. Ez miért nem érdekli a vádaskodókat?
 
Sz. S.: Érdeklődésünk a saját történelmünkre irányul és az összehasonlítás nem kimondottan erősségünk – csak ha az számunkra hátrányos, vagy kényelmetlen. Arról megfeledkezünk, hogy máshol is léteztek „zárt szám”-törvények. Többször számon kérték rajtam, amit mondok; ha napjainkban is bizonyos kvótákat állítunk fel – legyen az a nőkre, nemzetiségekre vonatkozó – az körülbelül hasonló. A numerus clausust igazából nem is tartották be. A magyarországi zsidóság számára ez azért lehetett mégis sérelmes, mert nemzetiségnek tekintették. Míg a zsidóság többsége magyarnak mondta magát. Még egy tény. A vidéki egyetemeket akkoriban igen nehezen lehetett hallgatói létszámban feltölteni. A ’30-as években a Pécsi Tudományegyetem elődjének orvosi fakultásán végzetteknek legalább egyharmada izraelita vallású volt – hiszen a vallást minden iraton feltüntették. Megkerülhetetlen tény, hogy a magyarországi zsidóság iskolázottsága összességében magasabb volt, mint az átlagé. Ezért például, amikor középiskolai végzettséghez vagy érettségihez kötötték azt, hogy valaki tartalékos tiszt lehessen, ebben az állományban közülük sokkal többen voltak. A tartalékos tisztek egészen a zsidótörvényekig megtartják rendfokozatukat. Tehát a numerus clausus kiigazítás akart lenni, hogy a Magyarországon élő szlovák, vagy román is bejuthasson az egyetemre.
 
B. Zs.: Miért nem hívják numerus claususnak a történészek azt, ami 1945 után történik?
 
Sz. S.: Korosztályunk még emlékszik arra, hogy valaki X-es, sajátos származású. Meghatározták, kik részesülnek előnyben a fölvételinél. A kitüntettek gyermekeit rögtön felették, ami diszkrimináció volt a többséggel szemben. Csak akkor lehet tisztességesen megszólalni a történészeknek, ha mindkét korszak diszkriminatív rendelkezéseit egyformán kezelik. Nem szabad azt mondani, hogy csakis egy dolog elítélendő, minden más pedig megbocsátható. A numerus clausust, amint említettem, sokan nem tartották be, maga Hóman Bálint is több hajdani izraelita hitben született diákját igyekezett menteni.
 
B. Zs.: 1885-ben születik két gyerek. Az egyik egy német hátterű, felső középosztálybeli családba születik bele, és a keresztségben a Bálint nevet kapja. A másik egy felső középosztálybeli zsidó családba születik bele, és ő a keresztségben a György nevet kapja – ő Lukács György. Elindul a két életút, és Hóman egy antiszemita tudósa lesz az országnak, még a nyilas parlamentnek is a tagja.
 
Sz. S.: Annak nevezik! Amikor Hóman életútját vizsgáljuk, látjuk hová járt iskolába, kik voltak növendékei. Emellett a tehetséggondozás kiemelkedő alakja volt. Az 1945 után sokat emlegetett népi kollégiumok mind az 1930-as évek végén indultak el. Nyilas parlament pedig nem létezik! Magyarországon az 1939-ben megszavazott országgyűlés működik, nem tudok róla, hogy a nyilas hatalomátvétel után behívtak volna oda képviselőket. Jól hangzik a nyilas parlament kifejezés; hiszen, ha a történelemben sokat említünk egy fogalmat, elhisszük a létezését.
 
B. Zs.: Hómant a váci fegyházban megkínozzák, valószínűleg ebbe hal bele, mint egy kutyát elkaparják, megfosztják akadémiai tagságától, évtizedekig ki sem lehet ejteni a nevét, s mikor rehabilitálni akarják, azt óriási felzúdulás követi.
 
Sz. S.: Jogi értelemben Hómant rehabilitálták, tehát bűntelen. Ha pedig egy közösség méltónak talál valakit arra, hogy annak bármilyen formában emléket állítson, tegye meg. A történelmi személyiségek megítélésében eljutottunk odáig, hogy csak „fekete” és „fehér” létezik, és Horthy Miklós lassan a patás ördöggel fog vetekedni tevékenységét tekintve.
 
B. Zs.: Lukács György életútja más. Filozófus lesz, s nagyon korán kommunistává válik, majd népbiztossá. Mint a vörös hadsereg katonai népbiztosa gyilkol! Többször megfogalmazza, hogy vér és hullák által kell az új világot megteremteni. Még a Kádár-rendszernek is hűségesküt tesz. Működtetik a lukácsista iskolát, ahonnan kijön a rendszerváltó elit egy meghatározó része, ami SZDSZ néven híresül el. Lukács György szinte a magyar szellemi panteon megkérdőjelezhetetlen alakja, miközben bűnei sokkal súlyosabbak, mint Hómané. Miért kell ennek így lennie?
 
Sz. S.: Nem kéne ennek így lennie, ha képesek lennénk olyan konszenzust teremteni, hogy elismerjük a másik életútját és tevékenységét. Hiszen azt vettem észre a rendszerváltoztatást követően, hogy csak kommunistának és ÁVO-snak lenni nem volt bűn.
 
B. Zs.: Hogyan létezhet az, hogy Gerhart Hauptmann, Knut Hamsun, Louis-Ferdinand Céline életük végéig hithű nácik maradtak, és mégis, őket senki sem kísérelte meg kitagadni az egyetemes panteonból, míg Hómant igen?
 
Sz. S.: 1945 után a közgondolkodást olyan mértékben fertőzte meg a Rákosi-rendszer és a ráépülő, s azt felváltó Kádár-rendszer, aminek nehéz az orvoslásra. Tudomásul kell venni, hogy a magyar történelembe beletartozik mindaz, ami jó, és mindaz, ami nem. Nekünk a teljes múltunkat kell választani, és elfogadni. Az pedig nem létezhet, hogy aki világnézeti, vallási szempontból megváltozott, azt felmentjük, míg a másikat nem. Ma sajnos odáig jutottunk, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy ma hazánkban felépítik a két világháború közti Magyarországot, azt a korszakot, pedig ez nem igaz. Azt kell megvizsgálni, hogy a két világháború közti korszakban, elsősorban a Nagy-Britannia segítségével az államfői tisztségre ajánlott Horthy Miklós mit tett a kifosztott, egyharmadára zsugorított Magyarország érdekében, hogy hazánk a ’30-as években felzárkózott Európa középmezőnyéhez. Ez nem Horthy egyedüli érdeme, hanem a dolgozó munkásoké, bányászoké, parasztságé. Chorin Ferenc 1944 tavaszán írja Horthynak azt a levelet, amikor a németekkel való megegyezés alapján a Weiss és a Chorin család egy szűkebb csoporttal elhagyatja az országot, melyben megköszöni a kormányzónak azt a 20 esztendőt, amit Magyarország és a magyar ipar felvirágoztatása érdekében tett.

2017. július 8.