A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 47. száma.





Dr. Rétvári Bence:
Nincs szükség külső szereplők irányítására

Dr. Gyuricza Csaba:
Migráció és tudásexport

Csapó Endre:
Közép-Európa nem volt, hanem lesz

Dr. Hidán Csaba:
Ez élethalálharc


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Ez az eredmény számomra is csodaszámba megy!

Baji Balázs világbajnoki bronzérmes lett 110 méteres gátfutásban

Sporttörténelmet írt a londoni világbajnokságon: az atlétika történetének első magyar érmét szerezte meg sprinttávon. A harmadik hely ráadásul nem csupán a véletlen műve volt: hosszú évek kemény és céltudatos munkája gyümölcsét arathatta le. Sportrovatunkban a héten a kitűnő gátfutót, Baji Balázst kérdezzük, aki érdeklődésünkre elmesélte londoni vb-sikerének okait, a hazai és a nemzetközi reakciókat, valamint azt is, hogy milyen tervekkel készül pályafutása utolsó Universiadéjára.

– Szívből gratulálunk nagyszerű teljesítményéhez, amellyel valóban sporttörténelmet írt! Nekünk, akik a televízió előtt szorítottunk önnek, valóságos csodával ért fel, hogy kiváló hajrával beért a harmadik helyre. Ön miként élte és éli meg a tényt, miszerint a világ harmadik leggyorsabb 110-es gátfutója lett?
– Dacára annak, hogy a felkészülésem tényleg jól sikerült, az eltervezett munkát el tudtuk végezni, és az utóbbi hetek, hónapok eredményei is előrevetítették, hogy akár nagyon jó helyezést is elérhetek Londonban, azért ez az eredmény számomra is csodaszámba megy! Bár már eltelt néhány nap a döntő óta, az érem is a birtokomban van immár, de be kell vallanom: még mindig ízlelgetem, hogy világbajnoki bronzérmes lettem. Nagyszerű érzés!
– Azt, hogy idehaza milyen hatást váltott ki a szurkolókból, a különböző internetes fórumokon bárki nyomon követhette és talán ön is olvasta Londonban. Nagyon érdekelne viszont, hogy a nemzetközi mezőnyben milyen visszhangja volt szenzációs eredményének?
– Meg kell mondanom, hogy értek komoly meglepetések ez ügyben. Már a selejtezőt, valamint az elődöntőt követően is kaptam sok pozitív visszajelzést, többen is jelezték, hogy szorítottak nekem és örülnek, hogy kvalifikáltam magam a döntőbe. Ám a döntő utáni reakcióözön ezt is felülmúlta. Kiváló atléták, köztük több olimpiai bajnok is személyesen gratulált a bronzérmemhez, sőt a száz méteres síkfutás londoni győztese, a Usain Boltot is legyőző Justin Gatlin szintén gratulált, elismerését Spiriev Attila a Magyar Atlétikai Szövetség sportigazgatója közvetítésével juttatta el hozzám. Annak ellenére, hogy az atlétikai társadalom viszonylag zárt kör, és azért sokan tudunk egymásról akkor is, ha nem azonos számban versenyzünk, nagyon jól esett, hogy sokan felkapták a fejüket az eredményemre, közöttük számosan olyanok is, akikkel nincs személyes kapcsolatom.
– Ha csak az időeredményeket nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy már egy-két éve megvolt a lehetősége, hogy valamelyik komoly világversenyen „robbantani tud”, és elér egy kiemelkedő eredményt. Mi az oka annak, hogy ez éppen most, a londoni vb-n sikerült?
– Több összetevője is van annak, hogy ez most sikerült. Ami az elvégzett munkát illeti, abban nagyon sok változás nem történt a korábbi évekhez képest, igaz, erre nem is volt szükség, hiszen eddig is sokat dolgoztam, akár a mennyiséget, akár a minőséget nézzük. Ugyanakkor a jó eredményhez az elvégzett munka szükséges, de önmagában nem elégséges feltétel. Legalább ugyanannyit számít, hogy mentálisan és fizikailag is topon legyen az ember, és a formaidőzítés is jól sikerüljön. Talán ez a mostani vb volt az, ahol ez így, együtt összejött, és végre élesben, a lehető legfontosabb pillanatban ki tudott jönni belőlem mindaz, ami bennem volt. Azon most nem érdemes különösebben rágódni, hogy korábban hol volt a hiba, bár nyilván abból is lehet tanulni, épülni. Hála Istennek a hibakeresés mellett immár pozitív példa is van, a mostani vb, amelynél minden klappolt és ez szerencsére az eredményt is magával hozta.
– Kérem, hogy elemezzük egy kicsit a döntőt, a rajttól a célba érkezésig. Ha nem nézzük az eredményt, csak a szakmai részt, akkor ez egy eszményi futam volt?
– Nem tudom megmondani, hogy eszményi futam létezik-e egyáltalán, mert a 110 gát egy olyan szám, ahol rendkívül sok a hibázási lehetőség. Kereken tíz gátsor tornyosul előttünk akadályként, ami éppen tíz lehetőség arra, hogy az ember hibázzon és elrontsa az egész futamot. És mivel a gátak igen sűrűn követik egymást, rendkívül lényeges a technika is. Ez utóbbin ráadásul folyamatosan lehet találni csiszolni valót, amely által még jobb, még eredményesebb lehet az ember. Függetlenül attól, hogy végül bronzérmet nyertem, számomra a londoni döntő szakmai értelemben nem volt eszményi futam, hiszen az amúgy jól sikerült rajtot követően az első és a második gátsorba is beleakadtam egy kicsit. Ami viszont komoly pozitívum a korábbiakhoz képest, hogy a két egymást követő hibám ellenére higgadt tudtam maradni, és innentől kezdve lényegében hiba nélkül lehoztam a futam hátralévő részét. Ebben nyilván nagy szerepe van annak, amiről az imént már beszéltünk: a mentális felkészültségnek, ami nélkül ez nem biztos, hogy sikerült volna.
– A televízión keresztül megdöbbentő volt, amit az utolsó 20-25 méteren művelt, ahogyan a középmezőny végéről hihetetlen hajrát produkálva feljött a harmadik helyre. Ön is érezte, hogy jön felfelé, vagy csak futott, ahogyan bírt, és a végén a tábláról szembesült azzal, hogy dobogós lett?
– Az igazság az, hogy a 110 méteres táv rövid ahhoz, hogy legyen idő az ellenfeleket szemügyre venni, sokkal inkább arra kell koncentrálni, hogy jó technikával a lehető leggyorsabban végigszáguldjunk a pályán. Ennek ellenére én magam is érzékeltem, amit ön mondott. A táv utolsó harmadához érve belülről úgy éreztem, hogy én egyre inkább gyorsulok, miközben a vetélytársak lassulnak. A helyezésemet természetesen nem tudtam volna megmondani, de azt éreztem, hogy viszonylag elöl vagyok. A végeredménnyel valóban a tábláról szembesültem, és bevallom, földön túli boldogság lett úrrá rajtam, amikor láttam, hogy harmadik lettem.
– Ha jól olvastam, akkor a világbajnokság után sincs pihenés, hiszen utazik Tajpejbe az Universiadéra. Milyen eredményt vár az egyetemi világjátékokon?
– Annyiban pontosítanék, hogy Tajpej előtt is lesz még egy verseny, mégpedig a Gyémánt Liga következő állomása, az angliai Birminghamben. Azt követően azonban valóban Tajvanra megyek. Nagyon várom az Universiadét, mert életkorom miatt ez lesz az utolsó alkalom, hogy még elindulhatok ezen a versenyen, és azért is szeretnék jól szerepelni, mert a hazám mellett iskolámat, az Állatorvostudományi Egyetemet is képviselem itt. Ami az eredményt illeti, nem szeretnék semmi terhet sem magamra tenni, de nyilvánvaló, hogy a lehető legjobbat szeretném elérni. Az biztos, hogy nem lesz rajtam nyomás, teher nélkül versenyezhetek már, hiszen az év legfontosabb versenyén sikerült kitűnő helyezést elérnem.

Kovács Attila