A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 47. száma.





Dr. Rétvári Bence:
Nincs szükség külső szereplők irányítására

Dr. Gyuricza Csaba:
Migráció és tudásexport

Csapó Endre:
Közép-Európa nem volt, hanem lesz

Dr. Hidán Csaba:
Ez élethalálharc


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Tádé úr dicsősége

Zsille Gábor: A Visztulától a Dunáig

Nem lenne szép megfeledkeznünk egy jeles évfordulóról. Éppen kétszáz esztendeje, 1817. október 15-én halt meg Tadeusz Kosciuszko (magyarosan Kosciuszko Tádé), a lengyel és amerikai szabadságharcok kiemelkedő alakja, Lengyelország nemzeti hőse. Családnevének helyes kiejtése: Koscsusko. Budán, a Déli pályaudvar mellett utca hirdeti az emlékét – és persze hazánkban még számos helyen találkozunk valamilyen formában a tiszteletével. A mai Fehéroroszország területén, a Breszt melletti Mereczowszczyzna falucskában született 1746 februárjában. Szerény jómódban élő nemesi család fia volt. A piarista rend iskolájában tanult, majd az újonnan alapított varsói katonai akadémiára járt, amelyet kitüntetéssel, kapitányi rangra emelkedve fejezett be. A tehetséges fiatalembert az utolsó lengyel király, a nem túlságosan áldott emlékezetű II. Szaniszló Ágost Párizsba küldte, ahol külföldiként először csak festészetet tanulhatott. Ám csakhamar sikerült elérnie, hogy tüzérségi és erődépítészeti tanulmányokat is folytathasson.
1774-ben hazatért – mindössze két évvel azután, hogy Oroszország, Poroszország és Ausztria először felosztotta egymás között Lengyelországot. A hadseregben már nem volt hely számára, ezért egy dúsgazdag főnemes lányainak házitanítója lett. Az egyik kisasszonyba beleszeretett, roppant romantikus módon megpróbálta elszöktetni, de végül az apa haragja elől neki kellett menekülnie. Ezt követően rövid ideig Párizsban lakott, majd 1776-ban, az amerikai függetlenségi háború kitörése után a tengerentúlra hajózott, és csatlakozott a britek ellen szabadságukért küzdő gyarmatok hadseregéhez. Mérnökkari ezredesi rangra emelkedett. Az ő irányításával erősítették meg Philadelphia erődjét. 1777-ben, a saratogai ütközetben ezáltal döntő szerepe volt az első jelentős amerikai győzelem kivívásában. Ennek hatására kinevezték a mérnökkar vezérkari főnökének, és ő felügyelte a George Washington által Amerika kulcsának nevezett West Point megerősítését. Művét bevehetetlen tartották, és az „amerikai Gibraltár” néven emlegették. A háború végén ő vezette az utolsó déli brit erősséget, Charlestont felszabadító csapatokat. A függetlenség kivívása után amerikai állampolgárságot kapott, és előléptették dandártábornokká.
1784-ben hazatért Lengyelországba. Az őt támogató Czartoryski család és II. Szaniszló Ágost konfliktusa miatt megvonták tőle a tiszti rangot, ezért inkább a megmaradt családi birtokán gazdálkodott. Öt évvel később megkapta a lengyel hadseregben is a tábornoki rangot, és visszatért a katonai pályára. Komoly szerepet vállalt a hadsereg újjászervezésében, illetve az első európai demokratikus alkotmány, az 1791-es lengyel polgári alkotmány létrejöttében. A reformoktól megrettent lengyel arisztokrácia egy év elteltével II. Katalin orosz cárnőhöz fordult, aki százezres sereget küldött a lengyel király ellen. Lengyel lengyelnek farkasa lett… A hős tábornok a dubienkai csatában fényes győzelmet aratott az ötszörös túlerőben lévő oroszok ellen, de ezzel is csak késleltetni tudta a cári előrenyomulást. A szorongatott helyzetben a lengyel király elállt a reformoktól, Poroszország és Oroszország pedig 1793 elején másodszor is felosztotta Lengyelországot. Kosciuszko Párizsba menekült, ahol megpróbált támogatást szerezni a lengyel szabadság ügyének.
A következő év márciusában nemzeti felkelés kezdődött lengyel földön, amelynek vezetőjét, Kosciuszkót diktátorrá kiáltották ki. Az ellenség létszámfölényének ellensúlyozására általános sorozást rendelt el. Ám az összesereglő parasztokat csak karókkal és kiegyenesített kaszákkal tudta fölfegyverezni. És április 4-én a lengyelek még így is legyőzték Raclawice mellett az oroszokat – a döntő gyalogos rohamot Kosciuszko személyesen vezette. A győzelem hírére Varsóban is felkelés tört ki, Tádé úr pedig kiáltványban felszabadította a jobbágyokat.
Sajnos itt most nincs helyünk minden fordulatot részletesen ismertetni… A felkelés  1795-ben elbukott, Lengyelországot harmadszor is felosztották, és a lengyel állam 123 esztendőre eltűnt Európa térképéről. Kosciuszko visszatért Amerikába, ahol ujjongva fogadták és A Szabadság Fia becenevet ragasztották rá. Három évvel később visszatért Európába, de szülőhazája földjére többé nem lépett, még akkor sem, amikor azt pedig felajánlották neki. Előbb Franciaországban időzött, majd a svájci Solothurnban telepedett le. 1817-ben bekövetkezett haláláig ott élt, háborús sebesülései következtében sokat betegeskedve.

A teljes lengyel-magyar rovat minden héten a Magyar Fórumban!